Délmagyarország, 1950. május (7. évfolyam, 101-124. szám)

1950-05-20 / 116. szám

MDHBfflOBSZffi A Tervhivatal rendelete az 1951. évi beruházási tervek előkészítéséről Tömegesen csatlakoznak a szegedi pártszervezetek és a pártonkívüli dolgozók a Szegedi Kender versenyfelhívásához VII. ÉVF. 116. SZÁM. ÁRA 50 FILLÉR SZOMBAT, 1950. MÁJUS 20. Termelőcsoportj'aink teljesítik vállalásaikat a magasabb terméshozamért i Mezőgazdasági munkálataink egyik igen döntő szakaszán dol. gozik most az ország minden becsületes dolgozó parasztja a magasabb terméshozam eléréséért. A tavaszi vetési munkák idejében való jó elvégzésével ugyanis megteremtette annak felté;elét, hogy a minisztertanács határozatában előírt feladatokat teljesíteni tudjuk. A magasabb terméshozamért indított harc nehezebbik része azonban most van folyamatban és ennek sikeres elvégzése jelentős mértékben függ attól, hogy a növényápolási munkákat idejében és jól. a minisztertanács határozatában előírt agrotechnikai eljárások alkalmazásával végezzük el. Mezőgazdaságunk szocialista szektorának, a termelőcsoportok tagjainak kell élenjárniok ebben a munkában, már csak azért is. mert minden eredményük, minden gazdasági sikerük egyúttal epy-egy érv a kétségekkel küzdő, egyénileg gazdálkodó parasztok felé, akik vívódnak a szocializmus útjára lépés gondolatával. A legjobb érv mindig maga a cselekvő tett. a személyes példamutatás volt és ezt kell szem előtt tartamok a termelőszövetkezeti csoportok dolgozóinak is. Örömmel láthatjuk, hogy Csongrád megyében és nem kismértékben Szeged környékén a termelőcsoportok valóban élén járnak ezeknek a fontos munkáknak elvégzésében. Legtöbbjük' nemcsak a mezőgazdaságfejlesztési tervben előírt határidőre teljesítette már eddig L a növényápolási munkákat, hanem igen sok helyen külön munkafelajánlásokat is tettek — így nagy nemzeti ünnepünkön, április Lén, majd a világ dolgozóinak nagy ünnepén, május elsején — s ezeket a vállalásokat is teljesítették, sőt túlteljesítetek. Április 4-e és május elseje is különösen nagy lendületet ado t a termelőcsoportok munkájának és azóta is megyeszerte nagy lendülettel folynak a versenyek. A mórahalmi „Vörös Október' termelőcsoport például a cukorrépa ritkítását és kétszeri kapálását, a kitűzött határidő előtt öt nappal, a burgonya első kapálását pedig három nappal előbb végezte el. A csoporton belül is lelkes munaverseny folyik az egyes munkacsapatok között. Ennek során úiabb nagyszerű eredmények születtek meg: az „Előre" munkacsapat 40 százalékkal, a „Harcos" munkacsapat pedig 32 százalékkal teljesítette túl a napi átlagos teljesítményt. A „Vörös Október" termelőcsoport egyébként befejez.e már a cukorrépa kapálást és ritkítást, vele együtt a szőlő és bugonya kapálását is. A szatymazi „Petőfi" termelőcsoport a takarmányrépa második kapálását végezte el négy nappal a határidő előtt. 3 nappal előbb fejezték be a cukorrépa kapálást is és egy nappal előbb a borsóét. Különösen követésre méltó munkát végzett a szegedi „Táncsics" termelőcsoport a len gyomtalanításánál, amelyet a határidő előtt 15 nappal végzett el. A kukorica kapálását mintegy 21 holdon ugyancsak 15 nappal előbb fejezték be. A munkavállalások s a munkaverseny teljesítése során nem egy termelőcsoport igyekezett munkáját minél észszerűbbé tenni, hogy az ipari munkásság nyomán újítással, észszerűsítéssel tegye könnyebbé a magasabb terméshozam elérését és segítse ehhez hozzá az ország többi termelőcsoportjának tagjait, de az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztságot is. Ezek között leginkább említésre méltó Rácz György fogatos, a ruzsajárási „Szabad Nép" termelőcsoport tagja. Rácz György két ember munkáját takarította meg újításával, amely abból állt. hogy ezentúl a kupacos trágyakihordás helyett a kivágott tökfészkekbe kocsiról rakta a trágyát. Ezzel az újításával 50 ezázaléko= munkamegtakarítást ért eL A termelőcsoportok munkáját igen lendítően viszi előre a jól megszervezett csapatversenv Rendkívül fontos ezért, hogy jól megszervezzék mindenütt a munmunkacsapatok munkáját, min denek előtt a soron lévő növényápolási munkákra A munkacsa patok közötti verseny igen ösztönzőleg hat a termelőcsoporttagokra. annál is inkább, mer aki szorgalmasabb volt és pél dául egy parcellánál többet mim kált be napközben, annak több munkaegységet írnak be munkakönyvecskéjébe. A lustábbnak pedig, aki még egy parcellán sern fejezte be munkáját, kevesebbet írnak. A munkszervezésnek ez az újfajta módja tömeges, kimagasló egyéni munkateljesítmények megszületését segíti elő éta munkaversenymozgalom soha nem látott fellendülését eredményezi termelőcsoportjainkban Említésre méltó ezen a téren Ga zsi Tóth Imre, a baktói „Alkotmány" termelőcsoport dolgozó tagjának nagy teljesítménye. G?zsi Tóth Imre versenyben 480 négyszögöl répát egyelt ki, mely 300 százalékos teljesítménynek felel meg. A csongrádmegyei és köztük a szegedkörnyéki termelőcsopor tok legnagyobb része becsülettel teljesiti vállalt kötelezettségeit az itt-ott mutatkozó kisebb-na gyobb hiányosságoktól eltekintve. A továbbiakban döntő feladat, hogy a mutatkozó hiányosságokat is Pártunk iránytmutatásának követésével, a pártszervezetek állandó segítségével kiküszöböljék a termelőcsopor tok és példát mutassanak, elől járjanak a minisztertanács növénytermesztési határozatának teljesítésében, a korszerű mezőgaz daság kialakításában. Nem lenne elég azonban a jó munka, ha nem járna vele együtt a kulákok támadásainak legélesebb, leghatározottabb visszaverése, sőt állandó éberséggel ennek megelőzése. A kulákság nem törődik vele, hogyan folyik az egyelés és kapálás, hanem, még ráadásul igyekszik is lebeszélni a növényápolási munkáik idejében való jó elvégzéséről a dolgozó parasztokat, mert minden kulák meg akarja akadályozni, hogy termelőszövetkezeti .csoportjaink tagjai és az egyénileg dolgozó parasztok gyarapodjanak. Termelőcsoportjaink a kulákok elleni, pillanatig sem szűnő harccal, a Szovjetunió fejlett mezőgazdaságának, élenjáró mezőgazdasági technikájának követé sével haladjanak továbbra is előre munkavállalásaik teljesítésé ben, magasabb termelési hozam elérésében és ezzel dolgozó pa rasztságunk, egész dolgozó népünk életszínvonalának emelésében. Sikerült áttörni azokat a korlátokat, melyeket a sárga szakszervezeti vezetők akartak felállítani a különböző országok mnnkásai ás a SzVSz között Megkezdte tanácskozásait a Szakszervezeti Világszövetség Végrehajtó Bizottsága A Szakszervezeti Világszövetség Végrehajtó Bizottsága pénteken reggel ünnepélyes nyilvános ülésen kezdte meg tanácskozását. A tanácskozások ünnepélyes megnyitása során Giuseppe Di Vittorio, a Szakszervezeti Világszövetség elnöke, Louis Saillant, a SzVSz főtitkára. L. Szoovjev (Szovjetunió), Liu-Ming-I (Kina), az SzVSz alelnöke, F. Zupka (Csehszlovákia), a SzVSz alelnöke, Le Leap (Franciaország), a SzVSz. alelnöke, a CGT főtitkára, Abdullah Diallo (a szudáni szakszervezeti tanács főtitkára), a SzVSz alelnöke, B Blokzyl (Hollandia), a SzVSz alelnöke, Boleslav Gébért és S. Rosztovszky, a SzVSz titkárai, valamint Apró Antal, a SzOT tőtitkára és Marosán György könnyűipari miniszter foglaltak helyet az elnöki asztalnál. Giuseppe Di Vittorio elvtárs, a Szakszervezeti Világszövetség elnöke, megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a Végrehajtó Bizottság tagjai a milánói kongresszus óta első ülésüket súlyos nemzetközi helyzetben tartják meg. Rámutatott, hogy a Szakszervezeti Világszövetség a nemzetközi munkásosztály egységes szervezete. A nemzetkőzi munkásosztály mindent megtesz, hogy megmentse az emberiséget a legnagyobb veszélytől, a háború veszélyétől és diadalra juttassa a haladás, a szabadság és a civilizáció ügyét a munkásosztály és az egész emberiség érdekében. Minden erőnkkel harcolunk az imperialisták és bérenceik ellen Ezután Apró Antal elvtárs, a SzOT főtitkára emelkedett szólásra: — A budapesti tanácskozások, az itt hozott határozatok jelentős mértékben fogják erősíteni a békéért folyó harcot, a nemzetközi szakszervezeti mozgalom igységét és a gyarmati országok dolgozóinak a szabadságjogokért, nemzeti függetlenségükért, létérdekeikért folyó harcát • mondotta. — A magyar szakszervezetek minden erejükkel támogatják azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a Szakszervezeti Világszövetség tesz a béke táborának erősítéséért, a nemzetközi szakszervezeti mozgalom egységéért. Rámutatott ezután arra, hogy az elmúlt öt esztendő alatt a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével, a Szovjetunió állandó és önzetlen támogatásával hatalmas eredményeket értünk el országunk újjáépítése, talpraállítása, a dolgozók életszínvonalának emelése torén. A mi munkásosztályunk többé nem kizsákmányolt osztály, hanem hatalmon 'évő munkásosztály. — Az elmúlt öt év alatt munkásooz'ályunk, dolgozó népünk a Szovjetuniótól kapott szabadsággal jól gazdálkodott — folytatta. — Ezeket az eredményeket a Szovjetuniónak, Pártunknak a bölcs vezérünknek, Rákosi Már tyás elvtársnak köszönhetjük. — A magyar szakszervezetek minden erejükkel résztvesznek Pártunk és kormányunk célkitűzéseinek végrehajtásában. Ezt bizonyítja a mind jobban kiszélesedő szocialista munka verseny és az, hogy üzemeink, gyáraink dolgozói mind jobban megértik, hogy a munka termelékenységének fokozása a béke erősítését jelenti A magyar szakszervezetek minden erejükkel harcolnak a békéért, a háborús gyújtogatok ellen, az imperialisták bcrencei, a munkásosztály és a béke leggonoszabb ellenségei, a jobboldali szociáldemokratáik, a titoista árulók ellen. A beszédet a Szakszervezeti Világszövetség, a munkásosztály nemzetközi egysége, a nagy Szovjetunió és a világ dolgozóinak bölcs és szeretett vezére, a nagy Sztálin éltetésével fejezte be. Ezután Nagy Béla, hevesmegyei termelőszövetkezeti dolgozó paraszt, üdvözölte a tanácskozást a DÉFOSz nevében. Végrehajtottuk a stockholmi határozatokat Marosán György könnyűipari miniszter elvtárs, a Magyar Népköztársaság kormánya nevében üdvözölte ezután a tanácskozás résztvevőit. — A világszövetség szakmai tagozatának tanácskozásai hatására munkásosztályunk, dolgozó népünk még jobban dolgozik a szocializmust építő ötéves tervünk sikeres végrehajtásán — mondta. — Ebből az alkalomból sokan komoly szocialista munkafelajánlásokat tettek, hogy emeljék dolgozó népünk életszínvonalát Ugyanebben az időben az egész magyar nép, politikai nézetre, felekezeti hovátartozásra való tekintet nélkül nagy lelkesedéssel írta alá a stockholmi békekonferencia határozatát. — A kapitalista kizsákmányolás vagy gyarmati elnyomás alatt élő népek is feszült figyelemmel kísérik a Világszövetség tanácskozásait és ezért nagy felelősség hárul mindnyájunkra. A mi nemzedékünk két háborút árt meg. Végigszenvedtük a megpróbáltatásokat és mindnyájan tudjuk értékelni és becsülni a békét. Amióta hazánkat a dicsőséges Szovjetunió hadserege felszabadította, lehetővé vált. hogy az emberi szabadság, a haladás szolgálatába álljunk. A mi dolgozó népünk öt év óta már saját helyzetének megváltozásán keresztül értékeli és becsüli inog a nemzetközi munkásosztály szolidaritásának erejét és jelentőségét. — Rendíthetetlenül hiszünk abban, hogy a nemzetközi proletárszolidaritás le tudja győzni az új háború provokátorait és a munkásosztály nemzetközi árulóit Ma már közel egymilliárd ember a Földön, a Szovjetunió vezetésével mindenre kész a békéért — fejezte be beszédét Marosán György. Szőczei Sándor, MÁVAG-gyári Kossuth-díjas kovács üdvözölte ezután a tanácskozást, majd Peti László élmunkás köszörűs, a Rákosi Mátyás Művek dolgozója beszélt az ifjúság nevében. Ezután Louis Saillant elvtárs, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára számolt be a SzVSz működéséről a mfánói kongreszszus óta. Hangsúlyozta, hogy a n. milánói kongresszuson hozott határozatok meghiúsították a nemzetközi munkásosztály egységének megbontására és a Szakszervezeti Világszövetség elszigetelésére irányuló kísérleteket. 1945 októberében 62 millió tagja volt a Világszövetségnek. A milánói kongresszus idején mult év jú Húsában ez a szám már Ti millióra emelkedett — a szakadárok egységbontó politikája ellenére is —, ma pedig már 75 millió szervezett dolgozó tartozik a Szakszervezeti Világszövetségben működő szakszervezetekhez. A munkásmozgalom ereje rettegéssel tölti el a tőkéseket A munkásmozgalom erejének állandó növekedése páni rettegésben tartja a kizsákmányoló tőkésosztályt, amely egyre fokozódó fasizálódással igyekszik fenntartani ingadozó uralmát. — A Szakszervezeti Világszövetség Végrehajtó Bizottsága nevében melegen üdvözlöm és forró köszönetet mondok azoknak a dokkmunkásoknak, tengerészeknek, vasutasoknak, vasmunkásoknak, mindazoknak a férfiaknak és nőknek, akik a különböző országokban, Ujzélandtól Norvégiáig, szervesen bekapcsolódtak ebbe a konkrét küzdelembe, hogy meghiúsítsák az angol-amerikai imperialisták háborús terveit — mondotta. — Azzal, hogy összekötő bizottságokat létesítettünk azokban az országokban, ahol a nemzeti szakszervezeti központok nem tagjai a Világszövetségnek, sikerült áttörni azokat a korlátokat, amelyeket a szakadár szakszervezeti vezetők akarták felállítani a különböző országok munkásai és a Szakszervezeti Világszövetség között. Ezt bizonyítja, hogy az Egyesült Államokban több szakszervezet elhatározta — a CIO határozatával szembehelyezkedve —, hogy csatlakozik a mi nemzetközi szakmai szervezeteinkhez. Saillant elvtárs ezután arrói a tevékenységről számolt be, amelyet a SzVSz az Egyesü't Nemzetek Szervezete gazdasági és szociális tanácsában fejtett ki Működésót azonban egyre nehezebbé teszi az az ellenséges magatartás, amelyet a kapitalista országok kormányai, különösen pedig az amerikai kormány tanúsít a Szakszervezeti Világszövetséggel szemben. Rámutatott ezután annak a megállapodásnak jelentőségére, amelynek értelmében a Szakszervezeti Világszövetség és a Tudományos Dolgozók Világszövetsége egyesült erővel folytatja harcát a béke védelmében. — A Szakszervezeti Világszövetség az elmúlt esztendőben sok eredményt ért el — mondotta végül. — De nem szabad megpihennünk habárainkon. A béke híveinek tábora, amelyet a dicsőséges Szovjetunió vezet, hatalmas és legyőzhetetlen. Joggal tekinthetünk tehát bizalommal a jövőbe és ez a hit és bizalom irányítja cselekedeteinket — fejezte be Louis Saillant elvtárs, hatalmas tapssal fogadott beszédét. Saillant beszámolója után megkezdődött a vita. Az első felszólaló Reza Ruszta (Irán) részletesen ismertette az iráni dolgozók szomorú helyzetét. Saraoui, a tuniszi demokratikus szakszervezetek küldötte, beszámolt a tuniszi dolgozók egyre élesedő harcáról. Ezután E. Thorníon, az ausztráliai vasmunkás szakszervezet főtitkára beszámolt akisztáni tapasz altairól. •