Délmagyarország, 1950. május (7. évfolyam, 101-124. szám)

1950-05-03 / 101. szám

2 Szerda, 1950. május 3. 143 PERC [632 HELYETT | IVoUmann Gellért elvtárs, élmunkás mozdonyvezető munkatársai­val túlszárnyalta eddigi eredmenyeit a 2(I(fiI tonnás mozgalom­ban — Békéscsabáról is 2000 tonnás szerelveny futott be Szegedre „Védjétek továbbra is a békénket" Zászlószalagot kapott a május elsejei ünnepségek keretében az Államvédelmi Katóság szegedi karhatalmi százada Vasárnap délelőtt a magyar vas­utas dolgozók kétezer tonnás moz­galmában elért újabb kimagasló események színhelye volt a szegedi MAV rendező-pályaudvar. WoJl­mann Gellért elvtárs teljesítette ezen a napon május elsejei munka­felajánlását: 2667 tonnás vonatot vezetett le Rácz I. Mihály. Katona Pál fűtők és Lovas Gáspár vonat­vezetővel s több társával Cegléd­ről Szegedre, a régi átlagos 632 perc helyett 143 perc alatt. Ezzel Wollroann elvtárs társaival együtt menetidőtartam normáját 188.5 szá­zalékra teljesítette. Vasárnap délelőtt Wollmann elv­társ szerelvénye előtt másik két­ezer tOQnás szerelvény is érkezett a szegedi rendező-pályaudvarra. Ezt a vonatot Sánta János mozdonyve­zető vezette Békéscsabáról Makra József, Szárics János fűtőkkel, Da­róczi László vor a-t vezetővel s még 13 tagú vonatkísérő brigád társának közreműködésével. Elsőnek Sánta János mozdonya érkezett meg. A szerelvényt fogsdó gyönyörű dindal kapu alatt a MÁV dolgozói nagy éljenzéssel és taps viharral fogadták Sánta János mozdonyvezetőt. Rajczi elvtárs, a MÁV igazgatóság politi­kai osztályának vezetője üdvözölte a MÁV dolgozói nevében Sánta Já­nost és társait. Alig hogy befejező­dött ez az ünnepség, akkor érke­zett meg Wollmann Gellért elvtárs gyönyörűen feldíszített 424-es moz­donyával. Az egybegyűlt dolgozók a Köztársasági Induló eléneklésé­vel fogadták Wollman elvtársat, a kétezer tonnás mozgalom szegedi el­indítóját, aki ezzel az utóbbi telje­sítményével túlszárnyalta az eddig elért öaszes eredményeit JOBBTANULASSAL veszik ki részüket a békeharcból a szegedi iskolások Május elseiei Ünnepségeket rendeztek Szeged általános iskoláiban Bensőséges házi ünnepségek hereiében külön is megünnepel­ték a szegedi iskolák szombaton délután a hagyományos mun­kásünnep* t, a béke erőinek nagy seregszemléjét, május elsejet. Valamennyi szegedi iskola ünne­pi díszbe öitözött, zászlók, jel­mondatok mondották el, hogy a tanulóifjúság is a béke jegye^ ben ünnepel és ki akarja venni részét abból a harcból, melyet a dolgozó milliók folytatnak a nagy Szovjetunió vezetésével a békéért, a háborús uszítók el­len. A Dugonics-utcai általános is­kola kapujában úttörőleányok ál­lottak díszőrságet, de ugyanilyen díszörség állt bent az iskolaban is Sztálin és Rákosi elvtársak képénél Az ünnepség helyet zsúfolásig megtöltötték a ven­dégek, szülők, érdeklődök. Dr. Kunfalvi András tanügyi elő­adó mondott ünnepi beszedet. A május 1-i ünnepség kereteben osztották ki az iskola négy leg­jobb tanulójának az áprilist ösz­töndíja1. A kultúrműsorban sza­valatok, énekszámok tették me­leggé. meghitté ezt az ünnepet. Megragadó a kis elsőosztá­lyos Fintn Eva beszéde. Per­cekig zúgott a taps. amikor mondotta: „En a béketábor ka­tonája vagyok." Az Epitőipari Gimnáziumban is szombaton tartották meg a május 1-i ünnepséget. Eros Ja­nosné elvtársnő tartott ünnepi beszédet, majd dr. Pozsonyt Zoltán igazgató vázol* a az isko. la hallgatói előtt álló feladato­kat. Az iskola hatigatói neve­ben Kárpáti Imre tett fogadal­mat. „A jövőben — mondotta — még jobban helyt akarunk álla­ni munkánkban, igvekszünk jól képzett szakembereivé válni a szocializmus építésének, még jobb tanulással védjük a béke ránk eső frontszakaszát." Az Alsóvárosi Iskolában is igen jól sikerült a május 1-i ünnepség. Színvonalas kultúr­műsorral szórakoztatta az ifjú­ság a megjelenteket Tóth Jó­zsef igazgató mondott ünnepi beszédet, a tanulók nevében Sza­bados Erzsébet jótanulási fele­lős megígérte, hogy a jótanulók ezután nemcsak a saját tanulmá­nyi eredményeik jobbátételére fordítanak gondot, hainem foko­zottan foglalkoznak a gyengéb­ben tanuló pajtásaikkal. Nemcsak ezekben az iskolák­ban, hanem valamennyi szegedi iskolában megünnepelték má­jus elsejét külsőségeiben és bel­ső tartatmában egyaránt. Külö­nösen jól sikerült az aignerte­lepi általános iskola dekoráció­ja, de minden iskolában igen Anpiiogov elvtárs, szovjet történész ujabb előadása Szegeden Anpilogov ;zov*e történész­professzor. a budanesti Orosz Intézet alladó tanára, néhány héttel ezelőtt tartotta mec első szegedi előadását az Ady-téri egyetemen a Szovjetunió népei­nek történetéről. Anpilogov elv­társ szombaton ismét Szegedre érkezik és ugyancsak az Ady­téri egyelem Orosz Intézetében délelőtt negyed 11 órai kezdet­tel folytatja előadássorozatát. Erre az alkalomra is minden ér­deklődő dolgozót szívcsen lát­nak FölMvesszövetkezef hírei A szerződéses termelőket figyel­mezteti a földművesszövetkezet, hogy termő területeiket névtáblák­kal kell ellátniok. Ha a nevet, la­káscímet és területnagyságot feltün­tető táblákat azonnal ki nem helye­zik, szerződésszegést követnek el, aminek súlyos következményei le­hetnek és például művelési előleg­ben sem részesülhetnek. A fűszerpaprikatermelők figyel­mét arra hívjuk fel, hogy a palán­ták gombabetegségei ellen haszná­landó védőszerek átvétele végett a gondos és Szép voít"a~ tantermek ' röldművesszövetkezeti irodában kell feldíszítése. I jelentkezniök. Jó munkát végeztek május elsejére .Táncsics" termetőcsoport togjai Áz újszeged! Vigadó előtti térségen igen nagy tömegben gyűltek ösize a felvonulásról oda érkezett dolgozók délelőtt 11 órakor, hogy résztvegyenek az Államvédelmi Hatóság zászló­ezalagátaidási ünnepségén. Az MNDSz rókusi és Rókus II. szer­vezete és a Pedagógiai Föi-kola gyakorló általános iskolájának szülői munkaközössége ajándé­kozott szép, zászlószalagot arra a zászlóra, amelyet néhány hó­napja kapott a karhatalmi szá­zad az újszegedi Kendergyár dol­gozóitól. Ki 3 úttörők vitték boldog arc­cal a zászlószalagokat. „Védjé­tek továbbra is a békénket és biztosítsátok tanulásunkat, a toldog jövő felépítésének megte­remtését", — „Bízunk bennetek, mert egy húsból, egy vérből valók vagyunk és tudjuk, hogy minden munkátok a dolgozók érdekeit szolgálja" — ezek a mondatok voltak olvashatók a szalagokról. Az ünnepség megnyitójául a r:_ dőrzenekar játszotta el a szevjet ér. a magyar Himnuszt, majd az MNDSz nevében Erős -Jánosné elvtársnő mondott be­szédet, az Államvédelmi Hatóság részéről pedig a karhatalmi szá­zad pártszervezetének titkára köszönte meg a zászlószalagokat A beszédek után 120 tagú út­törőénekkar szerepelt nagy tet­szés mellett, de igen nagy sikert aratott az úttörőzenekar is. Az úttörő fiúk és lányok szavalatok­kal színesítették « zászlószalag­átadási ünnepséget, amely az In­ternacionálé közös eléneklésével fejeződött be. Ez 3.z ünnepség js Szeged dol­gozóinak mind nagyobb szerete­tét bizonyította belső békénk vé­dői: az Államvédelmi Hatóság iránt. pt M ti' (Tudósítónktól) A kecskéstcle­„,Táncsics" termelőszövetkezeti csoport tagjai május elsejei fel. ajánlásuk során eredményes mun­kát végeztek. A kertészetben a lkápoezta- és a kalarábépailánték. kirakásánál Rózsa IstváPné 7 óra alatt 3500. Csúcs Mihályné 5 óra alartf 3000. Dimitrov Nikola 6 órai ala t 4000, Erdei Mátyás"é 5 óra alatt 2250. Erdei István egy nap alatt 1000 palán át ültetett el. Er­dei Isvánné ezen a nnpon nióg 147 négyszögöl bakhátolást és si­mítást is végzett. Ugyanezt a rnunká végezte Süli István. A csoport ifjú tagjai: NyitraL László, ifj. Süli István és Fodor Mihály kézi íolókapáva) ogy.egy katasztrális hold földet kapáltak meg. A csoport tágjai fiaz,tatot is épí ettek ós ennék minél előbbi elkészítésében nagv segítségükre vol ak a kecskóstelepi rendőrörs tagjai: Zsóitér József, Börcsök An­tal. Popán Imre és Módrn János elvtársak. A csoport tagjai tcr. meló munkájuk mellet: máius el­eejére igen szép dekorációs mun­kát is végeztek. Hévízi Jáno.e. Iskolafürdő épült az alsóvárosi általános iskolában Népi demokráciánk szociális gondoskodása tette lehetővé, hogy kedden délben jelen ős eseményt ünnepelhettek az" alsóvárosi álta­lános iskola pedagógusai' és ta­nulói. Ekkor adták át rendeltető, sínek az iskola fürdőjét. Régi vágy volt ez itt ebben az iskolá­ban. Az elmúlt rendszerben azonban természetesen csak vágv maradhatott. A felszabadulás u án újjáépítették az iskola meg­rongálódott részét s a pedagógu. sok felvethették a fürdő megepí. tésének tervét A pedagógusok kéréséit, melyet valamennyi szülő támogatott és lelkesen fogadott, a Pórt azonnal .. magáévá tette s odahatott, hogv tanulója használhatja az üj az iskola megkaphatta „ fürdő I dőt. építéséhez szükséges összeget. A fürdő teljesen új, modern felsze­relése biztosítja a tanulók tisztál­kodási lehetőségét. Elkülönített tusfürdők, kádak, öltöző, hideg, melegvíz áll hetenként kétszer a tanulók rendelkezésére. A fürdőt kedden délben ünne­pélyes keretek között adták át rendeltetésének. Legelőször az el­sőosztályos gyermekek fürödtek meg. Sokan közülük még óletük­iM'n nem fürödtek fürdőkádban, újdonság volt. hogy csak meg kell csavarni a csapot és máris folyik a melegvíz. A jövőben he. tenkéir kétszer az iskola minden für­KimagaS'ó eredmények a szegedi Vasuíigazgatóságnál A szegedi vasútigazgatóeág dol­gozói közül május elsejére tett felajánlását 150 százalékon felül 2800, 200 százalékon felül 73, míg 300 százalékon felül három dol­gozó teljesítette. Ubraniczki István betanító't munkás a lakatosmunkában 263, a szeged.rókusi szertárnál Szabő Illés szer ári munkás a szénkira­kásban 225 százalékot teljesített. Az igazgatóság központjában Bu­gvinszky Gizella gépírónő 203 százalékot ért eb Szakszervezeti klubhelyiséget avattak a vasutas dolgozók (Tudósítónktól). Szombaton este I kultúresoportja, énekkara és tánc­ünnepélyes keretek között nyitották | csoportja jólsikcrült kultúrműsorral meg a Szeged Állomáson a vasutas I szórakoztatta a jelenlévőket. Az új szakszervezet klubhelyiségét. Az avatáson Makra Sándor elvtárs, az Igazgatóság Politikai Osztálya ne­vében mondott ünnepi beszédet. Az ünnepélyes megnyitó után a MÁV klubhelyiséget több, mint ezer kö­tetes könyvtárral, zongorával, vi­lágvevő rádiókészülékkel, mintegy 100 lemezes hangerősltökészülékkel, sakkal is ellátták. Bálint Ferenc — Olyan szép ez a nap, hogy ha csak ezen mérnénk le a változást, akkor is kifejezhetetlen lenne az eredmény — mondja mellettem egyik doliánygyárj elvtársnö. — Ilyen ünnepet a múltban el sem tud• tunk volna képzelni. — Nem is képzelhettük el ezt az­előtt, elvtársnö. Emlékezz csak visz­sza. amikor árgus szemekkel figyelt minden hekus az utcán május 1-én, hogy nem lát e rajtam piros nyak­kendőt, piros szekfüt, vagy rajtad piros fej kendői f De azért mégis ott voltunk a Kállay ligetben, bujkálva, ti­tokban s elgondolkoztunk arról, hogy talán egy pár év múlva nemcsak Moszkva és Leningrád utcáin ünne. pelhet már szabadon a nép. Az elv­társak beszélgettek, a spiclik ott ül­tek közöttünk, piros jelvény volt az ő gomblyukukban is. Másnap ismét le­buktak néhányan az elvtársak közül, de azért a kővetkező május 1-én megint csak ott voltunk. És most mégis megértük a szabad ünnepet, immár hatodszor és mindig szebben és mindig boldogabban ünnepelünk, sokkal szebben és sokkal boldogab­ban, mint ahogy valaha is el tudtuk képzelni « Kárász-utca, 1940. Forrón tűz a nap. de a szivünket mégis a piros pullover melegíti, amif felvettünk, jelezve, hogy nem feledkeztünk meg ÁJUS a munkásosztály nagy ünnepéről. Pásztor Árpád Lenin-versét idézzük, csak úgy halkan, hogy a többi járó­kelőknek fel ne tűnjék. A Klauzál-tér sarkán kopottruhás munkást lökdös két rendőr a Kígyó­utca felé. Gomblyukában még ott virít a piros szekfű, az egyik rendőr durva szitokkal kapja ki onnan s rátapos. A munkás felemelt fővel megy. Kgy pillanatra összevillan a sze­münk, öklünket felemelve üdvözöl­jük egymást, a dolgozók nemzetközi köszöntésével. Mikor eltűnnek a sar­kon, felveszem az összetaposott vi­rágot. A rendőrcsizma alalt kegyet­lenül összezúzódott. De azért vörös maradt a színe, min/ a vér * Petőfi Sándor-sugárúl, 1944. Né­met tankok robognak vígig az utcán Horgos irányába. Szorul a kapca a Balkánon, a fasiszta fenevad vegsö erőfeszítéssel próbálja kivédeni a Vörös Hadsereg megsemmisítő csa­pásait, És fenn Nyugat-Ukrejnáhan egyre közelednek a Kárpátok felé c diadalmas szovjet katonák. De itt. Szegeden, még hízik cz úri rend. Kifestett kisasszonykák sétál­gatnak a lakkcsizmes, pökhendi né­met tisztekkel s megtapsolják a tan­kok tornyában gőgösen feszítő gir­mán banditákat, akik alig 40 nap­pal azelőtt tiporták el a magyar ár­nyékszabadságnak még az utolsó látszatát is. Eszembe jut egy régi újságcikk, amely Prága megszállá­sát írta le. Prága népe kétoldalt állt az utcán, nézte a hódítók diadalme­netét és sirva-zokogva elénekelte a csehszolvák himnuszt. Ott sem tu­dott hősi, egész nemzetet megmoz­gató felkelés, szabadságharc szület­ni a langyos polgári demokrácia ta­laján, de legalább sírni tudtak az emberek azon, hogy elveszett a sza­badságuk. Nálunk azonban tapsoló fi-, sarok és kisasszonyok fogadták a fasiszta rablókat, Budapest, Debrecen és Székesfehérvár jövendő gyilkosait. És akkor úgy éreztem, hogy nagyn soká, talán soha nem tudjuk lemos­ni a magyar néven esett gyalázatot. Két overallos munkást vettem ész­re a járdán, amint sapkájuk siltje alól összehú-otf szemöldökkel néz­tek a tankok után s az egyik lopva megfenyegette őket. És akkor átvil­lant bennem a gondolat, hogy egy­szer mégis le fogjuk mosni a gyalá­zatot, hogy ezek jelentik a magyar népet, mely a huszonötéves Horlhy­fasiszla uralom után nem volt képes mindent átfogó, elsöprő szabadság­harcra, de legalább gyűlölte a fa­siszta hóhérokat és várta a felszaba­ditókat. És rádöbbentem arra is, hogy ö tapsoló, integető urak és kis­asszonyok nem veszítették el a ha­zájukat. Nem veszítették el, mert ez az ország sohasem volt a hazájuk. * 1950. Lenin-utca. Zászlók, ünnep­lő, ujjongó tömeg. Indul a menet a hídon át Újszegedre, hogy önfeled­ten, vidáman szórakozzék ezen a szép napon, a hatodik szabad május 1-én, mikor már nem csattog a rend­őrkardlap és nem fenyeget a csend­őrszurony. Köztünk vonul a nép rendőrsége is, amely ma már a mi hatalmunkat védi az úrirend alatto­mos kísérletei ellen. Ott vonul a me­netben az az elvtárs, akit fiz éve rendőr kisért a Klauzál-téren s ott énekel valahol az is, aki hat évvel ezelőtt megfenyegette a német tan­kot a Petőfi Sándpr-sugárúton. És felhangzik a dal: ,,A hadseregünk nagy, ereje félelmes. Mi mégsem akarunk háborúzni, De, ha ellenünk bárki is támadni mer, Sa'út földjén fogjuk összezúzni..." Száll a dal, viszi a szél messzire, elviszi le délfelé js, Horgos, Szabad­ka, Noviszád, Belgrád irányába, ahonnan fenekedik ránk a tőkés im­perializmus szemérmetlen, agresszív, fasiszta láncos kutyája, Tito és ban­dája. örömünkbe szomorúság vegyül, hogy a hős jugoszláv nép ma nem ünnepelhet együtt velünk, a Sopron. tói Sanghájig, Tiranától Petropav­lovszkig terjedő nagy szabad világ népeivel együtt. De jól tudja, hogy eljön majd az az idő, amikor a jugo­szláv nép is elsöpri hóhérait s Bel­grád és Zágráb, Szabadka és Cefin­je dolgozói is olyan boldogan ünne­pelhetik a munka szabad ünnepét, mint mi ma Szegeden. « Újszeged. Tarka-barka csoportok­ban ülnek a füvön a dolgozók s él­vezik a jó meleg tavaszi napot. Fris­sen habzó sört mérnek az egyik sá­torban, Ínycsiklandozó illatokat hoz a szél a másik felöl. Egy fa árnyé­kában két kékzubbonyos fiatalem­ber, párt jelvénnyel a gomblyukban, zsebükből messzire kivilágít a „Dél­magyarország" vörös feje. Amint haladok mellettük, hallom az egyik­nek c hangját: ,,Az átmenet a klasz­szikus kapitalizmusból az imperia­lizmus korába .. ." Munkások. Ta­nulnak, mert tudják, hogy az ország vezetése az ő feladatuk. (pp)

Next

/
Thumbnails
Contents