Délmagyarország, 1950. április (7. évfolyam, 77-100. szám)

1950-04-16 / 88. szám

Ttffi'u&f, 1MM. április 18. 9 A BÜROKRÁCIAELLENES KIÁLLÍTÁS megmutatja hogyan harcoljunk a bürokrácia ellesi Bürokrácia! Sajnos még most i* talátko. zik vele az ember, ha hivatalos elintézni valója akad. Ez a kacskaringós jel, a paragrafus rdtekergőzik a dolgozó kezére, lábára, álmatlan éjszakákat szerez költséges, akadályozza a munkát, az építést, szívja a dolgozó emberek vérét, hizlalja az ellenséget. Tehát min. den vonalon fel kell ellene venni „ harcot, el kell tiporni meg kell semmisíteni, A harc már megindult ellene,' jelentős eredményeink Is vannak, de még nem modhatjuk el, hogy meg semmisít ettük volna. Az eredményes harc egyik feltétele. ha megismerjük, hogyan vigyük sikerre „ harcot. Ezt szolgálja az „ bürökráciaellenes kiállítás, mely a pénzügyőrség székházában* tekinthető meg. Néz. zünk csak néhány kirívó példát: Az „elhagyott jav" Király József szombathelyi lakosnál egyik ismerőse „menekülés" közben ottfelejtett két használt kerékpártöriőrpnpyot.. Király József — mint lelkiismeretes ember — jelentette a dolgot az Elha. gyoUt Javak-nál. mire kiutalták a neH a rongyot azzal, hogy havi 30 pengő hasznáiiati díjat köteles érte fizetni. Király hiába kapálódzott, hogy a ronsrv már régen elszakadt, hogy 30 fillért se ér a kettő, az illetékes hatóságok a „rendeletekre hivatkozva" egészen a közelmúltig könyörtelenül bevasalták rajta a kiszabott díjat 4 kiló 85 dekás aktacsomag Látható ezen a kiállításon még cifrább eset is. Egy illető 1928-ban beadott kérelmet trafikengedély ügyben Az ügyben körülbelül 1500 határozat, végzés, vélemé. nyezé® született, de még mindig nincs elintézve. Az üggyel kapcsolatos akták súlya pillanatnyilag 4 kg. 85 deka. — Szerplél-tetően meglátha6 itt, hogyan döntött 9 hivatal két év alat' egy letétbehelyezett 20 filléres posta, bélyeg ügyében, hogyan halogatta a minisztérium egyik ügyosztálya hosszú időn keresztü] Boidog község ovodáj ának ügyét, holott csak egy aláírás kellett volna. 20 fillér kálváriája Az egyik kép, mint elrettentő példát meséli el a 20 fillér kálváriáját: Taláiiak egy gyermeksapkát s beszolgál taták az illetékes hatósághoz Ott átvették, elismervényt adtak róla. iktatták, köröztették. Majd eltelt bizonyos idő és kiűzték rá az árverést, meg is vette egy illető, de 20 fillér illetéket kellett utána fizetni. Erről a 20 fillérről elismervényt adtak, ik atták. könyvelték, maid vettek 8 fillérért egy befizetni lapot, ezt kitöltötték, postakönyvbe vezeték « az altiszt elvitte postára. Ott is bevezették a szükséges iratokba, átutalták s végül a 20 fillér elkerült a Nemzeti Bankhoz. Ott a 20 fillért jóváírták, a jóváírás alaipján számlaki vonatot készítetek róla, a számlakivonatot a feladó ha<tósághoz lekézbesítették (a kézbesítés díia helyben 30 fillér), átküldi ék a könyvelő osztályra. a könyvelő bekönyvelte a tételt s a 20 fillér a páncélszekrénybe került. A kiállítás azonban nemcsak a hivatalok bürokráciáját mutatja be, hanem bemutatja a bürokráciát tápláló ügyfelet is. Egy varrónőre kiróttak 15 forint jogos jövedelemadót. Az ügyfél fellebbezett. szaladt fűhőz-fához. 20 forintos bélyegeket ragasztott a kérvényekre, pereskedett, ügyvédi költségeket fizetett. utazgatott 1948—1950-ig s végül, mikor már többszáz forint jába került a 15 fo. rint, a végső fórum kötelezte az eredeti összeg megfizetésére. Ter mészetes a kamatokkal együtt. Ezernyi szemléltető példát lehetne felsorolni arról is, hogyan bujkált a kulákság n bürokrácia útvesz'őjében s hogyan sikerült nekik a bürokrácia jóvoltából éveken keresztül halogatni az adófizetést. Nevel, tanít ez a kiállítás, felszólnia a dolgozókat, hogy segít, senek „ közigazgatás dolgozóinak a bürokrácia ellenes harcban, s egyben meg is mutatja, hogyan és hol kell segíteni. Méltán választotta a kiállítás rendezősége jelmondaténak: „A bürokráciáéilenes harc a szocializmus építését szolgálja! KÖVETKEZZEK BE VÉGRE A DONTO FORDULAT AZ ÉPÍTŐIPARBAN! Johh munkával késsülnek május elseje megünneplésére a Kecskés-telepi termelőcsoport tagjai Az esfi szaporán verdesi a Kecskés-telepi termelőosoport tagjainak a hátát, de ők tovább dolgoznak szorgalmasan. — Sebaj, majd megszáradunk — mondják. — Fő. bogy a munka baladjon. — Három-ncgv ember a kukoricagóré tetejét igazítja, van aki a jószág körül fogtalatoskodik, néhányan vizesen is gyorsan ültetik a salátát. A palántaültetők kőzött leggyorsabb Dimitrov Miklós aki naponta ötezer szál palántát is elültet, pedig az egy napra eső munkaegység 2500 szál. Dimitrov már 35 éve dolgozik kertészetben. A cárizmus ideje alatt három évig Oroszországban is dolgozott, de még ilyen igyekezettel A szegedi »BioIógus-kör« munkájáról A szegedi biológusok elhatározták, hogy egy újtípusú szakosztályt szervezve kiépítik a gyakorlat és a tudományos munka közötti kapcsolatot és arra törekednek, hogy az igen magas fejlettségi fokon álló szovjet biológiát minél jobban megismerjék. A szovjet tudomány, a szovjet haladó biológia képviselői megmutatták azt az utat, amelyen a tudományos dolgozóknak haladniok kell a szocialista társadalomban. Bebizonyították a szovjet tudósok, hogy a tudományoknak a dialektikus materializmuson kell felépülniök, mert csak így képviselhetik valóban a tudományt. A kapitalista és imperialista társadalomban a tudomány áltudománnyá válik. A szovjet tudósok megmutatták azt is, hogyan töltheti be feladatát a tudományos kutatómunka a szocialista társadalomban. Nem szakadhat el a gyakorlattól, nem vonulhat elefántcsonttoronyba, mert ez feltétlenül zsákutcába juttatja a munkájukat. A Szovjetunióban a tudományok öncélúsága már régen megszűnt, az együttműködés a gyakorlattal már igen jól kiépült és nagyrészt ennek köszönhetők azok a hatalmas eredmények, amelyeket a szovjet mezőgazdaság és ipar elért. Mi a szocializmus építésében a Szovjetunió nyomdokain haladunk és igen fontos, hogy ez a tudományos munkában is érvényesüljön. Ezt a célt Tartottál szem előtt a Szegedi Tudomány egyetemen és a Pedagógiai Főiskola biológus professzorai és szakemberei, valamint a biológiai vonatkozású kutató intézetek dolgozói, a középiskolák biológiaszakos tanárai és a biológia-szakos egyetemi hallgatók, amikor a Biológus Kört létrehozták. A Biológus Kör még csak néhány hete működik, de máris mutatkoznak az elst eredmények. A termelőszövetkezeti csoportokkal és egyes üzemekkel felvette a kapcsolatot. A tudomány és gyakorlat dolgozói egymást segítve végzik munkájukat. A gya. korlatban már eddig is merültek fel problémák, amelyek tudományosan megoldhatók és ezáltal a termelés eredményei jelentősen fokozhatok. Egy ilyen probléma merült fel a szegedi Lemezgyárban is, amelynek megoldását dr. Greguss Pál egyetemi tanár vállalta el. Munkájával már eddig is eredményeket ért el és igen valóezínű, hogy ennek alapján a lemezgyártásban nemzetgazdasági szempontból is igen jelentős újítás vezethető be. A Biológus Kör első nyilvános szakosztályi ülését a Szegedi Tudományegyetem Ady-téri épületében április 20-án délután 6 órakor tartják meg. Az ülésen Greguss orofesszor beszámol eddigi kutatásainak eredményeiről. Dr. Ábrahám Ambrus egyetemi tanár Pavlovról, a világhírű szovjet tudósról tart előadást. és jövőbe vetett bizalommal soha sem dolgozott, mint most, hogy a csoportban van. A munkák elvégzéséből a csoport öregje-tiatalja szorgalmasan kiveszi a részét. Rácz Antal 72 éves kora ellenére is minden munkában ott van a fiatalok között. Mindenütt ott van, ahol a csoport érdekében meg kell fogni a munka végét és ritkán fordul elő, hogy egy nap többet ne teljesítsen, mint a munkaegysége. Eddig neki van a legtöbb munkaegysége a csoport összes tagjai között. A modern, új disznőől készen várja a száz darab bízósertért, amelyek pár napon belül a csoporthoz érkeznek. Nagy gonddal építették az ólat, hiszen ez mindannyiuk hízójáé lesz. A kecskéstelepí rendőrőrs legénysége ismét bebizonyította, hogy a nép rendőrsége, mert az építkezésnél szabadidejükben többszőr segítettek a csoport tagjainak. A csoport tagjai jő munkával igyekeznek elősegíteni a jólétüket és egyben az egész dolgozó magyar nép életszínvonalát igyekeznek emelni. Május elsejei munkafelajánlásukban vállalták hogy 37 holdon 16, 10 holdon pedig 18 mázsás átlagot termelnek búzából. Ezt úgy akarják elérni, hogy a vetést még május elseje előtt pétisóval beszórják, boronálják és gyomtalanfrtják. Az ütemterv szerint kukoricából 25 mázsa termést vettek számításba, de felajánlották, hogy ezt SO mázsára fokozzák holdannként még pedig úgy, hogy háromszori kapálás helyett négyszer kapálnak és már az első kapálásnál kiritkítják a kukoricát. A „Táncsics" csoport szorgalmáról tett bizonyságod az a versenykihívás is, amelyet két héttel ezelőtt intéztek a megye összes termelőcsoportjaihoz. Felhívásukat már eddig is több termelőcsoport elfogadta. Az MSzT székházának diszteimében (Horváth M.-u. 3) április 17-én, holnap este fél 8 órakor OPERA ÉS OPERETT-EST Közreműködnek Gyurkovics Mária, Pogány Zsuzsa, Fehér Pál, Kövesd! Pál. Zongorán kisér: Forrai Miklós. Műsoron: Carmen, Tosca, Hovanscsina, Pillangókisasszony, Faust, Denevér, Cigánybáró, Dohányon vett kapitány, Sevillai borbély, Bánk bán, Traviata, stb. Jegyek kaphatók: Horváth M.-u. 3; MSzT-székház, földszint 2. vasárnap d. o. 10-től este 7-lg, hétfőn d. u. 4-től kezdésig. RENDEZI: MUZSIKA NV. Az építőiparra hatalmas feladatok várnak az ötéves tervben, a szocializmus építése során. A feladatok megkövetelik, hogy felszámoljuk mindazokat a hibákat, amelyek gátolják építőiparunk egészséges fejlődését. Ezért hozott Pártunk Politikai Bizottsága és a Minisztertanács határozatot az építőiparral kapcsolatban. A határozatok megmutatták, milyen hibák és hiányosságok gátolják ennek az igen fontos iparágnak jó munkáját és továbbfejlődését. Irányt mutatott Pártunk a hibák kiküszöbölésére és arra, miképpen lehet megoldani az építőipar előtt álló hatalmas feladatokat. Mutatkozott is némi javulás az elmúlt hat hónap során az építőiparban, értek el eredményeket építkezési vállalataink. Születtek kimagasló teljesítmények, egyre több az építőiparban az egyéni versenyzők, a sztahánov-munkamódszer szerint dolgozók száma, azonban a javulás és a fejlődés nem következett be kellő mértékben. Az elérd sikerek nem általános jellegűek és a fogyatékosságok nagyrésze még ma is változatlanul fennállnak, sőt visszaesés is mutakozik egyes helyeken még. A legelső és legfontosabb feladat lett volna az építőiparban az önköltség csökkentése. Ennek ellenére ezen a területen egyáltalán nem. vagy csak szórványosan és elenyésző mértékben következett be javulás. Az építkezések azt lehel mondani, változatlanul nagyon drágák, indokolatlanul nagy költségekbe kerülnek. Ennek természetesen megvannak a maga okai és ezek kőzött az első helyen áll a munka rossz megszervezése. Igen sok hv lyen nincs biztosítva például a folyamatos anyagszállítás. Ez azt eredményezi, hogy a dolgozók megakadnak munkájukban, ácsorgás, munkahiány áll be. Változatlanul fennáll az az igen döntő hiba is, hogy az építkezések javarészénél minden terv nélkül dolgoznak, ötletszerűen, mondhatni, anarchisztikusán végzik a munkát. Ez a tervszerötlenség mutatkozik a felsőbb szerveknél és az egyes vállalatoknál is a legkülönbözőbb munkahelyeken. Nyilvánvaló, hogy a terv, vagy a tervfelbontás hiánya kerékkötője a termelékenység fokozásának, az egyéni munkaversenynek és általában az egész munkának. Igen nagy károkat okoz az építőiparban a gépek rossz kihasználása is. Emellett még olyan esetek is előfordulnak, mint például a Magasépítési Nemzeti Vállalatnál, hogy nem azokat a gépeket kapják meg, amelyeket kérnek. Az egyik építkezésnél szükség volt például kéd betonkeverő gépre, — melyet jelentettek is felfelé — és ennek ellenére a két gép közül, amelyet leküldtek az építkezéshez, az egyik volt csupán betonkeverő, a másik pedig annál az építkezésnél egyáltalán nem használható másfajta gép volt. Gátolja a munkát az építőiparban megmutatkozó szakmunkáshiány is. Ezen a téren sem tették meg a szükséges intézkedéseket, amelyek megoldották volna a problémát, kiküszöbölték volna a hibákat. A vállalatvezetőségek ebben a kérdésben önállótlanok voltak, a sürgető szükség ellenére a szakminisztériumtól várják az engedélyt, hogy mennyi iparostanulót, mennyi átképzőst alkalmazhatnak, holott a probléma azonnali megoldásra vár. De még a meglévő lehetőségek kihasználásánál is zavarok mutatkoznak És itt már az ébertelenség is jelentős szerepet játszik. Az építőipari átképzősök nagyrészét — akiknek munkája kellő irányítás mellett enyhítene a szakmunkáshiányon — az ellenséges elemek az átképzőtanfolyamok záróvizsgáin indokolatlanul elbuktatták, megakadályozva ezzel munkábaállásukat. De az is elöfrodult. hogy a termelésbe bekapcsolt ádképzösök munkáját nem támogatták, nem ellenőrizték kellőképpen, nem oktatták őket. Az egyik szegedi építkezésnél például megtörtént, hogy csaknem az egész napi munkájuk eredményét; egy készülő épületfalat le kellett bontani, mert nem figyeltek fel idejében, a hibákra, A munkafegyelem terén nemhogy javulás állott volna be, hanem még rosszabbodás is mutatkozik. Ennek is az az oka, hogy a MÉMOSz nem hajdotta végre a Politikai Bizottság határozatát az egyéni felelősség kiépítésében, a munkafegyelem megjavításában és a munkaverseny kellő szervezésében. A munkafegyelem lazulásának oka az, hogy több esetben a munkásoknak nincs biztosítva az őket megillető jogos juttatás. A legtöbb helyen még mindig csoportos norma szerint dolgoznak a munkások, ami gátolja az egyéni kezdeményezést és a több, jobb munkára való törekvést. A munkafegyelem lazulásával kapcsolatban hibákat követett el a műszaki értelmiség is. különösen a csoportvezetők, akik egyrészt nem biztosították a kellő technikai előfeltételeket a munkálatoknál, másrészt nem ellenőrizték és nem támogatták elegendő mértékben a dolgozók munkáját. Rossz következményeket hozott magával az is, hogy az építőiparban dolgozó régi kizsákmányoló elemek — úgynevezett szakemberek — ellenőrzés nélkül végzik munkájukat, sok esetben szabotálnak, gátolják a munkaverseny kibontakozásád. Ennek is és általában a megmutatkozó hibáknak eredete abban gyökerezik, hogy az építőipari pártszervezetek nem végezték kellőképpen munkájukat, nem nyúltak bele kellőképpen a kérdésekbe. Az okokhoz azanoban az is hozzátartozik, hogy hiányos a népnevelő, felvilágosító munka. Nem jó a vezetők és a dolgozók kapcsolata sem és nincs meg a kellő ellenőrzés. A MÉMOSz területi titkárának például (akinek székhelye Békéscsabán van) négy és fél megyét kell vezetnie és nyilvánvaló, hogy feladatát nem tudja ellátni. Ezért van az is, hogy a legtöbb helyen nem is ismerik. Gyökeres fordulaínak, döntő változásnak kell beállni az építőiparban. Nem elegendő az, hogy időszakonként a kritika hatására nagy elhatározások, fogadkozások születnek, hanem végre-valahára végérvényesen rá kell lépni a hibák kijavításának, a munka jobbátélelének útjára. Az önköltségcsökkentést halaszthatatlanul, jelentős mértékben végre kell hajtani a termelés állandó növelése mellett. Jobban meg kell szervezni a munkát, fel kell számolni minden tervszerűtlenséget. Ki kell építeni és biztosítani az egyéni felelősséget, ezzel párhuzamosan a nagy lazaságokat mutató munkafegyelmet meg kell szilárdítani. Persze nem következnek be a várt sikerek és javulások az építőiparban, ha nem fordítanak nagyobb gondot az éberségre, nem leplezik le az ellenséget. A munkások közé furakodott volt katonatiszteket, a reakciós építkezési vállalkozókat, akik még ma sem Illeszkedtek be a számukra előnytelenül megváltozott új helyeztbe. a dolgozók táborába, le kell leplezni. Elengedhetetlen feltétele a munka megjavídásának az ideológiai továbbképzés, a népnevelő munka szélesebb, jobb alapokra való helyezése. De emellett biztosítani keW a fokozott szakmai továbbképzést és nagyobb gondot kell fordítani a műszaki értelmiségre, annak bekapcsolására a szocialista munkaversenybe. Az eredmények elérését továbbá úgy lehet biztosítani, hogy a kiváló szovjet sztahánovisták, a magyar dolgozók példaképeinek a munkamódszereit alaposabban, a legszélesebb rétegekben ismertetik az építőipari vezetők és emellett nagyobb gondot fordítanak arra, hogy a jó módszereket felhasználó dolgozók átadják a tapasztalata: kat munkatársaiknak. Ugyancsak fokozottabb gondot kell fordítani az újítómozgalom fejlesztésére. Nagy feladatok várnak mind az építőipari pártszervezetekre, mind a szakszervezetekre. A döntő fordulatnak be kell következni. A hibák kijavításában, a munka jobbátételében járjanak élen a kommunisták, mutassanak példát a többi dolgozónak és ha az elhatározások a konkrét gyakorlati megvalósítás útjára térnek át, építőiparunk is meg tudja oldani azt a hatalmas feladatot, mely minden magyar dolgozó célja és vágya, ötéves tervünk minél előbbi megvalósítása, a szocializmus építésenek meggyorsítása.