Délmagyarország, 1950. április (7. évfolyam, 77-100. szám)

1950-04-16 / 88. szám

Vasárnap, 195fl. április M. 5 PÁRTÉLET * Tovább javiísuk a tag- és tagielöltfelvételek munkáját „'A felvételre jelentkezők közül a dolgozó nép legjobbjait lehet fel­venni" — mondja többek között a Központi Vezetőség tavaly, május 31-én hozott határozata a tagjelölt­felvételről. A határozat óta közel egy év telt el és az egy év tapasz­talatai bőséges bizonyitékot szolgál­tattak arra, hogy pártszervezeteink mennyit fejlődtek a felülvizsgálat óta, — de megmutatták azt is, hogy pártéletünknek hol vannak gyenge pontjai szűk keresztmeszetei. A határozat után itt Szegeden is ta­pasztalhattuk, hogy számos pártszer­vezetünk nemcsak, hogy megértette, hanem munkájának központi kérdé­sévé tette a tagjelöltfelvétel kérdé­sét. Megértették azt, hogy: ,.-4 pártonkívüli aktíva nemcsak össze­kötő hid, hanem leggazdagabb tar­talék is, amelyből Pártunk új erőt merít". Voltak azonban a tagjelöltfelvé­tellel kapcsolatban olyan jelensé­gek is, amelyek azt mutatják, hogy párttagságunk, sőt még vezető ká­dereink egy része sem értette meg teljesen a Központi Vezetőség ha­tározatának szellemét. Előfordult nálunk is, hogy a pártépftés e fon­tos feladatához bürokratikusán nyultunk hozzá, nálunk is voHak olyan esetek, amikor egyes alap­szervezeteknek számszerűleg elő­írták a felvehető tagokat, tagjelölte­ket. Ez természetesen a politikai munka rovására ment. Nem egy olyan esetet tudunk, amikor fizemi eiapszervezeteinkben a tagjelöltfel­vételre jelentkező kiváló dolgozókat azért nem vették fel, mert „nem fér bele a keretbe," vagy „nem fe­lel meg az előírt kategóriának". Az ilyen és hasonló hiányosságok — azon túl, hogy rámutattak a tagje­löltfelvétellel kapcsolatos hiányos munkára, — rámutattak egyúttal arra is, hogy ezek és a hasonlójelle­gű hibák, a bürokrácia, a tömegek­től való elszakadás, pártmunkánk más területén is megvannak. A hiba csak addig hiba, amíg fel nem fedik, — és ezeket az említett hibákat mi is felfedtük. Már sokkal kisebb mértékben mutatkoztak ak­kor, amikor a Politikai Bizottság november 10-i határozata értelmé­ben megindult alapszervezeteinkben a tagfelvétel. Itt már sokkal jobban érvényesültek azok a szempontok, hogy pártszervezeteink a „Párt har­caiban kitűnt, a termelésben és ta­nulásban legjobb eredményt elért jelöltek közül" vegyenek fel tago­kat. Sokkal jobban érvényesült a Politikai Bizottság határozatának az az igen fontos irányelve, hogy: „Pártszervezeteink ügyeljenek arra, hogy tagot csak egyéni elbírálás alapján .., vegyenek fet'. Természetesen helytelen volna, ha ezekután azt mondanánk, hogy az utóbbi hónapok tag- és tagjelölt­felvételi munkái szegedi alapszerve­zeteinkben, szegedi pártszervezete­inknél hibátlanok lettek volna. De ugyanakkor azt is meg kell állapí­tanunk, hogy igen komoly fejlődés tapasztalható ezen a téren, — ami egyáltalán nem mondható véletlen­nek. Nem mondható azért, mert Rákosi elvtárs február 10-i beszéde világosan, mindenki számára ért­hetően tárta fel pártépítésünk álta­lános és alapvető hiányosságait, rámutatott a tömegektől való el­szakadás jelentőségeire és következ­ményeire, az önteltségre, a kritika és önkritika elposványosodására, a pártdemokrácia meglazulására, a párton belüli bürokratikus módsze­rekre. Pártaparátusunk, pártszerve­zeteink a Központi Vezetőség feb­ruár 10-í határozata óta alaposan nekiláttak ezen hibák kiküszöbölé­sének elsősorban a vezetőség újjá­választó taggyűléseken keresztül. De a pártépités minden vonalán ja­vították munkájukat. Ez meglátszik természetesen a tag- és tagjelöltfel­vételeknél is. Míg a mult ér utolsó hónapjaiban nem egyszer tapasztal­tuk alapszervezeteinknél, hogy igen sok esetben a véletlenre bízták, A tizesbizalmialc feladata a vezetőség­uijáválasztá taggyűlések előkészítésében A Magyar Dolgozók Pártja sze­gedi Pártbizottsága összevont párt­fcizalmi értekezletet tartott a sze­gedi tizesbizalmjak számára, hogy ezzel alaposabbá tegye a pártszer­vezetek munkáját a Központi Ve­zetőség határozatának végrehajtá­sában. A vezetöségújjáválasztások ed­digi tapasztalatait és a szükséges tennivalókat Ladányi Benedek elv­társ, a/ MDP szegedi Pártbizott­ságának tagja ismertette, majd beszámolóját értékes megbeszélés követte, amelynek során igen sok hozzászólás hangzott el. A pártbi­zalmiak sok hasznos tapasztalatot szereztek ezen az értekezleten, amelynek jelentős minőségi válto­zást kell majd hoznia a kővetkező taggyűléseken. A vezetősegújjáválasztásokon különösen megmutatkozott, — amint azt Ladányi elvtárs is meg­állapította — hogy párttagságunk közölt egyre inkább megvalósul az egészséges kritikai szellem, hiszen nemcsak az alapszervezeti vezetőic munkája feíett gyakorolnak kriti­kát, hanem rámutatnak a pártbi­zottság munkájában előforduló hi­bákra is. Ezzel' igen jelentős segít­séget kap a Párt és ezért a pártbi­salmiak egyik legdöntőbb feladata, hogy etősegítsék a pártszerű kriti­ka alkalmasását. Ennek az egész­séges kritikai szellemnek kell meg­nyilatkoznia a vezetőségújjává­lasztó taggyűléseken is. amelyeken minden párttagnak nemcsak joga, hanem kötelessége hozzászólni a felvetődő kérdésekhez. Felbecsül­hetetlen erkölcsi segítséget tud nyújtani a taggyűlés, ha rámutat egy-egy hibára, ha rámutat a veze­tőségbe javasolt párttagok esetle­ges hibáira. A hibákat jóakaratúan kell felvetni, úgy hogy a megkriti­záltak érezzék: a kommunisták szeretik egymást, de szeretik Párt­jukat js, meg akarják erősíteni Pártjukat, ezért követelik meg az elvtársaiktól, hogy hibáikról le­szokjanak. A pártbizalmiak" feladata, hogy felhívják mindezekre a tagok fi­gyelmét. A'talában igen sok múljk a pártbizalimiakon a taggyűlés elő­készítésében. Sok hiba mutatkozott Szegeden is, amely abból szárma­zott, hogy a 'taggyűléseket nem ké­szítették elő kellőképpen. Az Alsó­város II. pártszervezeténél például a tjtkárí beszámoló után egyetlen­egy hozzászólás hangzott el és ez­zel a pártszervezet közel egyéves munkájáról a vita befejeződött. Ez mutatja, hogy ennél' a pártszerve­zetnél a politikai előkészítő mun­kában komoly hiányosságok vol­tak. Hasonló eset mutatkozott a Rókus III. pártszervezetnél is. A 'tjzesbjzálmiak felvilágosító munkáján múlik nagymértékben a vezet őségújjáválaszó taggyűlések sikere- Részletesen meg kell ma­gyaráznjok minden tudnivalót ezzel' kapcsolatban. Rajtuk múlik, hogy megértessék a tagokkal: pártszer­vezeteink taggyűlése a pártszerve­zetek legmagasabb fóruma és ezen keresztül éreznie kell a párttagság­nak, hogy javaslata, meglátása ér­vényesül, meghallgatásra talál és helyes javaslata a pártszervezet munkájában érvényre jut. Az ilyen jól előkészített taggyűlésnek az­után meg is mutatkozik az eredmé­nye. Több Helyen bizalmatlanság mu­tatkozott az ifjúság vezetőségbe való választása körül. A pírtbizal­mjaknak kell rámutatniok, hogy nem arról van szó. fiatalok, vagy öregek vezessék, a pártot, hanem Sztálin elvtárs útmutatását kell megvalósítani: az idősek tapasztó­iduit a fiafalok lendületével kap­csoljuk össze, mert így válik erős­sé a Párt A tizesbizalmiak feladata, liogy párttagságunkban ezeket a gondo­latokat tudatosítsák és minden ere­jüket összpontosítsák arra, hogy Pártunk megerősítésével népünk, egész országunk, a dolgozók, a bé­ketábor ügyét győzelemre vigyék­hogy kit vesznek fel a Pártba, most azt látjuk, hogy általában jó elő­készített munka után veszik fel a tag- és tagjelölteket. A többi kö­zött például a Gázgyár alapszerve­zetében is láthattuk, hogy a tagje­löltekkel milyen körültekintően fog­lalkoznak, bevonják az oktatásba, pártmunkát adnak nekik és csak azokat veszik fel, akik (megmutatták, hogy valóban a Párt harcaiban ki­tűntek, a termelésben és tanulásban a legjobb eredményeket érték el. Ugyancsak gondot fordítanak a pár­tonkívüliekre is. Ma már igen sok pártszervezetünkben tapasztaljuk, hogy a taggyűléseknek azt a napi­rendi pontját, amely a tag- és tag­jelöltfelvétellel foglalkozik, alapo­san előkészítik. Nem egy esetben az alapszervezet vezetősége mielőtt a taggyűlés elé vinné a felvételi kérelmeket, meghallgatja számos párttag véleménye mellett a párton­kivüliek véleményét is az illető je­löltről. Az alapszervezeteink vezető­ségei már azt is kezdik megérteni, hogy a tagjelölt felvételi munka egyik igen fontos kérdése az, hogy a tömegszervezetekkel is szorosan tartsuk a kapcsolatot. Jó példát mu­tatott erre a Ládagyár alapszerve­zete. De most nézzük meg a hibákat, amelyek előfordulnak és akadályoz­zák ezt a munkát? Vannak még pártszervezeteink, ahol a tag* és tagjelöltfelvétel mun­káját — Így, vagy úgy — de bürok­ratikusán, lélektelenül kezelik. Igen jellemző példa erre a Dohánygyár esete, ahol az egyik párttag így nyilatkozott, amikor egy tagjelölt­felvételről volt szó: „Hát vegyük fel, legalább többen leszünk". Ez és a hozzáhasonló felfogás még mindig azt bizonyítja, hogy a kérdés sok helyen a párttagság között sincs minden részletében tudatosítva, hogy a tag- és tagjelőltfelvétel po­litikai vitele helyett még mindig vannak olyan helyek, ahol a kérdés pusztán statisztikai vitelét toljál előtérbe. Bár az üzemi munkások, a do: gozó parasztok, a haladó értelmisé­giek legjobbjai közül már számosan bekerültek mint tagjelöltek vagy ta­gok Pártunkba, — még mindig van­nak olyan fontos területek, ahol a tag- és tagjelőltfelvétel munkáját nem vitték és nem viszik kellőkép­pen. Ilyen terület például a mező­gazdaság szocialista szektora, — elsősorban itt nálunk a termelőszö­vetkezeti csoportok — de ilyen te• rület elsősorban az építőipar. Tud­juk, hogy az építőiparban igen nagy mértékben fennáll a pártszervezetek „elöregedésének" kérdése. Tudjuk, hogy az építőipar fejlődő nemzet­gazdaságunknak egyik kulcspontja. És mindezek ellenére azt állítjuk, hogy építőipari pártszervezeteink a többi pártmunka melleit ezt az igen fontos pártmunkát is elhanyagolják. Nem foglalkoznak megfelelő mér­tékben és megfelelő módon a párt­tagokkal sem, — a meggyőzés he­lyett igen gyakran a parancsolga­tást, vagy pedig a nehézségek elöl való meghátrálást tapasztaljuk építőipari pártszervezeteink vezető­ségeinél — de nem foglalkoznak a pártonkívüli fiatal munkásokkal sem, akik most az építőiparban ezer­számra kerülnek be. így természete­sen érthető az, hogy „nem találnak" megfelelő dolgozót a tagjelöltlelvé­telre. Mutatják ezt a hiányos poli­tikai munkát azok a számok is, amelyekkel az építőipari pártszer­vezetek tag- és tagjelöltfelvételi munkájával kapcsolatban találko­zunk. A MÉMOSz például mindez­ideig csak hat tagjelöltet vett fel, A 4ag- és tagjelöltfelvétel párt­munkánk, Pártunk építésének állan­dó és igen fontos része. Ennek a munkának jó végrehajtása erősiti Pártunkat, javítja és szilárdítja Pártunk szociális összetételét, egyre növeli és egyre szorosabbra fűzi a pártonkívüli aktívák gyűrűjét Pár­tunk körül. Minden párttagunknak, alapszervezeti vezetőségeink, párt­aparátusunk minden tagjának eze­ket a szempontokat kell figyelembe­venni akkor, amikor akár taggyűlé­sen, akár pedig bármilyen alkalom­mal is foglalkozik tag- és tagjelölt­felvétel kérdésével. A Villamosvasút vezetőségválasztó taggyűlése megnyitotta az utat a pártszervezet fejlődése {elé A Rákosi elvtárs február 10-i be­széde óla eltelt idő pártszerveze­teink életében döntő változásokat hozott. Rákosi elvtárs beszédének, a Központi Vezetőség határozatának első kézzelfogható eredményei meg­mutatkoztak már a februári tag­gyűléseken is, ahol az első biztató jeleit láthattuk annak, hogy maga a vezetőség és a tagság is egyre bátrabban nyul a kritika és önkri­tika fegyveréhez, hogy a hibák fel­ismerése és feltárása az első lépés azok kijavításához. Vezetőségválasztó taggyűléseink a további fejlődést mutatják ezen az úton. Taggyűléseinken nem ritka, hogy 50, 60, 70 hozzászóló akad, akiknek aktivitása, kritikája és ön­kritikája mindennél jobban bizo­nyltja, hogy a gyökeres fordulat­nak alapja az, hogy párttagságunk megértette Rákosi elvtárs beszédét, de megértette a vezetőségválasztó taggyűlések jelentőségét is. De ve­zetőségválasztó taggyűléseink ELŐRE IS MUTATNAK. ELŐ­RE JELZIK A FEJLŐDÉS TO­VÁBBI ÚTJÁT, hiszen nem kétséges, hogy a tagság aktivitásában, a kritika és önkritika széleskörű alkalmazásában megmu­tatkozó eredmények továbbfejlőd­nek, tagságunk egyre inkább öntu­datosabban végzi munkáját és a jövőben mindennapi fegyverként használja majd a kritikát és önkri­tikát. Ez volt a legnagyobb Ígérete a Villamosvasút vezetőségválasztó tag­gyűlésének is, bár a százonfelüli je­lenlévő tagok közül csupán tizenöt hozzászóló akadt. Ez nagyrészt an­nak tudható be, hogy a titkári be­számoló csak általánosságban hozta felszínre a hibákat, sőt A PÁRTSZERVEZET MUNKÁ­JÁNAK EGYES HIBÁI ÉS HIÁ­NYOSSÁGAI REJTVE MARAD­TAK. Azonban még igy is fejlődést mu­tat a vezetőségválasztó taggyűlés, igéret a jövőre nézve, mert — amint a taggyűlésen nem egy fel­szólaló megjegyezte — „a passzivi­tás nálunk általános jelenség". A titkári beszámoló után úgy lát­szott, hogy a tagság részéről alig akad majd hozzászóló. De a tagság maga is észrevette, hogy ezen a taggyűlésen gyökeres fordulatnak keli bekövetkeznie. Észrevették, hogy gyönge volt a titkári beszá­moló, nem konkretizálta ki a hibá­kat. „Hiába tárjuk fel általános­ságban a hibákat, ha tényekkel nem támasszuk alá. így a hibák elvesz­nek" — mondotta felszólalásában Kiss elvtárs. Persze hiba volt, hogy Kiss elvtárs maga sem említett fel egyetlen hibát és hiányosságot sem. A kővetkező felszólaló, Fazekas elv­társ már konkrét formában muta­tott rá egyes hibákra, majd a to­vábbi hozzászólók is példamutató­an alkalmazták a kritika és önkri­tika fegyverét. Nógrádi és Csurka elvtársak el­mondották', hogy pártmunkájukat elhanyagolták. De Nógrádi elvtárs rámutatott a vezetőség hibájára is. „Olyanok vagyunk, mint hadsereg vezető nélkül" — mondotta. Csur­ka elvtárs az ellenőrzést hiányolta. Kurai elvtárs elmondotta, hogy a vezetőség rossz munkájának, a tag­sággal való kapcsolata meglazulásá­nak tudható be, bogy 135 párttag közül mindössze 25—30-an végez­nek pártmunkát. ,,A pártvezetőség nem végzett nevelő munkát4* — mondotta. 'Antali elvtárs rámutatott arra, hogy a vezetőség nem dolgozta fel és nem konkretizálta ki Rákosi elv­társ beszédét. A munkaverseny kampányszerű volt, mert A VEZETŐSÉG NEM TÖRŐ­DÖTT A NÉPNEVELŐ MUN­KÁVAL S IGY HIÁNYZOTT A POLITIKAI ALÁTÁMASZTÁS. „A pártvezetőség nem tartott kap­csolatot a pártonkívüliekkel, ezért vettünk fel csupán három tagjelöl­tet — mondotta. Laczkó elvtárs fel­szólalása különös élességgel tárta fel a hibákat: „Sokszor elgondolkoztam — mondotta — miért van az, hogy a pártvezetőség és az ü. b. nem egy úton jár. A pártszervezetnek kellene megadni a politikai irányí­tást. De eg.v év óta a párttitkár és vállalatvezető egyszer sem jelent meg az üzemi bizottság ülésén." 'A' Villamosvasút vezetőség újjá­választó taggyűlése tehát aktivizálta a párttagság egyrészét, akik bátran alkalmazták a kritika és önkritika fegyverét. De ha a titkári beszá­moló alapos lett volna, nem általá­nosságban beszélt volna a hibák­ról, akkor egészen bizonyos, hogy sokkalta több hozzászóló akadt volna a taggyűlésen. Még világo­sabban felszínre kerültek volna a hibák s azok megvitatása MÉG TÖBB SEGÍTSÉGET NYÚJTOTT VOLNA A PÁRT­SZERVEZET MUNKÁJÁNAK MEGJAVÍTÁSÁHOZ. A taggyűlésen élénk vita alakult ki, vájjon szükség van-e arra. hogy a vezetőség ellenőrizze a párttagság munkáját. Maga a titkári beszá­moló is rámutatott az ellenőrzés hiányára, az ebből fakadó hibákra mutatott rá Csurka elvtárs és An­tali elvtárs is. Plesz elvtárs viszont azt mondotta: „a munkának akkor is mennie kell, ha nem ellenőrzik. A pártmunkásoknak akkor is doi­gozniok kell, ha nem kapnak in­strukciót." Tiszai elvtárs felszólalá­sából ugyancsak ez derült ki, söt ő már azt mondotta, hogy „gondol­kozzék a párttagság a saját fejé­vel". A taggyűlés hangulata végül is azt mutatta, hogy valóban az a helyes, ha a vezetőség nem ellen­őrzi a párttagok munkáját. Még Csurka elvtárs is megváltoztatta véleményét, mert második felszóla­lásában azt mondotta: „a vezető­ségnek nem kell a párttagság háta mögött állni." A vezetők és a vezetettek köl­csönös ellenőrzése igen fontos elvi és gyakorlati kérdés, amelyet ok­vetlenül tisztáznunk kell. A bolse­vik munkamódszernek a jó szerve­zés mellett, igen fontos jellemzője a feladatok végrehajtásának ellen­őrzése. A marxista-leninista párt­ban a vezetők és vezetettek kölcsö­nösen ellenőrzik egymást. Csakis ez biztosíthatja a feladatok sikeres végrehajtását, valamint azt, hogy AZ ELLENŐRZÉS FOLYTÁN SEGÍTSÉGET TUDUNK ADNI A MUNKA ELVÉGZÉSÉHEZ. Lenin elvtárs azt mondotta, hogy, a szervezeti munkában legfőbb do­log: „az emberek kiválasztása és a végrehajtás ellenőrzése." Sztálin elv­társ a Párt XVII. kongresszusán elmondott beszédében az ellenőrzés­sel kapcsolatban többek között a következőket mondotta: „A végre­hajtás ellenőrzésének helyes meg­szervezése döntő jelentőséggel bír a bürokratizmus és az irodaszerű­ség elleui harcban... A végrehaj­tás jól megszervezett ellenőrzése — ez az a fényszóró, mely segítsé­günkre van abban, hogy apparátu­sunk munkájának állapotát bármi­kor megvilágíthassuk s a bürokra­tákat és irodakukacokat a naplény­re hozzuk. Meggyőződéssel mond­hatjuk, hogy balsikereink és fogya­tékosságaink kilenc tized része a végrehajtás helyesen megszervezett ellenőrzésének hiányában leli ma­gyarázatát". És pontosan Így áll a kérdés a Villamosvasút pártszervezeténél is. A hibák és hiányosságok oka nagy­részt abban rejlik, hogy a vezető­ség nem ellenőrizte a tagság mun­káját. A tagságnak viszont meg kell értenie, hogy bolsevik ellenőrzés nem valami öncélú, bürokratikus számonkérést jelent, ellenkezőleg RÁMUTAT A HIBÁKRA ÉS HIÁNYOSSÁGOKRA, ELVTÁR­SI SEGÍTSÉGET NYÚJT AZOK KIKÜSZÖBÖLÉSÉHEZ, A MUN­KA MEGJAVÍTÁSÁHOZ. Ha a Villamosvasút pártszerveze­te a jövőben alkalmazza majd az ellenőrzés bolsevik módszerét, egy­részt szorosabbra fűzi a vezetők és vezetettek kapcsolatát, másrészt ak­tivizálja a párttagságot és kölcsö­nös segítséget nyújt a vezetőség­nek és a párttagságnak a hibák ki­javításához, a Központi Vezetőség határozatának végrehajtásához. &mé£e& szltumaétAÁ *me£ését seaitl £M. \TMi~ ADATSZOLGÁLTATÁS * * tttr*it>Mfitfr< V . V.V. VX, • Az MDP Országos Oktatási Osz­tály folyóiratának előfizetési dija egynegyed évre 8 Ft, fél évre 15 fo­rint. Megrendelhető: a pártszervezetek oktatási felelősénél és a kiadóhiva­talban: MDP Propagandaanyag Ter­jesztő, Budapest, V., Deák Ferenc­utca 15. Csekkszámlaszám; 17.511.

Next

/
Thumbnails
Contents