Délmagyarország, 1950. április (7. évfolyam, 77-100. szám)

1950-04-06 / 80. szám

MI, SZOVJET EMBEREK őszinte szívből örülünk MAGYARORSZÁG SIKEREINEK Sxemjon Zsandaror cikke Magyarország felszabadításáról A második ukrán hadsereg csapataival vettem részt a Magyarország felszabadításáért folytatott harcban és végigmentem a román határtól egészen a csehszlovák határig. Annak ellenére, hogy Magyarország a hitleri Németország szövetségese volt, a szovjet harcosok nem mint bosszúállók jöttek, hanem a saját vezetői által elárult nép felszabadítóiként jelentkeztek. A fasiszta propaganda gondosan titkolta a Szovjetunióról szóló valóságot és állandóan ellenséges érzést szított a magyarokban a Szovjet Hadsereg és az orosz népnél szemben. Azonban alighogy megjelentek csapataink Magyarország területén, az egyszerű emberek máris teljes egészében látták azt a hazugságot, mellyel a magyar nép becstelen árulói őket féirevezették és minél beljebb kerültek csapataink Maevarország területére, annál szívélyesebb lett az a fogadtatás, melyet a magvar dolgozók tanúsítottak csapataink iránt. Szeged volt az első magyar város, melyet csapatunk felszab:dított, mely a jugoszláv hatá. ron fekszik. Mikor elkeseredett küzdelem után bevonultunk a városba, az teljesen kihaltnak látszott. Kiderült, bogy a szovjet hadsereg elképzelt tetteitől megijedt lakosság elrejtőzködött a pincékben. Milyen nagy volt a magyarok meglepetése, amikor meglátták, hogy a szovjet katonák felszabadítóként, a német megszállóktól való megment ókként jötték. Azonnal benépesedtek az utcák, terek és spontán gyűléseiket tartottak. Különféle nyelven is kiválóan megértettük egymást. Különös örömünkre szolgált az a körülmény, hogy a magyar kommunisták a súlyos földalatti harc idején nem szüntették _ be áldásos tevéikenységüket, népük fasiszta iga alól való felszabadításának álhatatos harcosai maradtak. Még fel sem szabadítottuk ezt vagy azt a várost, vagy lakóhelyet, amikor már mindé, r.ütt kint voltak Lenin és Sztálin arcképei, melyeket a helyi lakosság magával rejtegetett a német megszállás éveiben. Gyöngyös város körzetében parancsnokságunkra jött egy magyar kommunista, ki értékes híranyagot szolgáltatott az ellenségről és segítségünkre volt, hogy leleplezzük a csapataink Mtamögött maradó fasiszta kémeket és diverzánsokat. így volt ez mindenütt Az egyszerű magyar emberek mikor megtudták sz igazságot a Szovjetunióról, megértették, hogy a Sz vjet Hadsereg győzelme révén mától fogva saját sorsuk urává váltak. Csak látni kellett volna, micsoda lendülettel segítettek a dolgozók csapatainknak, harcoltak a szétrombolt gazdaság helyreállitásáért. Szívesen bocsátották csapataink elhelyezésére lakóhelyeiket. Balassagyarmaton sebesültjeink elhelyezésé, re kórházat rendeztek be. Később aztán katonai közigazgatásunk hatalmas segítséget nyújtott a magyar dolgozóknak, életük megindításához. Már az első napokban. még a fasiszta német csapatokkal való harc idején erősödött a barátság a nagy szovjet nép és Magyarország népe között. Bennünket szovjet embereket különösen meglepett a magyar falu elmaradottsága és szegénysége. A parasztság az éhezés állapotában tengődött, többségüknek nem volt marhája. a legrosszabb és *-.<rméketkn föld nyomorúságos darabkáin kínlódott, melyet nem is volt mivel megművelnie. Mikor beszéltünk a falu lakóinak a Szovjetunió kolhozparasztságának gazdag és örömteli éleiéről, egyhangúan ki. áltottak fel: „Okulni fogúink a ti példátokon!" öt esztendő mult el Magyarország felszabadítása óta. A történelemben ez igen rövid időszak. De micsoda változások történtek ez alatt Magyarországon, mely népi köztársasággá változott. A nép. mely a Szovjetunió harcos barátságára és önzetlen segítségere támaszkodott és saját kezébe vette a kormányzást, az országot szocialista fejlődés útjára vitte. Magyarország idő előtt — két év és öt hónap alatt — teljesítette népgazdaságának hároméves tervét. Az országban a szociális és gazdasági viszonyok gyökeresen megváltoztak, államo. sítotlák az ipart és a mezőgazdaság tartósan a szocializmus útjára lépett. Mi, szovjet emberek, őszinte szívből őrölünk Magyarország sikereinek, hiszen azok nagymértékben hozzájárultak a béke megerősítéséhez és a szocia. 1 izmust építő nép erejét és legyőzhetetlenségét bizonyítják. „QénapjOt hajlávsak ! " Rövidesen Szegedre érkezik a „Szovjet Grafika" és a „Szovjet Képzőművészet" kiállítás anyaga Rövidesen Szegedre érkezik a „Szovjet Grafika" című nagyszabású kiállítás. A másfélszáz rajz, rézkarc és metszet a legjobb szovjefl grafikusok alkotásait ismerteti meg a magyar dolgozókkal. A szovjet képzőművészet nem ismétlése az elmúlt korok képzőművészetének. hanem új, minden eddiginél magasabbrendű művészet, mert minden eddiginél magasabbrendű társadalmi valóságot tükrözEzt a művészetet a kommunizmus építésének magasztos eszméje hatja át. A kiállítás nemcsak arról tanúskodik, hogy a szovjet grafikusok rendkívül sokoldalúak, hanem arról is, hogy rajzaik rendkívül mély, őszinte átélés eredményei és éppen ezért — éppúgy, mint Budapesten — a szegedi dolgozóknak is nagy élmény nyutanak majd. Ez a kiállítás a szovjet emberek derűs jövőbelátását, a szovjet alkotóművészeknek, a dolgozó néppel való szoros kapcsolatát tükrözi a látogatók elé. Rövidesen Szegedre érkezik a szovjet képzőművészeti kiállítás anyaga is. Ezt a Magyar-Szovjet Társaság szegedi titkársága diapozitív vetítéssel a Fáklya Moziban mutatja be Szeged dolgozóinak. Felszabadulásunk ünnepén -az újjászületett magyar honvédség, néphadseregünk és mellette az Atlamvédelmi Hatóság, rendőrség alakulatai ismét nagyszerű fegyelmezettségükről, erejükről és óriási fejlődésükről tettek tanúságot. A szegedi dolgozók büszkén szemlélték az ünnepségre kivonult díszszakaszokat, -amelyek nagy példaképünk: a Szovjet Hadsereg iránti hálájukat és szeretetüket fejezték ki a szovjet hősök emlékműveinél, az ünnepi nagygyűlés után pedig pompás díszmenetben vonultak fel. , Ennek a nagyszerű fegyelmezettségnek és erőnek legfőbb alapja, hogy más már ma a katonaélet, mint a Horthy-rendszerben volt. Hadseregünket egyre nagyobb számban vezetik a dolgozó nép fiaiból, munkások. dolgozó parasztok gyermekeiből nevelődött tisztek, akik nem uralkodni akarnak a hozzájuk beosztottakon, hanem valóban vezetni akar. ják őket. Megmutatkozik ez az új szellem minden megnyilatkozásukban, megmozdulásukban is. A disz felvonulások fegycJmezedt pontosságé: nem a régi merev szertartás már, amelyben ficsúr Horthy-tisztek osztogatták a parancsot a szegény „bakáknakNéphadseregünkben baráti, szocialista emberhez méltó közösségben élnek együtt tisztek, tiszthelyettesek, tisztesek, honvédek egyaránt. Ezért köszöntötte így a keddi díszfelvonulás előtt is a vezénylő tiszt harsány hangon a díszszalcaszokat: „Jónapot bajtársakV* S egy emberként zúgott rá a felélet a sorokból: „Erőt, egészséget!" Ezután kezdődött csak meg a „diszelgés", amely köziben kemény erővel hangzóit szüntelenül a díszszakaszok kiáltása; ,,Hajrá! Hajrá! Hajrá!"... Félszabadulási ünnepségünk ismét újabb alkalom volt arra, hogy Szeged dolgozói még jobban szívükbe zárják honvédségünket. Államvédelmi Hatóságunkat, rendőrségünket: dolgozó népünk békéjének, nyugalmának biztos őreit. Minden szegedi dolgozó ezért köszönti valamennyiüket meleg szeretettel: Jó napot bajtársak! Erőt, egészséget! Díszelőadást rendezett a szegedi Nemzeti Szinház felszabadulásunk évfordulóján Kedden este a „Tamás bátya kunyhója" bemutató díszelőadása előtt bensőséges ünnepség keretében emlékeztek meg a színház dolgozói és a bemutató közönsége felszabadulásunk ötödik évfodulójáról. Az ünnepség a magyaT és szovjet Himnusz eljátszásával kezdődött, majd Benkő Miklós elvtárs, a Nemzeti Színház igazgatója Devecseri Gábor, „Április 4" című versét szavalt^ el. Ezután Simovics Mihály elvtárs mondott ünnepi beszédet s rámutatott a felszabadulás történelmi jelentőségére, a Szovjetunió önzetlen segítségére és támogatására, amellyel elősegítette országunk felvjrágzását. A jelenlevők lelkesen ünnepelték a Szovjetuniót, Sztálin és Rákosi elvtársakat, s a Magyar Dolgozók Pártját. Scelba pribékjei halálra kinoztak egy római munkást Scelba-v—ibékek Rómában ha Iáira kínoztak egy letartóztatott munkást. A gyilkos rendőrterror miatt a dolgozók 12 órás általános sztrájkba léptek. K

özel száz évvel ezelőtt jelent meg Beeoher-Stowe amerikai írónő „Tamás hatva kunyhója** című regénye. Száz évvel ezelőtt, amikor a néger rabszolgák és a telepesek liarea egyre inkább erősödött az amerikai farmerek, rabszolgatartók kegyetlen elnyomásával szemben. Egy évszázad hosszú idö az emberiség történelmében. Ennek ellenére nsa mégis időszerű, sőt különösképpen időszerű a „Tamás bátya kunyhója" mondanivalója. Mindenkinek — aki a darab magávalragadó, drámai feszültséggel teli mondanivalója nyomán megismerhette a bemutatón a száz év előtti Amerikát — méginknbb meggyőződésévé vált, liogy Amerikában száz év óta csak annyiban változott a helyzet, bogy most más formák között, de épp oly vadállati kegyetlenséggel dúl az elnyomás, s hogy Amerika ma Is a rabszolgaság hazája. És ebben igen nagy érdeme van Alexandra Brustcin színpadi feldolgozásának, amely a regény harcos szellemét továbbfejlesztve éleltcl-tclibbé és Irányniutatóhbá tette a „Tamás bátya kunyhóját". Beecher-Stowc regénye a világirodalom jelentős alkotásai közé emelkedett. Maga a regény nem Igazi forradalmi munka, hiszen nem mutat Irányt az elnyomók elleni harcban. ne ín világitjn meg a jövő útját, inkább csak szánalmat kelt az elnyomottakkal szemben, s nem az a döntő benne, bogy a rabszolgák elnyomásban élnek, hanem az, hogy vannak jó és rossz rabszolgatartók, ne mégis, azáltal, hogy feltárja a rabszolgatartók kegyetlen elnyomását. a rabszolgák álhitt életét, felemeli szavát a rabszolgaság intézménye ellen, ráneveli az olvasókat az elnyomók gyűlöletére, a szabadság szeretetére, felébresztve bennük nz igazságérzetei és nz embert méltóság tiszteletét. Éppen ezért elmondhatjuk. bogy a „Tamás bátya kunyhója" száz éven keresztül hozzájárult és inn Is hozzájárul az elnyomók, n kizsákmányolók elleni harc továbbviteléhez, n haladás eszméjéért való küzdelemhez. TAMAS BATYA KUNYHÓJA A

„Tamás bátya kunyhója" mondanivalójának igazsága ma épp oly időszerű, mint volt száz évvel ezelőtt. A fejlődő kapitalizmus, amelynek a niuit század második felében Amerikában is szabad bérmunkásokra volt szüksége, nyilvánvalóan rokonszenvvel kísérje a rabszolgák mozgalmát elnyomóikkal szemben. A négerek felszabadítása, a rabszolgaság eltörlése azonban újabb szolgaságot, újabb elnyomást jelentett számukra. A négerek továbbra ls megvetett, kizsákmányolt rabszolgái maradtak, a többi elnyomott dolgozóval együtt, az amerikai tőkéseknek, akik a négert éppúgy nem veszik emberszámba, éppúgy kiközösítik a társadalomból, mint előző uraik. Bármennyire is azonos a darab mondanivalója az ainerlkui imperialista elnyomásban étő dolgozó milliók sorsát illetően, mégis van egy döntő különbség a száz évvel ezelőtti és a mai helyzet között. A világ elnyomott dolgozói ugyanis többé már nem béketűrő Tamás bátyák, akik szemüket az égnek emelve eltűrik elnyomóik vadállati kegyetlenségét, hanem harcosok, forradalmárok, Georgcok és Claytonok, akik egyre bátrabban és egyre hatalmasabb erővel zúzzák szét az imperialisták által nyakukba rakott jármot. Ma már millió és millió a George-ok és Clayton-ok száma. Ma már nemcsak néhányan rokonszenveznek velük és támogatják harcukat, hanem velük van és segíti őket a nyolcszázmilliós béketábor. Brusteln színpadi feldolgozásának érdeme, hogy leleplezi a jószívűség álarcába bujt tőkést, aki bármenynyire is ragaszkodik rabszolgájához, mégis áruba bocsájtja, umikor érdeke megköveteli, Legrec-bcn ráismerünk a profitbajhészó, az emberi méltóságot sárbatipró mai amerikai tőkésre, aki ma épp úgy megveti, meglincseli és kiközösíti a négert, mint a száz év előtti rabszolgatartó tarmer. B

e semmiben sem különbözik l.egree-től az a lelkész, aki szent igéket mormolva, égnek emelt tekintettel sem tudja leplezni aljasságát, s akt kész arra, hogy egy anyjától elszakított csecsentőt vásároljon a rabszolgapiacon, mert egyéni érdekei úgy kívánják. A lelkész személyében világosan megismerjük azokat a vezető egyházi férfiakat, akik ma is a legteljesebb támogatást adják az Imperialista háborús gyujtogatókuak, segédkezet nyújtanak nekik embermll.iók kizsákmányolásában. a háborús uszító imperialista politikában. A Szegedi Állami Nemzeti Szinház művészgárdájának és rendezőségének igen nagy érdeme, hogy minden vonatkozásban, a forradalmi lendülettől áthatva, tökéletesen kidomborította és aláhúzta a darab mondanivalójának minden egyes részletét. Nagy érdeme a művészegyüttesnek, hegy az előadáson keresztül teljes mértékben kidomborodott a darab időszerűsége, amely nem egyszer nyíltszíni tapssal késztette állásfoglalásra az igazság mellett, magát a közönséget ls. A bemutató előadás nyomán bátran állíthatjuk, hogy a darab minden egyes szereplője jó munkát végzett és nagyban hozzájárult az előadás átütő sikeréhez. Megérződött az előadáson, a darab kidolgozásán, a jól egybehangolt kollektív munka, mind a szereplők alakítását, mind a rendezést illetően. A meggyőződéssel, szenvedéllyel leli alakítások magukkal ragadták a nézőtér közönségét. Önkéntelenül Is ökölbeszorult kezünk, amikor láttuk a pénzéhes, brutális Lcgree szörnyű kegyetlenkedéseit. Együtt éltük át Gcorge-nl és Elizával a menekülés, a hnlálveszé- borzalmait és együtt kiáltottuk Clayton-nel: „A lárma csak most kezdődik. Nyolc államban már feliángolt a harc. a rabszolgák felgyújtják az ültetvényeket. Nagy tűz lesz ez és ebbe a tűzbe maga belepusztul." -- És együtt sújtunk rá Claytonnal a vérszopó, gyilkos farmerra. A

z együttes legteljesebb elismerést kiérdemlő munkájából kiemelkedik Károlyi István, Farkas József, Miklósi György és Barsi Béla alakítása. Károlyi István Tamás bátya szerepében híven ábrázolta a sorsával és lírával szemben tehetetlen, vallásos rabszolgát, akinek tűrése és mélységesen szolgai lelkülete még abban is megakadályozza, hogy kihasználja a szökésre kedvező alkalmat. Sorsa a pusztulás, épp úgy, mint mindazoké, akik a harc. az elnyomókkal szembeni küzdelem helyett a megalkuvást, a csendes béketűrést választják. Farkas József maradéktalanul megmutatja Lcgree ültetvényes minden emberiességből kivetkőzött vadállati lelkületét, amelyből élesen kirajzolódik előttünk a rabszolgatartó farmer, s a profitért minden elképzelhető aljasságra képes modern tőkés is. Miklósi György. George alakítója, tökéletesen tükrözi vissza, hogyan lett a félvér George-ból elszánt, szenvedő társaiért minden áldozatra kész harcos. Barsi Béla, Dirks, a fejvadász szerepében, kitűnően mutatja be n lélektelen, gyáva. aljas kufárt, aki pénzét a szökött rabszolgák vérdíjából szerzi meg. Ocskav Kornél a lelkész szerepében reálisan, élethűen ábrázolja az álszent, papi talárba bújt egyházi férfiút, aki semmivel sem különb a kegyetlen farmereknél. Mély átéléssel, lenyűgöző erővel alakítja Peggy, néger kislány szerepét Máesay Emink Fodor Teréz (Eliza) alakítása még nem eléggé átélt, játéka néha a kiforratlanság jelelt mutatja. Radnóthy Éva (July) merev, formalista eszközökkel igyekszik met?t!daiii feladatát. A jóMfcezfttt alakítások közöl még Kátal Endre, Tábori Nóra, Váradi Árpád, Yass Irma, Tímár Péter, Gémest luire alakításait kell elsősorban megemlítenünk, de az együttes vulaniennyi tagja, a legkisebb epizódszereplők is sokban hozzájárultak a „Tamás bátya kunyhója" bemutatójának átütő sikeréhez. K

ülön meg kell emlékeznünk Benkő Miklós rendező, Rajnai Sándor díszlettervező és Sándor Sándor, együttes, tökéletesen egybehangolt, alapos gonddal végzett munkájáról. Az ötletes, élettel teli, új színpadi módszereket alkalmazó rendezés nem egy, az első pillanatban szinte megoldhatatlannak látszó technikai problémát oldott meg. A rendezés és a díszletek is nagyban hozzájárullak a darab mondanivalójának tökéletes kidomhorításához. Meg kell azonban mondanunk, hogy a harmadik felvonás „kisértet"-jelenete túlságosan kijátszott, burleszk-szerű. Helyes, hogy a nyitott padláson szcmtől-szcmlie látjuk a „kísérteteket", de a rendezés még igen sok csiszolnivalót hagy liátra, hogy a jelenet a maga, kissé komikus voltában Is megfelelő komolysággal illeszkedjék be a darab cselekményébe. Igen dicséretreméltó kezdeményezés a darab eptlógja. Mondauiva'ójának súlyával még jobban alátámasztja a darab időszerűségét és ezen túlmenően űtal mutat: „Jegyezzétek meg a képét: pusztuljon a becstelen! 6 az. aki ma is Itt él, hizik, túl a tengeren, ö az, aki engem kínoz, benneteket fenyeget. Szorítsuk meg egymás ke.zét, ez legyen a felelet. Mert egyenlő minden ember, de az nem. ki esak henyél, kl a másik verejtékét kisajtolva ingyen él. Ki emberrel kereskedik, s büntetlenül öldököl, ő ellene emelkedik nyolcszázmillió ököl. Csapásaink már elérték, ereje fogy, mérge nö, szétzúzzuk, bűnhődjék a népek ellen vétkező". Felszabadulásunk ötödik évfordulóján a Szegedi Nemzeti Szinház művészei ezzel a darabbal értékes szórakozást és még több tanulságot nyújtottak a szegcdi dolgozóknak. Faragó Jenő.