Délmagyarország, 1950. április (7. évfolyam, 77-100. szám)

1950-04-02 / 78. szám

Vasárnap, 1950. áprftis 2. • Képviselői beszámoSót tartott Komócsin elvtárs a Dohánygyárban Dohánygyár kultúrtermében a napokban tartotta mqg képviselői beszámolóját ifj, Komócsin Mihály elvtárs, a szegedi Pártbizottság titkára, Mint az előző képviselői beszámolók, úgy ez is bebizonyította, hogy a nép képviselői és választói között a legszorosabb kap" csolat áll lenn, a nép képviselői me gvitatják választóikkal az elvégzett munkát és a megoldásra váró leiadatokat, A Dohánygyár kultúrtermében többszáz dolgozó gyűlt egybe. Komócsin elvtárs képviselői beszámolójában részletesen foglalkozott Rákosi elvtárs február 10-i beszédével cs a Központi Vezetőség határozatával. Ennek nyomán rámutatott a Párt és a tömegek közötti kapcsolat elmélyítésének fontosságára. A beszámolóhoz elsőnek Kóbor Jánosné szólt hozzá. Elmondotta, mennyire örülnek a dolgozók a képviselői beszámolónak, melyből még inkább látják azokat az eredményeket, amelyeket a Párt vezetésével' elértünk. Ezután beszámolt néhány hiányosságról és hibáról, s kérte, hogy küszöböljék ki azokat. Elmondotta, hogy a gázgyári csatorna az öthalom-utcára folyik s ez egészségügyi szempontból igen káros. Kér-, te, hogy a csatornát burkolják be. Elmondotta, hogy egyes levitézlett urak kiadják négy-öt szobás lakosaikat. amelyekért magas béreket kérnek. Nagyösszegü lelépésekef követelnek a lakások átadásánál is. — Kóborné megígérte, hogy a dolgozók mindent elkövetnek, hogy tanuljanak, hogy tokozzák Ideológiai tudásukat. Reánk dolgozókra a Párt mindenkor számíthat mondotta befejezésük Berta József hozzászólásában fkiA szeretett Sztálin elvtársnak ... Ifjuságunk boldog életét, szabadságunkat köszöni levelében a Magyar Kender egyik ifjumunkása Á szegedi dolgozók körében igen nagy érdeklődést és lelkesedést váltott ki az a hír — amelyről lapunkban is beszámoltunk —, hogy a Magyar-Szovjet Társaság szegedi 'titkárságán keresztül levelet küldhetnek Sztálin elvtárhoz. Igen sokan vettek tollat, papfrt a kezükbe, hogy kifejezzék hálájukat és szeretetüket Sztálin elvtárs iránt és így már az első napokban igen sok levél érkezett továbbításra a MagyarSzovjet Társaság szegedi titkárságához. Ezek közül a levelek közül való Dovály Erzsébet, a Magyar Kender ifjúmunkásának levele, mely a kővetkezőképpen hangzik: Szeretett Kedves Sztálin Elvtárs! Meleg hála és szeretet tölt el Ön iránt, amikor Önnek írok, akinek köszönhetem, hogy ma egy boldog ország szabad fiatalja vagyok. Most, amikor 1950 április 4-én felszabadulásunk ötödik évfordulóját ünnepeljük, visszagondolok az elnyomás idejére és izzó gyűlölet tölt el azok iránt. akik hosszú évekig elvették tőlünk ami a legdrágább; a szabadságot! Szeretett Sztálin elvtárs! A leiszabadulás óta minden megváltozott. A dicsőséges Vörös Hadsereg vérét hullatta azért, hogy felszaber duljunk, visszaadták szabadságunkat és elindítottak minket a szocialista fejlődés útján. Hároméves tervünket sikeresen befejeztük, első ötéves tervünkkel szocialista hazát építünk. Ifjúságunk boldog és szabad, kalapáccsal, sarlóval is könyvvel a kezében áll az építő munka élére. ^ Hogy ez igy van, ezt Önnek köszönhetjük. Sokszázezer magyar fiatal nevében köszönöm Önnek, hogy szocializmust építhetünk, miénk a gyár, a föld, az ország. Köszönjük Önnek Pártunkat, amelyet az Ön tanítványa: a mi szeretett Rákosi elvtársunk vezet. Most pedig fogadja az én hálámat és köszönetemet, egy magyar iljúmunkáslány köszönetét, aki az államosított Magyar Kender szövőműhelyében 8 szövőgép mellett szerszámmal a kezében áll az ötéves terv mellett, a szocialista hazáért és harcos elvtársi üdvözletét küldi a szeretett Sztálin elvtársnak. Szabadság! Dovály Erzsébet. fogásolta, hogy a Pártbizottság nem minden esetben indokolta meg kellőképpen a tagjelöltfelVételi kérelmek elutasítását. Példának hozta fel leánya tagjeíöltfelvéteU kérelmének elutasítását, ahol véleménye szerint a visszautasítás meg okolása nem volt kielégítő. Vetró Istvánné kérte, hogy az üzemi dolgozók js részesüljenek részletfizetéses textilvásárlásban A továbbiakban elmondotta, milyen nagy lelkesedéssel készülnek a doígozók április negyedike megünneplésére. — Nemcsak a munkaverseny fokozásával. hanem a díszítéssel is méltóképpen ki akarjuk fejezni a nagy nap jelentőségét — mondotta. Móricz Béla elmondotta, Hogy a Sztálin-sétányon levő várépületet, tönkreteszik a játszadozó gyerekek Kérte, hogy tegyenek lépéseket ennek a történelmi emléknek megőr zésére. Nagy Júlia felvetette, hogy vannak olyanok, akik kitördelik az utcákon lévő fiatal csemetefákat. Rámutatott arra, hogy ennek megakadályozásához felvilágositó munkára és rendészeti intézkedésre van szükség. Kérte, az illetékesek tegyék lehetővé, hogy kevesebbet kelljen fi zetni a Szervestrágy.a NV-nek. Sárkány Istvánné előadta, hogy a külső Csongrádi-sugárút sötét, pe dig igen sok dolgozó jár arrn. A kútra is igen messzire kell eljárni. Kérte a villany és,a kút felszerelését. Nagy Sándorné a Kereszt-utca csatornázását kérte, valamint azt, tegyék lehetővé, hogy a dohánygyári dolgozók is meglátogathassák a Textilkombinátot. Szabó Mihályné kifogásolta, hogy a gyár fürdőjét még mindig nem csinálták meg a minisztériumi szervek bürokratikus magatartása miatt. Kecskemétiné kérte, hogy hetipiacos napokon a Nagykörút és a Sztálin-kőrút sarkára állítsanak forgalmi rendőrt, így elkerülhetők lesznek a balesetek. Kérte azt is, hogy a Tüzép NV. faelosztóit tovább tartsák nyitva, mert így a munkából hazatérő dolgozók vásárolhatnak fát. Végül Jáki Imréné kérte, hogy a Népbolt árudákat a külvárosokban is tartsák nyitva az esti órákban, mert így a dolgozók munkájuk befejezése után vásárolhatnak az üzletekben. Komócsin elvtárs válaszai után a Dohánygyár dolgozói még egyideig együttmaradtak és csoportokba verődve tárgyalták meg a felmerült problémákat s mindazokat az ered ményeket, amelyeket a dolgozó nép jó munkája nyomán eddig elértünk. A Párt és a tömegek kapcsolatának megszilárdításáért MOST MÁR VAN ÉRTELME A MUNKÁNKNAK A Magyar Kender MNDSz-brigádjai kiváló munkával fejezik ki hálájukat a Szovjetunió és Pártunk iránt A Magyar Kender MNDSz asszonyai is lelkesen készülnek április negyedike méltó megünneplésére. Hálájukat a Szovjetunió és a Párt iránt úgy akarják kifejezni, hogy több és jobb munkával igyekeznek követni a hős szovjet asszonyok példáját, akiknek gyermekeik, férjeik életük kockáztatásával és feláldozásával szabadították fel dolgozó népünket. Hálájuk jeleként a Magyar Kender dolgozó asszonyai széles vörös szalagot küldenek a Szovjetunióba, amelyre arany betűkkel hímzik rá: „hála a mi felszabadítóinknak". A termelés terén és a szervezésben előljárnak az MNDSz-asszonyok. Célul tűzték ki, hogy az üzemben minden dolgozó nőt beszerveznek az MNDSz-be. Különösen egy hónap óta halad nagy lendülettel a nők munkája. Egy hónappal ezelőtt még 170, ma már 195 tagja van az MNDSz-nek, de már újabb 18-nak van benn a belépési nyilatkozata. Hat női brigád Hogv hálájukat és szeretetüket mennyire ki akarják fejezni a Szovjetunió és Pártunk iránt, bizonyítja az is, hogy az MNDSz-asszonyok 155 százaléka munkafelajánlást tett áp rilis negyedikérc és ezt már nagyrészben teljesítették, sőt sokan túl is teljesítették. Az MNDSz már eddig hat női brigádot szervezett és ennek máris látszik az eredménye a termelés terén, mert a brigádok egymással versenyezve igyekeznek többet és jobbat termelni. 'A' munkavállalások teljesítésében különösen Lindák Zsuzsánna elvtársnő brigádja emelkedik ki. A négytagú brigád vállalta, hogy a felszabadulás ünnepéig a kopszolóban az egy kiló hulladékot 10 százalékkal csökkentik. Ezt már megvalósították, sőt az egy kiló hulladékot 12—18 dekára csökkentették. Sorozatos túlteljesítések Egyénileg is szép eredményeket értek el a brigád tagjai. Lindák Zsuzsanna teljesítménye 132 százalék volt a brigád megalakulásakor és azóta már 146 százalékot teljesít. Oláh Györgynő 85 százalékról 91 százalékra, Lévai Károlyné 96 százalékról 106 százalékra, Kéri Istvánné 127 százalékról 133 százalékra fokozta teljesítményét a brigád megalakulása óta. Nagy Lászlóné szövőnő április negyedikére vállalta, hogy teljesítményét emeli, minőségi árut, olaj- és piszokmentes anyagot ad ki. A vállalása óta teljesítette felajánlását és kiváló minőségi árut készít. Az előkészítőben Csöke Hona láncorsózó vállalta, hogy 100 százalékos alapteljesítményét a felszabadulás évfordulójáig 10 százalékkal emeli. Ezt a vállalását már eddig 144 százalékra teljesítette. Százszázalékos gópklhasználás Krim Ferencné a láncorsózóban szintén jó munkájával akarja a Szovjetúniónak és a Pártnak megköszönni, hogy most már mint szabad, egyenjogú dolgozó nő dolgozhat a szocializmus építésén. — A felszabadulás előtt — mondja Krim Ferencné — nem volt értelme a többtermelésnek. Sokszor órákat is „ellógtunk" a munka elől. A gépek kapacitását sem használtuk ki, most azonban van értelme a munkánknak, igyekszünk, hogy a 8 órás munkaidőt lehető legjobban ki tudjuk használni és a gép teljesítményét is száz százalékig kihasználjuk. így érhette el Krim Ferencn?, hogy a 100 százalékra vállalt 20 százalékot már eddig 145 százalékra teljesítette. Az MNDSz-brigádok versenyben vannak egymással és állandóan szervezik a munkaversenyt, újabb és újabb MNDSz-brigádokat alakítanak, hogy minél több dolgozó aszszonytársuk kivegye részét a szocia lista munkavcrsenybél. Népi demokráciánk öt esztendő alatt elért eredményei nem kis mértékben annak köszönhetők, hogy Pártunk — mivel az ország dolgozó népe felismerte politikájának helyességét — mindenkor bizton számithatot't célkitűzéseinek megvalósításában a pártonkívüli dolgozó tömegekre is. Népi demokráciánk életének minden egyes megnyilvánulásában, akár az országépítő munka, akár az ellenséggel szemben vivott harc területét nézzük. Pártunk iránytmutatása és vezetése mindenkor párosult a dolgozó tömegek helyeslésével, cselekvő támogatásával. És éppen ebben rejlik a marxista-leninista Párt hatalmas ereje, szemben a munkásáruló, a burzsoáziát kiszolgáló nyugati, úgynevezett munkáspártokkal szemben, amelyek mindenkor készek arra, hogy a munkásosztály érdekeivel ellenkező politikát folytatva, kiszolgáltassák országuk dolgozó népét az imperialistáknak és belső ügynökeinek. Természetesen — amint arra Rákosi elvt&rs február 10-i beszédében igen élesen rámutatott — Pártunk és a pártonkivüli dolgozó tömegek kapcsolatának megszilárdításában még igen nagy feladatok állnak előttünk. A hiányosságok ezen a téren, a Pártánk belső életében mutatkozó hibákbői és hiányosságokból fakadnak. Ezért mondotta Rákosi elvtárs, hogy a pártdemokrácia elfojtása csökkenti Pártunk vonzóerejét s ezért tűzte legfőbb feladatként pártszervezeteink elé; „Nekünk most erősíteni kell Pártunkban az önkritikát, a demokráciát, hogy ezzel újra mélyebbre eresszük gyökereinket a tömegekben." ( Pártunk és a pártonkívüli tömegek kapcsolatának megszilárdításában most igen fontos feladatot töltenek be a vezetőségeket újjáválasztó taggyűlések, amelyek erősítik a pártdemokráciáit, erősitik a kritikát és önkritikát s olyan vezetőségeket állítanak pártszervezeteink élére, amelyek a párttagok és pártonkivüliek legteljesebb bizalmát élvezik. A vezetőségek újjáválasztása mindenekelőtt Pártunk ügye. De tévednők, ha azt állítanánk, hogy kizárólag csak a párttagság ügye s a pártonkivülieknek semmi közük nincs a vezeőségek újjáválasztásához. Pártunk erejének, Pártunk legyőzhetetlenségének döntő tényezője a Párt és pártonkivüliek szoros kapcsolata, amelyek további megerősítését kell szolgálnia minden vezetőséget újjáválasztó taggyűlésnek. Legtöbb pártszervezetünknél a pártonkivüliekkel való kapcsolatok megszilárdítása terén igen sok feladatot kell megoldanunk még s erre a legjobb alkalmat nyújtanak a mostani vezetőségválasztó taggyűlések. Számos példát lehetne felhozni arra, hogy ezideig mennyire nem volt meg a szoros kapcsolat pártszervezeteink és a pártonkivüli tömegek között. Nem véletlen, hogy amikor az OTI-nál egy pártonkivülit megkérdeztek, mi a véleménye a vezetőségek újjáválasztásáról, felelet helyett így válaszolt: ,,1945 óta még sohasem kérdeztek tőlem ilyesmit." És az sem véletlen, hogy utána elmondotta, kiket iátna szívesen a vezetőségben. Ez azt bizonyítja, hogy a pártonkívüliek igenis átérzik a vezetőségválasztó taggyűlések fontosságát, magukénak érzik a Párt minden ügyét. Ezt bizonyítja az a levél is, amelyet a pénzűgyigazgatóság pártonkívüli dolgozói intéztek a vezetőségválasztó taggyűléshez s amelyben üdvözölték a pártszervezet tagjait e nagyjelentőségű esemény alkalmából. A pártonkivüli dolgozók világosan látják azt is, milyen fontos feladatokat töltenek be pártszervezeteink a termelés irányításában. Felelősséget éreznek mindenért, ami az üzemben történik, látják és feltárják a hibákat, sőt szembeszállnak azokkal az ellenséges híresztelésekkel is, amelyekkel most a vezetőségválasztó taggyűlések alkalmával támadni igyekszik az ellenség, „Itt az üzemben arról beszélnek, hogy minden vezetőségi tagot leváltanak — mondotta ifj. Baía József, a Tiszamenti Gőzfűrészek N. V, újszeged! telepének pártonkivüli dolgozója, amikor megkérdezték, mi a véleménye a vezetőség újjáválasztásával kapcsolatban. Ez nem lenne helyes, hiszen vannak a vezetőségben számosan, akik igenis odavalók. A mostani vezetőség hibája, hogy bár a politikai vonalat jól viszi, nem gyakorol a termelésben olyan ellenőrzést, amit kellene. Az új vezetőség megválasztásánál ezt a hibát okvetlen ki kell küszöbölni." — mondotta. Természetesen számosan vannak a pártonkivüliek között olyanok is, akik nem mutatnak érdeklődést a vezetőségválasztó taggyűlések iránt. Ez azt mutatja, hogy pártszervezeteink nem foglalkoztak kellőképpen a pártonkívüli dolgozókkal, nem magyarázták meg nekik, a vezetőségválasztó taggyűlések jelentőségét. Pálfalvi Mátyás, a DÉMA cipőgyár dolgozója, a vezetőség újjáválasztása után kijelentette; „Tudom, hogy megválasztották az új vezetőséget, bár csak hallomásból tudom, hogy kiket választottak be. Nekem mindegy, ki van a vezetőségben, ők tudják, kit választanak be." Ez a példa is azt igazolja, egyrészt erősítenünk kell a pártonkivüliek felé a népnevelő agitációs munkát a vezetőségek újj'áválasztásával kapcsolatban, másrészt, a vezetőségek újjáválasztásának kérdését nemcsak a taggyűlésig, hanem azon túl is napirenden kell tartanunk, mert ezen a téren és általában a pártonkívüliekkel való foglalkozás terén igen nagy hiányosságok várnak még kiküszöbölésre. A felvilágosító munkával, a vezetőségválasztó taggyűlések jelentőségének megmagyarázásával együtt irányt kell vennünk arra, hogy gyökerében felszámoljunk den téves híresztelést, amelyet a vezetőség űjjáválasztásával kapcsolatban terjeszt az ellenség azért, hogy megbontsa sorainkat, hogy akadályokat gördítsen a Párt és a pártonkivüliek kapcsolatának megszilárdítása elé. Az ellenség felismerte, hogy a vezetőség újjáválasztó taggyűlések Pártunk megerősödését szolgálják, ezért igyekszik mindenáron hamis nézeteket terjeszteni a dolgozók körében. Az. hogy ezután „nem kell majd pártmunkát végezni", az, hogy „megváltozik a Párt politikája" mindmind az ellenség aknamunkájának olyan megnyilvánulásai, amelyektől az ellenség soraink meggyengülését várja. Természetesen hasztalanul, mert Pártunk idejében leszereli az ellenséges mognyilvánulásokat. És ezen a téren igen nagy feladat hárul pártszervezeteinkre, agitátorainkra, de minden egyes párttagra egyaránt. Pártbizalmijainknak, népnevelőinknek az a feladatuk, hogy a vezetőségválasztó taggyűlések jelentőségét megmagyarázzák a párttagok és pártonkivüliek körében egyaránt. Tudatosítaniok kell, hogy Pártunk az előtte álló célkitűzéseket a dolgozó tömegekre támaszkodva tudja és akarja megvalósítani. Meg kell magyarázniok. hogy Pártunk nemcsak örömmel fogadja, hanem várja is a kritikát a párttagoktól és pártonkivüliektöl egyaránt, Ugyanakkor, amikor felszabadulásunk ötéves évfordulójával kapcsolatban rámutatunk nagyszerű eredményeinkre, meg kell magyaráznunk, hogy mindezeket az eredményeket Pártunk helyes politikájának köszönhetjük, annak, hogy Pártunk, a Bolsevik Párt nyomdokain haladva, következetesen alkalmazta a marxizmus-leninizmus tanításait és munkájában mindenkor a dolgozók széles tömegeire támaszkodott. Meg kell magyarázniok, hogy a vezetőségválasztó taggyűlések újabb lépést jelentenek a Párt és a pártonkivüli tömegek kapcsolatának megszilárdításában, amely előfeltétele Pártunk politikája sikeres megvalósitásának és a békéért folytatott sikeres harcnak.