Délmagyarország, 1950. március (7. évfolyam, 51-76. szám)

1950-03-02 / 52. szám

4 C* IMfa<0k, 1990. mérctam í „Sztálini gondoskodás a nép jólétéről" — A Pravda cihhe -— A Pravda szerdai vezércikke „Sztálini gondoskodás a nép jólétéről" címmel a követ­kezőket mondja: Ma hoztak nyilvánosságra a Szovjetunió minisztertanácsá­nak ée a SzK(t>)Párt Központi bizottságának az élelmiszerek és ipari árucikkek állami kiskeres­kedelmi árának újabb csökkenté­séről szóló határozatát. A Pártnak és a kormánynak ebben a történelmi jelentőségű határozatában fényesen érvényre jut a sztálini gondoskodás a dol. gozók jólétéről. Lenin-Sztálin Pártjának egész tevékenysége a nép odaadó szolgálata és a Párt legfontosabb érdeke a nép érde­ke. Éppen ezzel vívta ki nagy Pártunk a nép határtalan bizal­mát és forró szeretetét Joszif Visszárionovies Sztálin, a Párt és a nép nagy vezére 1946 február 9-én elmondott vá­lasztási beszédében rámutatott: „Nem is szólva arról, hogv a jegyrendszer a legközelebbi jővő. ben megszűnik, különös figyel­met szentelünk a közszükségleti cikkek gyártásának fokozására, a dolgozók életszínvonalának emelésére valamennyi áru árának következetes csökkentésével." A Kommunista Párt és a szov­jet kormány fáradhatatlanul va­lóra váltja Sztálin elvtárs út­mutatását. I 1947 végién, mint Ismeretes, megszűnt a jegyrendszer. Most sor kerül az élelmiszerek és ipari cikkek árának számszerint har­madik csökkentésére. Az első ár­csökkentés, amely 1947 decembe­rében történt — körülbelül 88 milliárd rubel nvereséget jutta­tott a lakosságnak. A második árcsökkentés, amelyre 1949 már­ciusában került sor, 71 milliárd rubeles újabb nyereséget jelen­tett. A harmadik árcsökkentésé­ből a lakosság csak az ón-ami ke­reskedelmen keresztiül egv év alatt nem kevesebb, mint 80 mii. liárd rubelf nyw-t. C zámításba véve, hogy az ál lami kereskedelem árcsök­kentése körülbelül ugyanolyan árcsökkentést eredményez a kol­hoz piacon és a szövetkezeti ke­reskedelemben is — a mostani, harmadik — árleszállítás a la­kosság számára összesen 110 milliárd rubel nyereséget jelent egy év alatt A szocializmus elképzelhetet­len anélkül, hogy az állam nap­ról-napra ne gondoskodnék a nép jólétéről. Ez t szocialista társadalom fejlődésének megmá­síthatatlan törvénye. A szakadatlanul végrehajtott árleszállítási politika eredménye­ként — mondja a SzK(b)P vá lasztási felhívása — emelkedik a rubel vásárló ereje, állandóari emelkedik a munkások és alkal­mazottak reálbére. Az új árcsökkentés iparunk és mPTő-mTónsáon-nk 1949-ben ara tott sikerei alapján a munka ter­melékenysége megnövekedésének és az önköltség csökkentésének alapján volt végrehajtható. rz az árleszállítás ismét ha­_ talmas nyereséget juttat valamennyi dolgozónak. A mun­kások és alkalmazottak reálmun­kabére ismét jelentékenyen emel­kedik. Erősen megjavul a nyug­díjasok és ösztöndíjasok helyze­te, mert az árleszállítás mellett a nyugdíjak és ösztöndíjak ösz­szege változatlan marad. A parasztok jövedelme jelen­tékenyen emelkedik, mert most olcsóbban vásárolhatják majd az ipari árukat, inig a földművelési és állattenyésztési termékek ál­lami beszolgáltatási ára válto­zatlan marad. Az árleszállításról szóló ren­delkezéssel egyidejűleg hozták nyilvánosságra a közlést, hogy a Szovjetunió minisztertanácsa megszüntette a rubel és az ide­gen valuták viszonyának meg­határozását a dollár alapján és a rubel aranytartalmánalk meg­felelően a szilárdabb aranyalapra helyezte át. Más kéo tárul elénk a kapita­lizmus világában. A nyugati or­szágokban folytatódik a valuták elértéktelenedése, az Amerikai Egyesült Államokban nőnek a közszükségleti cikkek árai, inflá­ció van, a dollár vásárló képes­sége lényegesen csökken. l/ét világ, két 'gazdasági rendszer áll eJőttünk, egy­mással teljes ellentétben. Ná limk, a szocializmus országában a nép jóléte állandóan emelke dik, az élet évről-évre gtazda gabb, jobb lesz. Viszont a kapi­talizmus országában nő a mun kaffiélküliség, a dolgozók milliói nyomorra és éhségre vannak kár­hoztatva, a takogság életszínvo nála állandóan csökken. A kapitalisták a néptömegek terhére keresnek kiutat a nö­vekvő gazdasági válságból. így az Amerikai Egyesült Államok kormánya a kapitalista mono­polrumok javára fenn akarja tartani a magas kiskereskedelmi árakat, attól sem riad vissza, hogy élelmiszereket semmisítse­nek meg, ugyanakkor, midőn az emberek millió éheznek. Az USA haladó pártjának nem­rég befejeződött kongresszusán szamadalokat idéztek, melyek bizonyítják, hogy a második vi­lágháború óta eltelt négy esz­tendő alatt az USA kapitalista monopóliumai több jövedelemre tettek szert, mint az első vüág­háborut követő 12 esztendő alatt. A Szovjet embereket eltölti a szocialista társadalom felsőbb­rendűsége, büszke hazafiúi tu data. Tudják, hogy népünk a Kommunista Párt vezetésével a nagy Sztálinnak, atyánknak és barátunknak gondoskodásával érte el világtörténelmi sikereit. Mikor a rádió közölte a Szovjetunió minisztertaná­csának és a SzK(b)P Központi Bizottságának az új árleszállí­tásról szóló határozatát, az üze­mekben, intézményekben, kolho­zokban népes gyűléseket tartot­tak a dolgozók. A szovjet emberek kifejezték forró hálájukat a Kommunista Pártnak, a szovjet kormánynak, Sztálin elvtársnak az állandó gondokodásáért a nép jólétéről. Ugyanakkor kifejezésre juttat­ták szilárd eltökéltségüket, hogy a gondoskodásra új munkasike­rekkel, a munka termelékenysé­gének további szakadatlan eme­lésével válaszolnak. A dolgozók ezrei vállaltak új, fokozott, ter­melési kötelezettségeket Moszk­vában, Leningrádban, az Urai­ban, a Donyec medencében, Ba­kuban, Rigában és a Szovjetunió más ipari központjaiban. A szovjet nép a Kommunista Párt, Sztálin eltvárs, a nagy Tü­zér körül szorosan tömörülve köszönti a Szovejtunió Legfelső Tanácsának választásait. A vá­lasztók a kommunisták és párton­kivüliek tömbjére szavazva, Le­nin—Sztálin nagy pártjára, szo­cialista hazánk felvirágzására, népünk anyagi jólétének további fellendülésére, a szovjet emberek még boldogabb, még jobbmódú, még műveltebb életére szavaz­nak. Megjelent a rendelet az 1950 második negyedévi részlettervek elkészítéséről A Tervhivatal elnöke rendeletet adoüt ki az 1950. évi második negyedévi ipari üzemi részlet­tervek elkészítéséről. Minden tervkötelezett vállalat köteles elkészíteni második negyedévi termelési tervét cikkenként, hó­napokra felbontva, az egyszám­la-rendbe bevont tervkötelezett vállalatok pénzügyi, valamint önköltségi és nyereségbefizetési tervet is kötelesek készíteni. A részletterveket március 10-ig kell két példányban beadni az illeté­kes ipari központhoz. Megdöbbentő leleplezések a Belga-Kongó benszülötteinek borzalmas kizsákmányolásáról A Belga Kommunista Párt lapja, a Drapcau Rouge cikket közöl „A Kongóban egymillió munkás él elítéltként" cím alatt — A feketebőrű munkások — állapítja meg a cikk — napi há­rom frank éhbért kapnak az eL ső szerződés tartamára, négy frankot a második és öt frankot a harmadik szerződés idejére. Egészen rendkívüli eset, hogy egy néger munkás a Belga-Kon góban napi tíz franknál többet keressen. Spreutel szocialista szenátor beismerte, hogy látott olyan né­ger munkásokat, akik 50 cent' met fizettek egy étkezésért, mely két-három centiméter nagyságú szárított halból állott. Egy silányminőségű gyapot­nadrág 300—400 frankba kerül, ami egy néger munkás kéthavi keresetének felel meg. Ami a tbc gyors elterjedését illeti a Kongóban, a parlamenti bizottság jelentése beismerte, hogy „semmit sem tesznek azok megsegítésére, akik ebben a szörnyű betegségben szenved, nek, A betegeket megvizsgálják, de nem kezelik őket." A Kongóban kevés kórház £Q a négerek rendelkezésére. Leo­poldvilleben például két orvos­nak kell ellátnia 400 ágybanfek­vő és napi 600 bejáró be legert. Mindennapi látvány, hogy három bennszülött fekszik ugyanabban az ágyban. RALPH PARKER: ÖSSZEESKUVES A BEKE ELLEN w Februárban nyolc erődöt foglalt el a vietnami felszabadító hadsereg A Vietnámi Távirati Iroda je Isítette meg és nagymennyiségű lentése szerint a vietnámi nép fegyvert zsákmányolt. Dél-Viet­felszabadRó hadsereg 1949 de-( námban a népi felszabadító had­cember és 1950 január hónapja sereg február elejétől Saigontól ban a francia gyarmati csapatok délnyugatra nyolc francia erődöt több mint 1500 katonáját semmi-1 foglalt el. „Felhőim tiszta ég borult Moszkvára a győzelem napján. Hatahnaa embertömegek igye­keztek a város központja felé, megtöltötték a Vörös-teret. Mind arról a békés munkáról álmodoztak, mely a győzelem órájában újbói megindulhatott a Szovjetországban". De az amerikai követség zárt ablakai mögött más érzések tói tötték be az embereket George F. Kennah, a* Egyesült Álla­mok nagykövete állt az ablak­nál, arckifejezése feltűnően in gerültíé, bosszússá vált miköz­ben az utca persgő képét figyel­te. Azután egy utolsó pillantást vetett a tómegre, elhagyta az ablakot és hangosan igy szólt: „Ezek örülnek... Azt hiszik, vége a háborúnak, pedig tulaj­donképpen esek most fog eLkoz dődni!" Ezzel a Ws történettel kezdi Ralph Parker: „összeesküvés a béke ellen" című könyvét. Visinszkij elvtárs, a Szovjet­unió külügyminisztere az ENSz Politikai Bizottságának 1949 no­vember 16-i ülésén tartott be­szédében mondotta a követke­zőket: „Moszkvában éppen most je­lent meg egy könyv, amelyet bírálóink figyelmébe ajánlanék. Ezt a könyvet Ralph Parker is­mert angol újságíró írta. önök előtt, angol megbízott urak, va­lószínűleg ismeretes Ralph Par­ker angol tudósító neve, aki nyolc évig élt Moszkvában és most lemondott arról, hogy visz szatérjen Angliába, mert min kijelentette — nem térhet visz­sza egy olyan országba, amely háborút készít elő a Szovjetunió ellen. Parker e könyvében el mondja, milyen célokkal hatol­nak be hozzánk az angol „kul­turális célokkal" foglalkozó urak.. Visinszkij elvtárs Parkemak még egész1 sor leleplezését hasz­nálta fel az arcátlan imperialis­ta szószátyár ok ellen. Ez a világszerte nagy érdek lődéssel fogadott könyv, melyei mér Magyarországon is régóta várunk, megjelenik a Szikra ki­adásában­Parker érdekfeszítő stílusában elmondja a müncheni árulás tör ténetét. Elmondja élményeit a nácik által megszállt Prágáról; lerántja a leplet az angol-ameri­kai titkos diplomácia működé­séről a Balkánon az 1939—41­eo években. Előadja kalandos utazását a háború alatt a Szov­jetunióban. Ezután megtudjuk, hogy amig a Szovjetunió har­colt, miként készítették eiő a „háborúutáni háborút" az impe­rialisták Moszkvában ármányko­dó ügynökei. A háború utolsó idejében és a Szovjetunió győzelme után ta­núja volt, hogy miként vették kezükbe az addig elnyomott né­pek sorsuk irányítását. Majd Németországban figyelte aggo­dalommal: merre tart ez az or­szág? Látta, miként üldözik a fastea­iák a kommunistákat és az igaz demokratákat, szabadon, sőt a megszálló hatóságok segítségé­vel a nyugati övezetekben és lát­ta az új Németországot is, mely megszületendőben van azon a vidéken, melyet a Szovjetunió szabadított fel. Végül félreérthetetlenül meg­győződött arról, hogy miként ikarják meggátolni a diplomácia köntösébe öltözött gonosztevők a szovjet népek fejlődéséit, a kommunizmus felé vezető útját. Parker munkája Sayers—Kaim könyve óta a legjelentősebb és legérdekfeszRőbb leleplezése azoknak a mesterkedéselcnek, amelyek nyiltam és burkoltan az imperialisták részéről a Szovjet­unió ellen irányulnak. Lemondott a Ilon' ormány A jobboldali Fagerholm-kor­mány szerdán lemondott. Az új kormány megalakítására még nem kezdődtek meg a tárgyalá­sok. Rcsetnyikov diplomáciai jellegű megbiza áss?l jött Berjozovkába. A korovinol erdészeti állomáson dolgozott mechanikusként. Az ál­lomás a Volgu balpartján. távol a vasú vonaltól feküdt. Az ide Ír" nyitott műszaki felszerelés Berjo­zovkába futott be. lr.nen továbbí­tották Korovlnoba. Berjozovkán is épp olyan állomás kezdte meg működését: a védő erdősávoka* ültetik majd. A korovtnoi Igaz­gató tartott a| 6'-, hogy a szom­szédok — akiknek címére érkezik a felszerelés ravaszkodni fog­nak és ezért küldte el Resetnyi­kovot. Védelmezze saját állomása érdekeit. Ötödik napja üldögélt már Ber­jozovkában és a berendezés, amelv megérkezése előtt vé-eláthatatlzo folyamként ömlő t Ide, egyszerre elakadt, egyszerűen nem jött. nem volt látható. Korovtno képviselő­je nem rég mult 20 esz'endős és mint e koi'osz ály" minden képvi­selője, ha diplomáciai jellegű megbízatást teljesít. igyekezett minél tartózkodóbban viselkedni. De érezte, hogy ez a Szerep rosz­fiy.ul áll neki. Valahogy mindig az' sejtette, hogy a berjozovkalak a háta mögött összekacsintanak és klneve'lk. ,.. Végre telefonáltuk a pálya­JL pótlámpa udvarról: megérkezett az állomás számára a rakománj. Traktorok, ehergépkocstk, ültető-gépek. Elkövetkezett Gvozgyev. az ál­lomás még nem létező javítómű­helyének vezetője számára i's az idő. Intézkedett,' hogy rakjanak szánokra üzemanyagot az érkeze t gépek szükségleteire, ő pedig. Pa­vel Iljiccsel, az állomá3 mérnöké­vel és Resetnvikowal. az Igazga­tói „huzatossal" indult a pálya­udvarra. így nevezték a ponyva­tetejű, nyitó t oldalú személy­autót. Resetnyikov a kocsiban tartóz­kodóan és óvatosan várta a ber­jozovkalak részérő! megnyilvánuló ravaszságo , Gvozgyev sötétbarna, sátáni szeme egyáltalán nem kel­tett bizalmat a korovinol mechani­kusban. Pavel Iljics is nyugtala­nította: a mérnök a pályaudvarra veze'ő úton egyetlen egy'szer sem fordult hátra, világos, hogy 6 is valamit tervez a korovlnoi állo­más ellen. — A szentnek is maga felé haj­lik a keze! — jutott eszébe Re­Irta: BORiSZ BJEDNIJ setnyikovnak, mivel búcsúzta ta a korovinol állomás Igazgatója. A pályaudvaron már kirakták a szállítmányt. Az egyelőre tétlen ülíetőgépek. raktorok és teher autók könyörgőn néztek fér.yszó­róikkal, mintha csak azt kérnék, szabadítsák már meg őket innen. Az új gépek láttán felragyogó t a sofőrök és traktorvezetők sze­me. Hiszen, ezek nem ls traktorok, hanem gyorsvonat' hálókocsik! Még Gvozgyevre is mély benyo­mást gyakoroltak. — Technika! — mond a, hang­jában mély tisztelet vegyült és szeméből egy pillanatra eltűnt a szokott sátáni kifejezés. Később, amikor a rakodóról az ura vezették a teherautókat és traktorokat. Gvozgyev így szólt Resetnyikovhoz: Nos, gyerünk, osszuk el! A traktórok és ültető-gépek kö­rül r.em volt semmi vl a. — A teherautókkal, úgy gondo­dolom — ajánlotta Gvozgyev el­fogulatlan hangon — minthogy a korovinoi á'lomás a Volga bal­partján van, kapja a kocsik bal­oldalán álló részét. Mi jobbolda lak vegyük a jobboldali részt. Csakhogy Rese nyikov, aki egy pillanatra, sem felejtette el a ko­rovinol igazgató megjegyzését a szentről, akinek maga felé hajlik a keze. rögtön éberré vált Gvoz­gyev ravaszkodó ajánlatára. Mos kezdődik tehát!" — gon­dolta és minden erejét összeszed­te a kibontakozó küzdelemhez. Mert, miközben a kirakodás megtörtént, Resetnyikov megvizs­gálta valamennyi eherautót. Az egyiken hiányzott a pótlámpa üvege nyilván útközben tört el — s e hiánnyal ékeskedő gép­kocsi most ott áll éppen a leg­szélső volt balról. S a korovinol mechanikus szi­lárdan eltökélte, nem fogadja el a teherautót, amelynek pót'ámpá­ján el őrt az üveg. Gvozgyev ak­kor valamit óvatosan súgott a mérnök fülébe. „így vagyunk tehát"! — vett mély lélekzMet Rese nyikov Min­denesetre egymaga volt itt a ber jozovkalaik között. „Legrosszabb esetben sorsot húzunk" — gon­dol a most már kétségbeesettén és elhatározta, ha a berjozovkalak erőszakoskodnám, ak — hiszen ki használhatják helyzetüket még ma jelentést tesz Sztálingrádban, a Terüle',1 Igazga óságon. Pável Iljics még csak ekkor tolta el magától a fülére tapadó Gvozgyevet és hangosan mondta: — A pótlámpára nekik is épp olye.r szükségük van mint ne­künk! Csak válasszanak ők! — Helyes — mondta el ökélten Resetnyikov. Majd nyomban hir|elen elhall­gatott. E'.szégyelte magát- Eszébe jutof ak a mérnök tegnapi szavai ar­ról, hogy az 5 tisz[a ügyüknek elejétől végéig tisztának kall ma. radnia. S szégyene magát — a korovinoi igazgató, meg a saját gyanakvása és a hatnapos berjo­zovkai étlenkedés miatt, amikor annyi komoly dolga lenne Koro­viroban. — Igen. — mondta kiegyene­edve és mosolyogva nézett Pável Iljics szemr'be. — Veszem tehát a hnl,ól álló autókat! Gvozgyev szélesre tárta karját és a közelben állók úgy lá ták, hogy a javítóműhely főnöke elr pirul.

Next

/
Thumbnails
Contents