Délmagyarország, 1950. március (7. évfolyam, 51-76. szám)

1950-03-02 / 52. szám

4 C* IMfa<0k, 1990. mérctam í „Sztálini gondoskodás a nép jólétéről" — A Pravda cihhe -— A Pravda szerdai vezércikke „Sztálini gondoskodás a nép jólétéről" címmel a következőket mondja: Ma hoztak nyilvánosságra a Szovjetunió minisztertanácsának ée a SzK(t>)Párt Központi bizottságának az élelmiszerek és ipari árucikkek állami kiskereskedelmi árának újabb csökkentéséről szóló határozatát. A Pártnak és a kormánynak ebben a történelmi jelentőségű határozatában fényesen érvényre jut a sztálini gondoskodás a dol. gozók jólétéről. Lenin-Sztálin Pártjának egész tevékenysége a nép odaadó szolgálata és a Párt legfontosabb érdeke a nép érdeke. Éppen ezzel vívta ki nagy Pártunk a nép határtalan bizalmát és forró szeretetét Joszif Visszárionovies Sztálin, a Párt és a nép nagy vezére 1946 február 9-én elmondott választási beszédében rámutatott: „Nem is szólva arról, hogv a jegyrendszer a legközelebbi jővő. ben megszűnik, különös figyelmet szentelünk a közszükségleti cikkek gyártásának fokozására, a dolgozók életszínvonalának emelésére valamennyi áru árának következetes csökkentésével." A Kommunista Párt és a szovjet kormány fáradhatatlanul valóra váltja Sztálin elvtárs útmutatását. I 1947 végién, mint Ismeretes, megszűnt a jegyrendszer. Most sor kerül az élelmiszerek és ipari cikkek árának számszerint harmadik csökkentésére. Az első árcsökkentés, amely 1947 decemberében történt — körülbelül 88 milliárd rubel nvereséget juttatott a lakosságnak. A második árcsökkentés, amelyre 1949 márciusában került sor, 71 milliárd rubeles újabb nyereséget jelentett. A harmadik árcsökkentéséből a lakosság csak az ón-ami kereskedelmen keresztiül egv év alatt nem kevesebb, mint 80 mii. liárd rubelf nyw-t. C zámításba véve, hogy az ál lami kereskedelem árcsökkentése körülbelül ugyanolyan árcsökkentést eredményez a kolhoz piacon és a szövetkezeti kereskedelemben is — a mostani, harmadik — árleszállítás a lakosság számára összesen 110 milliárd rubel nyereséget jelent egy év alatt A szocializmus elképzelhetetlen anélkül, hogy az állam napról-napra ne gondoskodnék a nép jólétéről. Ez t szocialista társadalom fejlődésének megmásíthatatlan törvénye. A szakadatlanul végrehajtott árleszállítási politika eredményeként — mondja a SzK(b)P vá lasztási felhívása — emelkedik a rubel vásárló ereje, állandóari emelkedik a munkások és alkalmazottak reálbére. Az új árcsökkentés iparunk és mPTő-mTónsáon-nk 1949-ben ara tott sikerei alapján a munka termelékenysége megnövekedésének és az önköltség csökkentésének alapján volt végrehajtható. rz az árleszállítás ismét ha_ talmas nyereséget juttat valamennyi dolgozónak. A munkások és alkalmazottak reálmunkabére ismét jelentékenyen emelkedik. Erősen megjavul a nyugdíjasok és ösztöndíjasok helyzete, mert az árleszállítás mellett a nyugdíjak és ösztöndíjak öszszege változatlan marad. A parasztok jövedelme jelentékenyen emelkedik, mert most olcsóbban vásárolhatják majd az ipari árukat, inig a földművelési és állattenyésztési termékek állami beszolgáltatási ára változatlan marad. Az árleszállításról szóló rendelkezéssel egyidejűleg hozták nyilvánosságra a közlést, hogy a Szovjetunió minisztertanácsa megszüntette a rubel és az idegen valuták viszonyának meghatározását a dollár alapján és a rubel aranytartalmánalk megfelelően a szilárdabb aranyalapra helyezte át. Más kéo tárul elénk a kapitalizmus világában. A nyugati országokban folytatódik a valuták elértéktelenedése, az Amerikai Egyesült Államokban nőnek a közszükségleti cikkek árai, infláció van, a dollár vásárló képessége lényegesen csökken. l/ét világ, két 'gazdasági rendszer áll eJőttünk, egymással teljes ellentétben. Ná limk, a szocializmus országában a nép jóléte állandóan emelke dik, az élet évről-évre gtazda gabb, jobb lesz. Viszont a kapitalizmus országában nő a mun kaffiélküliség, a dolgozók milliói nyomorra és éhségre vannak kárhoztatva, a takogság életszínvo nála állandóan csökken. A kapitalisták a néptömegek terhére keresnek kiutat a növekvő gazdasági válságból. így az Amerikai Egyesült Államok kormánya a kapitalista monopolrumok javára fenn akarja tartani a magas kiskereskedelmi árakat, attól sem riad vissza, hogy élelmiszereket semmisítsenek meg, ugyanakkor, midőn az emberek millió éheznek. Az USA haladó pártjának nemrég befejeződött kongresszusán szamadalokat idéztek, melyek bizonyítják, hogy a második világháború óta eltelt négy esztendő alatt az USA kapitalista monopóliumai több jövedelemre tettek szert, mint az első vüágháborut követő 12 esztendő alatt. A Szovjet embereket eltölti a szocialista társadalom felsőbbrendűsége, büszke hazafiúi tu data. Tudják, hogy népünk a Kommunista Párt vezetésével a nagy Sztálinnak, atyánknak és barátunknak gondoskodásával érte el világtörténelmi sikereit. Mikor a rádió közölte a Szovjetunió minisztertanácsának és a SzK(b)P Központi Bizottságának az új árleszállításról szóló határozatát, az üzemekben, intézményekben, kolhozokban népes gyűléseket tartottak a dolgozók. A szovjet emberek kifejezték forró hálájukat a Kommunista Pártnak, a szovjet kormánynak, Sztálin elvtársnak az állandó gondokodásáért a nép jólétéről. Ugyanakkor kifejezésre juttatták szilárd eltökéltségüket, hogy a gondoskodásra új munkasikerekkel, a munka termelékenységének további szakadatlan emelésével válaszolnak. A dolgozók ezrei vállaltak új, fokozott, termelési kötelezettségeket Moszkvában, Leningrádban, az Uraiban, a Donyec medencében, Bakuban, Rigában és a Szovjetunió más ipari központjaiban. A szovjet nép a Kommunista Párt, Sztálin eltvárs, a nagy Tüzér körül szorosan tömörülve köszönti a Szovejtunió Legfelső Tanácsának választásait. A választók a kommunisták és pártonkivüliek tömbjére szavazva, Lenin—Sztálin nagy pártjára, szocialista hazánk felvirágzására, népünk anyagi jólétének további fellendülésére, a szovjet emberek még boldogabb, még jobbmódú, még műveltebb életére szavaznak. Megjelent a rendelet az 1950 második negyedévi részlettervek elkészítéséről A Tervhivatal elnöke rendeletet adoüt ki az 1950. évi második negyedévi ipari üzemi részlettervek elkészítéséről. Minden tervkötelezett vállalat köteles elkészíteni második negyedévi termelési tervét cikkenként, hónapokra felbontva, az egyszámla-rendbe bevont tervkötelezett vállalatok pénzügyi, valamint önköltségi és nyereségbefizetési tervet is kötelesek készíteni. A részletterveket március 10-ig kell két példányban beadni az illetékes ipari központhoz. Megdöbbentő leleplezések a Belga-Kongó benszülötteinek borzalmas kizsákmányolásáról A Belga Kommunista Párt lapja, a Drapcau Rouge cikket közöl „A Kongóban egymillió munkás él elítéltként" cím alatt — A feketebőrű munkások — állapítja meg a cikk — napi három frank éhbért kapnak az eL ső szerződés tartamára, négy frankot a második és öt frankot a harmadik szerződés idejére. Egészen rendkívüli eset, hogy egy néger munkás a Belga-Kon góban napi tíz franknál többet keressen. Spreutel szocialista szenátor beismerte, hogy látott olyan néger munkásokat, akik 50 cent' met fizettek egy étkezésért, mely két-három centiméter nagyságú szárított halból állott. Egy silányminőségű gyapotnadrág 300—400 frankba kerül, ami egy néger munkás kéthavi keresetének felel meg. Ami a tbc gyors elterjedését illeti a Kongóban, a parlamenti bizottság jelentése beismerte, hogy „semmit sem tesznek azok megsegítésére, akik ebben a szörnyű betegségben szenved, nek, A betegeket megvizsgálják, de nem kezelik őket." A Kongóban kevés kórház £Q a négerek rendelkezésére. Leopoldvilleben például két orvosnak kell ellátnia 400 ágybanfekvő és napi 600 bejáró be legert. Mindennapi látvány, hogy három bennszülött fekszik ugyanabban az ágyban. RALPH PARKER: ÖSSZEESKUVES A BEKE ELLEN w Februárban nyolc erődöt foglalt el a vietnami felszabadító hadsereg A Vietnámi Távirati Iroda je Isítette meg és nagymennyiségű lentése szerint a vietnámi nép fegyvert zsákmányolt. Dél-VietfelszabadRó hadsereg 1949 de-( námban a népi felszabadító hadcember és 1950 január hónapja sereg február elejétől Saigontól ban a francia gyarmati csapatok délnyugatra nyolc francia erődöt több mint 1500 katonáját semmi-1 foglalt el. „Felhőim tiszta ég borult Moszkvára a győzelem napján. Hatahnaa embertömegek igyekeztek a város központja felé, megtöltötték a Vörös-teret. Mind arról a békés munkáról álmodoztak, mely a győzelem órájában újbói megindulhatott a Szovjetországban". De az amerikai követség zárt ablakai mögött más érzések tói tötték be az embereket George F. Kennah, a* Egyesült Államok nagykövete állt az ablaknál, arckifejezése feltűnően in gerültíé, bosszússá vált miközben az utca persgő képét figyelte. Azután egy utolsó pillantást vetett a tómegre, elhagyta az ablakot és hangosan igy szólt: „Ezek örülnek... Azt hiszik, vége a háborúnak, pedig tulajdonképpen esek most fog eLkoz dődni!" Ezzel a Ws történettel kezdi Ralph Parker: „összeesküvés a béke ellen" című könyvét. Visinszkij elvtárs, a Szovjetunió külügyminisztere az ENSz Politikai Bizottságának 1949 november 16-i ülésén tartott beszédében mondotta a következőket: „Moszkvában éppen most jelent meg egy könyv, amelyet bírálóink figyelmébe ajánlanék. Ezt a könyvet Ralph Parker ismert angol újságíró írta. önök előtt, angol megbízott urak, valószínűleg ismeretes Ralph Parker angol tudósító neve, aki nyolc évig élt Moszkvában és most lemondott arról, hogy visz szatérjen Angliába, mert min kijelentette — nem térhet viszsza egy olyan országba, amely háborút készít elő a Szovjetunió ellen. Parker e könyvében el mondja, milyen célokkal hatolnak be hozzánk az angol „kulturális célokkal" foglalkozó urak.. Visinszkij elvtárs Parkemak még egész1 sor leleplezését használta fel az arcátlan imperialista szószátyár ok ellen. Ez a világszerte nagy érdek lődéssel fogadott könyv, melyei mér Magyarországon is régóta várunk, megjelenik a Szikra kiadásábanParker érdekfeszítő stílusában elmondja a müncheni árulás tör ténetét. Elmondja élményeit a nácik által megszállt Prágáról; lerántja a leplet az angol-amerikai titkos diplomácia működéséről a Balkánon az 1939—41eo években. Előadja kalandos utazását a háború alatt a Szovjetunióban. Ezután megtudjuk, hogy amig a Szovjetunió harcolt, miként készítették eiő a „háborúutáni háborút" az imperialisták Moszkvában ármánykodó ügynökei. A háború utolsó idejében és a Szovjetunió győzelme után tanúja volt, hogy miként vették kezükbe az addig elnyomott népek sorsuk irányítását. Majd Németországban figyelte aggodalommal: merre tart ez az ország? Látta, miként üldözik a fasteaiák a kommunistákat és az igaz demokratákat, szabadon, sőt a megszálló hatóságok segítségével a nyugati övezetekben és látta az új Németországot is, mely megszületendőben van azon a vidéken, melyet a Szovjetunió szabadított fel. Végül félreérthetetlenül meggyőződött arról, hogy miként ikarják meggátolni a diplomácia köntösébe öltözött gonosztevők a szovjet népek fejlődéséit, a kommunizmus felé vezető útját. Parker munkája Sayers—Kaim könyve óta a legjelentősebb és legérdekfeszRőbb leleplezése azoknak a mesterkedéselcnek, amelyek nyiltam és burkoltan az imperialisták részéről a Szovjetunió ellen irányulnak. Lemondott a Ilon' ormány A jobboldali Fagerholm-kormány szerdán lemondott. Az új kormány megalakítására még nem kezdődtek meg a tárgyalások. Rcsetnyikov diplomáciai jellegű megbiza áss?l jött Berjozovkába. A korovinol erdészeti állomáson dolgozott mechanikusként. Az állomás a Volgu balpartján. távol a vasú vonaltól feküdt. Az ide Ír" nyitott műszaki felszerelés Berjozovkába futott be. lr.nen továbbították Korovlnoba. Berjozovkán is épp olyan állomás kezdte meg működését: a védő erdősávoka* ültetik majd. A korovtnoi Igazgató tartott a| 6'-, hogy a szomszédok — akiknek címére érkezik a felszerelés ravaszkodni fognak és ezért küldte el Resetnyikovot. Védelmezze saját állomása érdekeit. Ötödik napja üldögélt már Berjozovkában és a berendezés, amelv megérkezése előtt vé-eláthatatlzo folyamként ömlő t Ide, egyszerre elakadt, egyszerűen nem jött. nem volt látható. Korovtno képviselője nem rég mult 20 esz'endős és mint e koi'osz ály" minden képviselője, ha diplomáciai jellegű megbízatást teljesít. igyekezett minél tartózkodóbban viselkedni. De érezte, hogy ez a Szerep roszfiy.ul áll neki. Valahogy mindig az' sejtette, hogy a berjozovkalak a háta mögött összekacsintanak és klneve'lk. ,.. Végre telefonáltuk a pályaJL pótlámpa udvarról: megérkezett az állomás számára a rakománj. Traktorok, ehergépkocstk, ültető-gépek. Elkövetkezett Gvozgyev. az állomás még nem létező javítóműhelyének vezetője számára i's az idő. Intézkedett,' hogy rakjanak szánokra üzemanyagot az érkeze t gépek szükségleteire, ő pedig. Pavel Iljiccsel, az állomá3 mérnökével és Resetnvikowal. az Igazgatói „huzatossal" indult a pályaudvarra. így nevezték a ponyvatetejű, nyitó t oldalú személyautót. Resetnyikov a kocsiban tartózkodóan és óvatosan várta a berjozovkalak részérő! megnyilvánuló ravaszságo , Gvozgyev sötétbarna, sátáni szeme egyáltalán nem keltett bizalmat a korovinol mechanikusban. Pavel Iljics is nyugtalanította: a mérnök a pályaudvarra veze'ő úton egyetlen egy'szer sem fordult hátra, világos, hogy 6 is valamit tervez a korovlnoi állomás ellen. — A szentnek is maga felé hajlik a keze! — jutott eszébe ReIrta: BORiSZ BJEDNIJ setnyikovnak, mivel búcsúzta ta a korovinol állomás Igazgatója. A pályaudvaron már kirakták a szállítmányt. Az egyelőre tétlen ülíetőgépek. raktorok és teher autók könyörgőn néztek fér.yszóróikkal, mintha csak azt kérnék, szabadítsák már meg őket innen. Az új gépek láttán felragyogó t a sofőrök és traktorvezetők szeme. Hiszen, ezek nem ls traktorok, hanem gyorsvonat' hálókocsik! Még Gvozgyevre is mély benyomást gyakoroltak. — Technika! — mond a, hangjában mély tisztelet vegyült és szeméből egy pillanatra eltűnt a szokott sátáni kifejezés. Később, amikor a rakodóról az ura vezették a teherautókat és traktorokat. Gvozgyev így szólt Resetnyikovhoz: Nos, gyerünk, osszuk el! A traktórok és ültető-gépek körül r.em volt semmi vl a. — A teherautókkal, úgy gondodolom — ajánlotta Gvozgyev elfogulatlan hangon — minthogy a korovinoi á'lomás a Volga balpartján van, kapja a kocsik baloldalán álló részét. Mi jobbolda lak vegyük a jobboldali részt. Csakhogy Rese nyikov, aki egy pillanatra, sem felejtette el a korovinol igazgató megjegyzését a szentről, akinek maga felé hajlik a keze. rögtön éberré vált Gvozgyev ravaszkodó ajánlatára. Mos kezdődik tehát!" — gondolta és minden erejét összeszedte a kibontakozó küzdelemhez. Mert, miközben a kirakodás megtörtént, Resetnyikov megvizsgálta valamennyi eherautót. Az egyiken hiányzott a pótlámpa üvege nyilván útközben tört el — s e hiánnyal ékeskedő gépkocsi most ott áll éppen a legszélső volt balról. S a korovinol mechanikus szilárdan eltökélte, nem fogadja el a teherautót, amelynek pót'ámpáján el őrt az üveg. Gvozgyev akkor valamit óvatosan súgott a mérnök fülébe. „így vagyunk tehát"! — vett mély lélekzMet Rese nyikov Mindenesetre egymaga volt itt a ber jozovkalaik között. „Legrosszabb esetben sorsot húzunk" — gondol a most már kétségbeesettén és elhatározta, ha a berjozovkalak erőszakoskodnám, ak — hiszen ki használhatják helyzetüket még ma jelentést tesz Sztálingrádban, a Terüle',1 Igazga óságon. Pável Iljics még csak ekkor tolta el magától a fülére tapadó Gvozgyevet és hangosan mondta: — A pótlámpára nekik is épp olye.r szükségük van mint nekünk! Csak válasszanak ők! — Helyes — mondta el ökélten Resetnyikov. Majd nyomban hir|elen elhallgatott. E'.szégyelte magát- Eszébe jutof ak a mérnök tegnapi szavai arról, hogy az 5 tisz[a ügyüknek elejétől végéig tisztának kall ma. radnia. S szégyene magát — a korovinoi igazgató, meg a saját gyanakvása és a hatnapos berjozovkai étlenkedés miatt, amikor annyi komoly dolga lenne Koroviroban. — Igen. — mondta kiegyeneedve és mosolyogva nézett Pável Iljics szemr'be. — Veszem tehát a hnl,ól álló autókat! Gvozgyev szélesre tárta karját és a közelben állók úgy lá ták, hogy a javítóműhely főnöke elr pirul.