Délmagyarország, 1950. március (7. évfolyam, 51-76. szám)

1950-03-12 / 61. szám

VtoSrnop, IffSO. mdrchc* 12. 9 A SZTAHÁNOVISTA ÉSSZEL DOLGOZIK Hogyan érik el kiváló teljesítményeiket a szegedi üzemek sztahánovistái ^ SztáHn elvtárs 1935-ben a sztahánovisták első kongresszusán m kibontakozó nagyszerű mozgalom hajnalán olyan embereknek nevezte „ sztahanovistákat, akik a pontosság és megbízhatóság mintaképei. akik tudják értékelni a termelésben az időt. a másodper eeket, bátron haladnak előre áttörik a régi technikai normákat és uj. magasabb normákat teremtenek. Az azóta eltett időben a szovjet Sztahánov-mozgalom hatalmas méretekben kifejlődött, óriási eredményeket ért el s nagy szerepe van abban, hogy a dicsőséges szovjet nép a szocializmus diadal, mos felepitese után „ kommunizmus építését kezdhette meg A népi demokratikus, szocializmust építő országok dolgozói élőit világító fáklyákéra ragyog a szovjet sztahánorüták útja s mind tobb és több dolgozó követi nagy példaképeit. n Szovjetúnió kiváló sztahanovistán. Hazánkban i* mily gyökeret eresztett a Szovjetunió útmutatása és a szovjet sztahánovisták tanításai nyomón a Sztahánovmozgalom. A magyar dolgozók legjobbjai alakulnak át nap mint nap sztahanovistákká és ma már Szeged dolgozói közül is szép számban érték el ezt a kitüntető, megtisztelő cfmetl. Ismerni kell a munka legapróbb részleteit Is Ha megnézzük a szegedi sztahá' novisták munkáját, azt tapasztal' hatjuk, hogy kimagasló eredményeiket, a termelés fokozását elsősorban jó. új munkamódszerekkel, és a munka jobb megszervezésével érték el Gráf Nándor cívtárs, a Szegedi Kenderfonógyár sztahánovistája — a® első országos sztahánovista kongresszus egyik szegedi küldötte — elmondotta, hogy azért tudott kiváló eredményeket elérni, mert mindenkor a legnagyobb körültekintéssel végezte munkáját és annak a legapróbb részleteit isismerte Kiküszöbölte a felesleges mozdulatokat, minden percet jól kihasznált és az ötleteit, az újabb módszereket megbeszélte munkatársaival, kikérte véleményüket, tanácsukat és így javította meg munkáját. De nemcsak Gráf Nándor elvtárs, hanem a többi szegedi sztahánovisták is észszerűen dolgoznak és ezzel, nem pedig fizikai erejük meg' feszítésével érik el a magas százalékokat a termelésben I fejlődésben nincs megállás Petrik .Kata*in elvtársnő. a Magyar Kender sztahánovistája a szövőben egyszerre hat gép kezelését látja el. A munka megkezdésénél bizonyos időközönként indítja el gépétf igy a vetélök nem fogynak ki egyszerre és biztosftani tudja 8 órán keresztül a munka folyamatosságát és a gépeit kellőképpen kihasználja. — Állandóan figyelem és tanulmányozom — magvarázza Petrik Katalin elvtársnő — a szovjet és magyar sztahánovisták munkáját, hogy mit sajátíthatok el és hasznosíthatok belőle. Soha nem nyugszom meg abban, amit eddig elértem, mert tudom azt, hogy a fejlődésben nincs megállás. A két nagy szegedi kendergyár kiváló sztahánovistáinak példája is mutatja, hogy ha valaki sztahánovista akar lenni, elsősorban is meg kell ismerkedni a szovjet sztahanovisták munkamódszereivel Ismernie kell a munka legapróbb részleteit, 'teljes használnia a munkaidőt. mértékben' ki kell rendelkezésre álló sa sem tudja teljesen kifejteni a munkaképességé;, mert az egyik kezével el tudja látni a feladatát, a másikat semmire nem használja. Ugy szervezte meg tehát ai munká*. hogy az „elszedő" társa teszi élé tadponállva az üveget az egyik kezével, ő maga ráragasztja a címkét, azután a társa a másik;. kezével veszi el előle az üveget és teszi a megfelelő helyre. A munka ilyen megszervezésével Mészáros elvlársnő a, 200 százalékot is, jóval túl tudta teljesíteni. Ugyancsak a munka jó megszervezésével érte el kiváló ered ményeit Czirok Elek. a Ptekszalámigyár sztahánovistája is. ö a szalámi kötözőben dolgozik Míg a többiek .hat-nyolc hurok alkalmazásával tudják kellőképpen, a szalámit bekötözni, 6 osaik négy hurkot használ s ezzel is eléri kívánt eredményt. R jó sztahanovistának állandóan tanulnia kell Más jó módszereket ls tanulhat nak a szegedi sztahánovistáktól munka ársaik. CHyan munkafolyamatnál, ahol több munkás együtt dolgozik, a munka helyes beosztasa. a körültekintő, alapos munka révén is , jelentősen emelkedik a termelés. Ohatt Pál. a szegedi Falemezgyár sztahánovistája, — szakmájában országos első — közvetlen munkatársaival brigádot alakítót'. A munkafolyamatot észszerűsítette. s ma már csaknem a kétszeresére emelte a termelést. I'gen jelenfös részé a sztahánovista munkamódszer kialakításának és elérésének a tapasztalatcsere. a munkamódszer átadás. Aki jó sztahánovista akar lenni. annak állandóan tanulnia és megismerni. tanulmányozni kell a jó tapasztalatokat. Erinek köszönheti Szénás; Zoltánné. a dohánygyár sztahánovistája is, hogy élre került a termelésben. Tapasztalatcsere ú'ján újfajta, gyorsabb és jobb A P3ATNYICKI3 EGYÜTTES SZEGEDEN Bátran állíthatja mindenki, aki résztvett a Szovjetunió „Pjatnyickij" Orosz Állam; Népi Együttesének szeged; hangversenyén, hogy gazdagabb lett, fejlődött, gyarapodott nemcsak nagyszerű élményekben, hanem tanulságokban is. Az előadás magas színvonalán, hátak mag művészi teljesítményén tú! példát is mutattak számunkra a szovjet, művészek magatartásban, előadásmódban, a dolgozókhoz, a közöttiséghez való kapcsolatukban. Három órán keresztül élt, zsongott, forrongott pénteken este a szegedi Nemzeti Színház. Egy pillanatra sem volt üres a színpad: a különféle összeállítású zenekarok, az énekesek, táncosok, színpompás népviseletekbe öltözött csoportjai váltották egymást és az egymásután következő Számok szinte egymás ból nőttek ki. Egy pillanatra sem szűnt meg a közönség lelkesedése, minden néző valósággal együtt élt, összetartozott a szereplőkkel. Olyan hangverseny, olyan bemutató volt ez, amelyben szinté elmosódtak a határok a néző és a szereplő között, hiszen a színpadon az ele venedett meg ezer és ezer újfajta mozdulatban, hangban, amely benn él a dolgozó tömegek gon dolataiban, mozgásában, örömében és bánatában. Ez a kettős tényező legnagyobb erőssége a „Pjatnyic kij" együttesnek, mtataihogy minden szocialista realizmus szellemében dolgozó művésznek. Ezt a kettős tényezőt: a nép művészetében élő kollektív, egymás munkáját elősegítő előadás, módot és a közönséggel való közvetlen kapcsolatot kell szem előtt tartania a magyar nép, a magyar dolgozók művészeinek is. Az együttes pompás összemüködése, a „sztárkodás" kiküszöbölése, a csakugyan együttes munkavégzés, amely a „Pjatnyickij" bemutatón megnyilatkozott: a szovjet ember és a szovjet művész igazi jellemzője Gondo'junk csak arra, hogy a színpad hátterében állandóan ott állt félkörben az énekkar egy csoportja, vagy velük együtt a zenekar, és ebből a közösségből váltak ki időnként a szereplők, mintegy a közösség emelte ki dobozok töltésénél húszasával számolta ki a szivarkáka'. Ma már azonban egy lapátra számolja ki egyszerre mind a százat és úgy csomagolja. Jelentősen emeflikedett így a százaléka, jóval nagyobb eredményeket tudott elérni. A legfontosabb teendő a szovjet példák tanulmányozása fl munka jó megszervezése — 200 százalékon felüli eredmény A munka jó megszervezése is jelentős lépés a sztahanovista munkamódszer elsajátí ása terén. Mészáros Ferencné elvtársnő a Konzervgyár kiváló sztahánovistája — aki a növény- ésí konzervipari szakma országos viszonylatba® második legjobb dolgozója — ugyancsak a munka jó megszervezésével tudta eredményét! fokozni.. Ö a készárugyárbán dolgozik. Legmagasabb teljesítményét eddig a konzerves üvegek, dobozok címkézésével érte el. Ezt a munkát eleinte ketten végezték. Mészáros Ferencné kezébe vette a konzerves üveget, lefektette a munkapadra, ráragasztotta a címké';. utána felállította az üveget s átadta munkatársának, aki azt a megfelelő helyre rakta. Mészáros Ferencné rájött arra, hogy sok fe Egyre több a sztahánovisták száma Szegeden is. A szocializmus építése, a szovjet sztahánovisták példája és Pártunk útmu afásai nagv tettekre ösztönzik, fellelkesítik az öntudatos dolgozókat. Azonban még igen sok tennivaló van a Sztahánov mozgalom szélesítése és kifejlesztése terén. Elsősorban sztahánovistáinknak nem szabad megpihenni az elért sikereken. Tovább kell fejleszteniük tudásukat,* mtnd politikai, mind Szakmai téren. Segíteni, tanítani kell munkatársaikat. át kell adni a jó tapasztalatokat. Azonban nem szabad. hogy a tafitás elbizakodottá tegye őket. Nem szabad azt hinniük, hogy csak nekik lehetnek jó ötleteik, újításaik. Szám alanszor előfordult már, hogy a sztahanovista tanítványa kiegészítette és továbbfejlesztette tanítómestere észszerűsítését. munkamódszerét és még nagyobb eredményeket értei. De meg is kelll adni a SztaháDov-mozga'.om számára a támogatást. a lehetőségeket. Fel kell karolni továbbra is a dolgozók alkotó kezdeményezését. Ki kell szélesíteni a nnwkaversenyt és még reálisabb alapokra fektetni. Ebben pedig nagy szerepe van a tervfelbontásnnk. Ezen a téren még sok tennivaló van hátra a legtöbb szegedi üzemben. A legfontosabb teendő a szovjet Sztahánov-mozgalom gazdag példatárának állandó tanulmányozása. az útmutatások és szovjet sztahánovista munkamódszerek tudatosítása. Igy továbbfejlődhet fiatal Sztahánov-mozgalmunk. újabb és újabb eredményeket hozva a do! munkamódszert sajátított el Az- őket énekelni, táncolni, hogy sllKsrrs; rf- ^ ismét ^ leolvadjanak a kórusba s helyi adjanak a következőknek. Az egyes szereplők játékához töké-* letes egységben járult hozzá a kórus és a zenekar; kiegészítője, tartozéka volt egyik a másik nak. Igy alakult ki az a bensőséges kollektíva, ame'y áthatotta és különösen megkapóvá. nwgávalraíradóvá tette az együttes fellépését. Éppen ezen az igazi kö z ősségi művészeten keresztül vált lehetővé minden egyes sze. replőnek s minden • egyes moz dulatnak, dalnak pont-os, nemcsák átgondolt, de átélt előadásmódja. A maguk valóságában hallhattuk, láthattuk az orosz dalokat, táncokat, mégis mindegyik bemutatása lényegesen több volt, mint. egyszerű naturalista utánzás, mert müvé. szí élmény, alapos kidolgozottság élt bennük. Az egyéni szerep'ők pontosan kidolgozott előadásai is tökéletesen beleilleszkedtek az együttes, hasoplókép pen művészi átélésen alapuló ki. dolgozottságába. Ez tette lehetővé, hogy a közönség is nemcsak egyszeriben megértette mindazt, amit a művészek ki akartak fejezni, hanem beleélte magát játé kukba, teljes mélységében értékelte mondanivalójukat és szinte ott érezte magát a színpadon. Ez a magyarázata annak, hogy szereplők és művészek annyira egybeforrtak. Ez a magyarázata, hogy még folytak az egyes műsorszámok, de azért fel-fel csattantak a tapsok és ütemes hangjukkal kísérték "a dalok, táncok ritmusát. Ez a magyarázata annak az egészen érdekes jelenségnek is, hogy bár a közönség túlnyomó része nem tutesleges mozdulatot csinál s tár. ©ozó nép felemelkedése érdekében, dott oroszul, mégis mintha megértette volna a „csaaztuskák". nak. a kedves kolhozdalocskák nak a szőve tgét. Ezt bizonyítja az is, hogy pontosan azokon a helyeken hangzott fel a nevetés, ahol a szöveg ezt hozza magá val tréfálkozás, csipkelődös, bohókás mondanivalójával. Mindezek fö jellemzői az előadásnak, amelyek döntően megkülönböztetik a burzsoá művészeti megnyilatkozásoktól. A szemek és a fülek nem üres formalista szépségekben gyönyörködtek, hanem a sokrétű, kifejezőerővel, élettel teli magasrendű művészetben, a nép művészetében. A rendezés ugyancsak minden formalitástól mentes közvetlensége is ehhez já rult hozzá. Nem szakadtak el egy pillanatra sem a valóságtól, nem állítottak be egyforma hajú, lábú, derekú és öltözetű „görlöket", mint a nyugati revük min. den egyéniséget kiölő üzletember-rendezői. Az együttesben éppenugy megtalálták helyüket a 17—18 éves fiuk, lányok is, mint azok, akik már 20—25 éve szolgálják a „Pjatnyickij" együttesen az orosz népzene kultuszát. Saját egyéniségüket vitték bele minden műsorszámba, minden dalba és táncba. Ilyen művészi előadásra csak olyan emberek képesek, akik a szoeiálista társadalom részesei, akik a szocialista realizmus iskolájában nevelődnek. A „Pjatnyickij" együttes összetétele, napi munkája is egyik biztosítéka előadásaik sikerének. Tu lnyomóré Szűkben ipari munkások, kolhozparasztok vagy azok gyermekei, okik ál landóan fejlesztik tudásukat. Hivatásuk a népművészet ápolása, gyűjtése. Munkamódszerük alap. ja a tervszerű nevelés, a jó hagyományok átadása. Külön művészeti vezetője van a zenekarnak, énekkarnak és a tánccs'oportnak. A csoportok mindennap rendszeres hangképzésben, hamgszertanulásban, táncórán, új mü_ vek próbáján vesznek részt. Sokan közülük — főként vezetőik — nemcsak előadnak, ha/nem alkotnak is, formálnak műsoruké re ég művészibbé teszik a számokat. A pénteki szegedi előadáson lelkes ünneplésben részesített művészeti vezetők: — V. G. Zacharov elvtárs, a Szovjetunió Sztálin-díjjal kétszeresen kitüntetett népművésze,, Pjotr Kazmin elvtárs, a Szov jetunió népművésze, a népkö'tészét tudós kutatója, V. V. Hvatov elvtárs, a népi zenekar vezetője, a művészet érdemes munkása és T. A. Usztyinova elvtársnő, a tánccsoport vezetője. Sztálin-díjas érdemes művésznő. — újabb kutatásokkal, gyüjté sekkel fejlesztik az együttest és ők maguk nevelik a fiatal tehetségeket, a képzetf. idősebbek segítségével. Ennek az állandó fejlődésnek alapos tervszerű munkának a következménye az összemüködés, a közösségi művészet ilyen hallatlanul magasrendű kialakulása. A zenekar és műsor hangzás- és stílusegységének pompás bemutatkozását csodálhattuk meg így a szegedi előadáson is. A negyventagú zenekar az összes orosz népi hangszereket — balalajkát, dombrát, guszlát, bojolkát, pásztorsípot, vlagyimiri kürtöt, többféle ütőhangszert, különféle rendszerű bajánt és harmonikát — szólaltatott meg, hogy megfelelően kísérje az énekesek és táncosok produkcióit. A .JPjatnyickij" együttes műsora egyébként két részből állt. Az elsőben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtti idők régi orosz népdalait, kórusműveit és táncait adták elő. A második * részben a kórus szovjet zeneszerzők dalait, napjaink népdalait, népi rigmusait, császtuskáit és táncait mutatta be. Kedves meglepetéssel is szolgált az együttes nyomban a műsor elején: magyarul énekelték el a magyar Himnuszt. Fergeteges taps volt rá a közönség hálás válasza és ez a taps mondhatni, állandó jelensége kitt attól kezdve az előadásnak. Már a műsor elején közvetlen, üde hangulatot teremtettek a rövid, Kral kis dalok, amelyek a mult század vége felé terjedtek el erősen az orosz városokban és falvakban. Ezek legtöbbször lírai, de sokszor tréfás rigmusok és tán©dalok, amelyeket császtusoknak, kesergőknek, refrénkéknek, korotuskáknak, rövidkéknek nevezett el a nép a különféle vidékeken. Azután jöttek sorra a látván nyosabbnál-Iátványosabb és ötletesnél-ötletesébb népi táncok. A voronyezsi lánykörtánc egyenesen úgy festett, mintha apró kerekeken guruló jlátékbabák lejtették volna. A' jároszlávi négyes táncnak, a rjazáni kardalnak, szibériai dalnak^ a lányok szenvedéséről és szerelméről szóló voronyezsi kesergőnek, a széles és néma sztyeppét megén eklő dalnak egyaránt óriási sikere volt. ' Viharos lelkesedést váltott ki a második rész bevezetőjeként elénekelt „Magasztaló ének Joszif Visszarionovics Sztálinhoz" és a „Kolhozdal Moszkváról". A felszabadult, új életre s új életformára talált szovjet-orosz nép vidámsága, derűje jelentkezett ennek a résznek minden számában. De ugyancsak hallhattunk ezekben a dalokban a szovjet nép új, nagy hőseiről, elsősorban Leninről és Sztá'inről s velük együtt a hős partizánokról. Hallhattuk a mai császtuskákat, a kolhozlányok dalba öntött csevegéseit, vágyódásait, amelyek között & legnagyobb, hogy ellátogathassanak Moszkvába, a Kremlbe és láthassák Sztálin elvtársat, mert köszöneteit akarnak nekti imtondani mindenért, de igazán mindenért. örömöt, vágyódást, megszomorodást egyaránt kifejeznek ezek a dalok közös nyelven: a művészet nyelvén, de mégis eredeti, sajátos ízzel, a nemzeti ízlés, kifejezőerő motívumaival. A zárórész hatalmas színpompás, forgatagos orosz népi tánca méltó befejezője volt a műsornak. Az együttes minden tagja friss erővel vigadt, valósággal mulatott a színpadon, forogtak a párok, szólt a zene és az ének: a magára talált, boldog napokat élő, biztos jövő elé néző nép közös nagy örömének jeleként. Egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy felejthetetlen marad ez az este. Köszönet illeti a szegedi Nemzeti Színház díszletező't is, akik Rajnai Sándor elvtárs vezetésével ízléses, világos háttérben futó vörös drapérián a Szovjetunió címerét ábrázoló színpadképpel járultak hozzá, hogy minél mélyebb és megkapóbb élménnyel távozzanak Szeged dolgozói az előadásról. A" legnagyobb hála azonban ezalkalommal is a Szovjetuniót illeti meg, amely most a. Magyar-Szovjet Barátság Hónapjában újabb és újabb jeleit adja meg nem szűnő baráti segítségének. Felszabadításunk egyik állomásának tekinthetjük a Pjatnyickij-együttes magyarországi, így szegedi .szereratósé' is, hiszen polit'kai, gazdasági felszabadulásunk után be kell következnie a tökéletes művészi, kulturális felszabadulásnak is, a burzsoá ízlés és burzsoá ideológiai, művészeti csökevények minden járma alól. Ehhez a nagy felszabaduláshoz, a magyar művészeti élet újjáformálódásához, a dolgozók legszélesebb rétegeiben végbemenő művészi fejlődéshez segít hozzá a Szovjetunió s népi kultúrája és segített hozzá a Pjatnyickijegyüttes látogatása is. Lőkös Zoltán