Délmagyarország, 1950. március (7. évfolyam, 51-76. szám)

1950-03-12 / 61. szám

Április negyedike megünneplésére ujabb munkafelajánlásokkal készülnek a Jutafonó és a Konzervgyár dolgozói Ma zárul Szegeden az Ujitó Kiállítás VII ÉVF. 61. SZÁM. ÁRA 50 FILLÉR VASÁRNAP. 1950. MÁRCIUS 12. Választ a Szovjetunió Ma járul a Szovjetúnió népe az urnák elé, hogy megválassza a hatalmas szocialista ország Legfelsőbb Tanácsának képviselőit. A választás örömünnep a szovjetek országában, olyan ünnep, amilyet csak az a nép tud ülni, amely felszabadult a kapitalista megkötöttségek bilincseiből. Áz utolsó hónap folyamán két kapitalista országban is voltak választások. De milyen nagy különbség van a kapitalista országok választási komédiái és egy szabad nép szavazása között Angliában, a „szabadság klasszikus hazájában" a vagyon, az egy helyben lakás és más megszorítások segítségével a dolgozók nagy tömegei szorultak ki a szavazati jogból, a jobboldali pártok a hazugság, csalás és erőszak százféle módozatával igyekeztek a nép igazi érdekeit képviselő kommunistákat háttérbe szorítani. Néhány nappal ezelőtt pedig a monarchofasiszta Görögországban játszódott le szégyenletes választási paródia. Tízezreket fosztottak meg választójoguktól, zártak börtönbe, nem engedték indulni a demokratikus pártokat, még a csak félig demokratikus jelszavakat hangoztató pártokat is ezer hátrányba hozták. A gyalázatos komédia ellenére is olyan roszszul sikerűtek ezek a „választások", hogy napokig nem tudtak eredményt hirdetni, mert újra kellett tárgyalni az „eredményeket". A kapitalista társadalmi rend, ahol egy maroknyi réteg erőszakolja rá akaratát a milliós tömegekre, összeférhetetlen a választás szabadságával. Igazán szabad választásokat csak ott lehet elképzelni, ahol a nép lerázta magáról a kapitaizmus béklyóit. ' A Szovjetunió államaparátusának legmagasabb szerve a Legfelsőbb Tanács. A választásokon, éppenúgy, mint 1937-ben és 1946-ban a Bolsevik Párt tagjai a pártonkívüli munkásokkal, parasztokkal és értelmiségiekkel egységes blokkban, szoros szövetségben lépnek fel. A Legfesőbb Tanács minden egyes kommunista jelöltje egyúttal a pártonkívüliek képviselőjelöltjei is — és megfordítva. A Legfelsőbb Tanács képviselőinek a munkások, parasztok és értelmiségiek legjobbjait, Lenin és Sztálin pártjának, a kommunizmus ügyének legodaadóbb híveit jelölik. Az első egyetemes néni képviselőjelölt Sztálin elvtárs, a dolgozók nagy vezére és tanítója, akinek nevéhez elszakíthatatíanul fűződik a szovjet állam felemelkedése és felvirágzása, a dolgozó tömegek jólétének és kultúrájának példátlan emelkedése. A szovjet emberek Sztálin nevében vetik minden reménységüket és azt a meggyőződésüket, hogy az igazság, szabadság és béke ügye győz az imperialista reakció sötét erői felett A kommunisták és pártonkívüliek blokkja így sorakozik fel a Legfelsőbb Tanács választásain a jelöltek mögé, akiknek élén Sztálin elvtárs áll. A szavazók ilyen egységes blokkja elképzelhetetlen a kapitalista országokban. A kommunisták és pártonkivüliek blokkja nem egyszerű választási megegyezés alapján létesül, ahogyan az a burzsoá pártok között szokott törté-:::. A Szovjetunióban a kommunisták «s pártonkívüliek blokkja a Bolstvik Párt politi kai szövetségét jelenti a szovjet nép milliós tömegeivel. Ilyen blokk csak abban az országban lehetséges, ahol a Párt éa a dolgozók érdekei azonosak — ahol az egész szovjet nép, Pártja kipróbált vezetésével, sikeresen építi a szabad életet. A kommunisták és pártokívüliek blokkjának gondolatát először 1937-ben tették a választás alapjává. Ez a blokk még nem jöhetett volna létre a szovjet rendszer első éveiben. A Bolsevik Párt és a szovjet hatalom huszonnegyedik évében gondoltak csak arra. hogy megalakítsák a kommunisták és pártonkívüliek A népek hatalmas erefe képes megfékezni bármilyen agresszort is Molotov elvtárs naqy beszéde a moszkvai Molotovválasztókerületben A Molotov-választókerület választói március 10-én gyűlést tartottak Moszkvában a Szakszervezeti Szövetség Székházának oszlopcsarnokában. A megjelentek között ott voltak a ^uuiinuuiBiaü ea panonkivuliek , ... . . . . ,. blokkját, amikor a szocializmus Sm0^z,kJ.al uff*k sztahanovistát már őrí.-íai —,„o. A. továbbá tudósok, mérnökök, mu már óriási győzelmeket aratott és valamennyi kizsákmányoló osztályt teljesen felszámolták. Az 1936-ban elfogadott Sztálini Alkotmány rögzítette le azt a világtörténelmi tényt, hogy a Szovjetunióban lényegileg már felépült a szocialista társadalom, és hogy a Szovjetunió a szocializmus építése befejezésének és a kommunizmusba való fokozatos átmenetnek a korszakába lépett. A szocializmus győzelme következtében alakult ki a Szovjetunióban a társadalomnak addig ismeretlen erkölcsi és politikai egysége és mentek végbe „ nagy változások a Bolsevik Párt és a pártonkívüli tömegek kölcsönös viszonyában. Sztálin elvtárs rá mutatott arra, hogy a kommutak a múltban bizonyos bizalmalansággaíl nézték a pártonkívülioket és a pártonkívüliséget. Ennek oka az volt, hogy a pártonkívüliség leple alatt nem ritkán különböző burzsoá csoportok rejtőztek, amelyeknek nem lett volna előnyös álarc nélkül megjelenni a választók előtt. „De most már más Időket élünk" — mondotta Sztálin elvtárs a választók előtt 1946 február 9-én tartott beszédében — a pártonkívülieket most a burzsoáziától olyan korlát választja el, amelynek neve: szovjet társadalmi rendszer. Ugyanez a korlát a pártonkívülieket a kommunistákkal a szovjet emberek egyetlen közös kollektívájában egyesíti. A közös kollektívában élve együtt harcoltak országuk hatalmának megerősítéséért, együtt harcoltak és együtt ontották vérüket a harctereken a szabadságért és hazánk nagyságáért, együtt kovácsolták és kikovácsolták a győzelmet .országunk ellenségei felett. A különbség köztük most csak az, hogy egyesek bent vannak a pártban, mások pedig nem. De ez a különbség csak külsőleges. A fontos az. hogy mind ezek. mind azok egy Közös ügyért fáradoznak. Ennélfogva a kommunisták és párton kívüliek blokkja természetes és életrevaló dolog." A Bolsevik Párt több mint 32 esztendeje áll a szovjet állarr, kormánykerekénél. Ez évek alatt a szovjet nép meggyőződhetett arról, hogy a Bolsevik Párt érdekei azonosak a dolgozók érdekeivel. A Bolsevik Párt a munkásosztály ügyéért folytatot hősi harcával, önzetlenségével és a dolgozó nép életbevágó érdekeinek bátor védelmezésével kiérdemelte a kétségbevonhatatlan tekintélyt és a nép szeretetét. A széles tömegek a Bolsevik Pártot saját, szívükhöz közelálló pártjuknak, tanítójuknak, vezetőjüknek és irányító juk nak tekintik. Csak a, Bolsevik Párt látja egész tevékenységének célját r dolgozók fölemelésében. Csak a kommunisták pártja helyezi c dolgozók érdekeit mindenek fölé. Ezért a Szovjetunió Kommunistr (bolsevik) Pártja Központi Bi zoftsága a választókhoz intézett kiáltványában ereje és igazság: teljes tudatában hívta fel a választókat, hogy a Legfelsőbb Tanácsa szavazzanak a kommunisták ó< pártonkívüliek sztálini blokkja nak jelöltjeire. S a szovjet vá lasztók tömege, az egész szovje nép ma forró lelkesedéssel tesz eleget a felhívásnak, mert sokéves tapasztalatai meggyőzték a Pár politikájának helyességéről, mert a nép tudja, hogy a Párt politivészek, a Szovjet Hadsereg képviselői. A gyűlés díszelnöksége hatalmas lelkesedéssel a Bolsevik Párt politikai bizottságát választották be Sztálin elvtára sal az élen. A gyűlésen elsőnek Turtánov elvtárs, a Szovjetunió legjobb hengerműmestere, a „Sarló és kalapács" üzem vezetője szólalt fel és méltatta a választókerület jelöltjének Sztálin hűséges küz dőtársának, Molotov elvtársnak hatalmas államférfiúi és társa dalmi tevékenységét. Lavruhina sztahánovista munkásnő és Vo ronkov mérnök, a szocialista munka hőse után Molotov el társ, a Szovjetunió miniszterei nökhelyettese emelkedett szólásra. Mejelenését a szónoki emel vényen a gyűlés résztvevői hosszas tapssal fogadták. Molotov elvtárs bevezetőben köszönetet mondott azért a bizalomért, amely iránta, min* képviselőjelölt iránt megnyilvá nult, majd rátért annak a fejlődésnek ismertetésére, amely a SzOvejtunióban a második világháború befejezése óta történt. Megállapította, hogy a Szovjet unió népgazdasága valamennyi főágazatbam nemcsak, hogy elérte, de túl is haladta a háború előtti szinvonalat. — A dolgozók életszínvonalának szakadatlan emelkedése a szovjet szocialista állam gazdasági fejlődésének alaptörvényei közé tartozik — mondotta. — Azt jelenti, hogy nyugodtan megállhatunk az elért eredmé nyéknél? Nem. A Párt és Sztálin elvtárs másra tanít bennünket. A Párt mindannyiunktól azt követeli, hogy állandóan és merészen kritikailag vizsgáljuk munkánkat. Mi éppen akkor haladunk, amúgy igazában előre, amikor bolsevik módon bátran feltárjuk a munkánkban mutatkozó hiányosságokat és hibákat, amikor az ország hatalmas fel emelkedésére támszkodva, egyre magasabb követelményeket támasztunk magunkkal szemben, amikor a szovjet emberek élen járó erőit és egész népünket egyesíteni tudjuk, irányítva őket újabb és újabb feladatok megoldására, ame'y feladatokat a Párt a belső és a nemzetköz: helyzet követelményeinek megfe lelően tüz ki. taft A háború utáni gazdasági újjáépítés lényegében befejeződött •— Látjuk tehát, hogy országunknak a háború után megkez dett gazdasági ujjápítése lényegében befejeződött és hogy már magasabb gazdasági színvonalra emelkedtünk, mint amilyenen 8 háború előtt voltunk. Most nagy lehetőségeink vannak, hogy igazában hozzálássunk olyan fontos kérdések megoldásához, mint a lakáskérdés. Áz új lakások építése, új iskolák és kórházak építésével együtt, a legtekintélye sebb helyet foglalja el fővárosunk, Moszkva további építési tervében. — Hatalmas iparunk van, amely képes kielégíteni a lakosság fokozott árúszükségleteit. A munka minden ágában, a döntő helyeket és vezető tisztségeket, olyan kommunisták és más szovjet emberek foglalják el, akiknek nagy gyakorlatuk, tapasztalataik és komoly képzettségük van. A trockistáknak, buhárinistáknak és más, iparvállalatainkba és in tézményeinkbe . befészkelődött kártevőknek még a háború előtt történt szétverése az imperialista államok mindennemű kérne vei történt leszámolás — erről soha sem szabod megfeledkez Tünk — szintén elősegítette gazdasági kádereink fejlődését. A népgazdaságben foglalkoztatott szakemberek száma, akik főiskolát és technikumot végeztek, je lenleg mintegy 70 százalékkal nagyobb mint a háború előtt, 1940 jpen. - A szovjet! nép viselte a má sodik világháború fő terhét, de mindennek ellenére még erösebben. erejében még inkább o>zva került ki a háborúból. Még olyan országokban is, amelyek a mé.sodik világháborúban szövetsége seink voltak, akadt több olyan államférfi is, aki arra építette számtásait, hogy a szovjet állam az ellenséges megszállás és a népre szakadt hatalmas teher súlya alatt elerőtler.sd'k és akkor azt imperialisták diktálhatnak a Szovjetuniónak. — Ezek az emberek fúl rövidlátóak voltak. Nem volt el ég eszük, hogy megértsék, miben rejlik az igazi erő és hol van a forrása az olyan erős szocialista á'lam hatalmának, mint a Szovjetunió. Nem értettek meg annak a ténynek a jelentőséget, hogy a Szovjetunió olyan, a múltban _ ismeretlen, de valóban csodákra' képes új társadalmi tényezőkre támaszkodik, mint a szocialista társadalom törhetetlen erkölcsi-politikai egysége, a szovjet állam népeinek testvéri barátsága és a napról-napra foko zódó szovjet hazafiság, amelyben a szovjet emberek a Kommunista Párt vezetésével nevel kednek (Viharos taps). Nem kell meglepődnünk azon, hogy a mindenféle reakcióso-k nem értik meg, mi is a Szovjetunió. Ez azért van, mert hátrafelé tekintenek, nem pedig előre. A keleteurópai népi demokráciák véglegesen meghatározták fejlődésük további irányát — A német fasizmus és a ja Szovjetunió Ipán imperializmus felett aratott választásain Igyőzelem és a Szovejtunió döntő szerepe ezeknek az agresszív erőknek a szétverésében fontos változásokat hozott a nemzetke zi helyzetben. — Nézzenek a Szovjetunió ha tárai felől nyugatra. Ott kiala kuítak és megerősödtek a népi demokratikus államok: Lengyel kája felel meg saját érdekeinek."ország, Csehszlovákia, Magyarország, Románia, Bulgária és Albánia. Ezek a fasizmus Euro pá.ban történt katonai szétzuzá sának eredményeként keletkeztek, annak következtében, hogv a Szovjet Hadsereg segítsége* nyújtott ez országok népeinek nemzeti és társadalmi felszabadi tásuk ügyében. (Taps.) Miután kivívták maguknak a szabadsá got, ez országok népei kiszorítoipoziciókból a kizsákmányoló osztályokat. a kapitalistákat ta munkások és parasztok szövetségén alapul, a kommunista- és munkáspártok vezetése alatt álló munkásosztállyal az élen. A második világháború előtt ezeknek az országoknak kormányában gyakran játszottak szerepe'., Anglia, Franciaország, az Amerikai Egyesült Államok, vagy a fasiszta államok — Németország és Olaszország — ügynökei, de nem ritkán ezek is, azok is együtt. Most a helyzet gyökeresen megváltozott. A kis államokban természetesen nem oly könnyű végezni az imperialista ügynökséggel'. A magyarországi Rajk-per, a bulgáriai Kosztovper és több más tény bizonyítja, hogy az imperialisták a Kommunista Pártok irányító központjaiba is beküldik kémügynökeilret, nem is szólva a burzsoá pártokról. — Midőn a népi demokrácia országai végül is hozzálátnak ezeknek a kémfészkeknek — melyek mindenfelé kártevők, diverzánsok, és terroristák menedékhelyei — annyira szükséges és jogos megsemmisítéséhez, akkor az amerikai és európai uralkodó körök kísérletet tesznek, hogy „emberi jog védelme" ürügyével beavatkozzanak ezeknek az országoknak belügyeibe. Jégesőként zúdítják ezekre az országokra a fenyegetéseket, vádakat, megtorló intézkedéseket, még a diplomáciai kapcsolatokat is felbontják, mint ez nemrégiben Bulgáriával történt. Nem nehéz azonban megérteni ezeknek a támadójcllegü épéseknek haszontalanságát. A háború utáni eltelt négy év alatt, a népi demokratikus országok véglegesen meghatározták fejlődésüknek további irányát. Megerősödtek, mint olyan államok, amelyek a proletárdiktatúra funkcióit teljesítik, a szocializmus útjára léptek, szem'éltetően bizonyították, hogy Európa népei számára nincs más út a szabadsás és életszínvonaluk emelése felé, mint a szocializmusra való határozott áttérés. A Szovjetuniót a népi demokratikus országokkal a barátság és a kölcsönös segítség szoros szálai fűzik össze. A jugoszláviai Titoklikk sötét árulása lclep'ez'ésének nagv. pozitív jelentősége volt. Ma ez a fasiszta főbenjáró bűnöző banda már nem leplezhet! magát országában a kommunizmus álarcával és nem bomlaszthatja többé más országokban a becsületes demokraták és szocialisták sorait. Jugoszlávia népei természetesen levonják a következtetést a kia'akuít helyzetből. — Beszéljünk most Németországról. Ebben a kérdésben nem sikerült megegyezésre jutnunk második világháborubeli szövetségeseinkkel. Az Amerikai Egyesült Államok, Anglia és Franciaország külcn cselekedetei a n * met állam kettészakít ására, utáma pedig Nyugatnémetország darabokra szakadására,' a Saar vidék elszakítására. valamint a Jtuhrvidék iparának különválasztására vezettek. Lehetetlen, hogy ez a politika ne végződjék botrányos kudarccal. Á Német De mokratikus Köztársaság megalapítása Berlinnel, mint fővárossal. új olda't nyit meg. nemcsak Németország, hanem egész Eu rópa történelmében is. — Tekintsenek most kelet feták és kivetették az uralkodó lé és hasonlítsák össze a moaia \