Délmagyarország, 1950. február (7. évfolyam, 27-50. szám)
1950-02-14 / 38. szám
4 CSütörtök. 1950. február 16. Gerolsteini nagyhercegnő [Operett-bemutató a szegedi Nemzeti Színházban) Az operett eredetileg szatirikus, csúfondáros mesemondás, amely kineveti és kinevetteti kora visszás uralkodó viszonyait s megfricskáz mindenkit, aki ezekből a viszonyokból valamiféle hasznot húz. A kölni zsidókántor fiából színházi vállalkozóvá felcsapott Offenbach az új operettnek a nagymestere, a saját színpadain mutatja be cinikus, de ragyogóan szellemes zenepersziflázsait (Szép Heléna, Orpheus a pokolban, Gerolsteini nagyhercegnő). A „Gerolsteini nagyhercegnő"ben a második francia császárság, Hl. Napóleon korának egész menazsériája felvonul: korrupt miniszterek, politika gyeplőket cibáló szépasszonyok, pénzharácsolók és szalonok sarkában kitüntetéseket gyüjtöge tő tábornokok. Az egész farsangoló Pária ott tolong a színpadon, a képzelt Gerolsteini nagy hercegség vezetőin gerolstem kosztüm fityeg, de a zenekarban rikoltozó kán-kán megmutatja hogy e kosztümök alatt az élő Pária híres és hírhedt alakjai mozognak. Sátánian szellemes, könyörtelenül karikírozó muzsi. kájában ő mága és egész kora ott ficánkol. Egy halódó korszakot úgy lehet legjobban meg ölni, ha kinevetjük. S Pária szaIonjainak korrupt burzsoáziája maraol az 1871-ea francia tragédia felé. Offenbachot támadták és imádták. Akiknek tyúkszemére lépett operettjeiben, sziszegtek, a tömeg azonban nem törődött a sziszegőkkel, hanem tódult Offenbach népszerű színházába, a Buffens Párisiens-be. Magyarországi pályafutása ha. sonló a többi országokbei ihez: Offenbach fricskái orron ütötték a magyar uralkodóosztály tagjait is, de a polgárság megró hanta a színházat: nevetni és kinevetni akart. Nem is szívesen engedték magyar színpadra műveit, sőt a Horthy fasizmus utol só éveiben le is tiltották róla. A Fővárosi Operettszínház Stúdió munkaközössége korsze rűsitette, elevenebbé tette Meil. hac és Halévy libereftóját, — s tegyük hozzá mindjárt: nagyon szellemesen, ötletesen. A Gerolsteini nagyhercegség korrupt miniszterei Bratschild Frigyes tengerentúli tőkéstői mégveszte getve rábírják az uralkodónői, hogy írja alá a kölcsönszerződést s lépjen be a „Kolibri paktum" háborús szövetségébe. A Bratschild segély azonban pénz helyett rágógumi a valóságban, a birodalmat elárverezik, de ide jében megérkezik Péter Miliőn, a közkatonából lett tábornok s a „kormány" tagjait Bratschild Frigyessel etgyütt elkergeti és ahogy a valóságban is történik: a nép veszi a kezébe az ország intézését. Ez a korszerűsített1 Gerolsteini nagyhercegnő vázlata dióhéjban. Csakúgy sziporkázik a színpad a jókedvtől, a ne. vetfetés gyilok lesz, amely lesulyt a Marshall-terv háborús uszítóira is. A Bratschild kölcsönt éltető fáradt, kényszerű kórus („Gumi csirke, gumi nyul, éljen Bratschild Frigyes úr") nagyszerű ötlet s itt a rendezőt is meg kell dicsérnünk. A színház igazi, forró színházi estével ajándékozta meg a közönséget, nem kímélt időt, fáradtságot, de a ragyogó kiállí tásra a költségeket sem. Az előadás egységes, pontosan begyakorolt összmunka, a nagy számú és mutatós statisztéria nagyszerűen mozog, a kórus és a tánckar helyén van s a zeiv kar hajszálnyi pontossággal adja vissza Paulusz Elemér avatott irányításával Offenbach csúfondáros, szellemes s ugyanakkor fülbemászó muzsikáját. Az előadás legnagyobb sikere Rajz János Bumm tábornoka, aki gro'teszkségével, ízes humorával szinte percenkónt ragadja fergeteges nevetésre a közönséget. A címszereplő Radnólhy Éva hanggal még bírja, de játékában sok a formalizmus. Az előadás legkiegyensúlyozottabb alakítása Zenfay Ferencé, s sajnáljuk, hogy azt a kitűnő színészt nem állítja a színház prózai szerepekben komolyabb feladatok elé. Megfelelő ideológiai képzettséggel Zentay legjobb magyar amorózónk lehetne. A tehetséges Lakky József egy kicsit merev s ugyanezt mondhatjuk Nagy Béláról is. Kúldor György kihasználja szerepének minden lehetőségét, de most is mintha túlságosan is hangos lenne. Farkas József főszakácsa szivet deritően emberi, meleg. Ugyanezt mondhatjuk Kollár Líviáról, aki hűségesen visszaadja Eszti kedves, egészséges alakját. Barsy Béla Bratschild Frigyese olyan, mintha tényleg egy tengerentúli tőkés gengszter lépett volna a színpadra, aki az udvariasság leghűvösebb szabályait „betartva' kényszeríti rá szövetségeseire akaratát. Koós Olga újra bebizonyítja, hogy nemcsak színésznő, nek, de balett-táncosnak is tehetséges. Lengyel Erzsi, Timár Péter s a nagyon szép díszletekért Sándor Sándor nevét kell még megdicsérnünk, de megdicsérünk mindenkit, aki ennek a kellemes színházi estének valamilyen munkása volt. Osváth Béla. MUNKÁS- ÉS PARASZTFIATALOK a nehézipari műegyetemen Az ötéves tervben nagy feladatok várnak bányászatunkra. Ezeknek a feladatoknak a megoldására bányamunkásaink és az új bányaműszaki értelmiség el" nióleti és műszaki tudásának fejlesztésével készül. Az új bányászértelmiség — amelynek 80 százaléka munkás ós dolgozó parasztszármazású — a m'skol'ci nehézipari műegyetem és a budapesti műszaki főiskola bányásztagozatán fokozott szorgalommal gyarapítja tudását. Kiváló a munkaszellem a hallgatók között, a tanulóköri munkán kívül 3 fagű brigádokat alakítanak. Vizsgájukat csaknem valamennyien jó és kitűnő eredménnyel tették le. Albánia diolomác "?i kapcsolatba lép Vietnámmal Tirana. (ATA) Az Albán Népköztársaság kormánya elhatározta, hogy diplomáciai kapcsolatba lép a vietnami demokratikus köztársasággal. A „PÁRTMUNKÁS, legújabb száma közli a Politikai Bizottság httározatát a termeiőcsoportok pártszervezetei megszervezésére és megerősítésére. Szita János elvtárs „Harc a szociaSfíCá munkaveirseny ered menyeinek megszilárdít':,cáért és továbbfejlesztéséért" cűnű cikkében a Központi Vezetőség határozata alapján ismerteti pártszervezeteink feladatait a szocialista munkaverseny továbbfejlesztésévél kapcsolatban. Hegedűs András elvtárs a termelőszövetkezeti csoportok és gépállomások országos ta nácskozásáról számol be. Bernát György elvtárs ismerteti, milyen feladatok várnak pántszervezeteinkre a Magyar-Szovjet Barátság Hónapja megszervezésében. Sándü Ottó elvtárs cikke a tavaszi szántás-vetés előkészítésével kapcsolatos feladatokat ismerteti. Nemes János elvtárs „A Köz ponti Vezetőség határozata utmutatás a népnevelők számára" című írásában kiértékeli a határozat óta eltelt idő eredményeit, rámutatva, hogy a fejlődés nagymértékben köszönhető a népnevelő munka fellendülésé, nek. „Fordítsunk nagyobb figyelmet a Sztahánov-mozgalom további megerősítésére." — ,/Munkamódszerátadás a Győri Vagongyárban," — „Támogassuk és fejlesszük a dolgozók kezdeményezését" cimű cikkek a szoe'alsta munkaverseny továbbfejlesztésével kapcsolatos problémákról szólnak. Csonka Tibor Elvtárs ,,'Á fegyelmi munkánál is érvényesüljön a Szervezeti Szabályzat" című írásában « fegyelmi munka eredményeit' és hiányosságait értékeli ki. Kotíoki István elvtárs „Jól működő pártszervezet biztosítja a termelőcsoport jó munkáját" című cikkében a zsámbéki termelőcsoport munká. járói számol be. Kiértékeli a „Pártmunkás" az Esztergomi Járási Pártbizottság munkáját. Vadász Ferenc elvtárs a munkáslevelezés jelentőségéről írt cikket Ezenkívül könyvismertetést, folyóiratszemlét és pártmunkás-leveleket olvashatunk a „Pártmunkás" legújabb számában. Román kulfurotthonok versenye Nagy eredményeket hozott a romárfiaii kultúrotthonok versenye. Több, mint 500 kultúrotthon munkájának eredményei mutatják, milyen óriási mértékben emelte a népi demokrácia a falusi tömegek művelődési vágyát. Bizonyítja azt is, hogy kulturális tevékenység mennyire hozzájárul az együtt élő nemzetiségek (testvéri (barátságának elmélyítéséhez. A kultúrotthonok versenye Sztálin 70. születésnapja alkalmából indult meg; ezzel bizonyítjottlák a felszabadított népek határtalan szeretetét a dolgozók nagy vezére iránt. A lelkesedést mutatja, hogy például a szatmármegyei Prilog község népi művészcsoportja — közlekedési eszköz hiányában — gyalog tette meg a 14 .km-es utat a verseny színhelyéig. Ki kell emelni a versenyzők közül a Constanza megyében lévő Tariverde községet, ahol a Párt iránti hűséget és a dol|gozó parasztság életének új útjait ábrázoló élőképeket mutattak be. A remetei magyar kultúrotthon művészcsoportjának bemutatkozását viharos ünnepléssel fogadták a román nézők a szat már megyei járási központban. Negirestiben. Apa községben a román és magyar dalkörök közös műsort mutattak be. A (kultúrotthonok eddig végzett munikája még jobb eredmények elérésére ösztönzi őket. A jövőben még nagyobb mértékben fog emelkedni a kultúrélet színvonala Romániában. Az új állami terv keretében 1400 új kultúrotthont létesítenek és 2000 otthont látnak el uj könyvtárral, 300 otthon mozifelszerelést kap. Az elmúlt rendszerekben elrejtették, eltorzították, sőt kigúnyolták, lenézték a népművészeteket. A népi demokrácia lehetővé tette, hogy ezek igazi szépségükben ragyogjanak fel. Erre nyitott új lehetőségeket a romáin kultúrotthonok versenye. A Sztálinnal történt első találkozásom után nem egyszer láttam öt munka közben és egyre jobban és jobban feltárult szemem előtt ennek a nagy embernek a képe. Sztálin minden saját személyét érintő dolog, ban roppant egyszerű. A háború előtt általa, ban közönséges fajtájú szürke zubbonyt viselt, sőt tulajdonképpen nem is zubbonyt, hanem kényelmes, mozgást nem akadályozó kabátot, szürke nadrágot ugyanebből az anyagból és pu. ha bőrből készült, könynyű, kényelmes csizmát. Beszélgetés közben könnyed lépésekkel járkál fel-alá dolgozószobájában. Vendégét Igen rilkán szakítja félbe, vé. gighallgatja mondanivalóját. Észrevettem, hogy az üléseken gyakran küldenek hozzá jegyzeteket. Mindegyiket elolvassa, gondosan 'összehajtogatja és zsebébe teszi. Egyetlenegy sem kerüli el figyelmét. Nem tűri az önteltséget és valósággal kegyetlen ahhoz, aki valamilyen kérdés megtárgyalásánál tájékozatlan, ságot árul cl. Az ilyen embereket élesen és epésen bírálja és ezért egyszersmind önkorra elmegy az ember kedve áltól, hogy jelenlétében köny. nyelmü kijelentéseket tegyen. Jellegzetes vonása az igényesség a munkában, Nem egyszer voltam fültanúja efféle beszélgetésnek: Valamilyen felelős em. ber feladatot kapott. — Sztálin elvtárs, rövid a határidő és ez a dolog nagyon nehéz! Sztálin igy válaszol: — Mi pedig csak nehéz dolgokról beszélhetünk. Éppen azért hívtam ide, mert nehéz ügy. ről van szó. Inkább mondja meg, milyen segítség kell és végezzen el mindent ahogy kell, mégpedig határidőre. Szereti, ha kérdéseire tétovázás nélkül, röviden, szabatosan, egyenesen válaszolnak. Aki elsőizben jár nála, sokáig habozik, mielőtt felel a feladott kérdésre: igyekszik jól meggondolni a választ, nehogy butaságot mondjon. Eleinte én is sokáig törtem a fejemet, nézegettem az ablakon át és löl a mennyezetre. Sztálin azonban nevetve mondta; — A mennyezetre ugyan hiába les, oda semmi sincs fölírva. Jobb lesz, ha egyenesen rám néz és megmondja, mit gondol. Ez az egyetlen, amit kívánok. Valahogyan nehéz volt válaszolnom az egyenesen telteti kérdésre: nem tudtam, hogyan fogadja majd válaszomat, tetA SZTÁLIN! MUNKAMÓDSZER Irta: A. SZ- JAKOVLEV szik-e majd neki, amit mondok? Észrevette ezt és komolyan szólt; — Kérem, csak válaszoljon úgy, ahogyan maga gondolja. Ne azt igyekezzék mondani, ami nekem tetszene! A beszélgetésnél ez nálam a szabály. Nem sok haszna lesz beszélgetésünk, nek, ha maga azt találgatja, hogy én mit akarokf Ne gondolja, ha véleményemmel ellenke. ző dolgot mond, akkor ez rossz! Azért beszélgetünk magával, hogy tanuljunk magától és nem azért, hogy m{ tanítsuk. Egyszer így jellemezte az egyik vezető embert, akit annak idején felmentett a szolgálattól: — Hogy mi nem jó benne? Az, hogy mielőtt válaszolna valamilyen kérdésre. egyenesen a szememből igyekszik megtudni, mit kellene válaszolnia, nehogy kellemetlen legyen. Hogy úgy mondjam, ki akarja tclálni... Az ilyen em. ber, akarata ellenére is, nagy kárt okozhat az ügynek. Más alkalommal ezt mondta: — Ha valóban meggyőződött arról, hogy igaza van és be is tudja bizonyítani igazát, akkor ne törődjék senkinek á véleményével, hanem cselekedjék úgy, ahogyan értelme és lelkiismerete tanácsolja. Sztálin nc'm bírja a műveletlenséget. Ha roszszul megirt okmányt nyújtanak át neki, felhá. borodik: — Micsoda műveletlen ember! De hányd csak a szemére, mindjárt munkás-, parasztszármazásával mentegeti műveletlenséget. Ez nem helyes! Különösen a hadügy terén nem engedhető meg, hogy munkás- és parasztszármazással mentegessék a műveltség hiányait, a technikai felkészületlenséget, a kulturálatlanságot, vagy az ügyek nem ismerését! Éppen, mert munkások és parasztok vagyunk, sokoldalúaknak kell lennünk és minden kérdésben legalább olyan leikészülteknek, mint amilyen az ellenség. Néhány katonatisztnek, mikor ügyismeretük hiányait, különösen pedig haditechnikai tudásuk fogyatékosságait személyes bátorságukkal és vakmerőségükkel akarták lemosni, Sztálin nem egyszer mondta: — Sokan kérkednek nálunk bátorságukkal. A bátorság egymagában a haditechnika kiváló elsa. játitása nélkül nem ér semmit. Pusztán bátorsággal, pusztán az ellenség iránti gyűlölettel nem jutunk sokra. Mint ismeretes, az amerikai indiánok igen bátor emberek voltak, mégsem győzhették le a maguk nyilaival a puskával ellátott fehéreket. Egyes kérdések feletti határozat alkalmával, a megvitatandó üggyel kcpcsolalban álló szemé, lyek szűk körében, Sztá. lin minden résztvevőnek megadja a szólás jogát. Néhányuk véleményét maga kérdezi meg és utá. na megállapítja az eredményekel. Azután odatol valakihez egy iv papirt és ceruzát: — Írja! És maga mond tollba valamilyen fontos okmányt. Néhány alkalommal nekem is diktált. Tudtam, mi a véleménye erről, hát minden erőmet megfeszítve igyekeztem egyetlen nyelvtani hiba nélkül irni. ö pedig diktált, néha-néha odajött, a vállamon át belenézett, hogyan sikerül a dolog? Hirtelen megállt, megnézte a leírtakat és a kezemben lévő ceruzával odairt egy ötöst. (A legjobb osztályzat). Máskor nem túlságosan sikerült a mondatok ösz. szeállitása. Erre Sztálin ezt mondta; — Micsoda? Maga az alanyi az állítmány után tette? Az alannyal valami nincs rendben magánál. Nézze, igy kell! — És kijavitotla. Ezután az eset után nagy figyelemmel tanulmányoztam végig az orosz nyelvlant. A helyes, nyelvtanilag jól kifejezett gondolatnak Sztálin elvtárs igen nagy jelentőséget tulajdonit: — Ha az ember nem tudja nyelvtanilag helye. sen leírni gondolatait, ez azt jelenti, hogy rendszertelenül, zavarosan gondolkozik. Hogyan tudna hát a kapott ügyben rendet teremteni? Maga Sztálin és a körülötte lévők egészen különleges pontossággal dolgoznak. Egyszer Sztálinhoz hívtak és igen fontos feladatot bizlak rám. Vállaltam. — A dolog igen sürgős — mondta Sztálin — gyorsan kell végrehajtani és elhatároztuk, hogy önt bízzuk meg vele. Milyen segítség kell? — Semmi sem — felel, tem. — mindenem megvan ahhoz, hogy megcsinál, hassam. — Jó. De ha valamire mégis szüksége lenne, ne szégyenkezzék. Telefonáljon és kérjen segítséget! Eszembe jutott valami; — Sztálin elvtárs, van egy kérésem. De olyan ki. esi, hogy nem tudom, érdemes-e vele zavar, nom? — Csak tessék! — Ennek a feladatnak a végrehajtása sok uta. zással jár a repülőterekre és a gyárban gyengén ál. lünk autókkal. Két autóra lenne szükségem. — Más semmi? Csak két autó? — Más semmi. A többi megvan. Ezzel elengedtek. Azonnal kiutaztam a gyárba. A helyettesem fogadott: — Alexandr Szcrgeje. vice, most telefonáltak az autó-traktorgyártás népbiztosságától. Kérték, hogy küldjünk egy embert megbízólevéllel és kapunk két „M—1" autót, t És ideadta nekem a megbízólevelet, hogy aláírjam. Negyven perc múlva két új „M—l" autó érkezett gyárunkba. Egy óra múlva pedig lelhívolt Moloiov elvtárs titkára és megkérdezte, megkaptuk-e a kocsikat? Ez már a végrehajtás ellenőrzése volt. És én ezt gondoiiam.- lme a sztálini munkamódszer! Íme így kell dolgoznia mindenkinek.