Délmagyarország, 1950. február (7. évfolyam, 27-50. szám)

1950-02-12 / 37. szám

3 .A Párt taktikáját a munkásosztály bizalma támogatja" ^ Mielőtt a hibák részletes taglalására rámennek, idézni akarom azt, amit nagy tanítónk Lenin és Sztálin erről a kérdésről mondottak: „A Párt taktikáját — tanítja Sztálin elvtárs — a munkásosztály bizalma támogatja. A munkásosztály bizalmát pedig nem erőszak szerzi meg — ellenkezőleg — az erőszak megöli azt —. ha. nem a Párt helyes elmélete, a Párt helyes taktikája, a Pártnak az osztály iránti odaadása a munkásosztály támogatásával kapcsolatban és ama készsége és képessé, ge. hogy a tömegeket jelszavai helyességéről meggyőzze." Rákosi elvtárs Lenin és Sztálin műveiből vett több idevonatkozó idézet felolvasása után ígv folytatta beszédét: — Sztálin elvtárs megáflapftá. sai a parasztsághoz való viszonyunkra is érvényesek s Pártunkra mindenben ilierek. Az a helytelen nézet péadáúl, hogy most már, az ellenség megverése Pártdemokrácia nélkül — Sok a panasz a pártdemokrácia megsértése miatt. Egyes szervezetek egyszerűen nem tartanak taggyűlést, vagy nem rendelkeznek választott szervekkel. Nagyon sok a panasz arra, hogv hiányoenak a választott szervek. — A borsodmegyei nagyüzemi pártbizottságok például mind kinevezettek. A borsodmegyei bizottság egyetlen tagja sem választott és a pártválasztmány nagy többsége már nem tartózkodik a megyében. Nem szorul magyarázatra, hogy ott, ahol a pártdemokrácia elemi szabályait nem tartják be, ahol a vezetőség nem ad számot a tagságnak és a tagságnak nincs módja bírálatot mondani a vezetőség munkájáról, igazi pártéletről szó sem lehet. Még kevésbbó lehet szó önkritikáról. Rengeteg panaszt hallottunk arra vonatkozólag, hogy nem tűrik funkcionáriusaink a kritikát. —' Ezek a módszerek oda vezetnek, hogy egyre gyakrabban hallunk kis klikkekről, csoportosulásokról, állásvadászairól. Azokat az elvtársakat, akiket megfosztunk a bírálat elemi jogától, elidegenitjük a párttól, elégedetlenséget; keltünk bennük. A pártdemokrácia elfojtása természetesen nem marad titokban. Csökkenti a Párt vonzóerejét. A tagok leszoknak az aktiv hozzászólásról, ami a vezetőkben még inkább megnöveli a csalhatatlanság, az önelégültség ér zését. „Pártonkívüli párípropagandísta'' — Egyre gyakoribb az> a panasz, hogy összekeverik a Pártot és a tömegeket, a Pártot és az államot. Hogy ez a gyakorlatban hogy történik, arra egy-két példa: A kecskeméti gépállomáson az üzemi értekezletet nevezték tag gyűlésnek. A propagandista megválasztásában, mely napirenden volt, a pártonkívüliek is résztvettek és méltatlankodtak, hogy után, nincs szükség nálunk meggyőzésre, hanem elég a kényszer alkalmazása, országszerte el van terjedve. Elfelejtik Lenin tanítását, áki azt mondotta: „Altkor alkalmaztuk he. lyesen és sikerrel a kényszert, ha előbb megteremtet tük számára a meggyőzés alapját." — Nem csoda, hogy olyan helyeken, ahol a kulákkal szemben a népi demokrácia jogos megtorlást alkalmaz — de Pártunk nem törődik azzal, hogy ez intézkedé. sak jogosságáról a dolgozó parasztságot meggyőzze — helyenként a megrendszabályozott kulákok felé fordul a parasztság egy részének szimpátiája. — Még súlyosabb azonban a% eset. ha sa ját elvtársainkkal szemben alkalmaznak a pártszervezetek vezetői kényszert, ba a meggyőzés helyett diktálnak, parancsolgatnak nekik. Hogy ilyesmi nemcsak a Viharsarokban, hanem egyebütt is előfordul, azt itt a pártközpontban, nem egyszer tapasztaljuk. •ItiCiea fg mai piitéUt fYllévt 1t€17l pártonkívüli a párt. propagandista. Megállapítást nyert, hogy Vas megyében a decemberi taggyűléseken több helyen nem a párttitkár tartotta meg a beszámolót, hanem a jegyző, vagy a tanító. Bürokrácia a tagfelvételeknél — Hogy a bürokrácia milyen mélyen beleette magát pártélettinkbe és milyen károkat okozhat, arranézve jellemzők azok a hibák, melyeket a tagfelvétellel kapcsolatban országszerte tapasztalhattunk. A pártvezetőség a tagfelülvizsgálat után elhatározta, hogy az új tagok felvételét nem bízza véletlenre, hanem Pártunk szociális összetételének és vonzásának megnövelése szempontjából szabályozni fog. ja. Pártszervezeteinknek javasoltuk, hogy ebből a célból elsősorban a termelésben kitűnt Ipari munkásokat, a termelőosoportok dolgozó tagjait és az értelmiségből fő'eg a technikai értelmiséget részesítsék előnyben a felvételnél. Külön felhívtuk a figyelmet, hogy Pártunkban nem eléggé vannak képviselve az ifjak és a nők és ezért a tagjelöltfelvételnél őrájuk is külön irányt keli venni. — A gyakorlatban ez oda vezetett. hogy a megyei, vagy járási bizottságok számszerűleg előírták, hogy egy-egy szervezet hány 25 íven aluli, vagy felüli férfit, not, ipari munkást, vagy parasztot vehet fel. Ennek az lett az eredménye, hogy például egy falusi szervezet, amelynek egy hónapra egy 25 éven aluli nő felvételét engedélyezték, nem fogadta el a termelésben kitűnt férfi jelentkezőt. Az ilyen bürokratikus eljárásnak százféle változata támadt és azt eredményezte, hogy az új tagjelöltek felvétele gépiesen, hibásan történt, Nem a termelésben kitűnt legjobb munkások, ifjak, ftők, műszaki értelmiségiek ju. tottak be a Pártba. nők zömének Pártunk felé fordulása éppen az utolsó két esztendőben törtónt meg. Viszont 1948 februárja óta tavaly nyárig 1 nyegében tagzárlat volt Pártunk, ban és utána a tagjelölt-felvételt megszigorítottuk. Nálunk mind a mai napig nem alakult meg efv — a Szovjetunió Komszomoljához hasonló — egységes ifjúsági szövetség, amely Pártunk számára az utánpótlás kinevelését az ifjúság köré. bői megkönnyítené). Ezek a szempontok parancsolóan megkövetelik, hogy a tagfelvételnél különös gondot fordítsunk az ifjakra és a nőkre. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy ezen a téren komoly fordulatot elérni még nem tudtunk. A bürokrata fottbéjásó, saeréaytelea, nem tanof, nem szereli a fejlődő kádereket, elnyomja a nőket és ifjakat — Egyes vidéki pártszervezeteink vezetését sok helyütt a felszabadulás előtti mozgalmakban közvetlenül vagy közvetve rósztvett, főképpen idősebb elv társak vették kézbe, akiknek egy része úgy érezte, hogy a mult üldöztetéseiért joga van szinte az összes párt-, állami és gaz. daságti funkcióra, hogy csak 5 hivatott a község ügyeit is intézni Előfordul, hogy egyes párttagok a Pártban viscH tisztségüket ugródeszkának tekintik és lehetőleg esak akkor vállalják el a Pártban a vezető tagságot, ha biztosítják nekik a fizetett funkciót, vagy ha ilyen nincs, pártvezetőségi tagságuk fel»használásával Igyekszenek azt megszerezni. — Ezek nem egyes kirívó, hanem eléggé elterjedt jelenségek, ennek eredménye legtöbbször az, hogy a Párt vezetése a közigazgatásnál, a földművesszövetkezetekkel összefonódik, a népnevelőket nem a párttitkárságról, hanem a községházáról irányítják, hogy a pártvezetőségi tag a traktorbizottságban az őszi szántás-vetés sikeres és gyors elvégzése helyett a földművesszövetkezeti traktor minél jövedelmezőbb kihasználását tartja szem előtt , A pártvezetőségi tagok nagymértékű beépülése a különböző fizetett funkciókba, azt is eredményezi, hogy nem a Pártban, hanem a közigazgatásban és a földmfívesszövctkczetekben végzet1 munkát tartják fontos nak azon a címen, hogy a fizetést onnan kapják. Ezeket a jelenségeket, amelyek nem egy esetben korrupciós jel legűek, az ellenség kitűnően fel tudja használni pártszervezeteink elszigetelésére. — A bürokrata fennhéjázó, szerénytelen, nem tanul, nem szereti a feljődő kádereket, elnyomja a nőket, az ifjakat. Hogy milyen az elbürokratásodott szervezet, arra egy példát: Mezőkovácsházán a 13 vezetőségi tag közül 9 fizetett funkcióba helyeztette magát, az elnök Öt ho!d»n egyéni gazdá'kodást folyté* és községi esküdt. A titkár ugyancsak őt holdon egyéni gazdálkodást folytat, a földművesszövetkezet cirok átve. vője. A propagandista, magángazdálkodása mellett a szövetkezeti tejüzem alkalmazottja. A tömegszervező magángazdálkodása mellett gabonafelvásárló. A káderes az OSzH pénztárosa, a gazdasági vezető a DÉFOSz irodavezetője, a frakciótitkár a ciroktelepen van alkalmazásban, a női felelős a szövetkezetnél baromfi felvásárló és így tovább és így tovább. Az éberségről egyelőre inkább csak beszélünk, de kevésbbé gyakoroljuk — Nem lehet csodáin1, hogy ilyen viszonyok melet] eltompul az ellenséggel szemben az éberség. A Rajk-per egyik tanulsága az volt, hogy az eddiginél basonlithatatlanabbul éberebbeknek kell lennünk. Néhány hétig valóban úgy látszott, hogy az éberség terén fordulat áll be, hogy Pártunk megtanulta, hogy minden névon nevezendő nehézrégnél, hibánál vagy bajnál az okok közt keresse az ellenség kezét is. Azóta azonban meggyőződhettünk arról, hogy az éberségről Pártunkban sokat beszélnek, de kevés eredménynyel. Erre nézve néhány esetet sorolok fel. A Szabad Nép egyik tu dósít ójának az éberségre való hivatkozással nem engedték meg, hogy lefényképezze egy termelőcsoport fajbikáját. Viszont október végén és november elején, amikor as ellenség ezer és ezer esetben terjesztette a forint leértékeléséről az álhíreket és szer vezte az áruvásárlási pánikot, szervezeteink és tagságunk csak akkor vette észre, hogy itt az ellenség munkájával áll szemben, amikor pártvezetőségünk erre ráirányította a figyelmet. — Amikor az ősszel feltűnően kevés cukorrépát kaptak a gyárak, kivizsgáltuk az ügyet. A szakértők ennek magyarázására minden termelési tényezőt felsorakoztattak, de hallani sem akartak róla, hogy itt az ellen ség keze közrejátszott. A tagfelvételnél különös gondot kell ferdifaaenk a nőkre és iíjakra — A tagfelvétellel kapcsolatos hibákért felelősek központi szerveink is, amelyek szintén nem mentesek a bürokráciától és intézkedéseikkel, amelyek nem számoltak az alsó szervek merevségével és bürokratikus módszereikkel, hozzájárultak e ba. jokhoz. — Változatlanul hiba van az ifjak és nők felvétele körül. Azok a bajok, amelyeket a Vihartarokban észleltünk, országszerte mutatkoznak. Ez annál súlyosabb, mert hisz az ifjak és a — Rengeteg azoknak a panaszoknak a száma, amelyek arról számolnak be, hogy munkásak és parasztok, értelmiségiek beadják tagfelvételi kérelmüket és ezek a kérelmek hónapokig fekszenek elintézetlenül, közben senki sem foglalkozik a jelentkezőkkel. Nem beszéli meg velük, hogv miért húzódik az ügyük. Ezek az emberek hétről-hétre eredmén • nélkül járnak a pártszervezetekbe érdeklődni, hogy mi van ÜgyükkeL Amikor azonban néhányszáz cukorrépatermelö kuláknál vizsgálatot tartottunk, kiderült, hogy szinte kivétel nélkül visszatartották termésük 20—30 százalékát és példájukat megfelelő számú középparaszt követte. Kiderült, hogy párttitkáraink tudtak erről, de eszükbe sem jutott közbelépni. — Nyíregyházán megtörtént, hogy a városi titkár és az Államvédelmi Hatóság vezetőjének figyelmét felhívták arra, hogy a heti piacokon o kulákok sorban állnak a pékségek előtt és zsákszámra vásárolják a kenyeret, amelynek jelentékeny részét a disznókkal etették fel, vagy spekuláltak vele. Mind a két elvtárs nyugodtan kijelentette, hogy nincs ok közbelépésre, mert a kenyérjegy megszűnt, mindenki vásárolhat annyit, ^amenityi neki jólesik. — A lengyelkápolnai gyilkosság alkalmával, dacára annak, hogy a meggyilkolt Kiss elvtár-, sat néhány hónappal ezelőlt már egyszer megtámadták a kulákok és a meggyilkoltnak a kezei hátra voltak kötözve, a helyi elvtársak az első időben nem is gondoltak arra, hogy az ellenség műve lehet. A Standardgyári kémkedés és szabotázs is sorozatos példákon mutatja, hogy az éberségről egyelőre inkább csak beszélünk, de kevésbbé gyakoroljuk. Minden vezeiffnek Időre van safilcsége, m?g bedoFjoi;r> magák — Rá kell mutatnom még egy jelenségre, amelyen, ha nem változtatunk, feltétlenül súlyos károkat okozhat Pártunknak. Ez a pártfunkcionáriusok fluktuációja, hullámzása. 1945-ben, vagy ja fel 1946-ban, amikor Pártunk alig, hogy kikerült a föld alól, amikor a kádereket nem ismertük és amikor az ellenséggel folytatott harc rákényszerített bennünket arra, hogy egyik napról a másikra éljünk, még menthető volt ez a fluktuáció. Amikor a harc eldőlt és az államgépezetbe, a hadseregbe, a gazdasági életbe fokozottan kellett megbízható elvtársakat küldeni, még mindig érthető volt, ha egyik munkakörből gyakran vittük át másik helybe az elvtársakat. Ideje azonban, hogy most már itt is rendet teremtsünk, mert a fluktuáció kezd olyan méreteket ölteni pártszervezeteinkben — és hozzátehetem — népi demokráciánk minden területén, hogy folytatása rendkívül komoly veszélyt jelent. — Azzal, hogy egyik beosztásból a másikba rángatjuk funcianáriusainkat, eleve lehetetlenné tesszük, hogy bedolgozzák magukat munkakörükbe és így magunknak sincs módunk arja, hogy alaposan me-gismerjfck őket. Amellett tudvalévő, hogy minden új vezetőnek időse van szüksége, amíg bedolgozza magát. Ezalatt az idő alatt, elkerülhetetlen, hogy a vezető tapasztar latlansága és helyi ismereteinek hiánya miatt lazulás ne álljon be. Az ellenség ezt ' a lazulást természetesen örömmel használAz oktatási munkánk eredményei és hiányosságai — Pártunk győzelmének és dolgozó népünknek a szocializmus felé fordulása következtében ugrásszerűen megnőtt a tanulás vágya. Ezt az egészséges fordulatot mi magunk serkentettük azzal, hogy tagságunk elméleti színvonalának gyors emelését követeltük. Ezen a téren igen jelentős sikereket értünk el alsó- és középkádereink jelentékeny része egészségesen és gyorsan fejlődik. Ugyanakkor azonban itt is történtek hibák. — A tömegek tanul át vágy ára azzal feleltünk, hogy inkább a mennyiségre, mint a minőségre fektettük a súlyt. Az is előfordult, hogy szervezeteink az iskolák, a szemináriumok szervezésénél mechanikusan jártak el. Az önkéntes jelentkezés elvét nem tartották szem előtt, hanem gyakran küldtek iskolákra, vagy szemináriumokra olyan elvtársakat, akik erre nem jelentkeztek. Az eredmény helyenként az oktatás színvonalának csökkenése és jelentékeny lemorzsolódása volt. Mi tavaly ősszel körű1 belül 300 ezer tanulóval kezdtük a pártcktatáít. Mikor azonban rájöttünk, hogy túl sokat markoltunk, akkor ezt a számot nem minden zökkenő nélkül 220 ezerre csökkentettük. Oktatásunk sikerét még mindig gátolja az a tény. hogv nagyon sok elvtársunk as oktatást a gyakorlati élettől és a Párt építésétől elszakítva nézi. Fel kell figyelnünk arra, hog> helyenként az oktatással — és általában a pártmunkával kap. csolatb ~n túlterhelésről panaszkodnak. Pártunkban rengeteg a felesleges ülé*. a felesleges értekezlet. Az aktivisták agyon vannak terhelve, s ugyanakkor jó, alkalmas nő és ifjú káderek munkába állítását e'ha-yagoljáJí,