Délmagyarország, 1950. február (7. évfolyam, 27-50. szám)

1950-02-26 / 49. szám

1958. február 26. 7 A spanyol nép harcol a Franco-rendszer allén Amióta Franco fasiszta rendszere Spanyolország nyakára ült, a spanyol nép szakadatlan harcot folytat e rendszer ellen, amely a népet a kapitalisták és a földesurak maroknyi csoportja érdekében rabságban tartja s Spanyolországot kezdetben Hitlernek, majd az amerikai imperialistáknak szolgáltatta ki. Kétségtelen, hogy a spanyol nép gyorsan végezhetett volna a P'ran co-rendszerrel, ha az ENSz elfogadja a Szovjetunió és a népi demokrácia országainak, a javastatait, amelyek határozott rendszabályokat követeltek Franco ellen. Az angol-ameriikai blokk azonban vonakodik az ilyen rendszabályok elfogadásától. Az Egyesült Államok imperialistái Franco Spanyolországát alkalmas hídfőnek tekintik a Szovjetunió és a qépi demokráciák ellen tervezett agresszióhoz és ki akarják használni gazdag stratégiai nyersanyag forrásait: a vasércet, higanyt, rezet, wolframot és egyéb ásványokat. Franco diktátor politikája Spanyolország gazdasági életét katasztrófába sodorta. A termelés minden ágában hanyatlás figyelhető meg. A falangisták a költségvetés túlnyomó részét háború előkészítésére és csendó'rcsapatok fenntartására fordítják. A költségvetés évről-évre növekszik. A „belügyminisztériumra", a spanyolországi rémunalom minisztériumára 195Üben 2 milliárd 560 millió pezefát irányoztak elő, vagyis 131 millióval többet, mint 1949-ben. 1950ben kafonai célokra 10 milliárd 362 millió pezetáit fordítanak. Figyelembe keli venni, hogy a többi minisztériumokra előirányzott számos kiadási tétel is tulajdonképpen a háború előkészítésére szolgáló titkos kiadás. Igy 1 milliárd 716 millió pezetát kap a közimmkaügyi minisztérium s ezt a« összeget kikötők, stratégiai Ut«k építésére használják fel. A partizánharc nem szűnt meg A falangisták ugyanúgy eladják Spanyolország nemzeti függetlenségét az Egyesült Államok imperialistáinak, mint annak idején ötedták Hitlernek. Ez azonban nem fog nddk sikerülni! A nemzetárulás, az éhség és a nyomor politikája, amelyet Franco folytat, növekvő ellenállást vált ki a spanyol népből. A spanyol nép Franco-rendszere elleni harcának lelkesítője és szervezője a Spanyol Kommunista Párt, amely óriási áldozatok ellenére is becsülettel teljesíti a munkásosztály élcsapatának szerepét A partizánmozgalom nem szűnik meg. Partizáncsapatok tevékenykednék Aragonban, Valenciában, Aszturiában, Estremadu. rében, Cadixban és más helyeken. A partizánok megvédik a parasz. tokát és földmunkásokat, szervező és propagandamunkát folytatnak a városi és falusi lakosság körében s egyre újabb embereket vannak be a véres Franco-rendszer ellen folytatott harcba. A partizánok törvényt tartanak a nép árulói és hóihérai felett. A partizániharc olyan arányokat öltött, hogy Franco kénytelen ez ellen nemcsak a „polgárőrséget", hanem a reguláris csapatokat is bevetni. Elméilett a „polgárőrség" soraiban is bomlás tapasztalható. A „polgárőrség" tagjai gyakran megtagadják, hogy a partizánok ellen vonuljanak, mert nagyon jól ismerik a partizán jelszót: „Halál a nép árulóira!" Franco hívei hatalmúikat kegyetlen megtorlások segítségével tartják. A börtönök és a koncentrációs táborok túlzsúfoltak, az emberek ezrei vannak különleges rendőri ellenőrzés alatt, állandóan felülvizsgálják az állam, polgárok „hűségét" a fennálló rendszerhez. Bírói eljárások komédiája mellett gyakran gyilkosságot is alkalmaznak, állítólagos „szökési kísérlet" címén, részben, hogy feleslegessé tegyék a bírói tárgyalást, részben, hogy meggyorsítsák a kivégzést. A fasiszta terror egész dühét a Kommunista Pártra zúdítja, amely akftávain harcol a Francouralom és az amerikai imperializmus ellen. A Kommunista Párt harcosainak százait agyon lövik, vagy börtönbe vetik. Semmiféle büntetés és rémítés nem töri meg őket. A Spanyol Kommunista Párt minden üldözés és terror ellenére, továbbra is szoros kapcsolatot tart a néppel. Sok illegális lapot ad ki és a legális lehetőségeket kihasználva harcot folytat a Franco-fé'e szakszervezeteken belül. Az a program, amelyet Dolores Ibarmri. a Spanyol Kommunista Párt főtitkára állított öszsze 1945 decemberében, kizárja a EYancoval való bármilyen meg. alkuvás ós mindennemű külföldi beavatkozás lehetőségét és megteremlti az alapot minden Francoellenes erő nemzeti egvségére. A Kommunista Párt olyan központ megteremtéséért harcol, amely az egész spanyol nép harcát vezetné Franco ellen. A spanyol nép a Kommunista Pártot követi Az angol-amerikai imperializmus mozgásba hozza jobboldali szocialistákból és anarchistákból álló tartalékhadait, hogy megbontsa a munkásosztályt és hogy meghiúsítsa a fasisztaellenes erők egyesülését. Prieto, jobboldali szocialista, Borras, Pradas anarchistáik és mások, valamenynyi az imperializmus ügynöke, akik a Kommunista Párt, a Szov jetunió és a népi demokrácia országai ellen folytatnak propagandát. Ezek a megvásárolt pro-, vokátorok a spanyol nép igaz fiainak, a világbéke harcosainak, a Kommunista Párt vezetőinek fizikai megsemmisítésére uszítanak. Az amerikai imperialisták valamennyi agresszív terve támogatásra talál a spanyol jobboldali szocialistáknál ós anarchistáknál. De a spanyol nép nem a Wall Street lakájai után megy, hanem Spanyolország hős Kommunista Pártját követi. A Kommunista Párt mozgósítj: erőit, hogy egyesítse a munkásosztályt és az egész népet és, hogy visszaverje az imperialisták bűnös szándékait. A Kommunista Párt megma gyarázza a népnek, hogy a szabadságot ós függetlenséget csak úgy lehet kivívni, ha együtt harcol a Szovjetunió-vezette egész demokratikus táborral az egész világ békéjéért. A Spanyol Kommunista Párt politikai irodája 1948 októberében a legnagyobb határozottsággal jelentette ki, hogy a spanyol nép soha nem fog fegyvert sem a Szovjetunió, sem a népi demokrácia országai ellen. „EZT LÁTTAM INDOKÍNÁBAN" ügy Vietnámból visszatért francia katona megrázó elbeszélése a gyarmati imperialisták embertelen terrorjáról Roger Regnier francia katona, aki nemrég tért vissza a viét nárni háború szinteréről, a következő megrázó elbeszélésben számol be élményeiről: — 1945 okfőber végén szálltunk hajóra MarseiUeben. Utunk során mindig azt mondogatták nekünk, hogy a ja/pánok lefegyverezésére megyünk Vietnámba. November 3. án érkeztünk meg Saigonba. Éj szaka volt, a luxushotelek fényárban úsztak, mindenütt zene és kacagás hallatszott. De néhány utcával odébb megláttuk a nyomort. Ut egy vietnámi asszony üldögélt gyermekét ölében tartva, amott a járda szélén egy öreg ember szundikált. Minél tovább haladtunk a külváros felé, annál jobban nőtt ezeknek a szánalomraméltó embereknek a száma, — A lakossággal szemben mindent m.egenged/nek. Kiadták az utasítást: ha megtámadnak benneteket, ne várjafdk parancsra, védekezzetek, gyilkoljatok, gyújtogassatok. ha kell, — A Saigonban megjelenő .,Az igazság" című újság rég szálka volt a. hatóságok szemében. Azt vetették szemére. hogy rokonszenvezik a vietnámi ellenállással. Amikor egy francia katonai gépkocsi elgázolt egy 6 éves kisfiút, az újság vizsgálat megindítását követelte. Azon a napon, amikor a cikk megjelent, berontott a szerkesztőségbe az a kapitány, akit a gázolással gyanúsítanak, katonáival feldúlta a helyiséget, és meglin. esette a szerkesztőt... — A kórházaik lelve vannak sebesültekkel. lázas betegekkei. De ha kevés a hely, könnyű, segíteni... Valamennyi vietnámi beteget az utcára teszik. Másnap reggel és a következő napokon holttestek borítják az utcákat: a kórházból kidobott betegek holttestei. Csak akkor szedik össze őket, ha már elég gyűlt össze ahhoz, hogy érdemes legyen egy teherautót kiküldeni a holttestek összeszedésére. — A francia expedíciós hadtest katonáinak soraiban dühöng a vérhas, a kolera és a szifilisz. Az egészségügyi szolgálat nem tud megbirkózni a feladatokkal. — Amikor a foglyulejtefí vietnámiak között francia katonái találnak, akj megundorodott a gyarmati politikától s átment a sza. badságharcosok oldalára, szabályszerűen meglincselik. Néqy év alatt 500 könyvtár létesült Kárpát-Ukrajnában Az utolsó választások óta eltelt négy év alatt Kárpát-Ukrajna területén több mint ötszáz könyvtár nyilt meg. . A könyvtárak állománya ma eléri az 1,230.000-et, az olvasók száma pedig 29.090-re emelkedett. A magyar és román lakosságú falvak könyvtárában ma. gyar és román nyelvű könyvek vannak. N. K. KRUPSZKAcJA (1369—1939) Tizenegy évvel ezelőtt halt meg Nagyezsda Konsztantinovna Krupsz. kája a Bolsevik Párt lánglelkű harcosa. Fiatal leányként kapcsolódott be a munkásmozgalomba, hogy tanítsa a munkásokat, életrekeltse bennük a forradalmi érzést, hogy fejlessze szocialista öntudatukat Igy kezdődött forradalmi munkássága a pétervári munkásnegyed egyik iskolájában. Majd ez folyta tódoít a közoktatási népbiztos he. lyettesi tisztségében, ahol lelkes és fáradhatatlan bolsevik munkát végzett, Krupszkája hosszn éveken ált, a száműzetésben, a föl dala [tl mozgalomban, az emigrációban nagy segítségére volt Leninnek az első bolsevik káderek nevelésében. Fáradhatatlan hirdetője volt a marxizmus-leninizmusnak és annak a politikának, amelyeit a Bolsevik Párt folytatolt a munkások, munkásnők, parasztok, az értelmiség és az ifjúság felemelkedéséért, A Párt és a kormány már a szovjet haltalom első éveiben fontos feladattal bízta meg a Közoktatásügyi Népbíztosságnál. Először a népbiztosság kollégiumának tagjává nevezték ki, majd a közoktatásügyi népbiztos helyettese lett. Krupszkája a tömegek közt végzett nevelőmunka gazdag tapasztalatát a szo. cialista kultúra építésére és fejlesztésére használta fel. Sokoldalú tevékenységet fejtett ki a közoktatás terén. Fáradhatatlanul dolgozott a szovjet iskola kialakf. tásán, de a legtöbb figyelmet a politikai felvilágosító munkának szentelte. 1920-ban a Politikai Oktatásügyi Főosztály vezetője, majd 1929-ben ismét a közoktatásügyi népbiztos helyettese lett a politikai oktatás vonalán. „Az a nagy öröm jutoft osztályrészemül — mondotta 1937-ben a szerpuhovi kerület válaszúéi előtt —, hogy tagja lehetek Bolsevik Pártunknak, dolgozhattam Lenin elvtárs irányítása alatt, dolgozhatom Sztálin elvtárs irányításával. Az a páratlan öröm juto't osztályrészemül, hogy láthattam, mint alakult át országunk a cárizmus, a földesurak és a nagytőkések által eltiport, szegény országból a szocializmus országává." Nagyezsda Konsztantinovna Krupiéké jának, a szocialista kultúra kiváló képviselőjének élete példát mutat a szovjet embereknek és az egész haladó emberiségnek, hogyan kell harcolni a Párt célkitűzéseiért, a kommunista társadalomért. A bő flanellruhájában esetlenné vált nénikéje majdnem rálépett a sötétben és ijedten felkiáltott; — Jaj, ki ez itt? — Én vagyok — mondta a lépcsőn üldögélő kislány. — Én, Polja. — Hát te miért nem szaladsz?.... Hiszen riadót fújnak! Mindjárt potyognak a nyakad közé a bombák. — Azt várom — motidta nyugodtan Polja. — Mit vársz? Szaladj tüstént az óvóhelyre I — Ez a szolgálatom. De te eredj, nénikém, mert igazán a nyakadba potyognak. — Megyek is. Nézzék csak, ez meg itt ül a lépcsőn és még csak nem is fél! — Akár félek, akár nem: ha egyszer megfigyelő vagyok! Ott ült Polja a lépcsőn és tágrameredt szemmel egyre az eget figyelte, ahol a fényszórók pásztáztak, rakéták robbantak gyönyörű szikranyalábokat terítve széjjel. Sovány vállai közé húzta a fejét, lehunyta a szemét; meghallotta a jólismert üvöltégi, amely egyre erősödött, a fülhasogató döngés végigmorajlott az utcán. Meleg hullám csapott az arcába, megcsapta a mellét. Polja felugrott a lépcsőről, végigrohant a házak mellett, ahol éppen most zuhant le egy fal és még nem oszlott el a füstfelhő sem' felette. NYIKOLÁJ TYIHONOV: Friss romok meredeztek az éjszaka sötétjében, a felszaggatott falak csorbái ott feketéitek a kislány fölött,. az utca teleszóródoít törmelékkel, üvegcserepekkel és valami különös szeméttel. Egy perc sem telt bele, már a szomszéd házból telefonon jelentést tett a védelmi központnak a kárról. Aztán a romok közé vetette magát, ahol a kiáltások, nyögések és jajveszékelés hallaíszott. Igy ment ez napról-napra. Senki sem volt nála gyorsabb a tűzfészkek felfedezésében. Nem tudott senki olyan magafeledten belemerülni a feladatba, gondoskodni a sebesültekről, éjszakákat töl'íeni az ingó falak, zuhanó gerendák között, a törmelék alá temetett és csak az imént kiásott emberekkel. Néha letörölte homlokáról a verejtéket, leült és nézte a mentőkülönítmény munkáját. A megingott házak, a sötét város, az emberek kezében imbolygó apró fények — mindez valószínűtlennek, sohasem látottnak, hihetetlennek íünt előtte Hiszen voltak másmilyen éjszakák is. Békés, vidám éjszakák, amikor szaladtak a fényes villamosok, énekelt és táncolt az ifjúság ... De ez mind, csak volt, Volt és egyszer újra lesz. Most azonban . .. — Mit ülök én itt? — kiáltott fel és felugrott és újra hozzálátott. Cipelt, csákányozott, lapátolt, túrta a kőtörmelékeit. Rendkívül nyugodt volt. Határozott és erős idegzetű. Már semmin sem csodálkozott. Egy alkalommal zilsMhajú fiatal nő futott neki, magához szorítva gyermekét. Ugy megijedt a robbanástól, hogy a kicsinyért való aggodalmában magánkívül futott a fél városon kérésziül. Polja megragadta, átölelte, megsimogatta a fejét és azt mondta; — Most már minden rendben vanl — Mi van rendben? Mi van rendben? — kérdezíie felindultan a fiatal anya. — Minden — felelte Polja —, már minden! Már vége a riadónak. Gyere, pihend ki magad. Mindjárt ajtót nyitok ., , A fiatalasszony azonnyomban megnyugodott és hagyta, hogy elvezessék a mentőállomásra. Hány sebesültet, nyomorékot, hány szerencsétlent vitt a kötözőhelyre csodálkozó, nagy szemével ez a törékeny leány! Hányat nyugtatott meg, hányba öntött lelkot, hányat hozott zavarba futtában elejtett éles szavaival! Azon a rosszindulatú, hideg, sze les éjszakán a bombázás különösen kíméletlen volt. Polja a homokosláda falához simult. A háztetőről cserép záporozott, betört ablakok és gipszdarabok csörömpöltek és puffantak az aszfalton. Csaknem közvetlen mellette valaki felnyögött. Pofja hallgatózott. A nyögés egészen közel volt. Óvatosan a hang irányába iramodott. Az új lövedék lángja megvilágította az utcáit. Levágódott. A gránát a járdán csapott le, de döngése még sokáig visszhangzott a fülében. A szíve majd kiugrott. Most megpillantotta a heverő fiút a ház előtt. Mintha már látta volna valahol. De hol? Tudja már, tavasszal a labdarúgó mérkőzésen ... Ez volt, akinek a barátai odakiáltottak; — Rajta, hátvéd! Tarts ki! Most eszméletlenül hevert, de amikor Polja megtapintotta sebét — szilánk hasította meg a medencéjén — magához tért és még hangosabban nyögött. A leány bekötöz4e és közel hajolva a füléhez, szólongatni kezdte; — Rajta hátvéd! Tarts ki!... Hallod?! A fiú már nem nyögött. A leány talprasegítette és a vörös fényjelekkel pásatázott éjszakában egyre cipeld. Egy belövés mintha kettévágta volna az utcát, a házakat és mindent körös-körül, mert Polja egyszercsak elvcsztelíte az eszméletét. Ott feküdt és valami ismeretlen hang szólógatta: „Rajta, hátvédi Tarts ki!" Nem tudott mozdulni.de még mindig szorongatta a fiú kezét, aki némán feküdt mellette. Amikor az emberek fölé hajoltak, Polja tisztán csengő hangon így szólt; — Vigyék, súlyosan sebesült, a csípőjén! ... és nem fejezte be. — A lábán — szólalt meg a sötétben valaki —, a lábán sebesült meg a leány! Ezt már nem hallotta. Többet semmit sem látott ezen az éjszakán. . . Életben maradt. És amikor először magához tért, enyhe idö volt, napsütés és magas, örökzöld fenyőfák pillantottak be hozzá az ablakon.