Délmagyarország, 1950. február (7. évfolyam, 27-50. szám)

1950-02-03 / 29. szám

4 A Vajdaság a Tito-klikk jármában Levél a .Tartós békéért, népi demokráciáért" szerkesztőségéhez A Vajdaság dolgozóinak hely- J fcete hónapról-hónapra rosszabbodik. Még a német megszállás éveiben sem éltünk olyan roszgzul, mint most. A noviszádi munkások 194.8 utolsó hónapjaiban és majdnem az egész 1949.es évben egyáltalán nem kaptak húst és szalonnát is csak nagyon ritkán. A hús és zsiradék ára a feketepiacon állandóan emelkedik. A szalonna ára az utóbbi hónapokban kilogrammonként 800 dinár, a füstölthús és sózott szalonnáé 600—800 dinár. Ezek az árak kétszeresei a másfél év előtti áraknak. Novi-Szádon „a szabad piacon" egy liter tejnek oz ára 35 dinár, a városi üzletek viszont mindössze 3000 liter tejet adnak ki naponta, ami még a betegeknek és gyermekeknek sem elég. 1947-ben a jegyre vásárolt cukor kilogram ja 36 dinár volt, most azonban cukrot csak a feketepiacon lehet vásárolni, kilogrammonként 180 —200 dinárért. Ugyanez a helyzet *» iparcikkellátás terén is. Minden dolgozó három hónapra kflp egy jegyet 52 egységgel, azonban egy méter posztóért 30 egységet, egy pár cipőért 60 egységet kell leadni. Egy méter posztó „sza. bad" ára 3000—4000 dinár, egypár bőrcsizma ára 10—12.000 dinár, stb., a munkások átlagkeresete azonban 3000—3200 dinár. Mult év áprilisában—májusában kampányt indítottak a fizetések leszállítására és a termelési normák emelésére. A fizetések 15—35 százalékkal csökkentek, az egész munkabér-alap pedig 9 milliárd dinárral lett kevesebb. Ezzel egyidőben emel. ték a termelési normákalt; az építőipari normákat például 60 t—70 százalékkal. Mindez nagyobbmérvű munkaerővándorlásho* vezetett Ugy a szakmunkások, mint a segédmunkások közül sokan most folytonos mozgásban vannak a jobb kereseti lehetőség után; hogy elkerüljék a nélkülözést, egyik munkahelyről a másikra szökdösnek. A dolgozó parasztok helyzete imég nagyobb mértékben rosz. szabbodoftt az úgynevezett szövetkezeteknek erőszakos létrehozása következtében, melyekbe — csaik a Vajdaságban — 2—3 hónap alaitt a parasztság 40 százalékát sorozták be. A szö. vetkezetekben teljes anarchia uralkodik. Munkára a munkaképes tagoknak csak 20—30 százaléka jár ki, minek következtében a mezei munkálatokban késedelem áll be: elkéstek a szántással, a vetéssel és a termés betakarításával is. Csak magában Mokri községben — a helyi hatóságok megállapítása szerint — kb. 60 vagon búza romlott el amiatt, hogy túlsoká feküdt a mezőn vagy asztagokban. A szövetkezetekben csak a kulákok élnek jól. A mult évben a kulák oknak óriási összegeket hozott va. utalványokkal űzött spekuláció. Mikor a kulákok beléptek a szövetkezetekbe, magas árat fizettek nekik mezőgazdasági felszerelésükért A kulákok tele vannak pénzzel, munkára nem járnak ki, vagy csak a látszat kedvéért, hogy ne mond. hassák rájuk, hogy sohase dolgoznak. Mindig csak a házuk közelében lévő földön dolgoznak és spekulációval foglalkoznak. A Vajdaságban nyolc olyan szövetkezet van, melyeknek csak kulákok a tagjai és amelyek kapitalista alapon dolgoznak. Ezeknek a szövetkezeteknek a földjeit szegény- és középparasztok művelik meg a népfrontnak teljesített úgynevezett „önkéntea munka" cégére alatt. A parasztságot állandó kényszerbeszolgáltatáflnak vetik alá, a tibódsták potom áron szedik el a parasztságtól termékeiket. Emiatt a mezőgazdasági termékek ára a „szabad" piacon óriási mértékben felszökött. Míg a mult évben cséplés után 100 kilogramm búza ára 3000—3500 dinár volt, — tavasszal elérte az 5000 dinárt. Ezidén a cséplés akutt a búza eladási ára 100 kilogrammonként 6000 dinár volt, pár héttel később 8—10.000 dinárra szökött fel. A kukorica ára is emel. kedik. A parasztok, nehogy börtönbe kerüljenek termény- és sertésbeszolgáltatás elmulasztó, sáért, faluról-falura járnak búzát és kukoricát Szerezni. A Vajdaság falvait «n a télen éhínség fenyegeti. Népfront a Vajdaságban jelenleg nem létezik. Sőt a városi és járási vezetőségek is csak formálisak. Novi-Szádbam az úgynevezett alapszervezetek (amelyek néhány utcát ölelnek fel) gyűlésein a 2000—2500 népfront-tag közül mindig ugyan az a 10—20 ember vesz részt. A nép politikai ellenállása az úgynevezett Népfrontot tisztán bü rokraitikus szervezetté változtatta- A Népfront ideológiai és politikai munkájáról a sajtóban megjelenő minden hírt a Népfront vezetői, vagy a szerkesztőségek agyainak ki. Ugyanez a helyzet a nők antifasiszta frontján és a Népi If júság között is. A szakszerveze tekben kissé más a helyzet. A szakszervezeti gyűléseken a munkások nagy számban jelennek meg. Ezek a gyűlések mindig máskép folynak le, mint ahogy aizt előre elgondolják. Bármilyen legyen a kitűző't napirend, a munkások egyönte tűén lépnek fel a gyűlést vezető titóisták tervei ellen és követelik az élelmezés megjavítását, fizetésemelést, a termelési normák leszállításéit. A becsületes kommunisták állandó megfigyelés alatt vannak. Figyelik minden lépésüket, friin den szavukat. A pártgyűlések munkája a „Borba" című újság útmutatásainak és szovjetellemes cikkeinek „tanulmányozásában" merül ki. A marxizmusleninizmus klasszikusainak neveit a pártgyűléseken már nem is említik. Ugy az áHamapparátos, intet a párt szerveibe a kizsákmányoló osztályok soraiból a szocializmus ellenségeit veszik be. A régi Jugoszlávia csendőrei, jegyzői, a németekkel együttműködők, csetnikek lettek megint a pózdák a Vajdaság falvaiban. A helyi hatóság végrehajtó szervei a titóisták kezében vannak, akik nem működnek együtt a helyi szervezeteknek a nép által választott többi tagjaival. A teljes ülés tagjai csak papíron szerepelnek a nép képviselőiként, mert ezeknek nincsen szavuk az egyes kérdésekben hozott döntéseknél. A nép többé már nem tudja ellenőrizni a helyi hatóságok szervének tevékenységét, miután közgyűléseket nem hívnak össze. A munkások feleségi, akik kénytelenek napokon át az üzleteket járni, hogy valami Mini. valót szerezzenek, nyíltan han gőzt ártják elégedetlenségüket. Sűrűn megtörténik, hogy az asszonyok dühösen vitatkoznak a rendőrökkel. A munkások hangulata kifejezetten ellenséges a titóistákkal szemben. A haladó munkások illegális for. radalmi szervezeteket építenek ki. NovI-Szad, 1949 december. MILKO MILiICS 162 „milliós loüioz" mm a Turkmín Szoviei Köztársaságban A Szovjetunió több köztársaságában most tartják közgyűléseiket a kolhozok és meghallgatják a vezetőség beszámolóját az elmúlt év eredményeiről. A Turkmén Szo cialista Szovjet Köztársaságban 162 „milliós kolhoz'' van. így nevezik azokat a kolhozokat, amelyek évi jövedelme meghaladja az egymillió rubelt. A modenai munkások gyilkosai ülnek a miniszteri székekben — mondotta Borellini képviselőnő az olasz parlamentbon Az olasz parlament megnyitásakor Di Vittorio elvtára, az olasz szakszervezeti szövetség főtitkára rövid besziédtoen emlékezett meg a Modenában megnyükoit hat munkásról. Beszédében 6va Intette a De Gasperi kormányt attól, hogy a jövőben rendőri erőszakkal avatkozzék be a OTkszdvezetl kérdésekbe. Amikor De Gospert •sölúsr* emelkedett hogy bemutassa új kormányát, egy képviselőnő röpiratokat szórt szét • miniszterek feje felett. Drámai feszültség lett úrrá az egész parlamentben, amikor meglátták, hogy a röplapok a január 9-én Scelba pribékjei által meggyilkolt hat modenai munkás fényképel. A képviselőnő Gina Borellini volt. Modena kommunista képviselője. az lement partizán vezető. A kommunista és soociaháta képviselők felállva tapsoltak Borellini tetténeik. A képviselőház elnöke „sajnáJalosnak" Utálta Borellini fellépését, A képviselőnő Így válaszolt: ..Viazszautasítom a rend reutasá tást, mert lépésemmel csak azt akartam Mfejeaad, hogT Modena valamennyi asszonyát felháborította a vérengzés éa aa, hogy ezeken a padokon ülnek a gyilkosok." A képviselőnő közben a miniseteri székekre mutatott Da Gasperi elfehéredett Scelba belügyminiszter mereven maga elé nézett. Pacdanffl nemzetvédelmi miniszter pedig meredten ült, Bsotán De Gasperi Igyekezett körvonalazni „új" reakciós kormánya programmját Aracs román község könyvtára Romániában ae amcsi koRúrotthonban már az elmúlt év szeptemberében megkezdték a könyvolvasás megszervezését. Jól felszerelt könyvtára van e romániai község kultú rótt honának. A mezei munka idején a könyvtáros maga vitte ki a kívánt könyveke* « családnak. így szervezett be mindig több o&vasót. Később nem volt már szükség arra, hogy házhoz vigyék ki a könyveket A parasztok maguk Jöttek ei, tudlak időt szakítani »rm. hogy személyesen válasszák ki azt a könyvet, amely nekik a legjobban megfelel. A könyvtár suuut®yzeMt már ki kellett egészíteni, tízen Alltak most már a kultúra terjesztésének szolgálatába. Aracs községet tíz körzetre osztották, amelyek mindegyikében egy-egy könyvtárfiókot létesítettek. Versenyben álln«k a szomszédos községgel. Hetenként küldenek jelentést a járási központba a verseny Másáról Megszórva** ték az olvasóköröket, amelyeket -szívesen látogatnak a parasztok. Az előadást nagy figyelemmel hallgatják és soka* hozzáadnak. A legutóbb Materikor hfres beszédéi olvasták fel és többek kőzött felszólalt Ilon Denes 4 gyér* mokes anya. A kővetkezőket mondotta: — Most már hiába akarná verlaki a férjemet idegen érdekekért háborúba vinni. Nem engedném. Most már tudom azt, hogy tőlünk függ: legyen-e háború, vagy sem. Egy 74 éves pftTRíit asnony M tarvg&sd ál kodásról a következő* ket mondotta: — Egész éáetemben dolgoztam látátstöl-vakulásig, de csak most hallottam tervszerű munkáról. Nagyon szeretnék ismét fiatal lenni, hogy munkámmal a haladást és a fejlődést szolgálhassam." Országszerte szülői értekezletek lesznek február 3. és 8. között A Szülőt Munkaközösségek egyhónapos munkaversenye most fejeződött be. Valamennyi megyében a legjobban működő Szülői munkaközösségek között rádiókat, teljes út'Jörő zenekari felszereléseket, értékes könyvsorozatokat és díszokleveleket osztanak kl Február 3-a és 8-a között tartják az ország általános és középiskoláinak szülői munkaközösségei az ötéves terv megindulása óta első szülőt értekezleiüket. Az értekezlet központi kérdése az iskolai tanulmányi színvonal emelése. A szülők és nevelők együttesen megvi|/a;ják a fanulóotthonok tanulókörök, (anulószobák. valamint az otthoni tanulás jó feltételeit és az ellenőrzés kérdéseit. Ezeken az értekezle'eken osziják ki a versenydíjakat is. Az óvódák február 12. és 15-e között tartják szülői értekezletüket, amelyeken a kisgyermek korszerű nevelésének legfontosabb kérdései kerülnek napirendre. Reggél, Nincs még hét óra. de o Maik.ár Kuzmics Blesztkin borbélyüzlete már nyitva van. A gazda, huszonkét-huszonhárom éves kis legényke, piszkos, zsíros, de nagyon gigcrlisen öl. tözötf, éppen takarít. Takarítani ugyan nincs mit, azért beleizzad, úgy dolgozik. Holrongygyal törülget, hol ujjal piszkál, simít. hol a falon taldi poloskát, lefricskázza gyorsan. Az üzlet kicsi, szurkos, elhagyott. A nyersgerendás falai beborítva tapétával, a színe olyan, mint a megfakult színes ingé. Az egész berendezés nem ér többet fél rubelnél. Az ajtó fölött megnyikorog a beteg csengő, a műhelybe belép egy idős ember, bélelt, rövid be. kecsben, szőrcsizmával a lábán. A feje, nyaka, női kendőbe csavarva. Ez Eraszt Ivanícs Jágodv, a Ma kár Kuzmics keresztapja. Valamikor portás volt a kcmzcrva. tóriumban, most ott lakik valahol a kraszni pud (vörös tó) körül és Icékafos. , ^ — Makáruska. adjon Isten, lelkem! — köszön Makár Kuzmicmmk, aki elveszeit a takarításban. Csókolóznak. Jágodov lecsavarja a nyakáról a kendőt, keresztet vet és leül. Tyű. messze van! — szuszogja. — Nem tréfa ám! A vörös tótól a kalugai kapuig! — Hogy tetszik lenni? — Rosszul, fiam. Hideglázban feküdtem. Ne mondja. Hideglázban. — Abba. Egy hónapot feküdtem, — a~f hittem, meghalok Megvagyok mégis. Cscűc a hajam hull. A doktor azt mondja, nyírni kell. Azt mondja, új haj lesz — erősebb. Gondoltam ma. gamba: már én elmegyek Makárhoz. Mintsem, hogy idegenhez, már inkább a rokonhoz. Jobban is csinálja, pénz. be se kerül. Messze van egy kicsit, igaz — azért nem baj a távolság — séta, gondoltam. — Nagyon szívesen. Tessék helyet foglalni. Makár Kuzmics összecsapja a bokájáj. mutat a székre. Jágodov leül, néz a tükörbe —« nyil. CSEHOV: iL borbélynál ván nagyon meg van elégedve: ferde pofa néz rá viss.za — vastag kalmük ajak, széles, pisze orr — a szem a homlokán. Makár Kuzmics letakarja a vendég vállát fehér, sárgafollos kendővel és elkezd csattogni az ollóval. Tövig le — mondja, — kopaszra. — Kopaszra hát. Tatár koponya legyen — golyóbis. Annál jobban nő a haj. — Nénike hogy van? Megvan az is, kö. szőnöm. A múltkor az Őrnugyélvr.ál volt; gyerek lett. Egy rubelt ad. tak érte. — A. Egy rubelt. A fület tessék tartani — Tar'.om. Meg ne vágj, ta. vigyázz! Hü. fáj, te. A hajam húzod, te. — Kis húzás. Nem megy a borbélynál máskép. Anna Erasztovna hogy van? — A lányom? Kutya baja anna/i is. Mult héten, szerdán volt az eljegyzése Sej/cinnel. Jöttél volna, vártunk. Az olló m egszünfk csattogni. Maikár Kuzmics leereszti a kezét és kérdi ijedten: Kivel? Kinek volt? —- Annának. — Már hogy? Kivel? — Sejkinnel. Prokofi Pefrovics. A zlatouzsti utcám szolgál a nénije: szakácsné. Nagyon jó asszony. Örülünk persze mind. megvagyunk. Má. hoz egy hétre esküvő. Gyere el te is — mulatunk! — De hogy...? Hogy lehet Eraszt Ivanics? — kérdi Makár Kuzmics: sápadt, csodálkozik, a vállát vonja — Hogy lehet? Ez... ez nem lehet .., hiszen én... szeretem a leányt ne. kem is volt szándékom Háj most hogy. egyszerre — Hát úg.v. Kérték, elvitték. Nagyon jó ember. A Makár. Kuzmics arcára kiült a hideg veriték. Leteszi az ollót az asztalra és az öklével dörgöli az orrát. — Nekem is volt szándékom... mondja — Nem lehet az, Eraszt Ivanics! Szeretem és meg is kértem, szere, lemből. A nénike is ígérte. Magát is mindig mint az édesapámat tjszteltem — mindig ingyen nyírtam, ha kellett. Mindig adtam valamire kölcsön — a papám is, amikor meghalt — emlékszik? Elvitte a díváni, és még tíz rubel pénzt is — nem adta vissza azóta ,.. Emlékszik? Hogyne emlékeznék! Emlékszek. De hát nem vagy te vőlegnéy Mdkár! Micsoda vőlegény vagy te? Se pénz, se állás; a mesterség is csak olyan semmi... — Az a boltban szolgál. Másfélezer kauciója van benn neki. Bizony, barátom. Már most: rossz volt-e. — jó volt — a dolog megvan — vissza már nem csináljuk. Makáruska. Ke. resel magadnak más asszonyt. Nagy a világ akad még. No, nyírj már tovább! Mit állsz még? Makár Kuzmics hallgat és áll mozdulatlanul, azután a zsebéből zsebkendőt vesz ki és sír. — No! — vigasztalja Eraszt Ivanics, — Hadd már! Né — sír, mint valami vén asszony. Hagyd már, oszt fejezd be a fejem —. akkor sírj! Vedd az ollót. Makár Kuzmics veszi a.z ollót. néz rá bambán, aztán leejji az asztalra. A keze reszket. — Nem tudom — mondja. — Nem tudok most, nem fog a kezem. Aj. szerencsétlen ember vagyok. Ö is szegény szerencsétlen. Szerettük egymást. ígérte, hogy a feleségem lesz — elválasztanak a rossz emberek nem sajnálnak. Menjen. Erasz Ivan'cs — nem tudom máma látni. — Eljövök holnap, Makáruska, Végignyl. rod. — Jöjjön. — Megnyugszol addig — eljövök holnap — jókor reggel. Az Eraszt Ivanics fél koponyája tövig nyirva, mintha most szabadult volna a fegyházból. Kel. Icmctlen így kimenni, félig nyírt fejjel, de hiába. nincs mást tenni. Bepakolja a fejét, nya. kát a kendőbe és megy ki az üzletből. Makár Kuzmics magára, marad és leül egy székbe, csöndesen pityereg. Másnap, reggel korán, megjelenik újból Eraszj Ivanics. — Mivel szolgálhaslcfk? — kérdi hidegen Makár Kuzmics. — Fejezd be a fejem, Makáruska. A fél koponyám még hátra van. — Kérem előre fizetni. Ingyen nem nyírunk. Eraszt Ivanics szót se szól, elmegy a fele koponyáján ma is még rövid a haj, a másikon hosszú. A pénzért hajnyírást fényűzésnek tart. ja vár, míg a megnyírt felén is kinő hosz. szúra, magától. így tnulalott az esküvőn is,