Délmagyarország, 1950. február (7. évfolyam, 27-50. szám)

1950-02-01 / 27. szám

2 Szerda, 1950. február I. A jugoszláv fasiszták meggyalázzák Lenin emlékét 4 „Tartós békéért, népi demokráciáért** cikke A vlíág valamennyi kommunista l'ár'ja és a nemzetközi prole ariá. tus megbélyegezte a Tito-klikket, mint a munkásosztály ellenségeit, a szocializmus ügyének árulóit, mint fasisztákat és az imperializmus közvetlen ügynökeit. Ma nincs a világon egyetlen olyan becsületes ember, aki azt mondaná, hogy Tito fasiszta klikkjének akárcsak valami köze !s vol. na a proletár szocializmushoz, a marxizmus-leninizmushoz. A jugoszláv fasiszták uj bará. fokra leUek a „szocialisták" köréből — ezek az angol munkáspár. tiak, a francia és olasz jobboldali szocialisták, akik elismerik a Titoklikket „szocialistának" és helyeslik tevékenységét. A Tiio.klikk arra törekedve, hogy maradéktalanul betöltse az Imperializmus ügynökeinek és a nemzetközi proletariátus ellenségének aljas szerepét, azt a célt tüzie maga elé, — mint ezt a né. met fasiszták is tették —, hogy megsemmisítse a marxizmus-leni. nizmust. Mint ahogyan a német fasisz ák börtönbe vetették és meg. gyilkolták az igazi kommunistákat, ugy járnak eí most a jugoszláv fasiszták is. 1 A Tito—Rankovics klikk a kommunizmusnak körűibe, lül százezer harcosát, a proletár nemze'köziség és Marx, Engels, Lenin és Sztálin nagy tanításainak odaadó hivét vetette börtönbe, kínozza és pusztitja el vadállati módon. A jugoszláv fasiszta bitangok to. vábbra is azzal ámitva a Jugoszláv népeket, mintha a Tito.klikk „a szocializmust" építené, időről.Időre megkísérlik, hogy felhasználják céljaiknak a marxizmus-leninizmus nagy tanítását. Teszik ezt pedig azért, mert tudják, hogy milyen mélyen hatoltak be Lenin és Sztálin tani ásái a Jugoszláv munkásosztály tömegeibe. Lenin halálának 26. évfordulóján a jugoszláv fasiszta szennylapok, a „Borba", a „Politika" és a „Olasz" cikkeket Írtak ebből, az alkalomból El sem lehet képzelni nagyobb gazságot és aljasságot a munkásosz'ály ellenségei, a leninizmus ej. Icnségcl részéről, mint ezt a kísérletet, hogy a Titó-Mikk bel- és külpolitikájának fasiszta lényegét a nemzetközi proletariá us nagy ve. zérének, a proletár nemzetköziség és a nemzetközi kommunista egy. ségfront nagy tanítójának és engesztelhe'etlen harcosának nevével takarja. Lenin a nemzetközi proletariátus-1 nak hatalmas örökséget hagyoft — a Bolsevik Párto , amelyet 5 Sz'-a.., lin elvtárssal együtt a'koio't és nevelt fel, a szovjet államot, amelyet Sztálin elvtárssal együtt teremtett meg; a bolsevizmvjst, mint a nemzetközi proletariá'us stratégiáját és taktikáját, mint a fórra, dalmi harc bölcsességét és művészetét. a nemzetközi munkásosztály felszabadításáért, a szocializmus győzelméért vívott harcban. A Jugoszláv fasisz'ák nem többet és nem kevesebbet tűztek ki feladatukul, minthogy szembeállítsák Lenint a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pár-jávai, a bolsevizmussal, a szovjet állammal, hogy a nemzetközi proletariátus nagy vezérének nevével takarják a Szovjetunió, a népi demokratikus országok és az egész nemzetközi kommunizmus ellen irányuló akna. munkájukat. Lenin és a leninizmus sok ellen, séget Ismert, de még sohasem voltak iíyen visszataszító, aljas és undorító ellenségei. Az egész világ tudja, hogy Tito, Kardelj, Ovilasz, Rankovics, Piade, továbbá üosnyak és a hozzájuk hasonló angol, amerikai kémek, gaz. dáik parancsára a Szovjetunió és a SzK(b)P „barátainak" ad ák ki magukat, és ennek segítségével kaparintották meg a hatalmat Jugoszláviában. Ma már ezeket az em. bereket teljes mértékben leleplez, 'ék, mint kémeket és gyi'kosokat, mint a Szovjetunió ellen indítandó háború uszitólt Számukra az Egye süít Államok külügyminisztériumának parancsa mindenek felett áll. \zt parancsol'ák nekik, hogy legyenek „marxisták", abból a célból, hogy „felszámolják a marxlz. must" — és ők ezt a parancsot teljesítik. Nem kevés előde vol4 Tito és társainak: Mussolini és HiMer, akik szintén a „szocializmus" nevében léptek fel. E „szocialisták" sorsát mindenki ismeri. Tito, Kardelj és a többi fasiszta rabló semmi olyan előnnyel nem rendelkezik elődei, vei' szemben, amely feljogosítaná egy Jobb sorsban való reményre. Minden erőt a béke meavédésére Erfcidik a bél ernizra'öm az északeorípjí íiiamaklm is A világméretekben egyre jobban terjedő békemozgalom újabb tömegeket mozgat meg. Franciarországban, Olaszországban, hatalmas tőmegtűntetésekkel, sztrájkokkal tiltakoztak a munkások az amerikai fegyverszállítások ellen. Egyre több ország dolgozói tagadják meg a hadianyagok gyártását, kirakását. Erről az új és a történelem folyamán soha nem látott hatalmas háborúellenes mozgalomról újabb jelentések számolnak be. Oslói jelentések szerint a norvég munkások körében erősödik a mozgalom a fegyverkezés ellen. Drammen város dolgozói gyűlésükön határozati javaslatot hoztak, hogy a kormány vessen véget jelenlegi politikájának, amely a katonai kiadások nagyarányú emelését kívánja megvalósítani. A finnországi békemozgalom hívei gyűlést tartottak Helsinkiben, amelynek fő szónoka a „Béke finnországi hívei" szervezetének elnöke volt. A szónok felhívta a finn népet, hogy folytassa harcát a békéért, az új háborús gyújtogatok ellen. Míg a svéd kormány teljesen alárendelt szerepet játszik az amerikai imperializmussal szemben és annak teljes kiszolgálója, addig a Soéd KP fokozza harcát az agresz. szio politika ellen. A párt parlamenti csoportja indítványt terjesztett elő a parlamentben és ebben sürgette, hogy Svédország szüntesse meg részvételét a háborús politika egyik eszközében, az úgynevezett Európa-tanácsban. A határozat rámutat arra, hogy a svéd nép széles tőmegi felháborodással látják, hogy Svédország, mint az Európatanács tagja, politikai társa lett a görög fasiszta diktatúrának, amelv terrorral és tömeges kivégzésekkel tartja fenn araimát. A német nép is kiveszi részét a béke védelméért folyó harcból. A Német-Szovjet Baráti Társaság február másodikán sztálingrádi emléknapot rendez. Ezén a napon nagy felvonulások lesznek egész Németországban amelyeken a német nép egységes és elszánt akaratának ad kifejezést, hogy soha többé nem visel háborút a Szovjetunió ellen. A választások tiszteletére határidő eiőtt teljesítik januári tervüket a szovjet dolgozók A szovjet lapok újabb jelentéseket közölnek a Legfelsőbb Tanács választására indított szocialista munkaversenyről. A ,,Trud" vezér, cikkében rámutat hogy a szovjet nép hatalmas hazája iránti mérhetetlen lelkesedéssel és hazafias büszkeséggel készül a Legfelsőbb Tanács választására. A kuznyeci szénmedence bányáiból naponta újabb jelentések érkeznek a termelési sikerekről. A kievi , Bolsevik"-gyár hatszáz sztahánovistája határidő előtt teljesítette januári tervét. Szél éj Láng, (A MALÁJOK FÖLDJÉN) A maláji nép gyűlölete hosszú ideje gyűlik már jel sajáj feudális urai és a tengerentúli rabszolgatartók iránt. A második világháború idején sokmillió gyarmati dolgozó esett a japánok rabságába, de a nép fegyveres felkeléssel szállt szembe a japánokkal. Ez a népi háború megedzebte a hazafiakat, népi hősöket teremtelt. A japánok elűzése után az óhajtott szabadság helyetjt az angol gyarmatosítók jelen, tek meg felügyelőikkel, rendőreikkel, kizsákmányolásukkal, faji el. nyomásukkal. A nép demokratikus jogokat követelt. A gyarmatosítok érre új „alkotmányt" állítottak össze a maláji főid számára,— amely biztosítja az angolok fennhatóságát. Tiltakozás vihara futott végig az országon. A több mint 450 ezer 'tagot számláló Szakszervezetek Országos Szövetsége, a maláji ifjúság szerveze'ei, a japán ellenes népi hadsereg volt harcosainak egyesülete, a maláji föld haladó pártjai megailapítofták az Együttműködés Országos Taná. csát, s azt a követelést állították fel, — cdjá'k meg a népnek az önrendelkezési jogot. A hazafias mozgalmai az angolok csakhamar „kommunisfa ügy nökök összeesküvésének" nevezték el, a kommunista pártot illegálisnak jelentették ki és mindenkit, aki a szabadságért küzd, kommunistának nevezve, börtönbe vettet, lek. Ez az intézkedés csak fokozta a nép ellenállását. A régi harcosok, akik a japán megszállók el. len küzdöttek, fegyvert ragadtak az új, vagy jobban mondva a régi támadók ellen. A maláji föld valamennyi tartományában megalakuljak a felkelő osztagok. Az angol elnyomás csak fokozódott. Brit hadihajók fegyverekkel és csapatokkal teli szállítmányok érkeztek a maláji föld partjai felé, rendőr, ségi osztagok szálltak parira, akikvérebeket hoztak és megindult az angolok szégyenletes háborúja a maláji föld szabadságszerető népe ellen. A népi harcosok osztagai a dzsungétekben rejtőzve alakultak meg és a harcokban angol, amerikai és holland fegyvereket szerezlek maguknak. A természet is szövetkezett az elnyomók ellen a népi harcosokloal, mert hiszen a dzsungelek, ingoványc/k. hegyek titkaival csak a benszülölfek voltak tisztában. Később az angol s'ratégák úgy vélték, hogy megöl, dást találtak erre a kérdésre is: a Romeo szigetén lakó dajákok félvad törzséből kezdtek harcosokat toborozni. A dajákok hadserege fapajzsokkal, mérgezett nyilakkal felfegyverkezve özönlő/te el a dzsungel4. De az angolok velük is póruljártak, mert közülük is sokan átálltak a felkelők táborába. Az angol büntetőosztagok a maláji falvak békés lakosságán töltik ki mérgüket, falvakat gyújtanak fel. egész törzseket pusztítanak el, túszokat fognak. A felkelők azonban nem hagyják magukat. Minden kegyetlenséget azonnal megbosszulnaíe. ISingapurban lá'szólag mosj minden nyugodt. De ez csak csalóka látszat. Á Singapurban töltött napok alatt a kínai taxisoffőr, amikor megtudja hogy oroszok vagyunk. a kezünket kezdte szorongatni és ünnepélyes hangon ezt kérdezte: ,.Mit szól Kínához? A nép ott hamarosan végleges győ. zelmet arat és ez mindannyiunk lelkét örömmel tölti el." A sofför azután elvitt abba ne iskolába, ahol a felesége, mint tanítónő működik. A városszéli roskatag házacskában, működik a.z iskola. Az osztályban a maláji gyermekek a földön tíl'ek. maguk alá húzott lábakkal. Amikor a tanítónő elmondot'a a gyermekeknek, hogy oroszok vagyunk, akkor a növendékek lelkesen körülfogtak bennünket. Aztán a tanítónő felszólítására énekelni kezdjek. De csak félhangon, mert az apróságok kfnai nyelven ezt a dalt énekelték: „Drága föld, szülőhazámnak földje.. Es'efelé hagyjuk el az iskolát A náp ott távolabb a tengerpart, ton lehanyatlik az Óceánba, De a maláji félsziget fölött már új nap van kelőben. Ez a nap a szemjhá. ború lángjában születik. Az öreg a Galambtóhoz indult erdei málnát gyűjteni, de rémülettől eltorzult arccal fért vissza. Telekiabálta a falut azzal, hogy a tó. ban ördög úszkál. Bizonyíték képpen megmutatta szakadt nadrágját: az ördög csőrével a lábába kapott, átszakította a vastag szövetet és pérei sebet ejtett a térdén. Az öreg meséjét senki sem hitte el. A legbaJoafántosabb vénasszonyok is azt morogták, hogy az ördögnek soha sem volt csőre, sohasem csa1 angolt a tavak körül és végül, hogy a forradalom óta nincsenek ördögök, mert a bolscvikeJk utolsó szálig mind kiirtották őket. De az asszonyok mégsem mentek iöbbé a Ga. lambtó környékére. Szégyclték bevallani, hogy tizenhét évvel a fórradalom után még nubndig féllek az ördögtől és ha ezt szemükre hány/ük, fejüket elfordítva, éneklő hangon válaszol'ák: — Ja. kedvesem, az idén nincs málna a Gataanbtó ' környékén. A nyár szegény. Azért igazán nem érdemes odamenni, hogy a cipőnket ingyen kopásuk. E"e az öreget mammkhez hívattuk és kikérdeztük a sátán felől. Elmondta, hogil pz ördöggel a tó lefolyásánál ' találkozott, a gonosz nekitámadt és cső. révei úgy elpáholta, hogy ordítva. rikácsolva a málnabokorba zuhan\ Azután fölkelt és a kiégett iszavig rohant. Jó, hogy a szívem nem repedt meg ijedtében. — Hogy néz ki az ördög? — kérdezte a fiúnk. Az öreg a tarkóját vakargatta. — No... olyan mint a madár, — felelte bizonytalanul —. A hangja mérges, egészen durva. minjha meghűlt volna. A fene tudná megmondani, hogy ma. dárt ez. vagy mi a fene. Menjünk ki a Galamb'óra. Nagyon érdekes volna — mondot. ta Ruvim barátunk, amikor az öreg megitta már a teáját és elment. — Valami van a dologbon, — felel'em én. — bár az öreg haszontalan és gyenge jellem. _ Igen . morogta elégedetlenül a fiú —. Az öreg kifőz valamit és az asszonyok h:sznc'< beme. Ha valódi vadá. vöTc vagvtok, mevfor. játok és behozzátok a sátán*, hadd lássák az asszonyok: nfnes ördög. — Mi a véleményed, mi lehet? — kérdezte Ruvim. — Sejtelmem sincsm. Mosolyogtunk, ci fiú rákvörös lett. dühöngött ós majdnem sírt. Szeretett volna azonnal a Galambtóhoz menni. AZ UTOLSO OEDOG Irta: Konsztanlyin Pausziovgzkif Másnap duplacsöves puskával felfegyverkezve kivonultunk. A Galambtónál most voliurúk először, az öreget magunkkal cipeltük vezetőnek. Először kékzel. lábbal kapálózott a kimenés ellen, és arra hivatkozóit, hogy tízszázalékos rokkant. Útközben inkább hallgatott s nem szívesen beszélt az ördögről. — Az ördög mit eszik? kérdezte a fiú. — Bizonyára halakkal táplálkozik, a földön is mászik és málnát zabál —- felelte az öreg. — Fekete? — Majd meglátjuk — felelte az öreg titokzatosan, Amilyen lesz. olyan lesz. Egész nap fenyőerdőköm, keresztül gyalogoltunk. ösvény, palló sehol sem volt. Térdig süppedtünk a száraz, barna iszapba. Madarak csattogását hallgat'uk. Már lement a nap, mikor elértük a tó partiá' . Hangtalan éj közeledett. A sötétség össze, keveredett az erdők tompa kékjével. Ezüst vízcseppekhez hasonlóan tündököllek a csillagok. Az erdő fölött elterülő csendes éjszakában csak « tábortűz világított és pattogásával megzavarta a rengeteg csöndjét. Az öreg a tűznél ült és mind az öt ujjával sovány mellét vakargatta. — Na Mitrij, hová bujt el az ördög? — Arra —. szólt az creg s tétova kévnoz. dulalial a nyárfaerdő irányába mutatott. Mit töritek úgy magatokat érte? Most éjjel van, várjatdk. Virradatkor fölébredtem. A fenyőkről meleg köd szállt fel. A vénember a tűznél ült és szorgalmasan vetette a kereszteket. Mi az öreg, mi van veled? — kérdeztem tőle. Egyenesen a sátán konyháiéba hoztatok engem — dadogta. — Figyeljetek csak! Az ördögfióka már ordít! Hallod? Keltsd föl a többieké!! Hallga'óztam. A tóra álmos hal csapott aztán átható. vad kiáltás hallatszol4. — Uak! Uak! Uak! rikácsolta valaki. Valahol a sötétben bi'onytalan mozgás hallatszott. Valami a vízre csapott, aztán újra diadalmas, gonosz hang rikácsolt. Uak! Uak! — Szűzmária segíts! — morogta a dadogó öreg. — Halljá'ok, hogy vicsorgatja a fogait? — En vén szamár. Ide cipeltettem magam: Fölráztam Ruvimot.a fiú magától is felébredt. Rémüllen mondta: — Meg kell fognunk. Csináljatok, amit akartok, én nem tudok sémiről semmit! A kánya vitt volna' el benne'eket — szitkozódott a vénség. — UaJc! — kiáltotta átható hangom az ördög. A part mentén kúsz. tunk előre. Széjjel' állam a borostyánbc'krot és fegyveremet a vállamhoz emeltem. — Mit akarsz? — kérdezte súgva a fiú. Különös. Fogalmam sincs, hogy micsoda madár ez. óvatosan felemelkedtünk. A fekete vizén óriási madár úszó!1. Tollazata ciirajn. és rózsaszínben - villódzott, A lélegze'ün'et js visszatartottuk., A fej kibukkamt a vízből. Tojásnyi nagyságú volt, fejét göndör toll fedje, óriási csőrét, mintha odnragjszlotiálc volna a fejéhez s a nyalkán vörös bőrzsák lógott. — Pelikán! r— kiáltotta a fiú és nagyot ugrott örömében. Pelikán. Ismerem. Uak! — ordított a pelikán és vörös szemével fenyegetően bámult felénk. Kövér sügér farka lógott ki a csőrdből. Es most az újság jutott az eszembe, amibe a füstöltkolbászt pak. koljük. A tűzhöz rohantam, átlapoztam a bezsírozott újságo', ahol feltűnő belükkel a következő hirdetést olvastam: „Állatsereglet kfsvona'i szállítása alkalmával eltűnj egy pelikán nevű afrikai madár. Ismertető jele: tol. la rózsaszínű és sárga, csőre nagy, hatalmas bőrerszénye van a halak számára, fején tollak díszelegnek. A madár öreg, nagyon gonosz. A gye~c';rket nem szereti. Felnőtteket ritkán támad meg. Kérjük felbukkanását illő iuta'om. ellenében az állatseregletnck jelen eri." — Na. most mit csináljunk? — kérdez Ruvir.t. — Agyonlőni kár volna. Télen úgyis tönkremegy. — Az öreg be-rien'i az álla,! sereglelnél és közben még keresni is fog. — A fiú az öreg után ment. Először se. hogty sem értette meg, hogy miről van szó. De aztán gyanakodva mégis csak odajött a parihoz, hogy megnézze magának az ördögöt. — Hi, hí, kedves, — vihogott az öreg — persze, hogy nem ördög Maradjon csak a sza badban és fogjon ma. gának halakat. Szép. hogy megsziabadíto4 ták a népet az ilyesfajta aggodalomtól. . Napközben halat fogtunk, a pelikán állandóan mögöttünk balba, gott. összehúzo't szeme'kel folyton az öreg. re bámult, mintha akart volna tőle valamif. Egy. szer csak megpillantot ta a halakat, kitá'otta a csőréf és elordította magát! Uak! A szár nyalt is hévesen rázó ga'ta. Az öreg megrémült: Mi.' akar? Meg. bolondult? — Halért könyörög — felelte a fiú. A dlunk neki halat AUg nyelte le. márjbelecsípett a fiú há'á ba és dühösen sziszt "ejt. Arién újra hal" kuv.ye-ált. Kő/ vap múlva " treg bement a vá ba. meg'ítáUa az 6! ••creglelet és Jeleni Ujt a pelikánról. A r msból kijött egy hír, lőhelyes cif' vzzi embe t elvi'te a madarat. Az creg negyven rubelt. kapott az állatié, reglet vezetőjétől, amiért új nadrágot vásárolt magának,