Délmagyarország, 1950. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1950-01-18 / 15. szám

2 Szerda, 1950. Január 97. AZ AZO VI DENYISZENKO TRAKTOROSBRIGADTüL r tanult a deszki Kószó-brigád is Elmunkást jelöltek a deszki gépállomáson J^ agy érdeklődést váltott ki D eszik község lakossága körében 1948 augusztusában, mikor az első traktorok megérkeztek s. volt Récsey-féle uradalomba. Kíváncsian mentek ki azokra a helyekre a falu dolgozó parasztjai, ahol az első barázdákat hasították a nyári szárazságban megrepedezett földbe a traktorok. Sokszor órák hosszat elnézték, hogyan fordították ki a csonttá száradt földből a rögöket a traktor ekevasat Nézták, vizsgálgatták, mérték a szántás mélységét, saját szemükkel akartak meggyőződni, mi az igazság, mért bizony abban az időben reggeltől estig — estétől reggelig mást sem csináltak a kulákok, mint csak a gépállomást, a trak torosokat, munkájukat ócsárolták. Nem volt nehéz meggyőződni az igazságról. Aki egyszer látta a gépi munkát, annak már beszélhettek a kulákok, így is, meg úgy is, azok csak egynek hittek, a saját szemüknek, mert azzal győződtek meg a becsületes jó munkáról. Még egy hónap sem telt el, már az ötödik faluban is ismerték a deszki traktorosok jó munkáját. És 1948 szeptemberében a gépállomás ünnepélyes avatásán a trakturistákat már mint segítőtársaikat, szövetségeseiket üdvözölték, ünnepelték a környék dolgozó parasztjai. Boldogan, örömteljesen szorították meg a traktorosok kezét a kérgeskezű parasztemberek. Ezek a késszoritások a munkás-paraszt szövetség szorosabbra fogásának láncszemei, mozzanatai vol'ak, amelynek köveikeztében fejlődött ki a mostani bensőséges, szoros baráti kapocs a deszki gépállomás dolgozói és a környék dolgozó parasztjai között. A gépállomás traktorosai közé tartozott már ezekben a napokban Kószó Ferenc elvtárs, a deszki gépállomás első élmunkásjelöltje. — A gépállomás létesítésével kezdődött az én életem is — szokta magyarázni Kószó elvtárs munkatársainak, mikor a gépállomás alakulását követő napokra terelődik a szó munka közben. Örökké emlékezetessé lesznek ezek a napok Kószó Ferenc elvtárs és a többi deszki traktoros életében is. Tizennégy évig dolgozott Kószó elvtárs a Récsey-uralalomban. mint gépész, évi tizenhárom mázsa búzáért, tíz kiló zsírért. 80 pengőért és napi egv liter tejért, Ötödmagát tartotta ebből a munkabérnek csúfolt éhbérből. Hajnali két órakor kezdte és este 11 órakor végezte be a napi munkáját a szántás és cséplés idején. 1100 kiló benzint és 45 kiló kenőolajat takarított meg. Ez az eredmény járult legjobban hozzá, hogy ma élmunkásjelölt lehet. A deszki gépállomás dolgozói valamennyien büszkék Kószó elvtársra, élmunkásjelöljükre, aki nemcsak a deszki, hanem az öszszes nagyszegedi gépállomások élmunkásjelöltje is. Most a téli időszakban, amikor valamennyi traktoros benn a gépállomás területén dolgozik. bőséges Idő áll mindannyiunk rendelkezésére, hogy a motorok javítását, kezelését elméletileg .és gyakorlatilag is elsajátíthassák. A deszki traktorosok kihasználják ezt az időt, dolgoznak és tanulnak, hogy a szovjet példát követve élmunkásjelöltté lett Kószó Ferenc brigádvezetőt követhessék és minél eredményesebb munkával vehessék ki részüket az ötéves tervben rájuk háruló hatalmas feladatokból. Az eszmei politikai színvonal emelését segiti elő a megyei Pártoktatás Házában meginduló előadássorozat Szeged dolgozói örömmel fogadták a hírt, hogy a Magyar Dol. gozók Pártja Nagyszegedi Pártbizottsága a „Lenin és Sziálin a szocialista munkáról és munkaversenyről" cknmel előadássorozatot indít a Pártoktatás Házában, Berzsényi.utca 2, szám alatt. Az előadássoro. zat négy előadásból áll és az e'sőre pénteken délután 6 órakor kerül sor. Az MDP üzemi pártltkárai, az ÜB. titkárok, vállalatvezetők, technikusok, technikai értelmiség és a termelési kérdésekkel foglalkozó elvtársak vesznek részt az előadássorozaton. Velük együtt ugyan csak résztvesznek a legkiválóbb pártonkívüli dolgozók, technikusok, technikai értelmiséglek is. Ezzel a fontos előadássorozattal is a megyei Pártoktatás Háza, annak a nagyjelentőségű feladatnak a megvalósítására ad lehetőséget* amelyet a dolgozók elméleti színvonalának emelése jelent. A most megindult előadássorozat is hozzásegít ahhoz, hogy kádereink eszmei, politikai színvonalának fokozásával még Jobb, tökéletesebb munkát vé, gezhessenek, fokozzák a munkaversenylendületet, dolgozó népünk bol* dog jövője érdekében. Mikor vége volt a nagy munkáknak, a téli időben a gazdasági cselédek keserves élete volt az ő élete is, az istállóban a kocsi tetején töltötte el a hideg téli napokat és mikor kitavaszodott, kezdte elölről azt, amit ősszel abbahagyott. — Még visszagondolni is rossz ezekre az ilőkre — mondja Kószó elvtárs, amint a hatalmas R. 50—55-ös traktorát tisztogatja segédvezetőjével, Gyurki Mihálylyal. Büszke erre a gépre Kó zó elvtárs. Ennek a nyergében ülve érte el azt a kiváló eredményt, amiért ma a gépállomás dolgozói élmunk ás jelöltté választották. Nagv akarással és munkakedvvel kezdtek a munkához az őszi szántás-vetés idején a deszki gépállomás dolgozói. Már az első héten versenybe lép. tek egymással brigádvezetők és traktorosok, hogv minél gyorsabb és iobb munkát végezzenek a termelőszövetkezeti csoportok földiem és ugyanúgy az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok földiéin is. Kószó elvtárs mint brigádvezető három traktor munkáját szervezte, irányította s velük e«»vütt traktorvezetők és segéd vezet ők munkáját is. Sok brigádértekezlefen hányták-vetették meg a munka, a verseny kérdéseit. Nem egv üzemi értekezleten jegyezgették, beszélték meg más traktorosokkal és brirádvezetőkkel is tapasztalatai, kat, munkamódszereiket és próbál'á.k ezekkel is a maguk munkáját gyors í tani. A legtöbb tapasztalatot a gép- és traktorállomások lapjából merítettem — mondja Kószó elvtár©. — Ebből olvastam Marosi Béla szaktársam beszámolóját, amelyet „ magyar parasztküldött, séo szovjetuniói tanulmányútjáról. Ebből a .cikkből ismertem meg „ Lenin renddel kitüntetett Azovi gépállomás hires Dcnyiszenkó „Komszomol" traktorbrigád munkamódszereit. Ezeket próbáltam a kilenc komszomolista traktoros példája nyomán nálunk is megvalósítani. Denyiszenkóék előre elkészített terv szerint dolgoztak. Mi ismegpróbáltunk tervszerűséget vinni munkánkban. Jó szervezéssel gondoskodtunk arról, hogy traktorainknak ne kelljen hosszú utakat tenni munka nélkül — és ez többé-kevésbbé sikerült is. Hogy mennyire sikerült Kószó elvtársnak csökkenteni az üresjáratot azt fényesen bebizonyítja az őszi szántás-vetési munkák, valamint a mélyszántás befejezése utáni kiértékelés, amely szerint 250 méterről 55 méterre csökkentették az üresjáratot. A szovjet traktoristák példája nyomán ők is legfőbb szempontnak tartották a talajmunkák időben való elvégzését. Kószőék is — Denyiszenkó brigádjához hasonlóan a gépet; ellenálló karbantartásával előzték meg a nagyobb hibákat. Valahányszor üzemanyagot vettek fel. minden esetben a leggondosabban tisztogatták, ápolták a traktorokat. A gondosan karbantartott traktnaktorokkal fennakadás nélkül végezték munkájukat. Nem egyszer előfordult, hogy 24 óra alatt egy gép 11 holdat is felszántott. A gyors munka mellett a legnagyobb gondot fordították a minőségi munkára. A szép és jó munkájuk élő képét adják a özőregi Petőfi termelőszövetkezeti csoport felszántott földjei. És ennek a munkának is része van abban, hogy a Petőfi-csoport ma mar mintacsoport lehet. Jó munkájuknak újabb lendületet adtak a Sztálin elvtárs születésnapjára tett munkafelajánlások — ugyancsak az ebből a munkából kibontakozó mozgalom, a legjobb traktoros címért folyó verseny. A deszki gépállomás dolgozói közül legjobban vették ki részüket a sztálini felajánlásból a Kószó brigád tagjai, de különösen Kőszó Ferenc elvtárs brigádvezető. ö egymaga 200 hold mélyszántás elvégzését ajánlotta fel Sztálin elvtárs születésnapjára. Ezt a felajánlást túlszárnyalva 245 holdra teljesítette. Ugyanez az idő alatt M

egpróbálom nem a gyakorlott újságíró tollával, de egyszerű munkás egyszerű szavaival le. írni, hogyan értem el a minden öntudatos munkásra megtisztelő szt-ahántivista elnevezést. Munkás családból származom, négyen vagyunk testvérek, de szüleiriket, akiket a Horthy-rendszer kizsákmányolása alaposan megkín. zott, korán elvesztettük. Mindnyájan korán megtanultuk az önálló kenyérkereset gondjaiból, hogy az életnek egyedül a munka az alapja. 15 éves koromban kerültem be a Magyar Kender újszegcdi gyártelepére. Azokat a fiatal munkaerőket, akik ebben az időben bekerülték a gyárba, fokozottabban kizsákmányolták, mint a régi munkásokat. Visszaéltek a tőkések azzal, hogy 'teljesen ki voltunk nekik szolgáltatva és hosszú ideig ingyen dolgoztatlak, utána pedig éhbérrel egyenlő órabérrel voltunk kénytelenek fenntartani magún, kat. A felszabadulás utáni években döbbentem rá arra, hogy a munkásosztály bajait, gondjait egyedül Pártunk, vezetése mellett, a szocializmus elérésével oldhatjuk meg. Ebben az időben már gyakorlott szövönö voltam és sokat foglalkoztam azzal. hogyan segíthetném még főbb és még jobb munkával népi demokráciánkat a szocializ. mus elérése felé vezető úton. A mikor 1949-ben üzemünk, a " Magyar Kender is megindult a gazdasági felemelkedés útján, sokszor beszéltünk arról mi ifjú munkások, hogyan lehetne ezt az örvendetes felemelkedést még jobban meggyorsítani és munkánkon keresztül a termelékenységet emelni. Sokat olvastam a Szabad Né-' pe't és benne a hatalmas, baráti Szovjetunió szövőnőinek munkáját tanulmányoztam, akiket mi ifjúmunkások mindig példaképünknek tekintettünk. A Nagybudapesti Pártbizottság határozata még nagyobb lendület, be hozott bennünket és megérett bennünk az a szándék, hogii amit a 'tőkések uralma alatt pénzbüntetéseknek és gorombaságoknak ki. téve, soha nem csináltunk volna meg. megpróbáljuk forradalmasítani a lenszövést és as eddig legmagasabb gépszámról, a 4 gépről á'térünk 6 gép kiszolgálására. Most már volt kihez fordulnunk. A vállalatvezetőség, a műszaki értelmiség, a művezetői kar megértéssel és szeretettel kezelte minden törekvésünket. Kiszámoltuk, hogy hogyan tudjuk mindazokat a mozdulatokat, amelyek a szövéshez szükségesek, a lehető legjobban lerövidíteni. Már hosszú ideje 4 gépen gyakoroltuk, hogy hogyan lehetne minden felesleges mozdulatot mellőzni és ezáltal a munkát könnyebbé és jobbá tenni. A sztálini műszak elöli adva ** volt a lehetőség a 6 gépre wló áttérésre, mert üzemünk nagyobb mennyiségű női ruhaanyag rendelést kapott és ez módot adott arra, hogv 6 egymás mellett levő gépen egyforma árút tegyünk fel. Ezért használtuk fel az első lehe. tőségét, amely mindannyiunk által szeretett és nagyrabecsült Sztálin elvtársunk születésnapján érkezett el. Még a sztálini műszak előtt két nappal bejelen'etiik, hogy ezen a nagy napon már 6 gépen akarunk dolgozni- Aki ismeri a Magyar Kender dolgozóinak a sztálini műszakon elért eredményeit, már tudja is, hogv ez a kísérlet bevált és mi öten. ifjúmunkások ezen a napon 6 gép. pel magasabb teljesítményt értünk el, mint azelőtt, amikor 4 gépen dolgoztunk. Ezt az eredményt azóta is meg. tartottuk, mert érezzük, hogy a munka termelékenységének emelése hatalmas fegyver a kezünkben az imperialistákkal és a nemzetközi nagytőkével való harcban. Mi if. júmunkásak minden erőnkkel azon vagyunk, hogy most az ötéves terv kezdetén eddigi munkamódszereinket munkatársainknak átadva, minél szebb és minél jobb eredményekikel legyűrik méltók a sztahánovisla névhez. U isszük és reméljük, hogy az 11 ötéves terv első évében még sok újabb eredményt fogunk elérni és azt akarjuk, hogy Pártunk vezetői mindig megelégedéssel gon. doljanak rárik. Ha mostanában az újságot olvasom, gyakran találkozom saját ne. vemmel. Ez eleinte zavarba ejte't, de most már érzem és tudom, hogy nem nekem Pontyik Jolánnak. hanem a szocializmus/ építő egyik munkásnak a dicsőségét írják meg a topokban. Jól esik naprólnapra érezni, hogy a népi demokrácia jóvöltá. ból a nagy Szovjetunió 'támogatásával és Pártunk irányításával ho. gyan emelkedik mindannyiunk életszínvonala és hogyan haladunk a mi munkánkon keresztül is egyre gyorsabban és gyorsabban mindannyiunk boldogulása, a szocializmus felé. Pontyik Jolán A dolgozó kisparasztok érdekeit védi a Lóértékesitő Nemzeti Vállalat Számtalanszor becsapták a dolgozó parasztokat a kupecek és kulákok a lóvásárlásnál is, sőt még ma is vannak, akik azzal kísérleteznek, hogy megkárosítsák a dolgozókat. A Lóértékesitő NV ezen a területen nyújt segítséget a dolgozó parasztoknak. Magas áron veszi át a lovakat intézméA szakszervezeti napokon osztják ki az uj élmunkásjelvényeket és a nyereségrészesedést A legtöbb szegedi üzemben csütörtökön tartják meg az ünnepélyeket A nagyszegedi üzemek dolgozói lelkesen készülnek a szakszervezeti napra, hogy annak keretében felejthetetlen ünnepségek 60tán átadják az élmunkásjelvényt azokak a dolgozóknak, akik a termelésben élenjártak, a diadalmas sztálini műszakban csúcseredményt értek el, tudásukat — melyet a szovjet emberektől tanultak el — átadtak a többieknek. A szakszervezeti napok keretében adják át a negyedévi nyereségrészesedést is a termelés élenjáróinak. Az ünnepélyéé szakszervezeti napok a legtöbb szegedi üzemben csütörtökön zajlanak le. Kedden délután a tápéi hajójavító dolgozói tartották meg bensőséges ünnepségüket. Szűcs György elvtárs, az üzemi bizottság titkáira megnyitójában hangoztatta, hogy ezt az ünnepséget is Sztálin elvtársak és népének köszönhetjük, annak, hogy megszilárdult hazánkban a proletárdiktatúra. — Rákosi elvtárs vezetésével újabb győzelmeket érünk el — mondotta a dolgozók hatalmas tapsa és éljenzése közben. Azután nagy taps közben mellére tűzte az élmunkásjelvényt Vince István elvtárs hajókovácsnak és a nyereségrészesedésből átadta a 220 forintot. HoUósi István termelésben élenjáró lakatos is 220 forintot kapott jó munkája jutalmául. A dolgozók virágcsokrokat adtak át a megjutaimazottaknak és szűnni nem akaróan éltették a Szivjetúniót és a Pártot. f Azután Erdei Károly elvtárs párttitkár szólott az eddigi eredményiéről és ax elkövetkezendő feladat okróL nyek, nemzeti vállalatok és az állam részére. Most is nagyobb vásárlást bonyolított le a Lóértékesitő NV. Ennek során sok kisparaszt értékesíthette jól a lovát. Ezenkívül a dolgozó parasztok igényeit is kielégíti, jó igáslovakart bocsájt a rendelkezésükre és nem kell a vásárlónak attól tartania, hogy a ló használhatatlan lesz. mint anjikor kupecektől vásárolták és azok kehes, beteg, rossz lovakat 6óztak borsos összegekért nyakukba. A lóértékesitő NV legutóbb egy algyői kisparaszt érdekét védte meg, akinek megbokrosodott a lova, leugrott a töltésről és azért kényszervágást kellett alkalmazni. Tombácz István lómészáros kihasználta a megszorult ember nehéz helyzetét s ötven forintért vette meg a lovat, A megkárosító tt_dolgozó kisparaszt panasszal fordult a Lóértékesitő Nemzeti Vállalathoz s ax kötelezte a mészárost, hogv a méltányos, megállapított árat, még 300 forintot fizessen a lóért,