Délmagyarország, 1950. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1950-01-17 / 14. szám

2 1950. Január W. Az olasz nép harca uj szakaszba lépett Amerika parancsára újra De Gasperit bízták meg kormányalakításáéi Az olasz államelnök szombaton éjjel újból De Gasperit bízta meg kormányalakítással. Ezzel! az imperialisták olaszországi ki­rendeltsége hivatalosan tudtára adta az olasz népnek, hogy foly­tatni kívánja a nyilt elnyomás és a terrorista módszerek poli­tikáját. De Gnsperi újabb miniszter­elnöki megbízatása nem lepte meg az olasz dolgozókat. A ki­zsákmányolt olasz munkások, dolgozó parasztok és tlsztvlsolők pontosan tudják, hogy Olaszor­szágot Washingtonból kormá­nyozzák és Washington De Gas­periben olyan embert talált, aki habozás nélkül teljesít minden parancsot. Ilyen embert a Fehér Iláz és a Wall Street nem egy­könnyen ejt el. A kommunista és szocialista lapok vasárnapi cikkel már vilá­gosan mutatják, hogy az olasz nép harcának új szakasza kezdő­dik. Az Unita „Modena emberé­nek" nevezi De Gasperit és han­goztatja, hogy az az út, ame­lyet az imperialisták választot­tak, szerencsétlenséghez vezet. A lap megállapítja, hogy De Gasperi kormányzásának szociá lis mérlege az utolsó két hónap alatt: 41 halott és 300 sebesült. — De Gasperi miniszterelnöki kijelölése — folytatja az Unita — azt a kötelességet rója ránk. hogy minden eddiginél nagyobb arányú agitációs és szervezési munkaira kezdjünk. A dolgozó népnek a munkás osztály vezetése alatt AUandc készenlétben kell lennie — a tör­vényes önvédelem jogán. Hasonló szellemben ír a bal­oldali szocialista Avanti is. A Wall-Street kiér!ékeli Titó árulását A „Tartós békéért, népi demoki áciáét tt( cikke Közösen írt „A mai Kelet-Eu. rópa" („Eastern Európe to­day" U. S. Foreign Policy As­sociation. Sept. Oct. 1949) című brossurájában, Joseph Harsch és Emil Lengyel nem csupán an­nak a jelentőségét becsülik fel hallatlan cinizmussal, hogy Tito klikkje elárulta a szocializmust és átment az imperialista tábor­ba, hanem kiemelik azt is, hogy milyen szerepet játszott ez a klikk a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen in­dítandó imperialista háború elő­készületeiben. A szerzők rámutatnak arra, hogy Tito árulása előtt, az ame­rikai diplomácia keleteurópai „operációi" (olvasd: kémkedése. Szerk.) közben, csaknem kivétel nélkül az ott fennálló rendsze­rekkel szemben ellenséges ele­mekre támaszkodott De ez a taktika „nem vált be", jegyzi meg a brosúra. Ma, amikor Tito, Kar­delj, Rankovics. Gyilasz ós a többiek már a Wall-Street zse­bében ülnek — az amerikai dip­lomaták el vannak ragadtatva. Tito — írja lelkendezve Harsc és Lengyel —, egyedül annyit ér. mint. valamennyi elé­gedetlen együttvéve... Kilenc francia hadosztály felszerelése egymilliárd dollárokba kerül ugyanakkor Tito potenciálisan 20 jugoszláv hadosztályt állított a nyugat oldalára"... Ez a cinikus beismerés „Az USA Külpolitikai Társasága" ál­tal kiadott brosúrában, melyet az USA külügyminisztériuma su. galmazott s amely a külügymi­nisztérium titkos gondolatainak ad hangot, egyrészt a washing­toni háborús gyújtogat ók eddig ismert keleteurópai politikájuk­ról szóló nyilatkozatai közül a leplezetlenebb, másrészt meg­semmisítő vádirat TRo áruló klikkje ellen. Harsóh és Lengyel azt erősít geti, hogy a Tito-klikk megvá sárlása a Wall-Street legna gyobb keleteurópai sikere a há­borúutáni időszakban és ki jelen tik. hogv a fjtóieta „titkosrend­őrség tevékenysége főleg a Kom­inform ügynökei (olvasd: vala­mennyi becsületes kommunista. Szerk Á ellen, nem pedig a nyu­gati ügynökök (kémek. Szerk.) ellen irányul." A külügyminisztérium firká­sz,ni azonban túlságosan bíznak ebben a húsz hadosztályban. Ko. rai az örömük. Jugoszlávia munkásai és pa­rasztjai, Franciaország és a töb­bi országok munkásaihoz és pa­rasztjaihoz hasonlóan, sohasem fognak harcolni a Szovjetunió és a népi demokratikus országok el­len. Öt éve szabadult fel Varsó öt ive, 191,5 január 17-én a MAVAG gyártmányú kocsival düfiőségea Szovjet Hadsereg gyarapították. R szovjet dogozók minden városbon te községben megemlékeznek Lemn halinak 26. évfordulójáról A Szovjetunió valamennyi vá­rosában és községében a dolgo­zók előkészületeket tesznek, hogy megemlékezzenek Vladimír Il­jics Leninnek, a Bolsevik Párt és a szovjet állam megalkotója ha­lálának 20. évfordulójáról. Az évfordulóval kapcsolatban or­szágszerte gyűléseket és összejö­veteleket tartanak, amelyeken előadók és szónokok ismertetik a prolctárlátns nagy vezérének életét és munkásságát. Ismerte­tik azokat a hatalmas sikereket és eredményeket, amelyeket a szovjet nép Lenin útján halad­va Sztálin vezetésével elért. Az egyik leningrádi múzeum­ban nagy kiállítás nyílt meg, amely Lenin és Sztálin nagy ba­rátságát tükrözi vissza. A festé­szet, a szobrászat és a grafika mesterei új művekben örökítik meg Lenint. Szerte az országban mozífesztíválok kezdődnek, ame­lyek során a szovjet állam meg­alapítójáról készült filmeket nur­tatnak be. Kievben, Szovjet-Ukrajna fő­városában szintén Lenin-kiállítá­sokat rendeznek. Különösen fé­nyes kiállítás nyílt a Lenin-mú­zeum ukrajnai fiókmúzeumában. A kiállítás egyik termében Le­nin és Sztálin műveinek, kínai, bolgár, francia, román és szá­mos niás nyelven megjelent ki­adásait mutatják be. A szovjet emberek kegyelettel őrzik Lenin emlékét. Rigában a nép gondos­kodása két történelmi épületet vesz körül, amelyekben Lenin ri­gai tartózkodása során lakott. Gondosan őrzik a moszkvai ke­rületben lévő Podoljska dolgozói azt a házat, amelyben Lenin szi­bériai száműzetéséről visszatérve 1900-ban lakott. Történelmi helységgé vilt Susenszkoje községe is. A köz­ségből érkezett legújabb levél­tudósítások beszámoltak az egy­kor eldugott szibériai helység új életéről. A községbe, ahol Lenin 1897-től 1900-lg száműzetésben élt, az ország minden részéből az emberek százai és ezrei láto­gatnak el. A házacskákat, ame­lyekben fél évszázaddal ezelőtt Lenin élt, múzeummá alakítot­ták át. Susenszkoje ma már kör­zeti központ, a tudás, a villa­mosítás, a rádió terjesztésének helyi központja. Az újjáépült, virágzó Susenszkoje méltó kife­jezője Lenin emlékének. diadalmasan előrenyomuló csa­patai Konstanty Rokosowski tábornagy vezetésével és az I. Lengyel Hadsereg felszabadí­tották Varsót. A lengyel fővá­rost a német fasiszták rend­szercsen é8 módszeresen le­rombolták. A Visztula balpart­ján csaknem minden ház meg­semmisült, elpusztult a csator­názás, a közlekedés. A lengyel dolgozók nyomban hozzáfogtak Varsó újjáépíté­séhez. Bebizonyították: tudnak élni a szabadsággal, amelyet a Szovjet Hadsereg hozott el számukra. Ma már Varsónak több mint 615.000 lakosa van és a város as egykori Varsó romjai felett a történelmi szép­ségek megőrzésével épül újja. Az elmúlt évek alatt a len­gyel dolgozók fővárosuk újjá­építésére sok segítséget kaptak mindenekelőtt a Szovjetuniótól és a népi demokráciáktól is. Büszkén olvashatjuk, hogy pél­dául Varsó autóbuszparkját a legutóbbi hetekben 50 magvar. 191,9-ben fokozott lendület­nek indult Varsó újjáépítése. Hatalmas ütemben állították helyre a csatornázást, 9500 gázmérőt szereltek fel, a vil­lamoshálózatot 80, a troUey­buszhálózatot 11,, az autó­buszhálózatot 99 kilométer hosszúra fejlesztették. Az építkezéssel egyidejűleg rohamos fejlődésnek indult Varsó kulturális élete is.. A községi önkormányzat kulturá­lis osztálya több mint 1300 elő­adást, hangversenyt stb. ren­dezett. Míg 191,9 elején mindössze hat mozi működött Varsóban, 1,1,70 férőhellyel, ma már ki­lenc moziban 7500 varsói la­kos gyönyörködhet az új fil­mekben. Ma, öt évvel Varsó felszaba­dulása után testvéri üdvözle­tünket küldjük a népi demok­ratikus Lengyelország és fő­városa dolgozóinak, akik « romok helyén új, virágzó fő­várost építettek. RogíSniiéíő biróséig elé kerülnek egy gyilkos, demokeáciae tenes kulákszervezet tagjai A belügyminiszter sajtóosztá­lya közli: Ez év január 3-án Lengyelká­polnán állatias kegyetlenséggel megölték Kiss Imre újgaedát. a lengyelkápolnai MDP szervezet volt titkárát A gyilkosok Kiss Imre kezét hátrakötötték, torkát átvágták, szemeit kiszúrták és összesen 27 késszúrással öltek meg. A nyomozás megállapítot­ta, hogy a gyilkosságot egy ku­lákszervezet hajtotta végre, amelynek élén eev Dobó István nevű jugoszláv kulák állott, akit Titóék tavaly augusztusban küld­tek Magyarországra abból a cél­ból, hogy a gazdag parasztok között népi demokrácia ellened szervezetet hozzon létre. A gyil­kosságban közvetlenül résztvett Császár Antal és Ördög Imre, helybeli kulák is. Császár Antalt és Ördög Imrét elfogták. A bi­zonyítékok eúlya alatt mindket­ten beismerő vallomást tettek. Ugyancsak elfogták a szervezet­nek 11 kulák tagját. Dobó Ist­ván szökésben van. Az Államvé­delmi Hatóság 10.000 forint ju« talmat tűzött ki annak, aki Dobó István nyomára vezet. A szervezkedés ügyében a nyo. mozás tovább folyik. A gyilkoso. kat és a szervezet tagjait rög­tönítélő bíróság elé állítják. 31 éve gyilkolták meg Kari Liebnechtet és Rose Luxemburgot 31 évvel ezelőtt gyilkolták meg Kari Liebnechtet és Rose Luxem­burgot, a német nép szabadsághar­cának és a béke ügyének nagy har­cosait. A Német Szocialista Egy­ségpárt vezetősége az évforduló al­kalmából vasárnap tömeggyűlést rendezett Wilhelm Pieck elvtárs, a Német Demokratikus Népköztársaság elnö­ke az évforduló alkalmából cikket trt a „Neues Deutschland"-ban Megállapítja, hogy a német mun­kásság január 15-én soha nem mu­lasztotta el megemlékezni ügyénei két nagy vértanujáról. — Ez a két név, mint Lenin mon* dotta, örök jelképe marad az oda­adásnak, amellyel a szocialista ügy harcosai életüket a munkásságnak szentelték és szentelik az elnyomók elleni harcban. Kari Liebnecht és Rose Luxemburg szellemi hagyatéka azt jelenti, hogy Németország egy­ségét és az igazságos békét csak úgy valósftiatjuk meg, ha biztosít­juk Németország demokratikus fej­lődését. ...Itt vagvok az Orosz­országi Szociáldemokra­ta Párt kongresszusán persze, hogv ünnep volt ez. De ünnepélvcs ham. gulatom csak az első ülésig tartott — amíg ki nem tört a vita a „na­pirend" kérdéséről. A vita vadsága hideg zu­hanyként zúdult rám, nemcsak azért. mert éreztem, hogv milyen élesen szakadt a párt rejormis ákra és forra­dalmárokra, e2f már 1903 ára tudtam — ha­nem azért is, mert lát­tam, hogv mennyire gyű­lölik a reformisták Le­nint. Ez a gyűlölet át­jár ó beszédeiket és úgy buggyant ki szavaikból, mint a nagy nyomás alatt álló víz a régi tűz­oltócsőbőt. És ime, Vladimír Il­jics gyors léptekkel a pódiumra sietett és ezt mondta: „Elvtársak!" XJgv éreztem, hogv rosz­szul beszél, de már egy pillanat múlva engem is, mint a többieket „lenyűgözött" a beszéde. Először életiben hal. •Londonban teflot ák (1907 április — májusé­ben) nz Oroszországi Szociáldemokrata Mun­káspárt V. kergresszu­*»t. lottam, hogy a politika legbonyolul abb kérdé­seiről ilyen egyszerűen tehet beszélni. Ez aszó. nok nem próbált szép frázisokat szerkeszteni, de minden szónak cso­dálatos könnyedséggel a legpontosabb értelmét adta. Nagyon nehéz megrajzolni azt a mély benyomást, amit szó­noklata fett. Előrenyújtott keze .és kissé felemelt tenyere, mely mintha minden szói mérlegre tett volna, visszautasítva az ellen­fél frázisait, nyomós érvekkel helyettesítve azokat, bizonyítékokkal, hogy a munkásosztály­nak joga és kötelessége saját útját járni és nem a liberális burzsoázia mögött, sőt nem is vele egy sorban haladni — mindez rendkívüli volt és mindezt Lenin vala­hogy nem a saját névé. ben. de tényleg a törté­nelem akaratából mon­dotta. Beszédének ,ö­mörsége, befejezettsége, közvetlensége és ereje, ő maga ott a pódiumon — mindez olyan volt, mint valami klasszikus mű: minden a helyén benne és semmi se fö­lösleges, semmi cicoma és ha van is, nem lát­szik, mert annyira ter. mészefes és szükséges, mint az arcon a két „EGYSZERŰ, MINT AZ IGAZSÁG' Részlet Maxim Gorkij „LENIN" müvéből szem, a kézen az öt újj. Ami az időt illeti, Le­nin kevesebbet bes,zélt, mint az előző szónokok, de ami a benyomást il­leti, sokkal többet; nem­csak én érezfem ezt, a hátam mögött lelkesen suttogták: — Tömören beszél!... Igy is volt. Mind.en érve önmagától bonta. kozott ki a benne rejlő erő folyamán. A mense­vikek nem restellték megmutatni, hogy Le. nin beszéde kellemetlen nekik. Lenin maga pe­dig — több, mint kelle­metlen. Minél meggyő­zőbben bizonyította Le­nin, hogy a pártnak a forradalmi elmélet ma. gaslafdra kell emelked­nie, hogy annál jobban ellenőrizhesse a gyakor­latot — annál gyűlölkö­dő bbek voltak a közbe­szólások. — A kongresszust nem azért hívtuk egybe, hogy filozófáljunk! — Ne tanítson ben­nünket, nem vaagunk gimnazisták! Különös igyekeze'tet fejtett ki egy magas, szakállas rőfüskcrcskcr dő-képű ember.. ... Ai ingerültség, a gúny, „ gyűlölet go­nosz, forró szele fujt a teremben, százak szeme különbözőképpen tükrözte vissza Vladi­mír Iljics alakját. Sem látszott rajta, hogy az ellenséges ki­rohanások izgatják, hévvel beszéH, de nyo­matékkal, nyugodtan. Néhány nap múlva megtudtam, hogy mibe került neki ez „ külső nyugalom. Az volt a benyomá­som, hogy Iljics ereje, harciassága, Önbizal­ma a kongresszus min­den napjával nő, hogy napról-napra kemé­nyebben csengenek szavai és a kongresz­szus bolsevik részének hangulata napról-napra határozottabbá, szigo­rúbbá válik. Néhány munkás, oki most látta először Le­nint, a Hydc-parkban Leninnek a kongresz­szuson tanúsított visel­kedéséről beszélgetett. Valamelyik n következő jellemző szavakat mondott* — Nem tudom, lehet, hogy itt Európában a munkásoknak van még ilyen okos emberünk is, Bebel, vagy más valaki. De, hogy volna még egy olyan, akit én azonnal igy megszeret­nék, azt nem hiszem! Egy másik munkás mosolyogva hozzáfűz­te: — Ez'a mi embe­rünk! — Plechdnov is a mi emberünk — hangzott az ellenvetés A felelet fején talál­ta a szöget: — Plechdnov taní­tónk és amellett úr, de Lenin: vezérünk és elvtársunk. Egy fiatal munkás tréfásan jegyezte meg: — Plechánovot szo­rítja a kabátja. ... Mindig ugyanab­ban a kis olcsó ven­déglőben ebédeltünk egy kis társasággal együtt. Észrevettem, hogy Iljics nagyon ke­veset eszik. Két-három tojásból rántottát, egy szelet sonkát, egy po­hár sürü barna sörrel. Látszott, hogy nem so­kat törődik magával és engem meglepett, hogy, mennyire törődik „ munkásokkal. Az élelmezés kérdését Andréjeva asszony in­tézte és Lenin megkér­dezte: — Mit gondol: nem éheinek az elvtársak!? Nem? hm... hm.., De talán mA^is nagyobb porciókat kellene adni? Eljött a szállodába, ahol laktam és látom: tapogatja az ágyat. — Mit csinál? Azt nézem, nem nyirkos-e n lepedő? Én nem értettem meg azonnal, hogy mi­ért kell Leninnek tud­nia. milyenek London­ban „ lepedők? Lenin észrevette csodálkozá­somat és megmagya­rázta: — Vigyáznia kell az egészségére!... 1918 őszén megkér­deztem Dimitrij Pavlov szormovói munkást, hogy véleménye szerint me'yik Lenin legki­emelkedőbb jellemvo­nása? — Az egyszerűség. Egyszerű, mint az igazság! Ezt úgy mondta, mint amit iái piw­dolt é3 régen megálla­pított. Tudvalevő, hor^i az embert a legszigorúb­ban saját beosztottjai itélik el. De Lenin so­főrje, Gill, aki sokat tapasztalt ember, ezt mondta: — Lenin rendkívüli ember. Ilyen nincs több. Viszem egyszer a Mjasznickdja-utcán, únflll a forgalom, alig tudom vezetni a gé­pet, félek, hogy össze­zúzzák, tülkölök, na. gyon izgatott vagyok. Ö meg kinyitja a ko­csi ajtaját, a kocsi­hágcsójdn keresztül hozzám kapaszkodik — minden percben elüt­heti valami jd.mü — és azt mondja: „Ké­rem. Gill. ne idegesked­jék. csak vezesse a gé­pet. mint a többiek." Én répi sofőr vagyok, én tudom, hogy ilyet más nem tesz. Nehéz visszaadni, megrajzolni azt a ter­mészetességet és hajlé­konyságot, amellyel minden benyomása egy mederbe ömlött. Gondolatai, mint az iránytű mulatója. min­dig „ dolgozó nép osr* tályérdekei felé fordul*

Next

/
Thumbnails
Contents