Délmagyarország, 1950. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1950-01-11 / 9. szám

1850. január 11. A VZWIEL MH&M, BUSZKESEGE IRTA: PAVEL BIKOV, SZTÁLIN-DIDAS ESZTERGÁLYOS Nemrég a magyar nép meg hívására Magyarországon jártam több más sztahanovista társain kíséretében. Azelőtt is voltam már külföldön — Olaszország­ban, A kapitalista Olaszország dolgozói az egyre mélyülő gaz­dasági válság, a kizsákmányolás, munkanélküliség és nyomor szörnyű szenvedéseit élik. Ma­gyarország pedig, akrácsak a többi népi demokratikus állam, a gazdasági és kulturális élet fellendülésének útján jár. Magyarország dolgozói számára ifij alkotmányuk biztosítja az egyenjogúság minden áldását. Magyar földön éreztük, hogy barátok között járunk, akik ben­nünk annak a szovjet népnek a képviselőit látják, amely Ma­gyarország számára meghozta a szabad, boldog életet. Megismer­kedhettünk az új Magyarország munkásaival, nagy és leküzdhe­tetlen igyekezetükkel, amellyel a szovjet sztahánovistáktól ta­nulni akarnak. Erről nemcsak abból győződtem meg, hogy egy sereg olyan munkást soroltak fel előttem, akik már alkalmaz­zák a szovjet dolgozók módsze­reit. Erről tények • alapján is meggyőződtem — még hozzá meglehetősen szokatlan tények alapján. A vörös-Csepel üzemében Bíró vezérigazgató vezetett be. Az eszterga, csiszoló és maró­padok között nagy tömeg mun­kás vett körül. Mindenekelőtt a szovjet esztergályosok munka­módszerei érdekelték őket. Be­szélni kezdtem a szovjet mun­kások sikereiről és saját ered­ményeimről is. Ekkor egyikük — nyilván azok közül, akik nem fogják be a fülüket a rémhír­terjesztők elől — kérte, mutas­sam meg a tenyeremet. Egyszó­val kételkedett abban, hogy munkás vagyok. S bár egyedül maradt, senki nem állt mellé, felébredt bennem a munkásön­érzet és elhatároztam, megmu­tatom, hogyan dolgozunk mi, szovjet emberek. Munkaköpenyt vettem fel, kértem négy kést, ezeket meg felelő szögben élesítettem ki, elraktam a • munkapad körül minden felesleges szerszámot és munkához láttam, — Milyen forgássebességre van beállítva a gép? — kérdez­tem. — Háromszázra 1 — Állítsák be hétszázra! — Lehetetlen — jegyezte meg az egyik technikus. — Csak tegyék, minden rend­ben lesz. A munkások és mérnökök szc. ros gyűrűben fogták körül ?z esztergapadot. Az első vágás nagyszerűen sikerült. Az acél­forgács pattogott, nem nyúlt hosszúra, mint azoknál az esz­tergályosoknál, akik nem isme­rik kés köszörülési eljárásomat. Kértem, hogy gépemet állít­sák maximális sebességre — 1400 fordulatra. Újra igyekez­tek meggyőzni arról, hogy ez képtelenség. Megjegyeztem, oda­haza 3 ezres forgássebességge. dolgozom és folytattam a mun­kás. A forró acélforgácsok úgy röpködtek, hogy az emberek­nek odébb kellett huzódniok. A munkások felültek a szomszédoí gépekre, az állványok tetejére, hogy jobban lássák munkámar Nem csalódtak. Két és fél pere fnulva levettem a padról a kés­alkatrészt, amelynek megmur kálására 80 percre volt szük ségük. Az emberek ismét körém gyű­lekez*ek, kezemet szorongatták ölelgettek, megköszönték a taní­tást. Elsőnek az az idősebb munkás, aki az előbb nem hitte el, hogy magam is munkás va gyok. Kiolvastam szeméből az' a nem is titkolt örömet, hogy boldog, amiért nem neki vol igaza. Sokan jegyzetfüzetüke: nyújtották felém, hogy rajzol jam be a késköszörülés szögéi és írjam be nevemet is emlékül lemét beállítottam a gépet s még néhány munkásnak meg mutattam a szovjet esztergályo sok módszerét. Kijelentették, ől is „gyorsvágók" lesznek. Bíró elvtárs, a csepeli gyá igazgatója elmondta, gyakran milyen dühbe gurulnak a mun káaok „Amerika hangja" és más hasonló „hangok" rágalma1 felett. — Tud uk, kitől kell tanulnunk, élni és dolgozni is! Nemcsak a gyári munkások beszélnek így. A magyar művészek is. A Bel városi Színházban végignéztem a „Moszkvai jellem" előadását. Szünetben meghívtak a kulisz­szák mögé és a színészek izga­tottan kérdezték, játszanak-e úgy, mint a szovjet színészek. Mindannyian a moszkvai nagy művészektől igyekeznek tanulni. Olaszországban annak voltam tanúja, milyen égő gyűlölettel vi­seltetnek a dolgozók az ameri­kai megszállók ellen és mennyi­re szeretik a Szovjetuniót. Az olasz kormány mindent elkövet, hogy az olasz munkások ne fe­jezhessék ki szeretetüket. A „Fiat"-művek üzemébe csak nagy nehézségek árán juthat­tunk be. A tulajdonos szobájá­ban fogadott bennünket és ami­kor mi megkértük, mutassák meg nekünk a műhelyeket, szem­ta a kérést. Nyíltan nem utasít­hatott vissza, de úgy kerülte meg a kérés teljesítését, hogy gépkocsiba ültetett bennünket és így vezetett műhelyről-műhely­re. A munkások nem tudhatták, kik ülnek az autóban és így nem törődtek velünk. De amikor a kocsi lelassított, egy munkáslány észrevette kabátom kihajtóján a Sztálin-díj, Sztálin arcképe dom­borművével díszített kis jelvényt. — Oroszok! — kiálltotta, hogy az egész műhely meghal­lotta. ünnepel az Albán Népköztársaság Négy évvel ezelőtt, 1946 január 11-én kiáltották ki az Albán Név­köztársaságot. Ez az esemény le­zárta a feudális-burzsoá osztályok elnyomó rendszerének időszakát és ú) korszakot nyitott az albán nép számára. A népköztársasági ál­lamforma biztosította azt, hogy a hatalom a nép kezébe kerüljön, ezzel egyben biztosította a nép számára a szabadságot, független­séget és szuverénitást. Az Albán Népköztársaság a di­csőséges Szovjet Hadsereg győzel­mének és e győzelemre támaszkod­va az albán nép felszabadító har­cainak eredményeként jött létre. Ha összehasonlítjuk a mai Al­bániát a régi Albániával, képet nyerünk arról az óriási munkáról és azokról a jelentős sikerekről, amelyek a szabadságszerető kis albán népet a biztos és boldog jö­A kocsi most már nem mehe­tett tovább, a munkások elállták vő felé vezetik. az útját ölelgettek, kezünket Az albán'ipar 267 százalékkal szorongatták és lelkesen fejez- lópleUl a háboníriőíh ^vo^ ,., , .. .. ... . laf, jelenleg Tirana mellett nagy tek ki örömüket, szeretetüket. t£tiikombindt épül 20 millió Mikor visszaültünk a kocsiba és négv-a^ter évi kapacitással. A tovább hajtottunk, az egybe- textilkombinátot Sztálinról nevez­gyült munkások az Internacioná- fék el. Ezenkívül egy cukorkombi­lét kezdték énekelni. nát. egy hatalmas vízierőműcen­Milyen tanulságokat vonok le trilJ és í2&mf íc,'fbb jjj": mindebből? Az egész, emberiség "százXal mel láthatóan kelletlenül fogad- zói is. határtalan szeretete és tisztele­te veszi körül Sztálin elvtárs nevét, aki megfogta a szovjet emberek kezét, felemelte és a kommunizmus útjára vezette őket. Annak a nevét, aki a nagy Sztálini Alkolmányt adta a szovjet népnek — azt az Al­kotmányt, amelyet 1936-ban tar­tott történelmi beszédében Sztá­lin elvtárs olyan harc eredmé­nyének nevezett, amely „az em­beriség felszabadítása frontján elért győzelem" jegyében folyt le. A Sztálini Alkotmány suga­ra alatt dolgozn] és élni határ­talan boldogság. Ezt érzik már a világ többi országának dolgo­haladíák fúl, állattenyésztésben 190 százalékkal. A dolgozó paraszt­ság a korszerű mezőgazdaság ál­jára lép. Jelenleg 58 földműves­szövetkezet dolgozik és a talajjaví- demokráciákkal. tások terén 300 százalékkal halad­ták túl a háborúélőtti színvonalat. A nép egészségének megvédése érdekében számos k&rházat, szana­tóriumot, ambulanciákat létesítet­tek. Ilyenek a múltban egyáltalán nem léteztek Albániában, Uj iskolák felállítása terén 311 százalékos az eredmény. A tanulók száma az 1938-as 58.000-ról 181 ezerre emelkedett. A felszabadulás óta szépművészeti középi-kolát, nyolc múzeumot, négy nagy könyv­tárat, állami színházat és számos filmszínházat építettek. Az állami és szövetkezeti keres­kedelem fokozatosan kiszorítja a magánszektort. Ma ez utóbbi nem képvisel többet tizenhat százalék­nál. Politikai térén az Albán Népköz­társaság a Szovjetunió és a népi demokráciák segítségével kudarc­ba fullasztotta az angol-amerikai imperialisták és csatlósaik fenyege­téseit és kísérleteit, amelyekkel akadályozni akarták az ország ha­ladását. Megsemmisítették a tifó­ista kémbanda terveit, amelyek ré­vén Albániát Jugoszlávia gyarma­tává, „hetedik köztársaságává" akarták tenni. Az évforduló az albán népet Teá­jes egészében mozgósítva találja az építő munkára, arra- hogy lerakja a szocialista társadalom alapjait az Albán Munkapárt irányítása mel­lett. szoros, ezétféphetetlen barát­ságban a Szovjetunióval és a népi Az ötéves terv fo'yomán hatalmas feladatok várnak a Magyar Tudományos Akadémiára Az ötéves tervben hatalmas fel­adatok várnak a Magyar Tudomá­nyos Akadémiára, amelynek felada­ta lesz, hogy a tudomány ötéves ter­vének végrehajtását ellenőrizze és irányítsa. Az összes tudományos in­tézetek kötelesek bemutatni költ­ségvetésüket az Akadémiának. A Tudományos Akadémia új inté­Az imperialisták feladták azt a reményt, hogy megdönthetik a népi demokráciát Kínában A svéd kommunista párt lapja, a Ny Dag, vezércikkében azzal a ténnyel foglalkozik, hogy Nagybri­tánia elismerte a pekingi népi kor­mányt. Az elismerés ténye — álla. pilja meg a lap — elárulja, hogy az angol imperialisták „feladták a reményt, hogy megdönthetik a népi demokratikus rendszert Kínában." Titonak a Biztonsági Tanácsba való beválasztása kapcsán a svéd lap megállapítja: „Az imperialista küldöttek viselkedhetnek ahogy akarnak. Ez azonban nem akadá. lyozhatja meg a kinai nép valódi képviselőit abban, hogy rövidesen elfoglalják helyüket és szavazzanak a Biztonsági Tanácsban. A dán kommunista párt lapja, a Land og Folk azzal kapcsolatban, hogy Dánia elismerte a pekingi népi kormányt, rámidat arra, hogy Dá. nia csupán Nagybri'.ánnia példáját köveife. A kopenhágai külügymi­nisztérium utasítást kapott. Dániá­nak akárcsak Nagybriiánniának — jóllehet kisebb mértékben _ nagy gazdasági érdekei fűződnek Kíná­hoz, de a dán érdekek egymaguk­ban nem voltak képesek arra bimi a dán kormányt, hogy elismerje a szabad Kinát, csupán a külföldről érkezett utasítás állapítja meg a lap _ gyorsította meg a dán kor. mánytagok koponyáinak működését zetek egész sorát is létrehozza. így a Központi Fizikai Intézetet, ame­lyet a legkorszerűbben rendeznek be. Az idén alakul meg a Magyar­Szovjet Tudományos Intézet, amely­nek célja az élenjáró szovjet tudo­mány eredményeinek tanulmányozá­sa. Az intézetbe könyvtárat is szer­veznek éa gondoskodnak arról ia, hogy a szovjet tudomány hatalmas eredményeinek ismertetése eljusson a dolgozók azélea köreibe. Az ötéves terv keretében kezdi meg működését a Müanyagkutató s a Gyógyszer- és a Textiliparkutató Intézet. Felépül az Orvostani Elmé­leti Intézet, amelybe tizenkét elmé­leti orvostani kutatóintézet költözik be. Még 1950-ben megszervezik a Központi Matematikai és Egyetemi Fizikai Intézetet. Ugyancsak meg­alakulnak a tuberkulózis, virus- éa mikrobiológiai kutatóintézetek Az ötéves terv első felében a azétszórt mezőgazdasági intézeteket tiz nagy intézetbe csoportosítják. A Tudományos Akadémia 1950. évi költségvetésében szerepel a tu­dományos státus kiegészítése ia a az idén az új tudományos káderek illetménykiegészítésben részesülnek. AZ 1950. EV SZINVONALANAL IS MAGASABBAN! A Szovjetúnió népgazdaságá­iak legfontosabb ága, az ipar már ez év őszén lényegesen túl­zárnyalta azt az átlagos terme­'.ési színvonalat, amelyet az. öt­ives terv utolsó évére, 1950-re előirányoztak. Ha összehasonlít­juk, az ipari termelés 1940-hez képest másfélszeresére növeke­lett, holotit az ötéves terv végé­-e is csak 48 százalékos emelke­lésrel számoltak. Az ötéves terv határidőéiőtti teljesítéséért har­coló szovjet nép hősies munká­jának eredménye ez. Szovjetuniónak a háború ' idején ellenséges megszál­A lás alatt lévő területein már 1949 szeptemberében tejjs egé­szében elérték a háborúélőtti termelés színvonalát. Ez azt je­"enii, hogy 3 év és 9 hónán alatt e területeken 1944-hez vi­zonyítva az iDari termelés öt és ""élszeresére növekedett. A szocialista gazdasági rend­zer fölénye képezi a szovjet nar fejlődésének alapját Elég •"ak az Egyesült Államokra píl­'antanunk. ahol ez év júliusá­ban, a második világháború '".-e;ben etort legmagasabb ter­melési színvonallal összehason­ítva. a termelés mennyisége 35 százalékkal esett. Nem egész egv év alatt — 1948 októberé­től 1949 júliusáig — az Egye­sülj Államok ipari termelése 18 százalékkal csökkent, míg ugyan­akkor a Szovejtunióbam 17 szá­zalékkal emelkedett. Az em 11 tért­id őben Amerikában az acélter­melés 28 százalékkal esett, a Szovjetunióban 24 százalékkal nőtt. A szónee-fém termelés Amerikában 32 százalékkal csökkent, míg a Szovjetúnióban e fémek legfontocabbjai — a réz, cink és ón — termelése 26—31 százalékkal emelkedett Amerikában a textiltermelés 27 százalékkal csökkent, míg a Szovjetúnióban a pamut, gyap­jú és selyemáru termelése 12—28 százalékkal növekedett. Az utóbbi 20 esztendő alatt Európa kapitalista államai semmivel sem tudták emelni ipari termelésüket, mig a Szov­jetúnió ez években ipari terme­lését kilencszeresére növelte. A szocialista ipar sikeres fejlődése lehetővé tette a szocialista me­zőgazdaság millió és millió gép­pel való fölszer lését. Egyedül 1949-ben az ipar 150 ezer trak­tort adott a mezőgazdaságnak, ezenkívül 29 eze- kombájnt és ezrével más gépoket. Nem vé­letlen, hogy $z évben a mező­gazdasági termés is lényegesen nagyobb volt, mint 1940-ben, a kolhozok és szovhozok lényege­sen több gabonát adtak az ál­lamnak: 14 és félmillió mázsá­val többet, mint az elmúlt év­ben. £ melkedik a Szovjetúnió­ban az állatállomány is. Csupán esz évben 20 százalékkal növekedett a szarvasmarha, 13 százalékkal a juh és 72 százalék­kal a sertésállomány. Ha átte­kintjük a kapitalista országok állattenyésztésének képét, egé­szen más jelenségnek vagyunk tanúi. Amikor a legnagyobb volit a fejlődés — a szarvasmar­ha — tenyésztés terén Ausztrá­liában 1932—35 közöltlt, akkor is csak 2.8 százalékos volt a nö­vekedés. Juhtenyésztésben Uj-Ze. eland járt élen 1924—28 között, de juhállománya akkor is csak 3.3 százalékkal növekedett. A sertéstenyésztésben ez idő alatt (1924—28) Németország fejlő­dött leginkább, de az állomány évente akkor is csak 4,4 száza­lékkal emelkedett. A hanyatló kapitalista világ­gal szemben a Szovjetúnióban gigantikus munka folyik a fásí­tás, víztárolók és csotornák épí­tése terén is. Ez évben kb 800 ezer hold területet ültettek be és 1950-re még nagvobb fökjterüle­tet készítenek elő fásításra. A természet átalakításának sztá­lini terve több élelmiszert jelent, az ipari termelés hallatlan ira­mú növelése az iparcikkek bő­ségét eredményezi. Ilyen körül­mények között fejlődik a Szov­dik a forgalom a közlekedés minden ágában. Az 1950. évre tervezett teher­forgalmi szinvonalat már ősszel elérték és ez annyit jelen, hogy a Szovjetúnióban naponta 115 ezer vagont raknak be. ami per­cenként nyolcvan vagon beraká­sának felel meg. A népgazdaság sikerei tették lehetővé, hogy a Szovjetúnió népei anyagi jólétében óriási fejlődés következzék be. Emel­kedett az áruforgalom, megszi­lárdult a rubel, növekedett a vásárló képesség. Csuoán a leg­utóbbi két esztendőben mint­egy 160 milliárd rubel nyeresé­get jelentett a dolgozóknak a közszükségleti cikkek árának csökkentése. Az ötéves terv 3 év és 9 hó­napja alatt városokban 61 millió m2 lakóház-teriiletiet, a falvak­ban 2 millió házat állítottak helyre, illetve építettek. |-| atalmasak a szocialista állam sikerei. De a Szov­jetúnió népei egy pillanatra sem elégszenek meg az elért eredmé­nyekkel Megállás nélkül foly­tatják a harcot a fejlődés ira­mának további növeléséért, az állami tervek határidőéi őtti tel­jesítéséért. A népgazdaság fel­lendülése és a szocialista kultú­ra felvirágzása az alkotó kedvet megsokszorozza, a munkások, parasztok és értelmiség kezde­ményező készségének és újjító erejének újabb fellendülését jetúnió közlekedése is, emelke- vonja maga után.

Next

/
Thumbnails
Contents