Délmagyarország, 1950. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1950-01-08 / 7. szám

Ünnepélyes keretek között indította meg Marosán György elvtárs a szegedi Textilkombinát fonóüzemét vn. ÉVF. 7. SZAM ARA 50 FILLÉR. Sztálin nevével uj győzelmek felé cZrta : CBiie.: <Vuie& D ecember 21-én a vílig 3ol­gozói szeretett vezérének, Bztálin elvtársnak 70. születés­napján a hároméves terv diadal­mas csatájának utolsó győzel­mét aratta a magyar munkás­osztály. Ezzel véglegesen lezá­rult népgazdaságunk újjáépíté sének időszaka és megindult az ötéves terv győzelméért, a szo­cialista Magyarország megte temtéséért. A hároméves terv periódusá­ban kijártuk a tervgazdálkodás alapfokú iskoláit és rengeteg tanulságot szereztünk. Az első legfontosabb tanulság az volt számunkra, hogy ha könnyíteni akarjuk kemény munkánkat, ha gyorsítani akarjuk a fejlődés ütemét, ha le akarjuk győzni a termelés frontján a kísérletező ellenséget, ha közelebb akarjuk hozni boldog- jövőnket, meg kell fogadni a Párt minden szavát, tömör sorokban kell követnünk bölcs vezérünket, Rákosi elvtár­sat. A Párt iránymutatása az egyetlen helyes irány, a Párt útja az egyetlen járható út, a Párt tanítása az egyetlen igaz tanítás a magyar dolgozók szé­piára. A z elmúlt években a gaz­dasági téren aratott si­kereinkben, hároméves tervün­ket 7 hónappal, sőt igen sok helyen még ennél is többel tör­tént megrövidítésében, az öt éves terv szilárd megalapozásá­ban, az életszínvonal szakadat­lan emelésében igen nagy segít­séget nyújtott a szocialista mun­kaverseny elterjedése és elmé­lyülése. A magyar dolgozók megtanulták használni ezt a fegyvert az eredmények kihar­c<i ására és ma már el sem kép­zi he tő üzemeink élete a szocia­lista verseny különböző formái: egyéni és brigádverseny, újitá sok, munkamódszer átadd3, az élmunkásmozgalom nélkül. A felszabadulás óta eltelt öt esz­tendő alatt a Szocialista munka­versenyünk valójában csak 1949 esztendőben bontakozott ki, il­letve munkaverseny mozgal­munknak döntő szakaszai ebben az esztendőben voltak. 1949 feb­ruárban diósgyőri vasgyár szo­cialista munkaverseny felhívása, melyhez osztatlan lelkesedéssel csatlakozott az egész ország dol­gozó népe, így a szegedi üze­meink dolgozói is. Majd ezt kö­vette augusztus 30-án a Nagy­budapesti Pártválasztmány ha­tározata, ahol' Rákosi elvtárs be­szédében rámutatott azokra a hibákra és hiányosságokra, amely még a munkaverseny mozgalmunkban fennáll. IN öntő kérdésként jelölte " meg az egyéni munka­versenyt, mely az alapját ké­pezi a szocialista munkaverseny mozgalomnak. A Nagybudapesti, majd a szép* ember 10-én meg­tartott Nagyszegedi Pártválaszt­mány határozata után, mir.t ahogy országos viszonylatban, úgy itt szegedi üzemeinkben is, hatalmas méretekben bontako­zott ki az egyéni és a brigád­mozgalom. A munkaverseny mozgalom további kiszélesítését fokozta a Budapesten október­ben megtartott újító kongresz­szus és újí'ó kiállítás, amelyen a szegedi üzemekből is a legjobb élmunkások és újítók közel száz­ötvenen vettek részt. Ezek ei­tozták a kongresszuson, részt Vévő Szovjet kztatíánovisták munkamódszereit, amit itt a szegedi üzemekben is már sike­resen alkalmaznak. Ezzel előse­gítették azt, hogy szegedi üze­meinkben az újítások száma a hároméves terv befejezéséig több mint 500-ra emelkedett, melynek évi megtakarítása közel kétmillió forintot tesz ki üze­meinkben. A terv teljesítésnek, illetve túlteljesítésnek és a ter­melékenység növelésének döntő tényezője és koronája volt az október 29-én a budapesti Ganz villamossági nagyüzem által Sztálin elvtárs születésnapjára elindított munkafelajánlási moz­galom és a sztálini műszak elő­készítése A sztálini műszakra üze­" meink dolgozói hatalmas lelkesedéssel készültek és már a műszakot megelőző hetek ered­ményei azt mutatták, hogy a szegedi üzemek dolgozói tuda­tában vannak annak, hogy mi­lyen jelentőséggel bír a magyar dolgozó nép számára Sztálin elvtárs 70. születésnapja. Már a december 21-ét megelőző he­tek eredményei is azt igazolták, hogy a dolgozók a sztálini mű­szakra tett felajánlásaikat (ami nagy általánosságban 2 száza­léktól 15 százalékig volt) nem­hogy teljesitik, hanem túl is tel­jesítik éa hogy Szegeden is meg jelennek majd as első magyar sztahanovisták. Ez így is tör­tént. Már a sztálini műszak előtt pl. Csóti József elvtárs, a MAV fűtőház esztergályosa 600 szá­zalékra emelte teljesítményét. Zombori András, a Magyar Ju­taff.nó esztergályosa, aki 750 százalékot ért el, Baráth Mihály, az Egyenruhaipari nv. dolgo­zó;®, aki 400 százalékon felül és Kántor József, az Első Sze­gedi Cipőgyár dolgozója, aki 300 százalékos eredményt ért el. A műszakot minden üzem­** ben üzemrészenként rö­vid öt-tízperces lelkes röp­gyűlésekkel indították el és már itt is különösen lel­kes volt a hangulat. A műhelyeket, üzemrészeket a ddgozók már előzőleg maguk feldíszítették. A Sztálin elvtárs arcképével ellátott díszes em­léklapok mindenütt ott voltak a munkaasztalokon, amellyel ünne­pélyessé tették a munkát. A műszak alatt látható és érez. hető volt a dolgozók lelkesedé­sén, hogy átérezték a sztálini műszak jelentőségét. A műszak megindulása után a végzett munkát 2 óránként mindenütt kiértékelték, amit hordozható faliújságokon vittek körül üzem­részenként, vagy ahol volt, hangszórókon keresztül tudato­sították a dolgozókkal az üzem eddig elért eredményeit. A dol­gozók az eredményeket lelkesen fogadták, a nagyobb eredmé­nyeket elért dolgozókat sok he­lyen lelkesen megéljenezték és több helyen, így például a sze­gedi kendergyárban is, egymást biztatták és segítették a mun­kában. Sok helyen mozgalmi da­lokat énekelve végezték a mun­kát. A nagyobb üzemekben, így a Magyar Kender és a Szegedi Kenderben, ahol hangszórók vannak és a hangszórók az üzemrészekbe is be vannak ve­zetve. hanglemezekről mozgalmi dalokat játszottak munkaköz­ben, Az üzemekből a két órán­kénti termelési jelentésekét a Hirdető NV. a belváros külön­böző részein hangszórókon kö­zölte, ahol a tömegek csopor­tokba verődve várták az újabb és újabb termelési híreket az üzemekből. R övid értekezleteket tartot­tak a műszakok befeje­zésével az üzemekben, amelyek igen lelkesek voltak. Ezeken a röpgyűléseken a dolgozók hoz­zászólásaikban megfogadták, hogy o versenylendületet meg­tartják és az ötéves terv első negyedére már ezeken a röp­gyűléseken munkafelajánlásokat tettek. Például' a Szegedi Ken­derben száztízen 2 százaléktól 5 százalékig, a Magyar Kender­ben kb. százan 2 százaléktól 8 százalékig és a többi összes üzemeinkben is számosan ha­sonló felajánlásokat tettek az ötéves terv első negyed évére. Ez a jelenség azóta már tömeg­mozgalommá fejlődött. A két legnagyobb üzemünk, a Magyar Kender és a Szegedi Kender, külön is versenybe áll­tak egymással a műszak ideje alatt, amit a Szegedi Kender nyert meg a végső kiértékelés­nél 157 és fél százalékos átlag­eredményével, a Magyar Kender 146 százalékos átlageredményé­vel szemben, A sztálini műszak alatt el­ért eredmények megmu­tatják, hogy üzemeink dolgozói a munkaversenyben milyen ha­talmas eredményeket tudnak el­érni. így például Csóti József MÁV fűtőházi esztergályos, aki a sztahánovista munkamódszert követve, az előző 600 százalékos teljesítményére 800 százalékos felajánlást tett a műszakra, amit 1500 százalékra teljesített. Vagy Zombori András, a Magyar Ju­tafonó ifjúmunkás esztergályo­sa felajánlását a műszakra 800 százalékra tette meg és ezt 920 százalékra teljesítette. Ugyan­csak Király és Vér elvtársak, a Szegedi Kender dolgozói is, akik 1000 százalékon felüli ered­ményt értek el a műszak alatt. Igen jelentős volt azoknak a dolgozóknak a Száma is, akik az előző 100—110 százalékos eredményüket 150—160 száza­lékra emelték, de sokan voltak olyanok is, akik 200—250 szá­zalékot értek el és nem volt rit­ka a 300—350 százalékos ered­mény sem. A sztálini műszak alatt üzemeink egyéni átlag tel­jesítménye 35—40 százalékkal emelkedett és a mű3zak előtti egyéni átlageredményhez viszo­nyítva kb. 15 százalékos javulás mutatkozik a műszak utáni ter­melésben. I gy például a Dohánygyár átlaga, amgly a műszak előtt, december 20-án 120 szá­zalék, 21-én, a műszak napján 176 százalékra emelkedett, majd 22-én 135, 23-án 138 és 24-én 142 százalékos volt, tehát to­vább folytatták a műszakelőtti átlagteljesítmény növelését. De a többi üzemekben is emelkedés mutatkozik a termelékenység növekedésében és az egyéni tel­jesí t mény ekben. A 3ztálini műszak alatt elért legmagasabb teljesítményeket is ugyanúgy, mint a műszak előtt, mindenütt kifizették. Több he­yen, így pl. a Szegedi Kender, Magyar Kender, Dohánygyár Ss a Déma cipőgyárban ünnepélyes külsőségek között, díszes borí­tékban osztották ki a műszak alatt végzett munka után járó pénzbeli illetményt, amit a dol­gozók boldogan fogadtak. A sztálini műszak hatalmas ered­ményét mutatja az is, hogy a szegedi üzemek dolgozói sztá­lini munkafelajánlásának értéke 2 és félmillió forint volt, amit 3 és félmillió forint értékben túlteljesítettek. E zeket a hatalmas eredmé nyéket Sztálin elvtárs ne­vével ajkukon, az iránta érzett hálával és szeretettel, a felsza­badító, a világ dolgozói vezérét illető mély tisztelettel szívükben érték el a szegedi dolgozók. A magyar dolgozók akkor azonban, amikor jó szervezéssel, új mun­kamódszerekkel nagyobb telje­sítmények elérésére törekedtek és törekednek, egyben a világ béketáborának nagy vezérét is követik és ünneplik. És itt forr egybe széttéphetetleniil a ma­gyar dolgozók versenylendülete azzal a békeharccal, melyet a világ valamennyi szabadság és békeszerető dolgozójának élén a nagy Sztálin vezet. A sztálini műszak és at azóta továbbfej­lődő termelési eredmények az ötéves terv biztos bázisát, alap­ját, a győzelmes hároméves terv sikereit és eredményeit fej­lesztik tovább. És tegyük hozzá: minden egyes dolgozó, aki túl­teljesíti normáját, aki csökkenti a selejtet, minden munkás, aki­nek gépén több, jobb anyag ké­szül' a verseny lázában, egy-egy téglát épít a béke falába, mely egyre szilárdabb gátat emel az imperialisták háborús törekvé­sei elé. K iértékelve a sztálini mű­szak eredményeit, meg­állapítható, hogy üzemeinkben a sztálini műszak nagy lendüle­tet adott a termelékenység emel­kedésének és a munkaverseny kiszélesítésének. A műszak után közvetlenül a röpgyűléseken észlelt lelkes hangulatból meg­állapítható, hogy a sztálini ak­ció lendületével az ötéves terv beindítására lelkesen készülnek az üzemek dolgozói. Joggal ál­lapíthatjuk meg, hogy azokban az óriási eredményekben, ame­lyeket elértünk, döntő szerepe volt pártszervezeteink jó mun­kájának. Pártszervezeteink, pán­funkcionáriusaink valóban vég­rehajtották azt a fordulatot a termelés, a verseny kérdése fe­lett, amelyre a Politikai Bizott­ság, Rákosi elvtárs felhívta őket. Sikerült az üzemi három­szögek együttműködését harmó­niku3abbá, eredményesebbé ten­ni. Ezen az úton kell továbbra is járni, mégpedig úgy, hogy kiküszöböljük a mutatkozó hi­bákat. A sztálini műszak alatt elért eredményekben az öntuda­tos fizikai dolgozók mellett nem kis részük van üzemeink mű­szaki értelmiségének is, akik az üzemi pártszervezeteink felvilá­gosító munkája után jelentős mértékben bekapcsolódtak a munkaverseny mozgalomba, mert felismerték, hogy az ő viszo­nyuk is alapvetően megváltozott a munkához a szocialista ter­melésben. M Sr á sztálín! műszak elüti is, de különösen a mű­szak ideje alatt végzett munká-. jukkái nagyban elősegítették a munkaverseny fejlesztését. így például a Magyar Kenderben, ahol mérnökökből, technikusok­ból, művezetőkből, kiváló mun­kásokból' munkamódszer átadó csoport alakult, amely naponta munkaidőn kivül igyekszik át­adni üzemi dolgozóinknak azo­kat a munkamódszereket, ame­lyeknek birtokában termelékeny­ségük emelése érdekében továb­bi előrehaladást biztosítanak. De a többi üzemekben is műszaki csoportok, vagy kutaitó brigá­dok alakultak a műszaki értel­miség és a legjobb élmunkások közül, melyeknek feladata a munka jobb megszervezése, újítások, észszerűsítések elő­segítése és a szűk ke­resztmetszetek megszüntetése, műszaki értelmiséget az üzemi pártszervezeteink helyes politi­kai munkájukkal meg lehet nyerni, — amire Rákosi elvtárs is felhívta a figyelmet, — mert ez döntő kérdés a tervteljesítés éa a termelékenység növelése érdekében. Sikereink mellett nem szabad azonban egy pillanatra sem megfeledkeznünk az éberség döntő fontosságáról. Mert — és ez különösen vonatkozik ránk — a mi közelségünkben a még meglévő belső ellenség mellett olyan mindenre elszánt banda tanyázik, mint Titóék, akiknek tervei között első helyen szere­pel a népi demokráciák nteg­semmisitése, a kizsákmányi lás visszaállítása, a dolgozó aép fasiszta elnyomása, az országok függetlenségének megsemiaisí­tése és a dolgozó népek vezé­reinek legyilkolása. Ezért ered­ményeink megtartása és foko­zása mellett állandóan erősítsük az éberséget minden vonalon. K étségtelen, hogy a három­éves terv ideje alatt nagy sikereket értünk el. De ezek a sikerek nem megnyugvásra kész­tetnek bennünket, hanem arra, hogy számbavegyük az előttünk álló hatalmas feladatokat, még tüzetesebben megvizsgáljuk és kijavítsuk a meg meglévő hiá­nyosságokat. A Nagyszegedi Pártbizottság ezúton is elisme­rését fejezi ki mindazok a fizi­kai dolgozók, műszaki értelmi­ségiek és különösen a szegedi sztahánovisták felé, akik a sztá­lini műszák nagyszerű eredmé­nyei elérésében tevékeny r^szt vettek. Az öntudatban hatalma­san megnövekedett nagyszegedi dolgozók előtt most új, nagy­szerű feladatok állanak, új har­ci forma bontakozik ki. A Párt, Rákosi elvtárs vezetésével, a há­roméves terv tapasztalatait fel­használva indulunk neki e fel­adatok megoldásának, az ötéves terv, a Szocialista hazánk fel­építésének.

Next

/
Thumbnails
Contents