Délmagyarország, 1950. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1950-01-26 / 22. szám

Eltemették Vaszil Kolarov elvtársat VII. ÉVF. 22. SZAM. ARA 50 FILLÉR CSÜTÖRTÖK. 1950. JANUÁR 26 Pártunk jó utat mutatott, amikor dolgozó parasztságunknak a szövetkezeti termelést ajánlotta Rákosi Mátyás elvtárs felszólalása a ter melócsoport ok és gépállomások küldötteinek országos tanácskozásán A f erm el élcsoportok és gépállo. mások küldötteinek országos tanácskozásán szerdán felszólalt Rákosi Mátyás elvtárs is. — Tisztelt Értekezlet! Kedr ves Elvtársak — kezdte beszédét — A termelőszövetkezeti csoportok ée gépállomások dolgozóinak ez az első országos tarácekoeása. melv lényegéiben be számoló .jelleggel bir. Az elvtársak sorban elmondják az elért eredményeket és rámutatnak a hibákra. Ezek a beszámolók azt igazolják, hogy a földművesszövet keze ti mozgalom Magyarországon letette a vizsgát, megállta a helyét és mély gyökeret eresztett. A felszólalók zöme azzal kezdte, hogy rámutatott arra a rengeteg nehézségre, amit az első időben le kellett küzde niök. Elmondották, hogy milyen bizonytalanul, tétovázva és kétkedve léptek erre az útra; a szövetkezés útjára. És kivétel nélkül azzal fejezték be hogy az elmúlt esziendő eredményei minden téren meggyőzték őket arról, hogy helyes útra léptek, hogy ez az egyetlen út, amely kivezeti őket a régi nyomorúságból. Azt is egymásután aláhúzták a felszólalók, hogy szó sem le het róla. hogy visszaforduljanak a megkezdett útról. Az elől em felszólalt Nagy Józsefné mondotta, hogy csak iszonyodva tud visszatekinteni arra az állapotra, amelyben élt, mielőtt a termelőcsoportba belépett volna. Egy másik elvtársunk azt mondotta, hogy semmi pénzért neim térne vissza a régi, egyéni ter melési módihoz. És ez a meggyőződés a tanácskozáson a legkülönbözőbb formában kapott hangot. — Egyszóval ez a tanácskozás azt mutatja, hogy a termelőccoportok tagjai meggyőződtek róla, hogy helyes volt az út, mely re Pártunk vezette őket, mint ahogy helyes volt az az út. melyre előttünk felszabadítónk, a nagv Szovjetunió parasztsága rálépett. A dolgozó parasztság kezd rátérni a szocializmus utfára — A termelőszövetkezeti csoportok eredménye annál figyelemreméltóbb, mert az elmúlt esztendő termése csak közepes volt, sőt kukoricában és szálas takarmányban a közepesnél is gyengébb. Ennek dacára a ter melöszövetkezetek egy esztendő alatt be tudták bizonyítani nem. csak életképességüket, de fölé nyüket is. Ma már az ország minden harmadik községében van termelőszövetkezet s a kétkedők most már az elért eredmények alapján sajáf szemükkel győződhetnek meg a szövetkezeti termelés fölényéről. A szövetkezet be tömörült parasztság pedig — mint ahogy az itt elhangzott beBzámolók mutatják — már nem. crak az eredmények gazdasági részét látja, hanem feüobog ben Se a kezedményezőnek, az úttörőnek büszke öntudata, az a tudat ho°y utat mutat a többi ek számára. — Mindnváian. akik e tanácskozáson résztveszünk, érezzük. hogv a dolgozó parasztság ís. az ipari munkásság utón, kezd rátérni a szocializmus építésének űriára. Ezrei a falun is feltárulnak azok az új erőforrások, melyek az iparban, különösen az utolsó fél esztendőben a szocia h'zmus építését annyira meggyor. rftották. — A szocializmus az iparban felszabadaította a munkásság teremtő erőit. Amióta a munka a gyárakban nem tőkés kizsákmányolás, nem kényszerű robot hanem becsület és dicsőség dolga. amióta a munkás tudja, hogy övé az ország, magának dolgozik: olvan teljerbménveket sriil amilyenekre a régi tőkés világ ban egyáltalán gondolni sem lehetett. Az élmunikások, a munkásé jitók lendülete magával ragadta a haladó értelmiséget is és együttes munkáink terem tette meg azokat a hatalmas eredményeket, amelyeket éppen Sztálin elvtársunk születésnapja alkal mából és azóta is látunk. A szövetkezeti tagokat segiti a Párt és az állam — A szocializmus építése a fa. lun kétségkívül hasonló jelenségeket 6ZÜL A szövetkezeiben dolgozó parasztot most hatja át először az a tudat, hogy végre fedél alá jutott, hogy biztonságban dolgozhat, hogy számára végre bezárult a régi világ, mikor sorra állandó bizonytalanság, örökös rettegés volt. Megszűnt az a szörnyű idő, melynek jelszava: „aki birja, marja". — A szövetkezeti termelőcsoportokban — mint ahogy a felszólalók sorra rámutatják — a szó szoros értelmében kivirult, új életre kelt a régi elnyomott parasztság. A szövetkezeti tag érzi, hogv minden oldalról segítőkezek támogatják, mindre oldalról a hóna alá nyúlnak. SeriÜk társai, segíti az állam, segíti mindenekelőtt nagy Pártunk és mind e segítség mögött ott áll a hatalmas Szovjetunió támoga. tása. — Ebben a légkörben a parasztság teremtő erői is felszabaduljak. Két, vagy hárcjm éve mindenki csak magával törődött az volt az elve: „kaparj kurta, neked is lesz". A termelőosoportban dolgozó parasztságnak a beállítottsága egészen más. Kiszélesedik előtte a láthatár és ugyanúgy, mint az ipari munkás, felismeri a saját sorsa és az ország építése kö®t az összefüggést és a kölcsönhatást Uj emberré alakuL Megtanulja a termelésben a nagyvonalúságot Ahogy az ipari munkás moet a gépe mellett töri a fejét, hogv lehet észszerűbben. jobban, gyorsabban többet termelni, ugyanúgy legtöbb termelőcsoportban a szocia lista paraszt is azon gondolkodik, hogyan javíthatja a termelést, hogyan emelheti a mennyiséget és a minőséget új növé nyekkel, új termelési módokkal kísérletezik. Előbb-utóbb az egész dolgozó parasztság követi az úttörő 40—50.C00 család példáját — Az elvtársak hallották Deák Mátyás elvtársunkat, a szentesi termelőcsoport tagjának beszá mólóját, aki elmondotta, hogv hogyan kísérleteznek a napraforgó tányérjával, hogvan jöttek rá a kísérletek folyamán, hogy a napraforgó tányérja vagv a lenmag gubója megőrölve nagyszerű tehéntáplálék. Elmon dotta, hogyan kísérletezték ki egyes teheneknél az új takarmányt és hogy kísérletüknek eredményeképpen megduplázódott a tejhozam. Bolgár Sándor elvtárs, az eleki termelőcsoportból elmondotta, hogy nemerak 18 hold gyapotot vetnek, de kikísérletezik a gyapot védőnövényét is. melv megvédi az északi szelektől. Azt is elmondotta, hogy az eddigi tizenkétféJe növény helyett az idén 30 félét akarnak termelni, egyrészt kísérletiképpen. Hasonló újítás és kísérlet folyik száz meg száz más termelő csoportban is, párhuzamosan azokkal az újításokkal és kísérletekkel, melyeket a szocializmust épí ő munkásság a gyá rakban folytat. — A termelőcsoportok tagjai nemcsak a közvertlen egyéni hasznukat tartják szem előtt, hanem egyre inkább utat tör náluk az a Mismerés, hogy az egyéni gaz dagodás legbiztosabb útja a szö. vetkezeti vagyon növelése. Losonczi elvtárs beszámolt arról, hogy a barcsi „Vörös Csillag" termelőcsoportnak milyen ió tapasztalatai voltak a szövetkezeti vagyon növelésében. Konyi Jó zsef elvtárs elmondotta, hogy termelőszövetkezeti csoportjának tagjai inkább rongyosan járnak, de 100.000 forintot a szövetkezet közös vtgyonának növekedésére fordítottak, mert megértették, hogv ez a befektetés nemsokára ragvon gyümölcsöző lesz számukra. — Összefoglalva, ennek a taráesfcozágnak jelentősége abban áll, hogv az egész ország előtt ismerteti a termelőszövetkezetek sikereit. Semmi kétség, hogy előbb vagy utóbb, az egész dolgozó magyar parasztság meggyőződik ennek a termelési módnak helyesrégéről és kövrtni fogia az úttörők, az első 40— 50.000 parasztcsalád példáját. Ki kell küszöbölni a még mutatkozó hibákat — Az eredmények mellett, természetesen hibák is akadtak. Legtöbb helyen az elszámolás körül volt hiba, mert a termelőszövetkezetekben eleinte nem a munkaegységet, hanem a munkanapokat vették alapul s ennek az volt a következménye, hogy aki többet dolgozott, az nem keresett többet. Amikor ezt a kérdést az iparban tárgyaltuk, azt mondottuk, hogv a gépnek is vannak művó:zei, akik ugyanabból a darabból többet tudnak elővarázsolni, mint mások. A mi termésátlagaink még rendkívül alacsonyak és minden eszközzel serkenteni kell p többtermelést. — A Szovjetunióban százszámra vannak olyan cukorrépater. melők, akik hektáronkint 500 mázsát termeinek, ami holdankint 290 mázsát jelent, vagy olyan kukoricatermelők, akik egy holdon több mint 130 mázsa kukoricát aratnak. Ilyen eredményeket mi is él tudunk érni, ha az egyéni telj esi ímenyt. mint az iparban, a termelőszövetkezetekben is megfelelően támogatjuk. — A másik hibánk, hogy a termelőcsoportba még nem vonluk be eléggé a nőket. Ennek a tanácskozásnak az összetétele is mutatja ezt, mert hisz kevés benne a nő. Pedig minden hozzászóló, aki ezt a kérdést felvetette, mint Losonczi elvtárs, aki a barcsiak példáját hozta fel, vagy Varga elvtárs, aki a reménypusztai termelőszövetkezet tapasztalataiból beszélt — aláhúzta, hogy a nők bevonása a termelőszövetkezetbe, nagysze rű eredményekkel járt. Ugyanezt mutatják a Szovjetunió és a népi demokráciák tapasztalatai IS. — Ha árra gondolunk, hogy az ötéves terv végrehajtásához félmillió munkásra van szükség, előre kell látnunk, hogy nemcsak az iparban, de a termelőcsoportokban is hamarosan hi ány lesz munkásokban. Ezt a hiánjt elsősorban a nők bevonásával fogjuk pótolni. Mi már az alkotmányba beiktattuk a nők egyenjogúságát, de a gyakorlat azt mutatja, hogy még hiba van a végrehajtás körül. Külön szólok a jelenlévő nőkhöz, hogy ne engedjenek jogaikból és küzdje ki a termelőcsoportokban is art a helyet, ami joggal kijár nekik. örömmel látjuk, hogy a nők nappról.napra újabb munkaterületekre nyomulnak be. A napokban olvastam, hogy munkába állt az első női mozdonyvezetőjelölt. Nos _ gondoltam — megint egy erődítmény, amelyet a nők a férfiakkal szemben megostromolnak. Előre el lehet mondani, minél több lesz a nő a termelőcsoport okban, minél nagyobb lesz a szerepük, annál erőteljesebbek lesznek e csoportok és velük együtt erősödik a demokrácia. — Az ifjúságnak sincs még megfelelő szerepe a termelőcsoportokban. Ezen is gyorsan változtatni kell. Az elvtársaink a saját érdekükben cselekszenek, ha a falu szocialista építésében a lehető legnagyobb teret juttat, ják az ifjúságnak. Óvakodjunk az elbizakodottságtól — A termelőcsoportok sikerei annyira átütök, hogy az ott dolgozó elvtársak már teljesen nyeregben érzik magukat és emiatt lebecsülik az ellenséget és aa előttünk álló nehézségeket. A sikerek kétségkívül nagyok, de amit elértünk, a a még csak a kezdet kezdete. Előre meg lehet mondani, ha elbízzuk ma* gunkat, ha pihenni akarunk az eddigi babérainkon, akkor az ellenség újra összeszedi magát és torkunknak ugrik. — Sok szó esett itt a kulák, szabotázsról. Egyik-másik elvtárs helyesen mutatott rá, hogy a kulák furfangosan és alattomban igyekszik a termelőcsoport munkáját aláásni, vagy hátráltatni, de a legélesebb nyilt harctól: például a gyujtogatástól sem riad vissza. Az ellenség keze a falun legtöbbször a kulákok útján érvényesül. Ezek a kulákok és kupecek be tudnak jutni az állatokat felvásárló Nemzeti Vállalatokba, előnyben részesitik a vásárlásnál a kulákot, a legkülönbözőbb módon zaklatják a dolgozó parasztot. A magtermelésnél mindent megtesznek, hogy rossz hírbe hozzák a szerződéses magtermelést. A kulákok terjesztik a nyugtalanító álhireket, ők ássák alá a termelőcsoportokat s mint legutóbb a szeged-alsófanyai példa mutatja, a nyilt gyilkosságoktól sem riadnak vissza. Minden szövetkezeti tag tekintse magát a főbb fövő előőrsének — Ezért bármilyen nagyok ís sikereink és kézzelfogható is az eredmény, ne bízzuk el magunkat, ne ernyedjünk el, hanem fejlesszük tovább a szövetkezeteket. Az első esztendő mindenki számára bebizonyította, hogy a szövetkezeti termelés fölényben van az egyéni kisüzemi termelés felett, hogy a szövetkezel terméseredményei minden téren magasabbak. Minél jobbak lesznek a jövőben a szövetkezett eredmények, annál kevesebb lesz az ellenállás, a kételkedők annál jobban fognak csatlakozni hozzá. A termelőszövetkezetek működését még hosszú ideig árgus-szemekkel fogják némi a kívülállók és igyekeznek a kákán is csomót keresni. Elég egy hold kukoricaföld, amelyet a szövetkezet nem kapált meg elég jól és e miatt felveri a gaz, hogy a kulákok az egész megyében hírét vigyék. Egy szövetkezeti elnök, aki hűtlenül kezeli a, Szövetkezet javait és mellékesen a saját zsebére is dolgozik, egy egész járásban rossz hirbe hozza a szövetkezés gondolatát. Minden egyes szövetkezeti ta gunk tekintse magát a jobb jövő előőrsének, úttörőjének, aki az egész magyar dolgozó parasztság számára mutatja a példát és a jobb jövőt. — Ne sajnáljuk a jó termelőszövetkezeti tagok iskoláztatását, mert busásan megtérül az a fáradtság és kiadás, amit az iskolákra költünk. Már most meg lehet állapítani, hogy egykét esztendőn belül a termelőszövetkezetek fejlődésének egyik gátlója a jó vezető hiánya lehet. Itt már szóvátette az eleki szövetkezet képviselője, hogy az ő területük már elérte az 1200 holdat és el is határozták, hogy nem mennek az 1500 hold fölé, mert nincs biztosítva a jó vezetés. Ilyen kérdés hamarosan másutt is fel fog merülni, mert hiszen már vannak olyan községeink, ahol a földterület zöme már a termelőszövetkezet kezén van. Ne sajnálják tehát az iskoláztatást és a káderek kinevelésére fordított áldozatot. A gépállomások ió munkát végeznek — Ezen a tanácskozáson jelen vannak a gépállomások dolgozóinak képviselői is. ök is, mint a to-melőcsoportok, sorozatos sik- vről számolnak be. A falu dok ,zó népe munkájuk nyoA