Délmagyarország, 1950. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1950-01-22 / 19. szám

Vtasómaip. 1950. Jemiár 7X ffVéleményemet mind a mai napig megtartottam11 Tizenöt évvel ezelőtt állt másodszor a Horthy bíróság előtt Rákosi Mátyás elvtárs A magyar dolgozó nép a mai napon az eddginél is nagyobb szeretettel gondol bölcs vezérére: Rákosi Mátyás elvtársra. A mai nap a világszerte emléke zeíes Rákosi-per évfordulójának napja. Tizenöt esztendővel ezelőtt. 1935 január 22-én 12 évi börtönélet után ismét Horthyék népelnyomó bírósága elé került Rákosi elvtárs. A bíróság mindent elkövetett, hogy Rákosi elvtársat megtörje ö azonban öntudatosan, bátran állt bírái előtt büszkén mondta sze műkbe: „Minden néven nevezendő tet fémért, amelyet a proletárdikta" tura alatt elkövettem, nyugod: lélekkel vállalom a felelősséget és eszem ágában sincs a magam szerepét bármiféle irányban ki csinyíteni. Amit én tettem, ki. zárólag meggyőződéstől vezettet, ve tettem, nem is kívánok ezért semmiféle védekezést előhozni, csak azt mondanom, hogy az akkori véleményemet mind a mai napig megtartottam és semmi okom sincs azt, megbánni, annak dacára, hogy tizenkét évei bőrtönben töltöttem." így beszélt Rákosi elvtárs és beszéde során egymásután tárta fel a Horthy-Magyarország bűneit, azt a mérhetetlen terror!, amelynek súlya alatt szenvedett a magyar dolgozó nép. munkások, parasztok és a hozzájuk hű értelmiségiek egyaránt. Rákosi elvtárs így vált beszéde során vádlottból vádlóvá. Rákosi elvtárs nem védekezett, hiszen nem volt ml ellen védekeznie. A vádirat szava: nem az ő bűnösségére, hanem az úri Magyarország bűnös rendjére, bűnös törvényeire világítottak rá. Azok a törvények nem lehettek alkalmasak az igazság kiderítésére, mert azok éppen ellenkezőleg az igazság elferdí. tésére, a dolgozók szabadságának lábbal tiprására voltak alkalmasak. Ezért szállt szembe olyan ma. gabiztos nyugalommal Rákosi elvtárs ezekkel a vádakkal, mert tudta, hogy az igazság, a dolg zó nép, a világ proletariátusának igazsága mellette áll. Tudta, hogy elítélhetik, tudta, hogy a legsúlyosabb büntetést, a halálbüntetést is kimondhatják ellene, de azt is tudta, hogy a dolgozó nép igazságának előbbutóbb győzine kell. Tudta, hogy a magyar munkásosztály, a ma. gyar dolgozók, élükön a magyar kommunistákkal a Szovjet unió' fölé tekintenek. Előttük áll a nagyszerű példa, a Szovjetunó proletáriátusának példája, mely Lenin és Sztálin elvtárs vezetésével kivívta magának a szabadságot és építi egyre boldogabb életét Rákosi elvtárs tudta, hogy nem áll egyedül. Dolgozó milliók állnak mellette, akik ugyan azért a célén küzdenek, mint ó a világ proletárjainak összefogásáért, a szocializmus építe sééri. S ezek a dolgozó milliók ki :í álltak Rákosi elvtárs mellett. Nemcsak a magyar munkásosztály, de a világ minden részén megmozdultak a dolgozó tömegek, hogy követeljék Rákosi elvtára szabadonbocsátását. Tün. tetések, szakszervezeti gyűlések fejezték ki a dolgozók tiltakozását, felháborodását már előbb is Rákosi elvtárs fogvatartása miatt. Az antifasizmus nagy élharcosa: Georgj Dimitrov elv társ is felemelte szavát és többször követélte Rákosi elvtárs szabadonbocsátását. Dimitrov elvtársnak az alábbiakban kö. zölt cikke a „Sarló és Kalapács" 1934 július 15.1 számában jelent meg. Rákosi Mátyás sorsa engem különösen érdekel, mert 6 nemcsak elvtársam, hanem személyes jóbarátom is. Nincs elég kemény szó annak kifejezésére, hogy ezt a politikust, miután már a fegyházbüntetés hallatlanul nehéz nyolc és fél esztendejét elszenvedte, továbbra is fogvatartják és 15 év előtti politikai tevékenységéért megint el akarják ítélni. Ez már nem az, amit törvényes gyilkosságnak neveznek, ez orgyilkosság a politikai ellenfél ellen. Nyilvánvaló, hogy a kormány Rákosi személyében az 1919-ben kiküzdött proletárdiktatúráért akar bosszútállni, míg a fehér bandák tagjai, akik akkoriban ezer és ezer munkást meggyilkoltak, nemcsak, hogy szabadon járnak, hanem magas állami állásokban ülnek. Hogy a Gömböskormány fél Rákosit, a munkásvezért szabadon bocsátani, ez azt bizonyítja, hogy a tömegek mindegyre erősödő elégületlenségével szemben saját országában nem érzi magát biztonságban. Ez a hallatlan és felháborító magatartás a politikai ellenféllel szemben, kell, hogy az egész világon viharos titakozást váltson kt Minden munkásnak, minden becsületesen gondolkodó embernek az egész világon fel kell a szavát emelni Rákosi Mátyás önkényes fogvatartása ellen, az ellen a gyilkosság ellen, amely ma Rákosi Mátyást fenyegeti és követelni kell a szabadonbocsátását. Lenin-Sztálin nagy és legyőzhetetlen lobogója alatt a kommunizmus leié Sztálin részvételével zajlott le Moszkvában a Lenin-emlékünnepély A moszkvai Nagyszínházban január 21-én ünnepi gyászülést tartottak a Bolsevik Párt megalapítója, a szovjet állam megalkotója, az egész világ dolgozói nagy vezére és tanítója, Vlagyimir Iljics Lenin emlékére. A teremben megjelentek a Bolsevik Párt és a szovjet állam vezetői, a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja Központi Bizottságának tagjai, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa és az Oroszországi / Tanácsköztársaság Legfelsőbb Tanácsának képviselői, a szocialista munka hősei, a Szovjetunió hősei, a moszkvai gyárak és üzemek sztahánovistái, a Szovjet Hadsereg, a tudomány és kultúra képviselői, hogy kegyelettel emlékezzenek meg a forradalom lánglelkű vezérérői, halálának 26-ik évfordulóján. A Nagyszínház gyönyörűen feldíszített színpadán Lenin elvtárs hatalmas arcképe alatt némán váltották egymást a Szovjet Hadsereg különféle fegyvernemeit képviselő harcosok díszőrségei. Moszkvai idő szerint 18 óra 50 perckor viharos taps tőrt ki a teremben, amikor az elnöki asztalnál Sztálin elvtárs és mögötte a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja és a szovjet állam vezetői. Pártja és a szovjet állam vezetői megjelentek. Svetmk, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke rövid megnyitó beszédben emlékezett meg Leninről, a Bolsevik Párt éa a szovjet állam nagy megalapítójáról, az egész világ dolgozóinak nagy vezéréről. A megjelentek egyperces néma felállással adóztak a halhatatlan Lenin emiékének. Svernik elvtárs ezután átadta a szót Poszpolov elvtársnak. Az ünnepi beszédet lapunk legközelebbi számában ismertetjük. Visinszkij elvtárs ismét leleplezte az USA rágalmazó politikáját Éles nyilatkozatban válaszolt Acheson USA külügyminiszter ostoba hazugságaira Visinszkij szovjet külügyminiszter nyilatkozott Acheson amerikai külügyminiszter legutóbbi kijelentésével kapcsolatban. Acheson ugyanis január 12-én Washingtonban a Nemzeti Sajtóklubban beszédet mondott az USA ázsiai politikájáról és ezzel kapcsolatban sokat beszélt az ázsiai népeknek nyújtandó „segélyre" vonatkozó ki vánságáról és nyilvánvalóan arra törekedett, hogy ezeknek az országoknak reakciós erői, továbbá a gyarmati hatalmak, melyek nem kívánnak elállni az ázsiai népek kizsákmányolásától, támaszkodhassanak Acheson minden irányú támogatására. — Acheson felszólalásában nem átallótta — jelentette ki Visinszkij elvtárs — hogy egész sor ellenséges kirohanást ne intézzen a Szovjetunió ellen és nem riadt vissza a nyilt rágal. mazástól. Visinszkij elvtárs nyilatkozatában idézte Acheson ostoba rágalmait. Acheson azzal vádolta a Szovjetuniót, hogy Kína északi részét elválasztja Kínától és a Szovjetunióhoz csatolja, sőt ez a folyamat külső Mongoliában már be is fejeződött, Mandzsu, riában pedig befejezéshez közeledik. — Achesonnak ez a nyilatkozata, mondotta Visinszkij elvtárs — annyira ostoba, és olyan torzszülött, hogy első pillanatban kételkedtünk a valódiságában. — Nem nehéz meglátni, hogy Achesonnak mindezekben a nyilatkozataiban egy ssó igazság sincs. Acheson ezeket az ostobaságokat azért mondotta, hogy jó képet vágjon « rossz játékhoz, megrágalmazza a Szovjetunió külpolitikáját és ezzel a Szovjetuniót vádolja saját politikai kudarcáért. Érthető, hogy ilyen kétséges „operáció" nem történhetett meg a Szovjetunió' megrágalmazása nélkül. Visinszkij elvtárs nyilatkoza tában a továbbiak során utalt arra, ezeknek a Szivjetunió ellen irányuló rágalmaknak a legcsa"-tanósabb cáfolata, hogy KínA nak saját népi kormánya van, Visinszkij elvtárs nyilatkozata végén hangsúlyozta, Achesonnak az a törekvése, hogy rágalmazó ködfüggönybe takarószék és a Szovjetunióra kenje a felelősséget, saját politikája kudarcáért, amely jót nem ígér számára. Az ilyen törekvések csupán az USA kínai politikájának újabb ku. darcát eredményezhetik. Ponomarjov marómunkás boldog éfete A Szovjetunióban boldog, vidám, derűs életben van része minden becsületes dolgozónak. Munkások, dolgozó parasztok egyaránt tudják, hogy van ér. telme a munkának, a tanulásnak, a termelékenység fokozásának és önmaguk fejlesztésé, nek. A szocialista szovjetállam vezetőit is közvetlen közelről érdekli a munkások, a dolgozók élete, napi munkája. Képünkön V. Kuznyecoy elvtársai, a Szovjetunió SjEfllkszciv rezetének elnökét láthatjuk, aki meglátogatta az trraü nehézipari gépgyárat Itt — amint a képen is láthatjuk — hosszan elbeszélgetett Viktor Ponomarjov elvtárssal, * gyár egyik kL, váló marómunkásávaJ a hosszan tanulmányozta munkamódszerét. Viktor Ponomarjov marómunkás, éppenűgy mint a Szovjeíunió minden dolgozója, tudja, hogy csak akkor érhet el egyre jobb eredményeket, csak akkor emelheti maga és dolgozótársai életszínvonalát, ha tanulással fejleszti tudását. Egyetlen nap sem múlik el ezért a nélkül, hogy Ponoiparjov saját műve. lésére ne fordítana időt. Képünkön Ponomarjov elvtársat irodalom tanulmányozása közben láthatjuk. A jól végzett munkát és tanulást a boldog pihenés ideje követi. Viktor Ponomarjov elvtárs otthonában gyermekeinek olvas fel és kisfia, kislánya érdeklődéssel hallgatja magyarázatait a szovjet emberek életéről s a világnak számukra még is. meretlen sok érdekességéről. II kínai néphadsereg megkezdte a fowai partraszállás előkészítését A néphadsereg harmadik hadseregénél működő kommunista pártbizottság és a keletktnai főhadiszállás legutóbb hozott döntésében kitűzött hat feladat közül a legelső, hogy Kína délkeleti partja mentén és Formózán végleg kiirtsák Csang-Kai-Sek banditáinak maradványait. A néphadsereg valamennyi parancsnoka tanulmányozza azokat a technikai feltételeket, amelyek szükségesek a partmenti szigeteken és Formozán végrehajtandó partraszállási hadmüveletekhez. A többi feladat arra irányul, hogy még egységesebbé forrasszák össze a fegyveres erőket, fokozzák a csapatok politikai oktatását, továbbá, hogy a hadsereget a nép terheinek csökkentése céljából beállítsák a termelő munkába.