Délmagyarország, 1949. november (6. évfolyam, 254-277. szám)

1949-11-03 / 254. szám

2 'Csütörtök, 1949 november S, „Az Októberi Forradalom, mindenekelőtt azzal tűnik ki, hogy áttörte a világimperializmus arcvonalát, az egyik legnagyobb iökésállamban megfosztotta uralmától az imperialista burzsoáziát és hatalomraemelte a szocialista proletáriátust. A bérmunkások, üldözöttek, elnyomottak és kizsákmányoltak osztálya az emberiség történelmében először emelkedett ural­kodó osztállyá és példájával magávalragadta a világ proletárjait. Ez azt jelenti, hogy az Októberi Forradalom új korszakot nyitott, a proletárforradalmak korszakát az imperializmus orszá­gaiban." \ Sztálin. A SZOVJETUNIÓ HÓS MUmOfZTÍLYA A görögországi angolszász haderők visszavonását és a „Balkáni Bizottság" feloszlatását követelte tfisinszkij elvtárs az ENSz-ben Mayhew brit külügyi államtitkár bejelentette az angol erők visszahívását Az Egyesült Nemzetek Szer­kezetében kedden befejezték • görög-kérdés általános vitáját. — Világos képet kell alkotni a bizottság által kihallgatott ta­núkról — folytatta Visinszkij elvtárs. — Ismeretes, hogy a megfigyelő csoportok több mint pzer tanút hallgattak ki. A bizott­ság azonban megrostálta a tanú­vallomásokat. Visinszkij elvtárs néhánv pél­dát hozott fel arra, hogyan ké­szttették elő ezeket a tanúkat. — Ezév október 14-én a poli­tikai foglyok konentrációs tábo­rából hatszáz foglyot áttettek egy katonai táborba. Este a lá­bor katonai rendőrsége utasítá­sokat kapott és az utasításokkal egyidejűleg ellátták őket gumi­botokkal is. a polgári log'yok „átnevelése" céljából. A letartóz­tatottak ütlegelése néhány órán át tartott, öt foglyot megó'ek, harminc megőrült. — Másnap ismét elvezettek kétszáz embert a politikai fog­lyok közül, azokat, akik meg­tagadták egy nyilatkozat aláírá­sát, amely elítéli a Kommunista Pártot. A kétszáz letartóztatottat kínzásoknak vetették alá és ki­jelentették, hogy vagy a halált választják, vagy pedig megtagad­ják politikai nézeteiket. Visinszkij elvtárs ezután egyen ként elemezte a jelentésben idé­zett egves „bizonyítékokat" Le­leplezte. hogy a megfigyelők je­lentésében két tanú szerepel, •kiket a jegyzőkönyvben külön­böző számokkal jelöltek meg. Kiderült azonban, hogy egyálta­ban nem két tanúról volt szó hanem egy és ugyanarról a tanú­ról, aki az egyik megfigyelő csoportnál egy számon, a másik megfigyelő csoportnál más szá­mon szerepelt. — Az adatok között hamissá­gukban bámulatba eltő tanúval­lomások szerepelnek ugyan az említett vád alátámasztására, de ezek egyikéből sem lehet olyan következtetést levonni, mintha Albánia és Bulgária kormánya bármilyen kapcsolatban is állna a felhozott vádakkal. — Vannak azonban olyan ok­mányok, amelyek a legcseké­lyebb kétséget sem hagynak az­zal kapcsolatban, honnan is szár­mazott a demokratikus hadse­reg fegyvere és hadifelszerelé­se. Ezek az okmányok azt bi­zonyítják, hogy nem Albániából és Bulgáriából szállítottak rend­szeresen fegyvert Görögország­ba, hanem Olaszországból, Fran­ciaországból és Törökországból. Az idézett okmányok eléggé hitelesek, mert a hadseregfő­hadiszállás és a csendőrség hi­vatalos irattárából valók. Az okmányok megjelölik a kikötö­ket, ahonnan a fegyverszállítás folyik és megnevezik azokat az embereket is, akik a fegyver­szállítással foglalkoznak. Visinszkij elvtárs ezután be­bizonyította a Balkán Bizott­ság jelentésében szereplő egyéb „bizonyítékok" teljes alaptalan­ságát is, majd fgy folytatta: A fentlek alapján a Szovjet­unió küldöttsége arra a követ­keztetésre jutott, hogy a Bal­kán-kérdéssel foglalkozó külön, leges bizottság munkája nem bír el semmiféle kritikát. A szovjet külügyminiszter ez­után rátért arra a kérdésre, vájjon valóban a görög népet képviseli-e a jelenlegi monar­chofasiszta kormány? Emlékeztetett a New-York He­rald Tribüné 1946 március 26­iki számára. A lap azt írta: A választások körülményei annyi­ra szégyenletesek, hogy becsü­letes választásokról Görögor­szágban szó sem lehet. Ugyan­ezen lap munkatársa március 31-én azt írta, hogy egy falu­ban látta, amint a jobboldali pártok képviselői o választók kezébe adták a borítékba zárt választócédulákat és hogy a vá­lasztók ezeket a cédulákat be­dobták az urnákba, Visinszkij elvtárs a továbbiak során kijelentette: A szovjet küldöttség ragaszkodik ahhoz, hogy vonják vissza Görögor­szágból az amerikai és angol haderőket és katonai missziókat, mert ez a görögországi helyzet normalizálódásának egyik leg­fontosabb feltétele. A szovjet küldöttség ragaszkodik ahhoz, hogy oszlassák fel a különleges Balkáni Bizottságot, amely csak kárt okoz és az ENSz-t olyan útra irányítja, arhely nem ve­zethet a görög helyzet rendezé­séhez. Visinszkij elvtárs beszédének elhangzása után, hétfőn este Mayhew brit külügyi államtit­kár bejelentette az alsóházban, hogy a görögországi brit csapa­tokat rövidesen visszavonják. Az államtitkár hozzáfűzte, hogy a csapatok visszavonása nem érinti a görögországi brit ka­tonai és tengerészeti missziók helvzttét L enin 1917 áprilisában többéves emigráció után visszatért Oroszországba. El­ső híres beszédében, melyet páncélautóról mondott el a Finmlandi pályaudvaron, első­sorban a munkásokhoz for­dult. Rámutatott arra, hogy a munkásosztálynak kell a vezetőszerepet betöltenie a békéérf, a földért, a szabad­ságért és a szocializmusért vívott harcban. Az Októberi Forradalom előkészítésében, győzelmének kivívásában és megszilárdításában bebizonyo­sodott, hogy valóban a mun­kásosztály az új társadalom legharcosabb, legkövetkezete­sebb forradalmi osztálya. A proletariátus élenjáró hivatá­sát azért tölthette be, mert olyan párt vezette, mely fel volt fegyverezve az élenjáró marxista-leninista forradalmi elmélettel. A z Októberi Forradalom győzelméért vívott harcokban a munkásosztály a hősiesség világraszóló tetteit hajtotta végre. A forradalmi hadse­reggel vállvetve küzdöttek a munkások vörös gárdájának zászlóaljai és ezredei. A For­radalom győzelméért vívott harcban alakultak ki véglege­sen „ forradalmi hatalom új formái, „ szovjetek. A szov­jetekben a dolgozók küldöttei megsemmisítették azt n bur­zsoá legendát, hogy a dolgo­zók nem alkalmasak az ál-, lamügyek vezetésére. A pol­gárháború és intervenció ide­jén a munkások példát mu­tattak „ bátorságra és hősi­ességre az egész népnek. Az ipari üzemek munkásai hadba vonultak, egyszerű munkás­ruhában, rosszul fegyverezve és bizony gyakran éhezve is. A polgárháborúk harcának tüzében alakult ki a nagyszer rű Vörös Hadsereg és emeU kedtek ki az újtípusú hadve­zérek : Frunze, Vorosilov, Bugyonnij és mások. D öntő győzelmet aratott a polgárháborúban a munkás•( osztály. Megkezdődött a bé­kés építőmunka korszaka. A munkások megmutatták, hogy hőstetteket nemcsak a hábo­rúban, hanem a munka terü­letén is lehet és kell véghez­vinni. a teljesen szétzilált ipari termelést helyreállítot­ták, rohambrigádok létesül­tek a termelés racionalizá­lásáért és a munka termelé­kenységének fokozásáért vk vott harc eredményessétételéi re. Kialakult a munkához txz-' ló új viszony: a dolgozók ön-j kéntes és öntudatos munka­fegyelme. A Szovjetunió műn* kásosztályának hősies mun­kája eredményeképpen a Szovjetunióban megvalósult a szocializmus. > A szovjet munkásosztály olyan munkásosztály, ami* lyent nem ismert még az em­beriség története. A szovjet munkások nem proletárok a szó régi érielmében. Birtoko­sai az államhatalomnak él termelőeszközöknek, mentesek a kizsákmányolástól. A szovjet nép el van szán­va arra, hogy megvédi békés építésének eredményeit. ,Jdi nem akarunk háborút — ben­nünket elfoglal a kommuniz­mus építése." — mondotta Rosszijszkij, a Sztálin-díjjal kitüntetett munkás. E szavalt valamennyi szovjet ember gondolatait és érzéseit feje­zik ki. m _ Október 24-ról 25-re virradó é/szaka a pétervári szovjet tor. radalmi katonai bizottsága nyílt támadásba kezdett. Moszkvában ezt reggel tiz órakor tudták meg. A nap folyamán a ,.Dani­lovszkája'-gyárban gyűlést ren­dezlek. A pártbizottság Lusziát kérte fel, rogy vigvt a szól. Este már a szövőnők megalakí­tották az ápolónői csoportokat és a Sorpubovszkdja-téren gyü­lekeztek a Francia-kávéházban. A „Micholsorí'-gydrban a i munkások áttörték az esztergá­lyozó műhely falát, amely a legyverraktdrt választotta el Rengeteg önkéntes állott az ud­varban, hogy gyarapítsák a Vö­rös Gárda sorait. Hosszú láncot alkottak, amely a lépcsőn fel' felé haladt az egyesületi bizott­sághoz. Gömbölyű fejű, vastag kisfiú MUt az egyesületi bizottság el­nöke, Iván Kozlov előtt. Potyogó könnyeit törölgette szeméből, hadarva beszélt, mint aki fél hogy nem hallgatják végig; — Mit tesz az, hogy kicsi vagyok/ A karom erős, tapo­gassa csak meg! Izom ez, igen vagy nem? — De megölnek és mit mon­Vck akkor apádnakf — És a nagyokat talán nem OÜk meg? — Jól Menj háti Uvarlcs. ¥Ö1ÖSGÁRDISTÁIC egy puskát ennek a görögdiny l>.\ intkf A Vörös Gárda legfiatalabb tagján rajta is ragadt a „gö­rögdinnye'' név. A nap folyamán a „M'chol­sorí'-gydr előtti őrházban szol­gálatot teljesítő őr közölte Lusz­ja l.iszlnova titkárnővel; — Egy század junker távo­zott a kaszárnyából, a központ telé igyekszik a Poljankán ke* resztül! — Ki beszél? _ kérdezte Luszja. — Görögdinnye! — Miiéle görögdinnyét — Luszja elvtárs, Pjitr And ttjev vagyok, a „Micholson"• gyárból. Az ütközet megindult. A Vö­rös Gárda Zamocskvorécsijo­részlege a krimi és a kamonszki híd közelében harcolt. Pjotr Beb­rinin csoportja a gimnázium el­len intézett támadást és kijutott az Osztrojenkára. A vörösgdr­distjk azoknak a forradalmárok­nak felmentésére indultak, aki­ket a fehérek körülfogták. A jun­kerek ellenálltak. Harcolni kel­lett minden házért, minden szo­báért. minden padlásért. E beszélés Míg a liarc tartott, Luszja egész nap megállás nélkül dol­gozott. Jelentéseket vitt a vö­rös vezérkar részérc, sebesülte­ket szállított, többször ment ke­resztül a katonai kordonon, hogy[ a belvárosba — a Szovjet MoiZ-j kvába jusson. A teleion nem j működött. Vakmerő vörös hír­vivők és az előőrsök tartották fenn az összeköttetést a köz­pont és a távoli területek között. November l-e reggelén Lusz­ia a Kaluzsszkiija-térre, a Pol' jakovvcndéglöbi ment, ahol a kerületi forradalmi katonai bi­zottság yczérkara tanyázott. Va­dászcsizmás ember az asztalra hajolva, térképet nézett. Fekete szakáll, göndör haj és sasorr, adott arcának szigorú, ünnepé­lyes kifejezést. „Ilyennek kép­zeltem az igasi kommunistát!" — mondta magában Luszja, A vadAszcsizmás Pávcl Karlovics Sternberg csillagászprofesszor, a zamoszkvorécsijoi Vörös Gárda vezérkari főnöke volt. Luszja töltényeket kért az Osztrojankdn harcolók szántára. Utána megbízták, vigyen egy nagyon fontos üzenetet a köz­pontba. Az üzenetben arról volt szó, vegyék használatba a hat­hüvelykes ágyúkat, mert más­nap reggel — ha a junkerek nem adják meg magukat —, általá­nos támadást kezdenek ellenük. Luszja vállalta az üzenet to­vábbítási?, azonban ragaszko­dott ahhoz, hogy előbb a kórt töltényeket maga vigye az Osz­rojenkán harcolókhoz. — Van ott egy fiú a siká­torban ... a Görögdinnye. Meg ígértem neki, hogy visszajövök a töltényekkel, — Meg fogják ölni! Jogomban áll meghalni a forradalomért! — felelte Luszja. Kora reggeltől feküdt Görög­dinnye a mellvéd mögött, gör­csösen markolva puskáiét. Töl­tény nincs. Ma már csak a leg­jobb lövészek kapnak töltényt. Egyszerre csak mozgolódás tá­madt. Minden megélénkül a mellvéden. A házak tálához la­pulva Luszja jön az utcán. Né­hány vörösgárdista követi. K's ládákat hoznak. A töltények! A gyerek egy szempillantás alatt talpraugrott. Fegyvere le­gurult a mellvédről. _ Marad], megölnek! — ki­áltott valaki. De Görögdinnye már le is ugrott és karját fegy­vere után nyújtotta. Tompa csattanás — a golyó keresztül­fúródott a gyerek mellkasán. — Ó a disznókr — kiáltotta Luszja és keresztülfutott az ut­cán a sebesült felé. Elesett. Először mindenki azi hitte, hogy csak megbotlott és mindjárt fel is kel. De nem kel* fel... Egy junker golyója sri* ventalálta. ...A Vörös téren a Kreml tövében temette el Moszkva a* ütközet, halottjait, azokat, akik a szovjcthatalomért vívott for­radalmi harcokban estek el. — Igyekszem nem sirni, a maguké volt _ mondta Luszja apja a leány bajtársainak. —< Tiszta szívvel ment magukhoz és büszkén halt meg. Nem sí­rok. Az első októberi évfordulón az ütközet halottainak emlék­táblája felavatásán Lenin mon­dott beszédet: — Elvtársak! Az októbert harcosok emlékére tegyünk es­küt emlékművük elött, hogy kö­vetjük példájukat az ő rettent« hetetlcnségük és hősiességük szellemében. Jelszavuk legyen a mienk is, az egész ország lázadd munkásságáé! A jelszó: „Győ­zelem vagy halál!"

Next

/
Thumbnails
Contents