Délmagyarország, 1949. november (6. évfolyam, 254-277. szám)

1949-11-12 / 262. szám

2 Saombat. 1949 november 12. Az ENSz politikai bizottsága szavazott az olasz gyarmatok kérdésében Az ENSz politikai bizottságá­ban november 9-én megtörtént • szavazás a volt olasz gyar­matok ügyében beterjesztett ja­vaslattervezetek és módósitó indítványok felett. Arra a szovjet Javaslatra, hogy Líbiának haladéktalanul adják meg függetlenségét, liúsz kül­döttség szavazott __ ellene 24. A többi küldöttség tartózkodott a szavazástól. A másik szovjet Javastatra, •mely köveleli, hogy három hó­papon belül minden külföldi csapatot vonjanak ki Líbiából és semmisítsék meg az ottani katonai támaszpontokat, 11 kül­döttség szavazott — ellene 13, — a többiek tartózkodtak a szavazástól. A szovjet javast a­j tok mellett szavaztak a népi de­mokratikus államok, az arab ál­lamok, Egyiptom, Sziria és a többi keleti állam, mint Irán, Pakisztán, valamint több latin­amerikai állam, köztük Kuba. A .szovjet Javaslatok ellen a gyar­matos hatalmak — az USA, Anglia, Franciaország és a kö­rülöttük csoportosuló államok szavaztak. Az elfogadott határozati Ja­vastat szerint Dbiának nem ké söbb, mint 1952. január elsején kdl elnyernie függetlenségét. A bizottság azután a Szomá­Ji-ügyre tért át, a többség elfo­gadta a Fülöp-szigetek küldött­tének azt a módósitdsdt, hogy a szövegezésből, amely ügy szól, hogy Szomdli 10 év múlva nytTjf rl függetlenségét a közgyűlés máskép nem hatíF roz", az utolsó részt hagyják el, miután ez a rész lehetőségei nyújt orra, hogy meghatározat' lan időre tolják ki Szotnáli füg­getlenségének visszanyerését. _ Emellett az Indítvány mellett 33 küldöttség szavazott, köztük a Szovjetunió, Bjelorusszia, Uk­rajna, Csehszlovákia és Len­gyelország küldöttsége. Az USA Anglia és Franciaország, vala­mint a körülöttük csoportosuló országok küdöttségei a Fülöp­szigetek küldöttének módósitó indítványa ellen szavaztak. A volt olasz gyarmatokkal kapcsolatos tebbi javaslatter­vezettel a következő ülésen fog­alkoznak. Adenauer bonni kancellárt nyilatkozatra kényszeritik A MINŐSÉG! OKTATÁS SIKERÉÉRT A párisi háromhatalmi érte­kezlettel egyidejűleg összeült a bonni bábparlament. A csü ör­töki trésen kiderült, hogy Ade­nauer javaslatot tett. a három nyugati kü!ügymmisz(errek a gyá leszerelés kérdésével kap­csolatban. Az is kiderült, hogy a bábkancellár a Javaslatot a parlament megkérdezdése nél­kül tette meg. Az ülésen a kommunlslák sa­rokbaCTOritottáik Adenauert és követelték, hogy ismertesse a Javaslatot. A iörrr.gek felhábo­rodásától rettegő bébkonceiUr dadogva Jelentette ki: „Nincs ebhan a helyzetben, hogy ez­időszerint tájékoztatást adjon". Ezután Renner kommunista képvise'ő továjbbi kérdéseket tett fel Renner egycb.tk között kijelentette, hogiy az a tény. hogy Adenauer gondolkodási idő nélkül nem tud választ ad­ni, az emlékező tehetség feltű­nő gyengeségére mutat. Szorongatott helyzetében Ade­nauer a szó szoros értelmében futásban keresett menedéket. Kijelentette, hogy mélyen fel van háborodva a zaklatásért' és a kormány tagjaival együtt Hintető módon elhagyta az üléstermet. A bánni „parlament" csütör­töki ü'ésén az es'i órákban a Kommunista Párt és a Szocia­lista Párt együttesen benyúj­tott indítványban követelte, hogy pénteken délelőttre hív­ják össze a „szövetségi gyű­lési'1. A rendkívüli gyűlés egy­behlvását azért követelik, hogy Adenauer kancellárt kénysze­rítsék, nyilatkozzék a párisi külügyminiszteri értekezletnek tett ajánlatiról. Adec.auernek nyilatkoznia kell azokról a kijelentéseiről is, amelyeket a Baltimore Sun cí­mű amerikai lap tudósítójának tett Ezek a kijelentések azt tartalmazták, hogy Adenauer hajlandó hozzájárulná a Saar­vidék elcsatol ásához és kész kielégíteni a francia biztonsági igényeket azáltal, hogy Fran­ciaországnak 40 százalékos ré­szesedést biztosít « nyugatné­metországi iparból. Min'hogy a kommunista és szocialista páriámon.ti csoport együttes eljárása megfelel a nyugatnémet alkotmány ama rendelkezésének, amely rendkí­vüli ülés összehívásához a kép­viselők egyharmad részémk aláírását követeli meg, a parla­ment elnöke kénytelen a rend­kívüli ülést összehívni. A nemzetközi ifjúsági nap megünneplése a Szovjetunióban A Szovjetunióban minde­nütt megünneplik a nemzet közi ifjúsági napot. A szov­jet városokban ünnepi gyűlé. seket tartanak az ifjúsági nap alkalmából. Moszkvában ünnepi ülésen a szovjet ifjúság antifasiszta bizottságának kibővitett ülé. sén hangoztatták a szovjet if. júság mélységes szolidaritá­sát a világ demokratikus if­júsága iránt, a szovjet ifjak és leányok eltökélt szándékát, hogy lankadatlan erővel har­colnak a tartós békéért az imperializmus ellen. A szovjet ifjúság antifa­siszta bizottságának plénuma üdvözlő táviratot küldött a Demokratikus Ifjúsági Világ­szövetséghez. A z őszi oktatási munka megkezdésével párttag­ságunk Jelentős része kap­csolódott be az oktatási mun­kába. Soha Ilyen nagyarányú, széleskörű oktatás nem folyt még párttagságunk körében. Nyilvánvaló, hogy akkor, ami­kor ma már minden fejlődni, ta­nulni akaró pátt-tag, sőt a pár­tonklvüliek tömegei is bekap­csolódtak a tanulásba, dön ő szempont az oktatás színvona­lának biztosítása, a minőségi oktatás és tanulás előtérbe he­lyezése. Nemcsak arra keit tü­lekednünk, hogy minél nagyobb tömegek vegyenek részt az ide­ológiai képzésben, hanem ugyan­olyan fontos a szemináriumok, esti iskolák megfelelő színvona­lának biztosítása is. Az okatás minősége elsősor­ban a szemináriumvezetők fel­készül teégétől és tanítási mód­szerétől függ. Az előadóképzö iskolákon szemináriumvezetőink elmélyítették és gyarapították elméleti tudásukat. Azonban a szemináriumok sikeres vezetése nemcsak a felkészültségtől függ, hanem az okta'ás módszerének helyességétől is. Nézzük meg, melyek azok az elsőrendű fon­tosságú szempontok, amelyeket azemináriumveze öinknek okvet­len szem előtt kell tartamok az oktatási munka sikere érdeké­ben. Czólottunk már a szeminá­riumvezetők felkészültsé­gének fontosságáról. Ez az első és legfon'osabb szempont. Azon ban nem lehet eredményes az oktatás, ha szemináriumvezető­ink nem tudják megfelelőképpen átadni tudásukat. Ez közelebb­ről annyit jeleitt, hogy el kell mélyíteniök az anyagot. Az elő­adás anyagában meg kell talál­niok és ki kell hangsúlyoztiiok a dön'ó fontosságú elvi, elméle­ti kérdéseket, amelyek tulajdon­képpen az anyag lényegét jelen­tik. Gondolkozásra kell késztet­ni a hallgatóságot, rá kell ve­zetni őket arra, hogy meglássák az összefüggéseket. Különben az oktatás merevvé, mechanikussá válik. Az elvi kérdések megtár­gyalására kell szentelni a leg­több idöL Nem szabad, hogy tisztázatlan kérdés maradjon a Az áruló Tito-klikk igyekszik szolgálatába Állítani a jugoszláv iro­dalmat is. A becsületes jugoszláv írók és újság­írók természetesen nem hajlandók nevükkel fém­jelezni Titóék fasiszta diktatúráját. Jelentős ré­szük (migrációba, vagy illegalitásba ment, má­sokra pedig lecsapott a Tito-Gestapo. Ognyen Pricat, a nagytehetségű publicistát és dicső har­cost, aki nem „érdekelte" kellőképpen Titót, egy­szerűen meggyilkolták. Rodan Zognvics tehetsé­ges jugoszláv kommunista költőt börtönbe vetették. Venko Marhovszki nagy macedón költőt pedig halálos betegen és leír­hatatlan nyomorban házi őrizet alatt tartják. Ti­tóék csupán a jugoszláv Írók és újságírók söpre­dékét vásárolhatták meg maguknak, vagy kénysze­rithették fenyegetéssel táborukba. A mai jugoszláv sajtó és irodalom vagy Titót dicsőíti, vagy a Szovjet­uniót és a népi demo­TITOEK TOLINOKAI kráciákat halmozza cl szitkozódásaival. Föirá­nyitójuk a belgrádi Göb­bels: Milovan Gyilasz és Tito udvari krónikása: Vlado Dedier, aki kém ás akit rokoni kapcsola­tain keresztül erős szálak fűznek Truman közvet­len környezetében tévő emberekhez. E két ember megbízásából Tito Völ­kischer Bcobachterját, a Borba című lapot, az an­gol-amerikai kémszolgá­lat ismert ügynöke, Pu­nisa Petrovics vezeti. Munkatársai legalább olyan hétpróbás gazem­berek, mint ö maga Az egyik például Nikola Ka­petonovies, aki a hitleri megszállás Idején kiadott Novo Vreme ctmfl lapocs­kának volt a politikai szerkesztője, egy másik pedig Mihail Lalics, volt csetnik, akt 1949-ben kémtevékenységet folyta­tott a szabadságukért küzdő jugoszláv harcosok között. • A Borba ntán a Tito­klikk második legfonto­sabb lapja a Politika. Jelentőségéhez mérten Titóék ennek irányítását is kipróbált embereikra bízták. A lap kiadója je­lenleg is ugyanaz, aki a felszabadulás előtt volt: Vladiszlav Ribnikar, a szerb nagyburzsoázia egyik ismert alakja, akit a közeli barátság szálai fűztek Nedicshez. Titóék szemében nyilván az a legfőbb érdeme, Hogy a fasiszta megszállás ide­jén felhívást bocsátott ki, amelyben a hitleristákkal szembeni ellenállás be­szüntetésére bivta fel a jugoszláv népet. Jutalmul röviddel Jugoszlávia fel­szabadulása .előtt Tito személyi titkára lett, majd pedig a Politika kiadója. Méltó párja a főszerkesztő, az iszákos, feleséggyilkos Branko Drashovics, a belgrádi nyilvános házak régi törzsvendég* A hitteri megszállás idején megjelent Novo Vreme cfmű lap nemcsak a Borbához, hanem Titó­ék más sajtótermékeihez is szolgáltatott „kádere­ket". Az egyik közülük, Predrage Milojevict, aki jelenleg a belgrádi új­ságíró szövetség kiadásá­ban több nyelven megje­lenő Nova Jugoszlávia szerkesztője, Jó hírét Ti­tóék szemében azzal ér­demelte ki, hogy dicsőítő cikket irt még a háború előtt az olasz fasizmus­ról. A Tito-klikk „Ideoló­gusokban" sem szűkölkö­dik. Ki feledkezhetnék el a marxizmus olyan „bő­vítőiről", mint Gyilasz és PijadeT Nem sokkal ma­rad el mögöttük Iva Andrics, akinek „marxis­ta" állásfoglalását külö­nösen meggyőzővé teszi, hogy a jugoszláv fasisz­ták berlini meghatalma­aott minisztere volt. Mindezeknek a tollnu­koknak, fasiszta csőcse­léknek az amerikai im­perialisták megbízásából az a feladatuk, bogy szétrombolják a jugo­szláv nép hazafias érzel­meit és kulturális hagyo­mányait, kiirtsák a nép öntudatából a Szovjet­unió és a szovjet kultúra iránt érzett mély szere­tetet. De hiába préselnek ki magukból a Tito-klikk megfizetett propagandis­tái szánalomraméltó kln­rlmeket, Tito-szocializ­must dicsőítő tehetségte­len rigmusokat — a nép más dalokat énekel. Ezek a dalok a föld alatt szü­letnek, a jugoszláv nép lelkéből fakadnak. „Amed­dig él Szovjet-Oroszor. tzág — nem szűnik nej reánk sütni a nap", hir­deti az egyik ilyen da! S ezeket a dalokat azok éneklik, akik egvszei majd végrehajtják az Íté­letet, amelyet a jugoszláv nép mondott ki Titóék és minden rendű-rangú ügynökeik felett. hallgatóság előtt. Ezzel szorosan összefügg aj anyag aktualizálásának, kikonk­retizálásának kérdése. A marx­izmus-leninizmus nem dogma — ez1 mindenekelőtt figi elembe kell venni. Hogy ez mennyire így van, bizonyítja Lenin elv­társ. akinek zsenialitása többek közöí- abban rejlik, hogy a marxista ideológiát nagyszerűen tudta alkalmazni a fejlődés kü­lönböző szakaszaiban. Szeminá­riurr.vcze'öinknek is föltétlenül el kell sajAttt anlok ezt a mes­terséget. Az elmélet akkor vá­lik csak gyakorlati fegyverré, ha alkalmazni tudjuk népi de­mokráciánk fejlődési szakaszai­ra. a napi kérdések megértési, sére és megoldására. Idei oktatási munkánkban nagy súlyt fekte'ünk n marxis a irodalom klasszikusai, munkáinak tanulmányozására. Es ebbe a munkába nemcsak szemináriumvezetőinknek kell bekapcsolódniok, hanem be keli vonni a hallgatóságot is. Egy másik fontos kérdés az elméleti éberség. Szeminárium­vezetőinknek minden egyes el­vi tévedésre azonnal reagálniok kell, helyre kell igazttaniok » hibát. De ugyanakkor nem sza­bad abba a hibába esniök; hogy a sajá', esetleges tévedé­seiket elkendőzzék, vagy kttéró és nem megfelelő válaszokat adjanak olyan kérdésekre, ame­lyeket maguk sem látnak tiaz­'án. Ilyen esetben nyíltan meg kell mondaniok, hogy a kérdés­sel 6k sincsenek tisztában é< azonnal u ária kell nézniök, hogy a hiányt pótolják. A iö szemináriumvezető nemcsak tantt, hanem ne­vel is. A kettő el nem választ­'lia'ó egymás'ól. A szemináriu­mokon számtalan lehe'őség nyí­lik a nevelésre, a pártszerű ma­ga artás kifejlesztésére. A ta­pasztalat azt mkatja, hogy a szemináriumokon mu' átkoznák meg leginkább a kollektív éle*, a pártszerii magatartás teréa mutatkozó hiányosságok, ame­lyekre szemináriumvezetőinknek;* azonnal és minden esetben rá kell mutatniok és meg kell ie­lölniök a hibák kijavításának módját A jó szeir.ináriumvezefa az oktatás mellett nevelő és kádermunkát is végez. A kol­lektív tanulás, az egymáson va­ló segítés a legjobb eszköz ar­ra, bogy kifejlessze a hallga­tóság közö't a közösségi éle:el, a kommunista ko'Lktivát. Szemináriumvezetőinknek kü­lönös gonddal kell támogat nioÉ azokat, akik gyengébbnek bizo­nyulnak. Ha a gyengébben tanulók min­den támogatást megkapnak, ak* or idővel elmosódik a különb­ség a jobbak és gyengébbek kő­zött. C zeminártumaink akkor lesz­nek tanulságosak, élénkek és színvonalasak, ha abba tf hallgatók ősszesége aktívan be­kapcsolódik s ha élénk vita ala­kul ki közöttük.. Szeminárium­vezetőinknek tehát arra kell tfl­rekedniök, hogy a hallgatóság egészét bekapcsolják a hozzá­szólásokba és a termékeny vi­tákba. Persze ezek csak a legszüksé­gesebbek és legáltalánosabb' szempontok Szemináriumveze­tőinktől függ, hogy a helyi adottságokhoz kénest új éh úi módszereket alkalmazzanak az oktatási munkában. Ezáltal bi» ío-fumi tudjuk oktatási mura kánknak nemcsak mennyiségi hanan minőségi sikerét ia

Next

/
Thumbnails
Contents