Délmagyarország, 1949. november (6. évfolyam, 254-277. szám)

1949-11-09 / 259. szám

t Szerda, 1949 november 9. Rokoszovszkij lengyel nemzetvédelmi miniszter napiparancsq a lengyel hadsereghez Rokoszovszkij, Lengyelország marsallja, lengyel nemzetvédel­mi miniszter hétfőn napiparan­esot adott ki. Lengyelország elnöke ma meg­bízott a nemzetvédelmi minisz­teri tisztséggel és átvettem a lengyel hadsereg parancsnoksá­gát. A hadsereg és magam ne­vében elődömnek Zymierski mar­sallnak, további sikeres munkát kívánok azon az új helyen, aho­vá őt kinevezték _ mondja a napiparancs. — Katonák! Hosszú éveken keresztül feladatom volt, hogy a hősi szovjet hadsereg soraiban szolgáljam a dolgozó nép ügyét. A haza szabadságáért vívott győzelmes csatákban megedződ­ve veszem át ma a lengyel had­sereg parancsnoki tisztét, el­telve a testvéri ragaszkodás és tisztelet érzésével a szovjet had­aereg iránt és őrt állva a test­véri népköztársaságok hadsere­geivel a békéért, a demokráciá­ért és szocializmusért. — Tudatában vagyok azoknak g kötelességeknek, amelyeket az Ország és az elnck rámruházott fs tudatában vagyok a lengyel •emzet és a dolgozó lengyel nép iránti felelőségemnek Is. Ebből a népből születtem és minden­kor egész szívemből ehhez a néphez tartozónak éreztem ma­gam. Tudatában vagyok annak a felelősségnek, amellyel a 'est­véri szovjet nemzet iránt tarto­zom, amely katonának és pa­rancsnoknak nevelt. Ezeknek tudatában veszem át a rámru­házott tisztséget azzal a szilárd eltökéltséggel, hogy minden erő­met hadseregünk és a lengyel védelmi erők továbbfejlesztésé­re és növelésére fogom fordí­tani A szovjet hadsereggel egyetemben, őrt állunk a béke felett, amelynek bajnoka és vé­delmezője a nagy Sztálin. — Ezennel megparancsolom a lengyel hadsereg katonáinak és tisztjeinek, hogy Lenino, Varsó, Qdansk, Budgiszyn és Berlin hóseinek példáját követve, hű­ségesen álljanak őrt a népi Lengyelország, annak függet lensége és szuverénitása felett, valamint határaikon, az Odera­Nyssa-vonalán és a Balti-tenge ren. Vonják szorosabbra azt a testvéri köteléket, amely a ha talmas szovjet hadsereghez és a népi demokráciák hadseregei­hez fűz, mélyítsék el a politi­kai munkát és a katonai kikép­zést, fejlesszák a hadsereg tu­datos fegyelmét és elszakítha­tatlan kötelékeit a dolgozó nép­pel, felszabadított hazánk urá val. FRUNZE SZÜLŐFÖLDJÉN Klrgizia dofgozól október 31-én ünnepelték meg a Bolsevik Párt, a szovjet állam és a Vörös Hadsereg kiváló férfla, Mihail Vaszilievics Frunze halála 24 éves évfordulóját. Az üzemekben, hivatalokban, kolhozokban előadásokat, beszédeket tartottak, melyek Frunze életéről és munkáásságáról szóltak. Nagy népsze rüségnek örvend a „Frunze múzeum". A múzeumban láthatók a nagy szovjet hadvezér egyéni holmijai és életével kapcsolatos okmányok. A kiállított anyag kitűnően tükrözi Frunze dicső életútját A múzeumba a közelmúltban új kiállítási tárgyak ér kezíek. A moszkvai szovjet főhadiszállására azür­keszemű, kendőt leánv állított be. Az októbert ég baljós volt éa hi­deg, a nedves tetőkön a kémények között jun­kerek mászkáltak, gép. fegyvereikkel leszedték a Szovjet-téren járkáló óvatlanokat. Semmivel sem tn­áok használni a forra­dalomnak — mondotta a leány. — Szeretnek kireket hozni a fflhadi­•aállásnak a junkerek­föl. Hiszen harcolhat­atfk, de fohasem volt meg puska a kezem­Wn. Ha adnak papíro­kat, értesüléseket szer­aek. Az elvtárs, zsírozott Éurta bőrkabátjában, pisztollyal a derékszí­ján, álmatlan éjszaká­tól meggyötört arccal merőn megnézte és Igy mólt: — Ha megcsal ben* Bünket, agyonlőjük, trti? Ha felfedezik, agyonlövik. — Tudom. — Mindent megfon­tolt? A leány megigazítot­ta a kendőt a fején. — Adjanak igazol­ványt, amivel mioden őrjáraton keresztülme­hetek és papírokat, hogy katonatiszt lánya aagyok. Ellátták kell5 igazol­ványokkal és elment az Árbaton az Alekszand­rovszkij-intézetbe. Min­átn sarkon megmulatta a vörcskatonáknak az Igazolványát. A Zná­menkánál eldugta a vörös papírokat. A junkerek körülfogták és bevitték az intézet­be, az őrségre. — Ápolónő akarok lenni — mondotta. — Apám elesett a háború­ban, a két fivérem a Donnál harcol a kozák egységekben. A kishú­gommal vagyok. — Helyet, helyes SZERATIMOVICS: Szent Oroszországért folytatott harcunkban örülünk minden jóra­való honleány őszinte Segítségének. Maga pe­dig katonatiszt leánya. Bevezették az ebédlő­be. Teát hoztak. Az ügyeletes tiszt ezalatt igy szólt az előtte álló Junkerhez: — Sztyepanov, öl­tözz fel munkásnak. Evickélj át a Pokrov­kába, itt a cim. Tudjál meg részleteket erről a lányról. Sztyepanov magára kapott egy kabátot, véres lyukkal a mel­lén, amelyet az imént vettek le egy megölt munkásról. Felvette a kabáthoz tartozó nad­rágot is, a szakadozott tsizmát, fejébe csapta a sapkáját és elindult az esti szürkületben. A megadott címen esapzotthajú polgár fogadta és míg megad­ta a felvilágosítást, különösen ugrált a szeme: — Igen, lakik itt efféle. A kishúgáv&l. Burzsuj, hogy az ördög vinné el — És most hol a leány ? — Reggel óta aem látták. Bizonyosan le­tartóztatták. Valami vezérkari kapitány lánya a nyomorult.., Éjszaka a junkerek már bizalmaskodva, élénk kíváncsisággal vették körül a szürke­szemű lányt. Süteményt hoztak, cukorkákat. Az egyik vidáman kalim­pálni kezdett a zongo­rán, a másik kissé tér­dethajtva, mókás mo­sollyal csokrot nyújtott át. Reggel itküldték a kórházba, sebesülteket kötözni. Ahogy végigment a fehér falak mentén, lá­tott valamit: vörös kar­toningben, hátraejtett fejjel fiatal munkás feküdt, tőnkrenyűtt talpú csizmája mocskos volt, balszeme alatt lyuk sötétlett. _ Kéml — vetette oda a junker, aki a leányt kísérte. — Raj­tacsípték. Egész nap ett dolgo­zott a leány a köt5nő­ben, ügyesen, szelidcn és a sebesültek hálásan pillantottak sőtétszür. ke szemébe: — Köszönöm, nővér­ke. A második éjjelen kazakéredzkedett. Azt mondotta, a kishúgát, aki „odaát" van, feltét­lenül látnia kell, cem tudja, mi van vele Két junkert akartak melléje adni kísérőnek. Elhá­rította. — Nos ahogy gon­dolja. Mehet. „Vörös ing, a bal­szeme alatt sötét lyuk., hátraejtett fej..." A leány maga mögött hagyta az intézetet. A vaksötétben csak ön­magát tudta érzékelni közel és távol semmi, mintha egyedül volna a világon. Nem félt, csak nagy, belső fe­szültséget érzett. Min. den imbolygott és ho­mályosan, zavarosan gomolygott körülötte. Az épületek, a falak, a fák. Vérvörösen ug­ráltak a villanyoszlo­pok, a vágányok a sö­tétben. És a sötétség is vérvörösen gomolygott. És véresen lobogtak az alacsonyan úszó felie­gek. A leány nyugodtan lép, egyik kezében a fehérek igazolványát szorongatja, a másik­ban a vörösökét. Ami lyen ör megállítja, olyan igazolványt nyújt át. A főhadiszálláson figyelmesen hallgatták: nagyon értékes kireket hozott. Valamennyien nyájasan elbeszélgetlek vele és kikérdezték. A meggyötört arcú, kurta bőrkabátos elvtárs ked­vesen rámosolygott: — Derék leány vagy, Csak azután vigyázz, •emmit se sejtsenek' A hajnali szürkület­ben, amikor a lövöldö­zés esendesedni kez­dett, újra visszament az Arbatra. A kórház­ba szakadatlanul hord­ták a sebesülteket. A szmolenszki piac felől támadó junkereket visszaverték: sok em­bert vesztettek. A leány kialvatlan, elcsigázott arccal, egész nap ét éjjel is kötözött, igazgatta a pólyákat, vizet adott. A sebesültek hálás pil­lantásokkal kisérték. Hajnalban sapka nél­kül, munkásruliában beront a körházba egv junker. Bőszült arccal ugrott a lcánv elé: — Ez volt az... a besúgói Ez árult elt A leány falfehéren hátrált, majd arcába szökött a vér és felki­áltott: — Tl megölitek a munkásokat, akik , , , akik a jobb sorsunkért harcolnak. Nekem . , . nekem nincs fegvverem ... hát igy öllek meg benneteketf Kivitték a fehér fal elé és két golyóval a szivében engedelmesen vágódott le a földre, ott, ahol minap még a ksrtoningee munkás ke­vert. Amíg el nem vit­ték, kimeredt szűike szemével szakadatlanul bámulta a szigorú, ok­tóberi eget. GY-LÜSZ, fl WALL-STREET MARXtSTflJA Ma már az egész világ •lőtt ismeretes, hogy milyen gyalázatos és szégyen/teljes szerepet játszott Tito és ban­dája as olmult évek törté­netében. Menekült jugoszláv kommunisták leleplezései egész borzalmasságában fel­tárták annak a bünszövetke­sertnek feneketlen aljassár gát, mely a hősi jugoszláv nép nyakára telepedett. Mi­lyen messze vagyunk már ottól, amikor ínég azt hit­tük, hogy Tito és társai „el­hajlók", „harmadik utasok", akik eltévedtek a kapitaliz­mus és a szocializmus tri­lágméretekben folyó harcá­ban. A Rajk-pör óta tisztán és világosan látjuk, hogy itt árulókról, a munkásmozga­lomba beépített közönséges kémekről, pénzen megvásá­rolt amerikai ügynökökről van sző. Amerikai ügynök Tito. a nagyzási hóbortban szenve­dő fiók-Mussolini; Amerika zsoldjában áll Rankovics. a csempész módjára határon átszökdöső, terrorista hóhér, az XJDB gaztetteinek és gyil­kosságainak fő irányitója; a Wall-Street ügynöke Kar­delj, Tito kétszínű helyette­se, aki Amerikának tesz hű­ségnyilatkozatokat; Amerika pénzén ágál, uszít és csűri­csavarja a tényeket Gyilasz, a Wall-Srreet „marxistája". Imperialista kapcsolatai­kat, melyek Allan Dullestől, az amerikai Office of Stra­tegic Services nevű kém­szervezet vezetőjétől Ran­dolf ChurchilUg, az első­számú háborús uszító fiáig, az angol In'elligence Ser­vice ügynökéig, a francia Deuxiémt Bureautól a német Getaporg mindenfelé szoro­san kiépültek, kezdetben az­zal próbálták leplezni Jugo­szlávia dolgozói előtt, hogy Tito „speciális jugoszláv úton" halad a szocializmus felé és „gazdagítja a marx­izmust. A marzizmus „gaz­dagításának" elméletét Gyi­lasz, az ádáz szovjetellenes uszító, aki méltán viseli a Wall-Street marxistája nevet, úgy alkotta meg, hogy abba belefér Tito esztelen költe­kezése és a jugoszláv név szörnyű nyomora, az UDB risztek zsarnoksága és a be­csületes marxisták üldözése, a szovjetellenesség és a volt fasiszta rendőrspiclik szolgá­latba állítása. A gyilc-l elmélet annyira tág, hogy abba belefért még a sátor­aljaújhelyi Horthy-börtön­ben senyvedő jugoszláv kommunisták árulójának, minden idők egyik leggya­lázatosabb tömeg gyilkosának jugoszláv kémszol gála: ba va­ló állítása is. Ismeretessé véét Gyilasa likvidátori szerepe a felsza­badító háborúban is. A mon­tenegrói partizánok hősi"s szabadságharca egyszer'4 balsikerek soroeattóvá vált, amikor a Jugoszláv KP képviseletében meg jelentek a fronton Pijade és Gyilasz. Gyilasz azzal próbál'a de­moralizálni a partizánokat, hogy a Vörös Hadsereg már átlépte a jugoszláv határt * Bulgáriában is kitört a for­radalom, tehát felesleges: i vált a partizánok további harca. Pijade hóhérmunkájá­tól támogatva sikerült is en­nek az „ideológusnak" szét­zülleszteni a montenegrói partizán egységek jelentős részé'. A Tájékoztató Iroda meg­alakulásakor Gyilasz és Kardelj. beszámolva a JuKP „tevékenységéről", csöpögtek a Szovjetunió iránti hűség* nyilatkozatoktól. Ugyaruüc­kor Gyilasz, amerikai gaz­dái parancsára már kidol­gozta „csodálatos elméletét", mellyel igyekezett mindns idők leggaládabb népárulá­sd' kifelé és befelé egyaránt leplezni. Mi lován Gyilasz. a Watt­Street „marxistája" éppen* olyan visszataszító figura, mint Tito és többi cinkosai, de nevetségeseégben vala­mennyit felülmúlja, éppen* úgy, mint Göbbels. aktt — úgy látszik eszményképé­nek válasz'ott. De sorsa sen% lesz más. mint mesteréé. A jugoszláv nép rövidesen ép* penúgy el fogja taposni ezi az undorító férget, mmi ahogy Tito és többi cinktv sai sem kerülhetik el sor­sukat —é'er. Lenin és Sztálin munkáit magyarnyelvű fordításban is kiadja a Román Munkáspárt A Bukarestben november el­sőién kezdődött „Román-Szov­jet Baráti Hét" keretében a Román Munkáspárt könyvkiadó­vállalata Lenin és Sztálin több müvét magyarnyelvű fordítás­ban is kiadja. Ezekből a soroz*, tokból a Párt néhányat némri nyelven ls megjelentet a romto niai németajkú lakosság ré­szér e Az olasz dolgozók harca A KENYÉRÉRT Olaszország dolgozói filénk harcot folytatnak a termelés csökkenése, az elbocsátások, és a munkanélküliség növe­lés* ellen. A délolaazországi parasz­tok most érték el első sike­reiket a földért vívott har­cukban. Cattanzaro tarto­mányban a földbirtokosok kénytelenek voltak beleegyez­ni, hogy 5.200 hektár parla­gon lévő földet szétosszanak a földmívesszövetkezetek kö­zött és hogy a minimális nap­számbórt 500 lírában fizes­sék. A calabriai megállapo­dás után a paraszt tömegek harca a fokiért Szicíliában ie felélénkült. Ax ipari munkásoknak az elbocsátások és a termelés csökkentése elleni harca so­rán a pozzuclH Ansaldo­mflvek dolgozói elfoglalták a gyárat. A gyár még mindig a dolgozók ellenőrzése alatt van. Ugyanilyen okokból fog­lalták el a munkások Taran­to városában a hajógyár egy, részét Scapa városában ax aszfaltbányák valamennyi dolgozója sztrájkba lépett, tiltakozásul az elbocsátások ellen. A tiltakozó mozgalom­hoz csatlakoztak Vicenza vá­rosában a Marcotto nevű nagy textilgyár munkásai is. A vasmunkások szövetsége november 10-ére országos konferenciát hívott össze, amelyen a hajógyártás csök­kentése ellen tiltakoataác. Több iparágban tárgyalások folynak a kollektív szerződét sek fellételeinek felülvizsgá­lásáról' is.

Next

/
Thumbnails
Contents