Délmagyarország, 1949. november (6. évfolyam, 254-277. szám)

1949-11-22 / 270. szám

'Kedd. ia-rj november 22 A SZABAD FÖLD MEGERŐSÍTÉSÉÉRT Lenin azt tanította a sajtóról: „A sajtó feladata ... hogy felfedje minden község gazdasági életének hiányosságait Kíméletlenül bélyegezze meg a hibákat, nyiltan tárja fel gazdasági életünk fekélyeit és a fekély orvoslása végett a dolgozók véleményéhez forduljon." Lenin más af kalommal azt is tanítja a sajtóról: a lapokat a „tömegek felvilágosításának eszközévé" kell tenni, „amely kioktatja őket abban, hogyan kell élni és építenünk saját gazdaságunkat nagybirtokosok és nagytőkések nélkül." Ilyen felvilágosító eszköz, a falusi dolgozó tömegek nevelője a Szabad Föld is, dolgozó parasztságunk népszerű újságja. A hiányok, a hibák következetes feltárásával, a jó példák, az eredmények megmutatásával Pártunk központi napilapja, a Szabad Nép és Pártunk megyei sajtója mellett a Szabad Föld cimű hetilap hétröl-hctre hatalmas segítséget nyújt falusi dolgozóinknak, demokratikus szervezetei nknek mezőgazdaságunk korszerű átszervezésében, az új magyar falu kialalkításában. Nemcsak a kritika eszközével és a példák megmutatásával nyújt segítséget. Hanem azzal is, hogy felfedi a falun meglévő osztályellentéíekct, rendszeresen és kíméletlenül leleplezi a falusi kizsáktnányOlókat. A Szabad Föld egyik legfontosabb felvilágosító fegyvere a falusi dolgozóknak, Hogy a Szabad Föld betölthesse feladatait a falusi osztályharcban, a falusi dolgozó tömegek nevelésében, a mezőgazdaságban clőctíink álló új feladatokra való mozgósítás terén: nemcsak az szükséges, hogy a lap tartalmilag is olyan legyen, mint amit Lenin a forradalmi sajtó, a pártsajtó számára célkitűzésként kijelölt, hanem a legszélesebb körben is el kell teriesztenünk n faluban. Meg kell azonban állapítanunk, hogy Magyarországon, sajnos, ma még meglehetős szűkkörre terjed az újságolvasás. A középeurópai népi demokratikus országok között az újságok elterjedtsége terén talán mi maradtunk leghátrábbra és különösen elmaradtunk a falun. Ez a szűkkörű újságolvasás egyben politikai visszamaradást is jelent • A vasárnap országszerte megindult Szabad Föld előfizetögyüjtö mozgalommal, amelyet a DÉFOÍsz rendez meg pártszervezeteink hathatós támogatásával és valamennyi falusi demokratikus szervezetünk legszélesebbkerű bevonásával, el kell érnünk, hogy döntően megja'Jtsuk ezt a szűk politikai keresztmetszetet: gyökeresen változtassunk ezen a visszamaradorfságon. í A most megindult Szabad Föld előfizetőgyüjtö mozgalomban, amely egyenes folytatója a pártlapjaink népszerűsítésére az előző hetekben elkezdett munkánknak, el kell érnünk, a falu közvéleményében fogalommá kell tennünk: ma már nem tarthat igényt öntudatos dolgozó nevére az a földmunkás, szegényés középparaszt, aki nem olvas rendszeresen újságot, nem szélesiti látókörét, gyakorlati is politikai tudását! Álljon előttünk ebben is nagy példánk, a Szovjetunió, ahol ma 32.5 millió példányban jelennek meg az újságok s minden öt szov. jet polgárra két újság esik! A Szabad Föld s általában legtöbb ujságunk terjesztése eddig egyszerű üzleti ügy, csak a lapterjesztő bizományosok ügye volt. Ez a terjesztési mód egymagában ma már teljesen elavult és az osztályharc jelenlegi kiélesedett szakaszában tarthatat, lau. A Szabad Föld terjesztése, amely hétről-hétre rendszeresen ismerteti s népszerűsíti falusi dolgozóink között Pártunk parasztpolitikáját, hétről-hétre hathatós segítséget nyújt számukra a falusi osztályharcban — nem lehet egyszerűen csak kiadóhivatali, lapbizományosi feladat. Egyik fö ideológiai fegyverünk, központi paraszt hetilapunk megerősítése és elterjesztése elsősorban mozgalmi, harci feladat, A politikai harc kérdése. A vasárnap elkezdődött Szabad Föld Hónap alatt a lap széleskörű, eredményes terjesztését a DÉFOSz-szervezetek, helyi pártszervezeteink s valamennyi de-, mokratikus szervezetünk szívügyévé: az egész dolgozó parasztság ügyivé keit tennünk! ' „A sajtónak nemcsak naprólnapra, de óráról-órára kell nőnie, ez Pártunk legélesebb és legerősebb fegyverei14 — tanította Sztálin elvtárs a, sajtóról. Ennek a sztálini tanításnak a szellemében fogjunk hozzá a mtmkához minden faluban, minden tanyaközpontban dolgozó P* rasztsdgunk hatcos újságjának, a Szabad Föld újság megerósf téséért megindult széleskörű előfizetőgyüjtö mozgalomban! Fehér Lajos. „Legöregebb és legújabb hidunk" — így nevezi egy költőnk most született versében a magyar munkásosztály újabb nagy alkotását, a vasárnap felavatott, újjáépített Lánchidat. A dolgozók óriási tömege kereste fel a valóban megifjodott, megszépült hidunkat, amely éppen első megnyitásának századik évfordulójára épült újjá. Az ünneplő tömeg viharzó éljenzésében az öröm fejeződött ki a vasárnapi hidavatáson, hogy ismét állnak, sőt erösebben és biztosabban állnak azok a gyönyörű ivek, amelyek a fasiszta pusztítás nyomán 1945ben a Dunába omlottak. At öröm mellett azonban a csodálat is ott élt a szivekben. Csodálat a Párt vezetésével olyan kiválóan dolgozó hídépítő mun* kások és mérnökök iránt, akik két esztendő alatt majdnem új hidat építettek, hiszen ez a most elkészült híd nagyobb, erösebb és teherbíróbb is lett, mint az eredeti volt. Annál inkább csodálatraméltó ez a nagyszerű munka, ha arra gondolunk, hogy annak idején a hid elkészítése és felépítése két évtizedig tartott, sőt at 1910-es években történt átépítése Is károm esztendőt vett igénybe. Csodálatos tehát at alkotó* munkának et a hatalmas len* dülete Még sincs rajta csodálkozni való, ha arra gondolánk, hogy dolgozó népünk — élén a munkásosztállyal — Pártánk irányítása alatt a felszabadulás óta eltelt esztendők során, egyéb téren is számtalan olyim feladatot oldott meg, számtalan olyan munkát végzett el, amely* nek megoldása és elvégzése azelőtt szinte lehetetlennek látszőtt. Az újjáépített Lánchidat a Magyar Népköztársaságunk ötági csillagos elmert díszíti es a vasárnapi ünnepségen ott láthattuk lobogni Pártunk vöröscsillagos, aranykalászos nemzeti színű zászlaját is. Ezek • jelvények egyben jelképek is, éppúgy, mint ahogy jelkép ma* ga az újjászületett hid: a ha* ladás, a szabad fejlődés jelképei, amelyek nyomán új, boldogabb élei születik. Környékünkön kellős ünnep volt a hídavatás, mert egy est* tendővel ezelőtt, november 21-én avattuk fel az újjáépült szegedi Tiszahidat, amely könnyebbé, tette a közlekedést Makó felé is. Szeged és környékének dolgozóival ünnepelt akkor egy esztendővel ezelőtt az ország minden dolgozója, hiszen újjáépítésünk egy-egy ilyen nagyszerű eredménye egész dolgezé népünknek öröme. A régi pompájánál is szebben tündöklő Lánchíd mindenekelőtt azt hirdeti most — nemcsak nekünk magyaroknak, de at egész világnak —, hogy a ma. gyár kommunisták haladó nem' zeti hagyományainknak is legi hűbb őrzői, legharcosabb folytain. A Lánchíd a kommunis* fák akaratának, megbízhatóid* gának, szavahihetőséginek jel. képe és hirdetője annak a» óriást építőmunkának, amely « szovjet hadsereg felszabadítása nyomán indulhatott meg. Népi demokráciánk nem egy alkoté* ta figyelmeztet újra és újra, hogy a fasizmus rombolásahl egyedül a szocializmust épiH nép tud győzedelmeskedni Ezek at alkotások — mint at újjáépített Lánchíd is — s S szocializmust építő nép erefs ugyanakor a legnagvobb bizta* fást nyújt fák jövőnk felé, amely egyre szebb és boldogabb életet hoz minden dolgozónak. Á jövőbe látó szovjet irodalom lifosi, mikor Davidov szovjet mérnök nagy tervének a híre belerontott a világ közvéleményébe, eszembe idéződik Leonyid Leonov szovjet író 1930-bam, teháí majd 20 éve írott ^Sáskajárás" című elbeszélésének egy részlete. fl avidov terve ugyanis a KWa-Kum (Fékete-homok) sivatag öntözési tervéről szól és erről az öntözésről beszély hét tv tizedcki ezelőtt az író is. Akkor Leonov a turkmen nép vágyait szólaltadba meg müveiben, mert ez a nép kívánttá, hogy * szovjet uralom hozza el számára azt, amire szikkadtságtól tar földjej vágynak: a vLet. A dolgozó földműves nép láHa, miként teremtette meg a szocializmus az első kisebb öntöző csatornákat. Várta az újabbetkat, melyek több és több vizet árasztanak majd a sivatagba, í? égen a kutak vize magántulajdon volt. a kútbirtokos fculakok és bejek kiuzsorázták a kisföldü szegényparasztságai. a dékk&nokat. A Szovjeturalom köztulajdonná tette a vizet, de a meglévő víz ruem volt elegendő: a száraz föld többet is többet kívánt, mert a bőséghez ezen a földrészen a ríz vezet. Erről a vízre való áhítozásról és a jövőben valló bízásról szól Leonov írásának egy része: TENYIGAZ, hogy SzuszatánKuju ötvenhét kilométernyire volt. A falu közvetlenül a határnál feküdt Szuszatán-Kuju annyit .jelent, mint kut, amely eladta vizét. Nem tagadhatjuk, hogy az elnevezés festői volt: a falu határában egy kiszáradt árok húzódott. Ebben az élettelen horpaszban gyikok rejtőzködtek és futkároztak éa áthatolhatatlan burján nőtt. Éppen itt rögződött a dus Gvusaklicázis, ezen tul terült ©1 Afganisztán kietlen földje. Ar imént azóló határőr szerint innen csaptak be időnként kapzsi koltomán bandák és izzó, poros szelek. Az előbbiek szinte vadonat uj tizenagylövetü puská. kat hordtak: kószáltak a sivatagiban, leölték a törzskönyvezett anyaállatokat, hogy perzsa karakülszőrmére tegyenek szert, orvut leölték a szovjet határőröket. A SZELEK ASZÁLYTÓL, hőségtől voltak terhesek és elepesztő, mindenhova behatoló port hoztak magukkal; kiitták a dehkánok öntözőcsatornóinak a nedvét, ki le [egyelték a turkmének csekély vizeit és igyekeztek befurakodni az ország mélyébe, egészen Kara-Kumbig. Es ha nem tartóztatták őket fel szembejövő szelek, vagy Kugitán gyenge ködös ormai, akkor ez a fekete viheder bekóborolta a homokos tájakat és az egész sivatag olyan bodros lett, mint egy perzsából készült sapka. MOST PEDIG Afganisztán méhéből a szelek és bászmacsok utján közeledett a sáskajárás, Mázelj csak május tizenhatodikán indult el Maronov kíséretében Gyusakliból és mivel 'gyapotültetvényeit kiváló .egészségben és épségben lelt®, tovább is merészkedett, megtette még azt a huszonkét kilométert is, amely Kenderiit elválasztja SzUs zatán - Kut jutóL Lóháton mentek a neves öntözőcsatonia mentében, szellő enyhítette hüvösségévei á bóditó hőséget és Mázéig áz egész uton vízről prédikált. Még sem volt szürke hétköznapi ember, neki is megvolt a maga bogara. AMIKOR A VÍZRŐL SZÓLT amely majd elárasztja a homokot, szeuimellátkatóan jobbkedvűvé vált. Amikor Karaháj nevét emiitett®, aki a bosszagini csatornarendszert megteremtette, aki savanyún morogva is álmodozott, akkor tisztelettel elkomolyodott. Amikor a transzkarakumi csatorna ügyét pendítette meg, amelyik még papíroson sem létezett, kibírhatatlanul nagylelkűvé vált Smeljnek volt egy zsebkönyv®, amely, be a nap legapróbb eseményeit is akkurátosan bejegyezte, de ugyanakkor abban is hitt, hogy, feltartóztathatatlanul bekövetkezik a nap, amikor már ősz fejijel bár. Karabájjal kettesben, csónakáznak majd a sivatagban és a vízpartokon csodálatos kertek pompáznak, amelyek mindig tárva-nyitva állanak Karabaj és névtelen kísérője számára. Meg kell azonban jegyezni, hogy " képzele.tében gyapotültetvényekkel váltakoztak a kertek ^ — PJOTB, ORTA — Ázsia igen hatalmas 1 — mondta éne. kelve, nem is hederített arra, hogy Maronov elmosolyodott. — Egy egész Európát lenetne belőle kiszabni, hozzáértve a Nép. szövetséget, az ütköző államokat és a mindennapos csetepatékat. Értsd meg, Maronov, micsoda hatalmas ostoba daganat es itt... — és kezével kört irt le a sivatag térségére mutatva, amely egészen a csatornáig terjedt —, itt ügyes sebészi beavatkozásra van pzükség. Itt lesz a Transzkarakumi csatorna. Es majd halásznak itt, ahoi most homoksivatag van. Es majdnem mindennapi enyhe időjárás keletkezik. Ez is egy része a szocializmushoz vezető útnak. Ugye érzed, hogy már most is vizszag terjeng. — BEZÁRNAK BENNETEKET a bolondok házába, ti kergékl nevetett Pjoír révü'e én. — Köpök rátok! I,cg feljebb három évet kapok » Transzkarakumi csatornaért, mert tekintetbe v©3zik büntetlen előéletemet é« proletár származásomat Mert mi már ilyenek vagyunk 1 — Ee közben összehúzta magát, mert nem szokott a lovagláshoz, lova Kia hijja fel nem bukott. * TC's amiről Karabaj és aüurk. men nép álmodozott, azt a szovjet technika az atomenergia békéé célokra való felhasználásával megvalósítja. A szovjet irodalom nem egyhelyben topogó írásművészei, nemcsak a jelenleg létezőt rögzíti. hanem a jövőbe i» néz. Eközben nem szakad el a realitástól. Éppen az ad jogot a szovjet írónak a tervezgetésre, hogy a valóság erőinek és lehetőségeinek mérlegeléséből kiindulva burái/ nagy alkotásokra, a természet potenciájának a kihasználására. Lenin megmondotta, hogy a kommunizmusnak álmodozókra is van szüksége. Olyan álmodozók kellenek, akik nem tehetetlenségükben álmodoznak elrejtőzve a világ elöl, hanem tetterős emberekre, akik felmérik az adottságokat és alkotásra buzdítanak. Ilyenek a szovjet írók ás tudósok. P

jotr Pavlenko ..Boldogság' című regényében előre kiveti képzeletében, hogy a Sasok-csúcsán, valamikor pompás munkásszanatórium fog ál Imi. Pausztovszki) „A mezít. lábas Odysseusok" című művében megrajzolja, hogy az aranygyapjú kincses-íermékeny földje miként válik mocsarasmaláriás.átkos tájból gazdag, bő termést hozó vidékké. Régen aramygyapjiíról álmodoztak. — a szocializmus viszont meghozta az egészséges éle.'köriilményeket Kolckis áradásefktól elpesf/sííeít földjén és ezzel megvalósító'ta az álmot. „A jövő csírái a legendákban élnek'' ír ja Pauszovszkij re génvében. A legendákat a. szocializmus valósítja meg < Kriméői kezdve Kara-Kum «* w tagjáig. A marxizmus-leninizmus e&« zi . mélete hatalmas távba,o* kat nyitott meg a szocialista ember előtt, megtudta az új ember, hogy életét a tudomány segítségével változtathatja, fejlődést vihet bele. Igy renditI meg a leninista világnézet meg* ismerése a finn szegémrparasz* tot, Einarii. akinék a látókör® a háza előtt lévő kődombig ter* fedi. A második világháború. « szocializmus megnyitotta lál ó, körét. „Ott fejünk feleit a tér* ség az égig tárult" — mondja ez a szegény paraszt Elmos Griii „Déli szél" című regé nyében és érzi, hogy ebben t világban váUozás van. J

gy fürkész a szovjet író • jövőbe és lelkesít a sxo> cidlizmus kijelölte célok meg, valósítására. így kap a szovjet irodalom, mint a társadalmi célkitűzések propagandistája, óriási közösségi feladatot él tisztességet. Lenini a polgárháború uláaí amikor nagy hiányok voltat még Szovjetoroszországban, ami* kor romokban hevertek at üzemek, alig közlekedtek a vre natok. rosszul működött a por fa, a Kreml fűtetlen termébe* fölkereste egy angol riporter. ,4 hideg teremben, kabátba* ülve, Lenin az újságíróinak flJ óriási szovjet elektrifikátiai tervről beszéli. 4 z ellentét hatalmas volt: • S*. fűtetlen terem, lerombolt ország és az óriási szovjetállam villamosítása. Az újságíró agyrémnek nevezte a tervet. Lenin azonban a jövőbe látott: A szovjet nép felépítette a hatalmas villamos erőműveket és a szocializmust. Lenin útmutatása nyomó*, így néznek reálisan a jöv<">hr t szőriét írók. F.r <!•"']'