Délmagyarország, 1949. október (6. évfolyam, 228-253. szám)

1949-10-04 / 230. szám

2 Kedd, 1949 október 4. borunkatI Erősödtünk-®? Igen, erősödtünk. A nyilatkozat arról, hogys a Szovjetuniónak is ír Idomítom báj a, beismerése ft Szovjetunió nö­vekvő katonai erejének. A kalonai erő gazxllasági erőt ís Je'ent. A Szovjetunióban nincs válság, sikerrel fejezik bd a (há­ború utáni újjáépítés ötéves tér­iét és • Szovjetunió növekvő «Be­da»éci és katonai erejével «gyttt* Szilárdulnak meg » népi demokráciák is politikai­Ing és gazdaságiin?. A népi demokráciák ötéves ter­veket készítenek elő, rátértek az iparosodás útjára, ezekben az országokban nincs munkanélkü­liség, nincs nyoma sem aazvía­Ktági válságnak. A Rajir-banda leleplezése nem a gyengeség, hanem az erő j'ele — Ezekben az országokban •orra, rendre felszámolják az Imperialisták bclsö ügynöksé­gét, az ötödik hadoszlopokat és erre ott Nyugaton az imperia­listák lollnokai, rá Iiióbeniondói fczt mondják: ill minálunk a mé­pi demokráciáktrafi a bomlás felei mulalkoznak. Vájjon Cvengüléoiink. vagy mesi'ri'.-iklésilnk jele és bjzo­nyitéka-e. ha felszámoljak "z imperialistái kémeit snját so­rainkban, fc ha leleplezzük, megsetnmi­eiijük az álcázolt ellenséget. Gyengülés vájjon, hogy le'álcáz­luk, bíróság elé óUilottuk, el­ítéltük és meg fogjuk semmisft leni az imperialista tiloisia ké­meit. , Révai József elvtárs ezulán hangsúlyozta, hogy á tiloisia Imperialista kémek, a Jlajk-ban­tfa leleplezése éppen nem a lyengeség, hanem az erő jele, majd rámulalolt arra, hogy a nemzetközi békefront mi­iven hatalmas mértékben erő­södőit a kinni nép köztársa­ságának és kormányának inrg alakulásával. — A kínai nép győzelme az imperialisták ázsiai politkájá­nak, straiégiájának teljes és tökéletes csődjét je­lenti. Bátorítást jelent a gyarmati né­pek százmilliói számára, henry folytassák és győzelmesen vé­gigküzdjek szabadsághlarcukat Nem kétséges, hogy a Kinai Népköztársaság uj forrásává fesz a gyarmati népek forradal­mi szabadságküzdelmei fellen­dülésének. — És ha már mérleget készí­tünk, lia már végignézünk sa­ját erőnk gyarapodásán, ne fe­ledkezzünk meg a magyar népi demokrácia erejének gyarapo­dásáról sem. A nép megértette: magának ad, ha az országnak ad A Magyar Népköztársaság gazdasági, po'i'ikai és nem utol­sósorban kalonai ereje növeke­désének rész'ctes ismertetése után Révai József elvtárs s Tervkö'csön hatalmas sikeréről em'ékezett meg. — Az ötéves Tervkölcsön — mondotta — erőnk je'e. Népünk Zöme, milliói mertérlelték, boqy miről van szó, hogy ezt a köl­csönt az ötéves terv során ka­matos kamaiial kapja vissza. Megérlelték1 a magyar dolgozók: miauknak edna'c, ha oz or­"Tógnak adnak. Nem is csak az a körülmény a döntő, hogy az ói százmilliós kö'csönt messze túljegyzik. A döntő a po'i'ikai érettségnek és öntudatnak ezer és ezer, tízezer és százezer e'even bizonyítéka, aminek népünk a (esőzés során tanújelét adta. Valóban ez, n kölcsön néps.-a rázós volt. A kü'önféle >fordu1atokat< jó­•o'galó sultogásokrói beszélt ez­után Bévai József elviárs, majd kije'enlelie: ideje megérteni mindenkinek, akit illet, hogy ez a mi népi demokrácián^ egyben Hüktalurn is. — Ideje megérteni, hogy a Rnjk-fé'c kémbnnda felszámolá­sával az ölödik hadoszlop fcl­számo'ása nem fejeződölt be. A nép vc'ünk van. A munkások, n dolgozó pa­rasztok, n néph-z hü értelmi­Bég vet fink vnn. n níp dol po/ik, nő n munkntelkesedés n tömegekben. erősödik a dol­gozók ppsőíjp. Póriunk erő­Bebh és ozészKÓpesehh, mint valaha. A fgzn'om Tléftosi Má­tyás vez"té»e iránt nagyobb, mint hórniikor. és ha ez igyi van, már pedig Igy van, akkor jogunk vön mégsem­misilcni azt a maroknyi vágya­kozó t a múlt után, aki Zavarni próbálja az imperialisták szol­gálatában békénket. munkán­kat, fe'emelkedésünket. Meg­semmisítjük őket, munkánk, bé­kénk, hazánk véde'mében. Ez a Itö'csöii bMe*a csfin — A kamit a b*Ke lesz — Erőgyarapodásunk bizonyi­léka nem utolsósorban, hoty nó ke fonni erőnk — folytatta Révai József elv­iért. — Nem bizzuk magunkat és ezulán sem fogjuk bizni ma­gunkat n vak véletlenre. Rákosi Mátyás szavait, iitmutalásál kö­vetjük: »Nem rés, hanem bás­tya akarunk lenni a béke front­ján.­Ezért építjük hadseregünket. Honvédségünk ma erősebb, mtnt egy esztendővel ezelőtt volt és jövőre még erősebb lesz. — A Tervkölcsönnel kapcso­ban belső és külső ellenségeink azt bömbölik vagy suttogják, hogy ez a kölcsön hadikölcsön. Nem, ez a kölcsön békeköl­csön. Éppen azért békekölcsön, mert bevételeinket, áz ötéves terv so­rán eszközlendő befektetésein­ket nemcsak, bór elsősorban uj gyárakra, egyetemekre, a dolgo­zók élelszinvonalának növelésé­re fordüjuk, nemcsak, bár első­sorban traktorokra forditjuk, hanem forditjuk igenis néphad­seregünk puskáira és ágyúira is. Meg vagyunk róla győződve, hogy ez is kitűnő befektetés. A befektetés néphadseregünk fej­lesztésére meghozza a maga ka­malját. Ez a ftamat a béke Ie«z. Hűek vagyunk, hitek leszünk B Szovjetunióhoz, mert fel­szabadított bennünket, mert lehetővé tette, hogy rálép­jünk a szocializmus építésé­nek az útjára, mert függetlcn­oégünk biztositéka, mert nópi hatalmunk védelmezője. — A Rajk-banda elleni per bebizonyította, hogy aki ki akar szakítani bennünket a nemzet­közi béketáborból, az egyben vissza akarja álliiani Magyaror­szágon a kapitalizmus, a fasiz­mus kizsákmányoló, véres rend­szerét. Ami azonban nem sike­rült sem Titónak, sem Rajknak, sem gazdáiknak, az amerikai im­perialistáknak, az nem fog sike­rülni soha senkinek. Most per­sze az imperialisták és Titóék nagyon mérgesek ránk, hogy »egy kissé- meghiusiiottuk ter­veiket és mérgükben ők, a vád­loltak'vádlóként merészelnek fel­lépni ellenünk, azzal a váddal, hogy megsértettük a békeszerző­dést. — Vájjon mivel? Amerika sze­rint azzal, hogy fülöncsiptünk különféle urakat, hogy nem adunk szabad kezet a demokrá­cia ellenségeinek. De nem tu­dunk róla, hogy a békeszerző­dés bármelyik paragrafusa til­taná a fasiszták, az imperialista kémek, a demokrácia elleni ösz­szeesküvők ártalmatlanná tevé­sét, a szocializmus ellenségeinek az ötödik hadoszlop felszámolá­sét. BelsA ügyeinkbe avatkozni nein engedünk senkinek, szu­verenitásunkat sérteni nem engedjük senk'nek! És védve hazánk függetlenségét, a népköztársaságunk szuveréni­tását, szrlárdan támaszkodunk nagy barátnnkra. u Szovjetunióra 6» r szilárdan támaszkodunk szomszédainkra, szAvetséec­seiukre, a népi demokráciák országaira és a világ vala­mennyi szabad népére. — Ezen a mai terepszemlén — fejezte be viharos taps köze­pette Révai József elvtárs nagy­szabású beszédét — újra meg­fogadjuk: megvédjük a békét munkóvol, éberséggel, harci készenléttel, szilárd kitartással a béke­front, az egész haladó embe­riség vezetője, a Szovjetunió mellett. És erről n mai Dékc­JJyülésünkről az rgés* magvat dolgozó nép nevében flzenjüla a békeszerető emberiség negvt vezérének, Sztálinnak, hogy* hazánkra, a magyar dolgo­zókra, a hnrriai és munká­lván, a béke védelmében száy mifhot. Révai József elvtárs beszéde után Apró Antal elvtárs, a Szak­szervezeti Tanács főtitkára szó­lalt fel és hangsúlyozta, hogy a magyar szervezett munkásság, a magyar szakszervezetek min­den erejükkel azon munkálkodj janak, hogy a szocializmus építésének meggyorsítására, a béke megJ védésére, a Párf zászlaja köri* tőmAritfék a dolgozók száze2­rcit, hogy ezáltal még jobban erő­sítsék népköztársaságunk polij tikai, gazdasági és katonai ere­jét. A bolgár kormány nem tekinli ^"^JJ^L* érvényesnek a bolgár-Iugoszláv X^tí^T^ szerzotiésf ítár kormány ennek tekintetbe) vételével kijelenti, hogy nernl HüeJc vagyunV, hűek leszünk a Szovjetunióhoz,.. Révai József elvtárs ezután aangsulyozla, hogy a béke nem­csak magyar ügy, a béke világ­így és a mi békénk, a magyar «ép békéje, a béke táborának, « nemzetközi békefrontnak az •gye. — Ennek a békefrontnak, a rfláo béketáborának központja, vezetője a nagy Szovjetunió. Ahogyan a békétől, a béke ügyé­től nem lehet bennünket, a dol­gozó magyar népet eltántorítani ugyanugy nem lehet bennünket eltántorítani a Szovjetuniótól, a szovjet-maguar barátság ügyé­től. A bo'gár külügyminisztérium a szófiai jugoszláv nagykövet­ség ideiglenes ügyvivőjének át­adóit jegyzékében rámutatott arra, hogy a jeposzláv tkor­mány és szervei hónapok óta nyíltan ellenséges politikát foly­tatnak Bu'gtíriával és a bolgár néppel szemben. Jugoszláviában a legfelsőbb helyen álló |kor­mányszeinélyiségck rágalmazzák Bulgáriát és a bolgár népei, ^fenyegetik az országot és erő­szakos követeléseket támaszta­nak bolgár területek elcsatoiá­sára. A jugoszláv hatóságok rend­szercsen provokációs halál-vil­longásokat rendeznek. A Jugo­szláviában tartózkodó bolgár állampolgárokat a legkegyetle­nebb üldözésben és elnyomás­ban részesilik, csupán azért, mert rokonszenveznek a bolgár népi demokratikus kormánnyal és a Szovjetunióval. A jugoszláv kormány egyúttal befogadja azokat a háborús bűnösöket, akik a bírói felelősségrevonás elől szüleiek meg. A Rajk-perben legutóbb el­hangzott kijelentések is bizo­nyítják — hangoztatja a továb­biakban a bo'gár jegyzék, — hogy a jugoszláv kormánynak Bulgáriával szemben folylalolt ellenséges tevékenysége nrtn véletlen hanem határozottan szándékos és e'őremegfontoft. A jugoszláv kormány Bulgá­riával szemben folytatott ellen­séges politikájával a legdurvább tekintheti többé érvényeseknek azokat a kötelezettségeket, me« fyeket e szerződés értelmében vállalt. Á kinai néphadsereg napiparancsa a reakció végleges szétzúzására Csu-Teh. a kínai népi fel­szabadító hadsereg főparancs­noka, a Kínai Népköztársa­ság központi népi kormánya megalakítása alkalmából Pe­kingiben tartott nagygyűlésen felolvasta a kínai népi fel­szabadító hadsereg főhadi­szállásának napiparancsát, mely a többi között a követ­kezőket mondja: — Népköztársaságunk fegyveres erői nagy győ­zelmet arattak az amerikai imperialisták által támoga­tott Csang-Kai-Sek-féle re­akciós kormány ellen vívott forradalmi háborúban. Az ellenség javarészét meg­semmisítették, az ország javarésaét felszabadították. Feladatunkat azonban még nem teljesítettük véglege­sen, mert az ellenség ma­radványai még mindig folytatják ellenséges tevé­kenységüket a Kínai Nép­köztársaság ellen. Éppert ezért elrendelem a kínai népi felszabadító hadsereg tisztjeinek, katonáinak éa minden tagjának, hogy pontosan teljesítse a köz* ponti népi kormány és natryi vezetője, Mao-Ce-Tung el^ nők redeleteit, hogy véglet ne°en kiirtsuk a reakcióg Kuomintang-hadsmg mai rad ványait, felszabadítsuk az eddig még fel nem sza< badífott területeket és eb nyomjunk minden ellenállá és felforgató tevékenyséi pet. TÖBB HELYEN ESŐ Megélénkülő délnyugali,. kés sőbb nyugati, északnvugati szélj Változó felhőzet, több helyen fuló eső. A hőmérséklet átmM neli emelkedés után újból sü'lyed. A bukaresti műszaki főiskolán uj hallgatók tűnlek fel. Egyik-másik növendéken még rajta van a munkaruha. Ke­mény vonásaik, dolgos kezük elárulja, hogy életük eddig is jnunká­ban és küzdelemben lelt el. ' Egy csoport fialal fiu és lány körül­vesz egy komoly, önlu­dalos-arcu fiatalembert. Vájjon, ki ez a fiatal­ember? Ha valaki a mellére néz, már meg­kapja a felelelet: mun­kájának, szorgalmának kilüníetése, az élmun­kás-jelvény csillog ott. Négy hónappal ez­előtt történt, hogy az •Industria Elektrica«­gyárban uj brlgádveze­löre volt szükség. Dan Mircea mindig kitűnt i jó munkájával és szor­Dan Mircea a főiskolára került galmával, Igy reá esett társainak választása. Először gondolko­dott, vájjon meg­felel-e ennek a kitün­tető megbízatásnak? Nyolcévi tapasztalat áll mögötte. Megedződött a háború és a nyomor viszontagság között. Miért ne vállalhatná tehát a feladatot? Elvállalta és bri­gádja nemcsak teljesí­tette, hanem sokszoro­san túlteljesítette a rá­juk bizott feladatot. Megfigyelte, hogy az elektromos transzfor­mátor ónöntője lassan működik. A hiba az volt: kevés hőt fej­lesztett a gáz. Próbál­koztak különböző javí­tásokkal, többek között azzal is, hogy asz­beszttel borították be a transzformátor teker­csét. Egy nap azután megtörtént a szeren­csétlenség. A transz­formátor kigyulladt, né­hányan megsebesüllek, a tüzet nehezen sike­rült csak eloltani. Dan Mircea elhatá­rozta, hogy uj mun­kamódszert keres, fel­kutatta a könyvtárakat, éjjeleken kérésziül búj­ta a szakkönyveket, mig végre elkészítette tervét. Az osztályveze­tő jónak találta a ter­vet, mely szerint a gáz helyett elektromos berendezést álIitanaW be. Ezzel ölvén száza­lékos időnyereséget ér­hettek el és megszűnt a balesetveszély. A gyár pártszervezete és a fialal brigádvezető munkatársai örömmel ünnepelték Mirceát, amikor megkapta a munka érdemrendjét. Igy történt, hogy a Párt azután közölte ve­le: teljesülhet régi vád gya, a műszaki főisko­lára mehet. Lelkesedés-1 sel beszélte ezt el ujl iskolatársainak. Dan Mircea nekifo­gott a tanulásnak.' Mindenki tudja, j<S mérnök lesz belőle.

Next

/
Thumbnails
Contents