Délmagyarország, 1949. szeptember (6. évfolyam, 202-227. szám)

1949-09-06 / 206. szám

aoaa, »yrv ncpuemixs A kommunísía élen fér $ példáját kövelik Is „Nem lehet valaki jő kommunista is ugyanakkor rossz munkás... Meg kell értenie minden kommunistának, vezo­lőneft és egyszerű munkásnak egyaránt, hogy a «xociaHrmn« ipitése a termelés vonalán is, nemcsak a pártmunkában, •agyobb ielelőfsétet ró ránk..." Részlel Rákosi elvtárs maitheti beszédéből. I\ DÉMA cipőgyárban dolgo­.ík, a cipőket húzza fára Szöllö­si Sándor elvtárs. Vezetője a Bem munkabrigádnak. Néhány nappal ezelőtt, bensőséges ün­nepség keretében tűzték mellére n nép elismerését, az élmunkás­jelvényt. Miért? Kommunista módra és öntudattal dolgozott. Állandóan átlagosan 110 száza­lékban teljesíti a normát; a leg­iobban az egész DÉMA-ban. — Hogy csináltam? — kérde­zi és elgondolkozik. — Hát ugy, hogy megértettem azt a felelős­séget, ami rám hárult és hárul a munkában. Meg azért, mert felismertem a munkához való uj viszonyomat. Később azt mondja el, hogy a szovjet sztahanovisták útját jár­ta, mint hadifogoly is tanult tő­tök, ezt később a hazajövetele utén a munkában hasznosította. — És ami még fontos, elviárs — folytatja — a lehelő legjob­ban kihasználtam a munkaidót... Szöllősl lendülete magával ra­gadta a többieket is. Brigádjá­nak minden tagja túlteljesíti a normát, összességükben a gyár­ban az élen járnak. Öntudatos kommunlstők, jó munkások. Rákosi elvtárs legutóbbi be­széde most megint utat muta­tott nekik. Rózsahegyi elvtárs, a brigád egyik tagja felismerte az egyéni verseny fontosságéi, "de szomorúan megállapította: •egyéni verseny nálunk nincs«. De cselekedett is. Egyéni ver­senyre hivta ki Szöliősit, meg a Bem-brigád többi tagját, a termelékenység emelkedéséért. Persze, ezt örömmel fogadták. Most a DÉMA-ban — példájuk nyomán és elsősorban Rákosi elvtárs útmutatására —, H többi brigádok is megindítják majd a brigádon belüli egyéni ver­senyt. Megértették a felelőssé­get, amiről Rákosi elvtárs be­szélt. fl Dohánygyárban cigaretta­csomagot Császár Júlia. Kom­munista. Egyik legjobb munkás, állandóan 30—40 százalékkal túl­teljesíti a normát. Amikor kér­dezzük, nem is igen akar be­szélni munkájáról, mert sze­rény. — A politikai képzettségtől füge elsősorban a munka meny­nylsége, minősége. 'Aki megérti viszonyát a termeléshez, az fel­téllenül többel termel. Nem ne­héz a többtermelést elérni,., csak ennyi — és akarat kell hozzá. ' I Most arról beszél a brigádja, 5 és a brigádvezető Lévai Irén, hogy a lehető leggyorsabban megindítják az egyéni versenyt. Mert még többet és jobbat akar­nak termelni. (Morvay) VERSENYBEN la terménybegyüjtéséri Továbbra is lendületesen fo­lyik Nagyszegeden és környé­kén a termény begyűjtés. Pnsz­tamérgesen jó" eredményt értek el: ülés Károly 147 százalék, Paplógó Istvánné 109, Barcsök István 103, Papp Jánosné 103, Sebők János 150, Szabó István 127, Csiha Ferenc 135, Vass József 123 és Tóth Mátyás 220 százalék. A becsületesen teljesítők mel­lett még mindig vannak olya­nok — főként "kulákok —, akik részben vagy még egyáltalán nem tettek eleget begyűjtési kö­telezettségüknek. Ilyenek Pusz­tamérgesén: Farkas Ádám, Da­rázs Ferenc és örökösei, Haidu Imre, Papp János, Jő járt An­tal, Kalmár Pálné, Kószó Ist­ván, ifj. Meszes Mátyás, Mucsi János, Mulati Antal, Mulati Fe­renc, Mulati ívtyás, Négyökrü József, Orsságh S. Péter, ötottteni. Kovács Pál, Szabó Ferenc, Ab rahám Ferenc és Császár Imre Csórván ifj. Király Andrá: begyűjtési kötelezettségét 580 százalékra tel jesitelte. Bernát 1 István 258 százalékot ért el a begyűjtési versenyben. Atokhá/án Jakus István be­gyűjtési kötelezettségét 389 és Horváth István 697 százalékban teljesítette. Rnzsajárftson Katona Jáno* knláfc begyűjtési kötelezettsé­gét annak ellenére, hogy már több napja elcsépelt, még nem teljesítette- Vecsernyés Ferenc csak 30, Pálinkás József pedig csak 31 százalékig teljesítette begyűjtési kötelezettségét. Kis péter "Géza ugyancsak ruzsajá­rási kulák 10 zsák gabonába ho­mokot kevert és ezzel a beho­mokozott búzával akarta be­gyűjtési kötelezettségét teliesi­Szeptember 7-én nagyszabású Chopin hangverseny lesz a Szegedi Nemzeti Színházban 1810 február 22-én született Jelazotoa-Wólában Fréderic Chopin, az emberiség egyik legnagyobb zenei lángelméje. Apja francia emigráns volt, tnyja pedig lengyel. Chopin 1830-ban, tanulmányainak be­fejezése után elutazott Len­ryelorszdgba, ahová az űgy­xevezett novemberi felkelés kukása után már soha nem térhetett vissza. Lengyelor­szág 1949 október 17-én gyá­szolja halálának 100. eszten­lós évfordulóját s vele gyá­széi az egész kültúrvilág. riszteletére teljes évi ünnepi rmlékprogramot "készítettek, wmelynek egyik legkiemelke­dőbb eseménye a nemzetközi Chopin-verseny lesz, amelyet Varsóban rendeznek meg szep­tember 15-e és október 15-e között. Ezen a hangverse­nyen magyar művészek /is résztvesznek, akik elutazásuk előtt, szeptember 7-én este 8 órakor a Nemzet Színházban hangversenyt tartanak a sze­gedi közönség részére. Bodo­nyi Anikó, Radó Ágnes, Tusa Erzsébet és Szendrei Imre, valamint a Wanda Wilkomir­szka lengyel hegedűművész­nő, a Szegedi Nemzeti Szín húz zenekarának kíséretével Chopin F-moll és E-moll zon­goraversenyét. valamint ma­zurkákat, polonaiseket, etűdö­ket, balladákat, nocturnokat és scherzókat játszik. A hang­verseny előtt Dénes Leó elv­társ, polgármester és ZJjhélyi Szilárd. a Kultúrkapcsolatok Intézetének főtitkára mond ünnepi ,beszédet. Belépődíj nincs, jegyek az MSZT-nél, a MINSZ-nél, az MNDSZ-nél és a szakszervezeteknél igé­nyelhetők. Versenyben a MNDSz A Magy ar Nők Demokratikus Szövetsége is mind nagyobb mér lék ben kapcsolódik bele a szocialista munkaversenybe. A békéscsabai MNDSz felhívást intézett az ország összes MNDSz csoportjaihoz, mely­ben versenyre hivja őket. A verseny pontjainak a kö­vetkezőket tűzik ki: a nép­nevelő ir.unka kiszélesítése, kuliurmunka fejlesztése, tag­szerzés és a munkáknak a mi­nőségi feljavítása. Az MNDSz össces csoportjai lelkesedéssel kapcsolóinak a versenybe. I Népköztársaság Elnöki Tanacsának törvényerejű renne e e a vallásoktatás tárgyában A Ma/yaX Közlöny szeptem­ber 6-1 száma az Elnöki Ta­nács következő törvényerejű rendeletét közli: 1. §. A Magyar Népköztársa­ság Alkotmányának 54. §-á)ion fo'Ialt, az állam és az egyház különválasztására vonatkozó ren­delkezésnek megfelelően a val­lásoktatás az iskolákban nem kötelező. 2. §. Ez a törvényerejű ren­delet kihirdetésének napján lép hatályba, végre hajtásáról a val­lás- és közoktatásügyi minisz­ter gondoskodik. Budapest, 1919- évi szept 5. Szakasits Árpád sk., a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Olt Károly sk., a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a Magyar Népköztár saság Elnöki Tanácsának 1949 évi 5. számú törvényerejű ren­deletében íóelalt felhatalmazás alapján a következőket rend§li 1. Az 1949—50. tanévtől kezdődően a valiisoktatás nem kötelező. 2. §. Azok a szülők, akik gyermekeik vallásoktatását kí­vánják, legkésőbb szeptember 15-ig szóban vagy írásban az iskolában ezt a szándékukat be jelentik. . 3. §. A vallásoktatás költsé­geinek fedezéséről a vallás- és közoktatásügyi miniszter gOD­doskodik. 4. A jelen rendelet kihir­detésének napján lép hatályba Budapest, 1919 szeptember 6 Ortutav Gyula sk., vallás- és közoktatásügyi min Hódmeze vásárhelyi asszonyok nézik meg a szegedi üzemeket Szeptember 20-ln a hódmező­vásárhelyi MNDSz-szervezetek nagy üzemlátogatást rendeznek Szegeden. A Szegedre érkező MNDSz-asszonyok megtekintik a Konzervgyárat, az Ujszegedi Kendergyárat. Ezután a mm zeumba megy át az üzemlá­tfhí.itó csoport. Este a szegedi MNDSz knlturgárdája által ren­dezett nagyszabású kultúrmű­soron vesznek részt, közben ta nulmányozzák a szegedi MNDSi­munkáját, hogy hazatérve saját szervezeteikben is alkalmazzák 07- itt szerzett tapasztalatokat karfájára. Kis ideig várt, majd tekintetét lassan és figyelmesen rcgtghordözla a karzaton, a földszinten és az oldalpáholyo­kon és nem óhajtva több időt reszileni, jobbkezét felemelte, K taps elcsendesedett. Az einöfc­«ég leült. Mindenki helvet fog­lelt — Elvtársak... — kezdte Sztálin. A termen halk suttosás fu­tott végig: a hátul ülők' nem •állottak jól. mert egyesek még csak most foglalták el sietve leiyeikct. Mikor mindenki el­csendesedett, Sztá'in folytatta: — Konferenciájuk végefelé jár és önök most a határozati javaslatokat fogják megszavaz­ni. Nem kéteikedem, hogy egy­hangúlag fogják elfogadni őket. Ezekben a határozati javasla­tokban — (itt megállt és fel­emelle fejét) — ogy kissé isme. rein őket — önök jóvá fogják hagyni az ipar 1931-es ellenőr­ző számait és kötelezni fogjál: wagukat végrehajtásukra. A beszéd egyszerű bevezetése topén azokra a kérdésekre tér­ied ki, amelyek leginkább nyug­is laiiiották és joggal a küídöt­ieket. Szlá'in utalt a muttévi kötelezettségekre, amelyet a gazdászok nem hajtottak végre teljesen és feltette a kérdést-. »Nem fog-e ugyanaz megismét­lődni ebben az évben is?« Milyen biztosilékmik van er­re? Miután kedvelt beszédmodo­rlban Teltette ezt a kérdést, kél fettételt említett, amely szüksé­ges az uj gazdasági év ellenőr­zési számainak sikeres megvaló­sításához. A reális lehetőségek jelenléte — először, e lehető­ségek megvalósításának akarása és az ehhez szükséges szakérte­lem —, másodszor. Megindokolva a terv végre­hajtásához szükséges reális, •objektív* leheíőségek jelenlé­tét, rámutatott az ország termé­szeti gazdagságára: a hatalomra, mely e hatalmas természeti gaz­dagságot a nép javára akarja felhasználni és ehhez megvan «z ereje is: a támogatásra, ame­Iyet a munkások és parasztok sokmilliós tömegei nyújtanak ennek a hatalomnak,- a rend­szer jelenlétére, amely mentes a kapitalizmus gyógyíthatatlan betegségeitől és ameiy komoly előnyöket nyújt a kapitaliz­mussal szemben, mely olyan tehetőségeket nyújt a gyors elő­rehaladásra, amilyent egyetlen burzsoáország sem remélhet; fa végül a párt jelenlétére, amely eléggé összeforrott és egységes -ahhoz, hogy a munkásosztály legjobbjainak minden erőfeszí­tését egy pontra irányítsa és elég tapasztalt ahhoz, hogy ne hátráljon meg a nehézségek elől, hanem rendszeresen foly­tasson helyes, forradalmi, bol­sevik politikát, Mig mindezt szokásához hí­ven lassan, matematikai formu­lákhoz hasoníö, világos és be­fejezett mondatokkal felsorol­ta, a hallgatóság feszülten fi­gyelte, bár még mindig nem fogta fél azt a fő vonalak mely­re ezek a meghatározások fel­füződtek. Mindnyájan kézzelfoghatóan maguk elé képzelték a Sztálin által felsorolt fettételeket, ma­guk előtt látták saját terüle­tűket, saját körzetüket vagy üzemüket és mindnyájan tud­ták, hogy ez igy is van. Mintha minden arcra ez lett volna írva: »Igen, igen, termé­szeti kincsekben bővelkedünk, miénk a legtökéletesebb hata­lom. az egyetlen part és a mun­kások és parasztok sokmilliós tömegének támogatása... Igen, igen, ez mind igy van... de mit akar ezzel mondani?* Sztálin lassan és halkan be­szélt A mozdulatokkal takaré­kosan bánt. Könvékhen behaj­lított balkarját időnként fel­emelte válla magasságáig, majd leeresztette, rövid mozdulattal elfordítva kézfejét, mintegy alá­támasztva és befejezve a gondo­latot, hogy ezzel a mozdulattal bele üttesse a hallgatóság tu­datába. Miuián feltette a kérdé­seket. maga adta meg a választ cs maga az eljárás ismételgeté­se. a gondolatsor világos, hatá­rozott felépítése működött köz­re abban, hogy mindnyájan át tudtál: érezni, fel tudták fogni bonyolult általánosításait, a gi­gantikus agymunka eredményét — Yan-e ilyen pártunk? — kérdezte és egyenesen a hall­gatóságra nézett. — Igen, van. Helyes-e a politikája? — Igen, helyes, mert munkáját mindig siker koronázza. És mindnyájan tudták, hitték, és m'eg voltak róla győződve, akárcsak ő maga: valóban van üyen pártunk és politikája he­lycs. mert munkáját min dia si­ker koronázza. Most a lehetőségei: kihaszná­lásának óhajáról és az ehhez szükséges szakértelemről be­szélt. Kigúnyolva azokat, alök Pompadonrként irányítják a termelést, nem hatolnak be a dolgok lényegébe és tevékeny­ségükben esak a papírok aláírá­sára szorítkoznak, Sztálin a te­rem feszült figyelmétől kísérve tette fel azt a kérdést, amelyet a teremben ülők közül nem mindenki mert volna megkér­dezni önmagától. — Hogyan eshetett meg — kérdezte a hallgatóságtól, — hogy mL bolsevikok, akik há­rom forradalmat végigharcol­tunk, győztesen kerültünk ki a kemény polgárháborúitól, akik megoldottuk az ipar létrehozá­sának roppant feladatát és • parasztságot a szocializmus út­jára téritettük, — hogyan tör­ténhetett meg az, hogy a terme­lés irányításának ügyében meg­hátrálunk a papiros előtt? Ho­gyan történhetett — kérdezti tovább —, hogy a kártevés ilyen nagy méreteket öltött? Ki a bűnös ebben? Mi vagyunk » bűnösök, — felelte keményen, 1 i teremre nézve.

Next

/
Thumbnails
Contents