Délmagyarország, 1949. szeptember (6. évfolyam, 202-227. szám)

1949-09-17 / 216. szám

^Csütörtök, 1949 szeptember 17. V 5 Mindenki hallhatta! Tízezrek vollak fültanúi tegnap este Szegeden R 4jk alfas tervének: # óra 01 psrc, fiisóviro>: RcvHnl e indul Még aJig ütötte el 6 órát éles csengetéssel a Galamb-utca 6. számú házban a falióra, Nó­vák Andrásné elindult a Bem tábornok-utcába az Alsóváros I. izervezetbe, hogy meghallgassa Rajk és társainak főtárgya Iá sát, * rádió belyizini közvetítését Bent már többen ülnek a rá­dió körül. Petykóné, Dobai Mi­hályné a Rákóczi-utcából és raj­tuk kívül üzemi munkások, al­sóvárosi dolgozó parasztok, vas­utasok, postások, nyugdijasok töltik meg a termet, vűxják, mikor kapcsol át a rádió a fő­tárgyalás szinLelvére. Két rádió is van az asztalon. — Erre az alkalomra elhoz­tam az enyémet — mondja Bánta elvtárs párttitkár a meg­jelenteknek — Így jot>l>an tnd­jnk hallani, mert az enyém eok­kal erásefib hangú, mint a szer­vezet rádiója. A feszült várakozás zaját a rádió hangja vágja el, mikor a tárgyalás színhelyére kapcsol It. 6 óta 59 gerc, Posta: leíró János már feszül en várja A posta előtt nagy csoport várakozik az ujszegedi villamos­ra. Mig a kalauz áthúzza a lirát, megtelik a kocsi. A fér­fiak leginkább a hátsó perronon maradnak. Ide száll fel Vetró János segédmunkás is, aki az imént lépett le a rókusi kocsi­ról. A munkából jövet bement •ógorához a Tavasz-utcában, on­nét igyekszik most hazafelé. A kocsi már elhagyta a Tóth­Vendéglőt, amikor: — Ugyan szaktárs, mennyi az Idő? — fordul oda Vetró á ka­lauzhoz. — Ti2 perc múlva hét! — Na akkor jő lesz kilépni. Még majd lekésem a rádiót!... A következő állomáson leszáll X a kocsiról látni, hogy sza­porázza lépteit. Egy a sok sze­gedi közül, aki feszülten várja a ma esti rádióközvetitést, ame­lyen ujabb részleteket tudhat meg leg gyűlöltebb ellensége, Rajk és bandájának vértlázitóan aljas működéséről. 6 óra 55 perc, Kárász-afca: »SiSt8 et!« Néhány perccel a kőzveti­tes megkezdése előtt a Kárász­utcán, a Délmaqgarország kiadó­hivatalánál nagy csoport gyűlt össze, hogy meghallgassa a mai népbirósági tárgyalás közvetíté­sét. Férfiak, asszonyok, fiuk, lá­nyok. munkások és értelmiségi­ek várták feszült figyelemmel a rádióközveti'.és kezdetet, amikor a hangszórón keresztül fölhang­zott a tani-selnök és a vád­lottak hangja, a csoporton fölhá­borodás morajlott végig. — Kötelet érdemelnek exek ar aljas hazaárulók — szlszeqte szinte a fogai között Csurgó Jó­zsef MAV fütö. — Nem kívánok nekik rosszabbat, mint amit ők kívántak nekünk. 7 óra 00 peic, Falsfiváros: »Gyj 3 iiik öksf« izzik fel Csiszárnó dühe A Felsőváros I. pártszerve­retben olyan sok a kerékpár a folyosón, hegy már több nem is férne el. Még néhány perc van hét óráig, de már zsúfolt a te­rem. A környék dolgozói be­szélgetnek egymással a Raik­igyről. Hét óra. Megkezdik a Raik-ügy tárgyalásának közvetí­tését. Szörnyű aljasságról hull e most a lepel, igy a rádión lce­••osztül is — állapítják mea a rádióliallaatók. — Beismerek mindent — mondja Rajk. — Rendőrspiclik, hazaáruló banditák! — Ez a véleménye itt mindenkinek Rajkról s cin­kostársairól. Csiszár Antalné, aki férjét vesztette a második világ­háborúban, nem tudja már ma­ciéba fojtani a szót: nakasszák 'el valamennyit! Gyűlöljük őket, az életünk tanított meg erre.* 7 óra 03 nerc, U szened: »Msist az ón v ge a |á.ójipakf« "z ujszegedi ligetre már rá­térhette szárnyait a sötétség. A 'áinpák fénykörében itt is, ott is siető árnyak bukkannak fel. Egyszer csak megszólal az Álla­mi Hirdető hangszórója. Bekap­csolták a Rajk-ügy főtárgyalá­sának közvetítését. Az árnyak megállnak. Kis, feszülten hall­gató csoportok alakulnak. — Bitangok! Most azután vé­ge a játéknak! Lehall az álarc! - hallalszik az egyikilámpa alól. A csoport csak akkor oszlik el, amikor a főtárgyalást vezető el­nök bejelenti, hogy negyedóráig szünetet rendel el. 7 óra 10 perc, Alsóváios: •Most teleim fcgtoU A megvetés moraja fut ke­resztül Alsóváros I. termen, mikor Rajk a tanácselnök kér­désére beszélni kezd. A legkü­lönbözőbb megjegyzéseket hal­lani a teremben ülők ajkáról. — Most felelni fogtok az egfez nép előtt — szól köztó valaki. A többiek csendre in­tik. Ki se lehet- fejezni azt a gyűlöletet, megvetést, amivel az áruló Rajk szavait kisérik a hallgatók. Valóságos hangzavar keletkezik egy-egy mondata után. Felháborodott hangon be­szélnek, azon a hangon, ame­lyen most velük együtt az egész ország dolgozó népe beszél. 7 óra 22 psre, Széchenyi­tár: »Es mígsem ülhetek a fe]ere« A városháza toronyórája 7 óra 20 percet mutat. 'Két idő­sebb asszony halad a korzón keresztül. Hallván, hogy mit közvetít a magyar rádió, az egyik hirtelen haragra gerjed. — Engem csak az bosszant, ho<-y itt hallom a hangjót en­nek a bitangnak és mégsem üt­hetek a fejére. A körülállók megnyugtatják. •Mindannyiőnk öisio lesújt ezek­re az árulókra*. A öreg néni alig hallható han­gon mondja: — M6g az is kevés — és el­tipeg tovább... 7 óra 3Q perc, Bócsi-löiut: Tspai János már az üxlei lázzá — Áruló bitangok — zúgják az Első Szegedi Cipőgyár dol­f ozói a Kaj'k-tírgyaiás rádió­özvetitcse közben... Feszült arccai figyelnek és többen je­gyeznek a fehér papírlapokra. Szemük gyülüleltől jz/jk. amint hallgatják a hazaáruló Rajk be­ismerő vallomását. A kezek ököllieszorulnak és TApai János cvikkoló odafordul munkístár­sai felé: — Güilröt kell ásni a Kajk­baiiáitákuak s mielőbb eltemet­ni óket — mondja —, mert m'n­denüuktől incg akartuk bennün­ket fosztani. Azt akarták, hogy aj hői urak országa legyen ha­zánkból, olyan ország, nliol a dolgozó népnek újból keserű lett vojna a kény ér. S a többiek is Lrv beszélnek. Többs zör hangosan felkiáltanak: •Kötelet n bitangoknak!* 7 óra 47 pete, Rórus: »E evejen Xeilens elégelni!« — mont'ja Tóth Rezső A Rókus I. pírtszervezetben mintegy 35—40-en ülik körül a rádiót. Egy csoportban van­nak. Mindenki egészen közel akar kerülni a készülékhez, egé­szen közelről akarja hallani Rajk és elvetemült 1 kandijának val­lomásait. A rádióból hallatszik Rajk hangja. Az arcok hol vö­rösre gyúlnak a méreetől, hol elsápadnak. — Gazember — kiált fel egész hangosan Iivitz Dezsőné. — Mi­lyen lógót a folytatja a becsü­letes dolgoz ók ellen aknamun­káját. — Kötelet neki — sziszegi fogai között dühödten Koczka Sándor elvtárs. — Dc most már vóce. Elveszik méltó bünteté­süket. Rákosi elvtárs éber volt. — Ti tóval akarták megdön­teni az államhatalmat — mond­ja ökölbeszorított kézzel Tóth Rezső elvtárs. — Nyomornlt bi­tangok. Nem Is büntetés nekik a kötél általi halál. Ugy kellene elevenen elégelni őket. 7 óra 50 perc, EDIv n-fér: wMmKénHksI felelünk® üzem Magyainé A Kálvin-téri székházban közel százötvenen hallgatják az elve­temült banda vallomását. Néha a megbotránkozástól annyira han­gos lesz a terem, hogy szinte elnyomja a rádió hangját. — Borzasztó, gyalázatos — hallatszik innen, onnan az aj­kakról. — £s milyen egyszerű, hideg szavakkal beszél a gazember — kiáltja egy elvtársnő a hátsó so­rokból. — 25 évig volt részünk az elnyomásban — kiáltja felállva Schönberger Adolf elvtárs. — Nem kérünk belőle. Tito orszá­gát már ismerjük. Éheznek és sorba állnak a becsületes jugo­szláv dolgozók az élelemért és nem mindig kapnak még nehéz pénzért sem. Az ottani becsületes elvtársakra börtön és halál vár, ha szabadságukat és jogukat kö­vetelik. Magyar Imréné dühösen rázza öklét a rádió fele: — Saját kezemmel tudnám megfojtani őket, amiért négy és fél 'vi r, e i',eszitett munkánk ered­ményét akarták elrabolni tő­lünk. Rákosi elvtárs ébersége mentett meg attól bennünket, hogy rabszolgasorsba jussunk. Rajkék gaztetteire termelésünk fokozásával felelünk és üzenjük az imperialistáknak, hogy a mi országunk, a mi hazánk nem rés, hanem bástya, szilárd bás­tya és ugy próbáljanak hozzá­nyúlni, hogy kemény dolgozók­kal találják magukat szemben. 8 óra G8 psic, Móraváios: fl Pjríhkoh fSIbilygatott hangyaboly Ma még a vacsora sem esik olyan jól, mint máskor a Párt­iskola hallgatóinak, mindannyian izgatottak. Mikor megszólal a rádió, már mindenki ott van az előadóteremben. Most nem a rendes, megszokott helyén ül senki, mind közelebb húzódnak Varga elvtárs rádiójához, aki el­hozta hazulról, hogy minél töb­ben hallgathassák. Mikor meg­hallják Rajk hangját, minden­ki felhördül s Gál János elvtárs kimondja hangosan: ó a bitang! s ez végigszáguld a termen. Ökölbe szorulnak a munkáske­zek s mindannyian tudják, ha itt lenne Rajk és rájuk bíznák, nem kerülné el tőlük sem a mél­tó büntetést. Mikor vége szakad a rádió­közvetitésnek, mint a felbolyga­tott hangyaboly, olyan az elő­adóterem. Mindenkiből gyűlölet fakad ki. Majd megmutatjuk mi ezeknek a gaz árulóknak, hogy milyen erős öklünk van. — Pártunk Rákosi elvtárs ve­zetésével leleplezte őket és most látjuk csak, hogy mit nyertünk mi ezáltal. Válaszunk a (még jobb munka lesz. 8 óra 06 perc, Uszeged: Itt senki sem mozdul A Városi Kertészet kultúrter­mében is ott a rádió. Az egyik munkás hozta el a lakásából, hogy tártai is meghallgassák azt a tárgyalást, araikor a ma­gyar népi demokrácia leleplezi az imperialisták legelvetemül­tebb ügynökeit, amikor fény hullik Rajkék, Titóék és gaz­dáik, Trumanék, Achesonék vért szomjazó arcéira. A rádiónál közvetlenül ott ül a párttitkár elvtárs. Kissé tá­volabb, a székeken ott ülnek a munkások, úgyszólván mind egy szálig. Csak azok nincsenek itt, akiknek közelebb volt a kerü­letbe menni. Az egyik elvtársnő ölében ott a két kisgyermeke is. Ahogy megkezdődik a közvetítés, oda­vonja ölébe őket. Mintha még itt, száz fs száz kilométerre a tárgyalás színhelyétől is fél­tené a minden emberi gonosz­ság és aljasság megtestesítőitől, akik most egy níp ité'őyzéke eté állnak, hogy feleljenek gaztet­teikért. A teremben néma csönd, ölom­esőként koppannak Rajk szavai. Most a spanyol dolgokról van szó. Aljasoki — hangzik itt is valamelyik sorból. Már ott is ennyire mentek! Az arcok egyre sötétülnek, egyre jobban kiraj­zolódik a megvetés és a gyülc let. Es amikor vége szakad a tár­gyalásnak, senki sem mozdul a helyéről. Mindenki ottmarad, várja a kilenc órát, a folyta­tást... 8 óra 15 psic, Kossuh Laos­sujátul: »flzt akattáli, rogv ne járj iskolába kislányon...« Negyed kilenc. A zsúfolt vil­lamosokon mftg a jegykezelő és a vezető is a Rajk-tárgyalásról beszM. Dohánygyári muunkásnő kisleányával ül az egyik padon. — Kisleányom, Rajkék azt akarták, hogy ne járj iskolába, ne legyen belőled orvosnő. Dc nem igy történt, mert a Rákosi elvtárs és a Párt mondja mér­hetetlen szeretettel — leleplezte az áruló bandát. — Áruló politikát folytatott — mondja egg idős vasesztergá­lyos —, nem kerülheti el sorsét, a bitót. 18 óta 88 perc, Faragé-u'ca: A Faragó-utcai munkásbérház ablakaiból még 10 órakor is vi­lágítás látszott ki. Senki sem aludt. Ahol nem volt rádió, azok a szomszédban hallgatták. Inge­rült arcok fogták körül minden lakásban a rádiót. Buza elvtárs­nő igy beszél: — Szeretnék felutazni most Budapestre, szeretném látni, mi­ként lakol ezért a bestiaságért ellenségünk! DRÁMA AZ U3 LITVÁN FALU EMBEREIRŐL A litván állami színház két fiatal drámaíró: Hivic kasz és Gusztajtisz xVirágzó almafák* c. művét mutaita be, az első drámát, amely a litván kolhozfalut ábrázolja­A szerzők a litván mezőgaz­daság tevékeny munkásai. A darabot az eszme tüze fűti és magával ragadja n nézőt n kolhozrendszer győzelmébe vetett hit ereje. Látjuk az új embereket, a hazájukhoz hű parasztokat, küzdelmei Itet, a kolhozfalu győzelmét. A színpadon lejátszódik a kolhoz harca az új életért. A dolgozó parasztost Pet­rasz Gálinyisz szervezi, Ju nasz Kvedarasz Rapolene asszony segítségével- Gáli­nyisz végigharcolta a Nagy Honvédő Háborút, Rapolene férjét halálra kínozták a né­met fasiszaták. Hitük, szer­vezőerejük magával ragadja a parasztokat és vezetésük alatt hozzáfognak *Az új élei* kolhoz építéséhez. Dal ja, a harcias fiatál leány lel­kesen szervezi „ komszomólt. A kolhoztagok már készül r.ek tanyáikról új házaikba költözni, de a nép ellenségei, a kulákok es d burzsoá na­cionalisták dühödten ellenük fordulnak- A kulák Naudh. jusz, a dühös nacionalista Kajatonasz, akinek kezéhez szovjetemberek vére tapad és Rauba, a pap, minden ere­jüket latbavetve, a kolhoz bomlasztására törekszenek. Minden aljas eszközt felhasz­nálnak, rágalmaznak, plety­kálnak, fenyegetnek s még hízelgéssel is megpróbálják aláásni n parasztok kolhozba vetett hitét. A dráma alaptémája Tet. kusz paraszt és Gálinyisz húgának. Agnyenak történe­te. A leány az elvetemült Kajatonaszba szerelmes, *Pet­kuszt pedig behálózzák n ku­lákok- Kezdetben be akar lépni a kolhozba, de a pap hatása alatt visszalép. A kol­hoztagojc nem hagyják el őket, segítenek Peikusznak és Agnyenak megtalálni a helyes utat. A tavaszi vetés lázas munkája idején a kol hoz ellenségei felgyújtják „ magtárt és n vetőmag elég. A kolhozparasztok aajáH Készleteikből hordják a magot és ezzel meghiúsítják a kulákok ter­veit. Az utolsó felvonás már ö győzelem. Valóravált a kol hoz tagok álma, a közös föl­det hatalmas gépek művelik az udvaron kigyúl Iljics első villanylámpája- Az ellenséget leleplezik- Agnye legyőzi akaratos, makacs természe tét, belátja tévedését és Pet­kússzál együtt, egymás mel lett n kolhoz örömet adó eredményes munkájában meg­találják az igaz utat. A litván állami színház együttese kiváló előadásban új és új műveket mutat be, amelyek eszmeileg és művé szileg nevelik „ köztársaság dolgozóit a szovjet hazafiság szellemében.

Next

/
Thumbnails
Contents