Délmagyarország, 1949. augusztus (6. évfolyam, 177-201. szám)

1949-08-04 / 179. szám

te rtök, 1949 augusztus I. A DÓZSA GYÖRGY BRIGÁD NEH HAGYJA MAG AT! Védik az első heiyüket a finom-pipadohány csomagolóban — Országosan elsők lettünk — kiáltotta örömmel hét dohány­gyári elvtársnő napokkal ezelőtt t körülölelték brigádvezetőjüket, Rácz László elvtársat. — Gvö­iött a Dózsa György brigád! ... Ez a hét elvtársnő, mint a finom pipadohány csomagoló!, 21 százalékkal teljesítették tul a sza­batos normát, fl győzelem óta mfi bizonyos idő elmúlt. De a munkájuk lendülete nem lankad, flz előirányzott mennyiséaet 24 helyett már 18 munkanao alatt végzik el. Havonta igy hat na­pot más osztályon dolgoznak. Rácz elvtárs, a vezetőjük addig a gépeket hozza rendbe. Most ts bent dolgoznak a kézi töltőben. De itt sem maradnak le. 110 százalékot teliesitenek. Boszorkányos gyorsasággal töl" tődik a »Sellő« és a .Hölgy* munkájuk közben, ördögh Sán­dorné, Adók Mária, Mandász l'erencné az elért eredményekről beszélnek. — A győzelmet annak köszön­hetjük, hogy megértettük a ter­melés fontosságát. Nagyon szük­séges, hogy az ember a mun­kája mellett ideológiailag is fej­lődjön. — Bizony, csak akkor dolgozik az ember szívvel-lélekkel, ha tudja, hogy miért dolgozik — kapcsolódik be ördöghné. — 'A múltban de sokszor jöttem sír­va a gyárba. Az itt töltött 40 évemből csak a felszabadulás óta eltelt idő nevezhető szépnek... Felvetődik az is, hogy a Szta­hanov brigád alaposan megkö­zelítette a Dózsa György brigá­dot. — Csak le ne hagyjon ben­nünket — aggodalmaskodik Man­dászné. — Nem hagyjuk magunkat — mondj ík szinte kórusban mind a hárman. ördöghné különösen megindo­kolja, miért olyan bizakodó, fl brigádvezető újítást alkalmazott a gépen, fl fordulatszámot fel­emelte és ezentúl ötven helyett Ötvenhatot csomagolnak percen­ként. Uj lánc is került... Most nyílik az ajtó és Rácz elvtárs jön be. fl brigád tagjai meglátják és intenek, menjen oda. Rácz elvtárs mosolyogva jön. Hallgatja az újságot, hogy a Sztabanov brigád mennyire fel­zárkózott. — Nem baj — nyug­tatja meg a többieket — A tempót fokozzuk. Most már nem a tőkéseknek dolgozunk. Van ér­telme munkánknak. A Dózsa György brigád nem hagyja ma­gát... GYŰLIK A GABONA Kisíemplomfanyán is Márta Imrééit tudják, hotfy miért érdemes fcljeiileni a begyűjtés Kistcmplomtanván a forró napsütésben teljes lendülettel fo­lyik a cséplés. A dolgozó pa­rasztok a gépek mellett várják a zsákokba bekötözött gabo­nát, rakják szek-'rre és viszik a terménybegyüjtőlie. Vidám, lelkes a hangulat, a polwa­lyukhan. ahol a csokoládébar­nára lesült mnnkások testét vas­tartón belepi a por. Vidám pár­beszéd hallatszik, mikor eerv pil­lanatra lélekzethez jntnak. — Még azt se bánom, ha vályoeot köpök — mondja Tóth MiíiáJy —, olvan szép min­denütt a termés. Erre bizony nem is lehet pa­naszkodni. — Már eddig is né$y vagon gabona gyűlt be — magyarázza öröm­mel Márta József" —, pedig még •z elején vagyunk. Márta József apja. A Tárta Mi­hály már mecelésredett arccal nézi a munkálatot. Az ötholdas kisparaszt már elcsépelt, a ga­bonát a géptől egyenesen be­vitte a faluba, a terménybe­gyüjtőbe. — Az idén ugy ment minden, mint a karikacsapás — mondja lelkesen. — Mindenben segítet­tek. Kaptam vetőmagkölcsönt, műtrágyát. Nem volt itt hiba semmiben. Most meg is lett az eredménye. Márta bácsi megtörli homlo­kát — Igy érdemes dolgozni — mondja — Mi adjuk az ipari munkásságnak a kenyeret ők meg a traktort, a gépeket ne­künk. amire aztán nagyon szük­ségünk van. Igv összefogva épit­jük tovább az országot a mi országunkat. i — Mert mi volt a helyzet régen? — folytatja Márta bá­csi. — Elmentünk egy nyáron négy-öt helvre csépe'nt, aztán még sem volt annyi, mint az idén. Nekem csak 2 mázsa 90 kilót ke'fett volna begyűjle­nem, de 11 és fél mázsát ad­tam be. Ez bizony 400 százalékos le jesttméry Márta bácsi a széles, napsü­tötte síkságon a távolba mutat — Arra, ott, a fafu szélén épül egy kis ház. Az én házam. A múltban kétszer annyit dol­goztam, látástól-vakulásig, de csak egy vizes, szük kis lyukra tellett. Ezt a házat meg'fchet nézni. A héten már meszelem, szeptember derekán még beköl­tözöm a családdal. Ráncos, multkinozta arcán öröm látszik, mikor arról a házról beszél, amit munkájá­ból épített magának és ami már az övé. Igy folyik Kistcmplomtanyán a cséplés, igy beszé'nek a dol­gozó parasztok és Így építik lelkes munkájukatl az országot. (hioes ) Tavaly mégivheggeszfők sistergése hallatszott innen ma vidáman strandolnak a dolgozók az ujszegedi parlfürdőn n deszki g'p^Iomás sz elmúlt héten 132 száxafékban felfestette cséplés! normáját A szegedi Muzeummal szem-! ben, a Tisza túlsó partján a sok kis smaragdzöld jüz 'a szinte resz­ket az augusztusi hőségben. Raj­tuk tul, fönt a partoldalon mesz-' sziröl nézve mint nagy rakás frissen fosztott kukorica, sárgál­lik a hároméves tervben fölépült nagy, 2400 személyt befogadó uj kabinépületek oldala. Körülöttük mint jellegzetes tiszaparti láto­más, 15 náiföde'es árnyékoló áll, kacskaringós gyalogútokkal övez­ve. Balról díszes paviüon látszik a füzesek között. Ez a pártbizottság tiszaparti kis o'tt­hona, ide járnak a szegeUi párt­bizottság tagjai munka után pi­henni, de Ide jár még a Magyar Kender, a Ládagyár, a Szegedi Kender, a Dohánygyár valameny­*yi dolgozója is élvezni a Tisza szépségeit és erőt gyűjteni a iolnapi norma túlteljesítésére. 'óbbról, majdnem a hid alatt. a budapesti nagy OTI székház kicsinyített mása látszik gyönyörű magas tornyával. Ennek a környéke a szegedi OTI dolgozóinak a y>birodalma«. Lentebb a vízparton a csónakok garmadája himbálózik. Az újon­nan épült, 1200 tonna teherbírású móló szélén bronzbarnabörü munkások és munkásnők ülnek. Néha öten-hatan is ugranak be egyszerre egy-egy lassa méltó­sággal közeledő örvénykosárba. Nem messze tőlük uj zenegép muzsikál. xSzivünk kitárul nagy Sztálin dalára« — hallik most is a Sztálin kantáta egyik gyö­nyörű részlete. V.lóban andaitó most a Tisza túlsó partja. Váj­jon van-e festő, aki erről a kép­ről festményt tudna készíteni: Le tudná-e festeni valaki azt a sokszáz strandoló munkást egy képre. Nehéz lenne bárkinek is. meri hároméves tervünk alkotta ezt a képet. Tavaly még Ívhe­gesztők és féderkalapácsok sis­tergése és ütemes kopogása hal­latszott innen. A hidat építették, akkor festették ezt a képet. Azok talán, akik közül most is sokan Ginek a parton a sárga homokban. A múlt évben és a tavasszal készült el a festői szépségű part­fürdő 350 ezer forintból és sok fáradságos munkából, mint hároméves tervünknek egyik fontos tartozéka. A díszí­tési munkálatok nemrégen feje­ződtek be. Az 50 ezer forintos tervhitelből még számos beren­dezést vásároltak. Mindenkinek érdemes látogat­ni ezt az uj partfürdöt, mely nem sokkal nyújt kisebb látvá­nyosságot, mint a Balaton. Csépi 1. A deszki gégál'oiuás dolgozói az elmúlt héíen igen szép csép­lési eredményeket értek el és ezzel a gépállomások közötti versenyben egyre jobb helye­zést bi lo itanak ma uknak. Az elmúlt héten összesen 112 má­zsa 43 kiló gabonát csépeltek el és ezzel a gépállomás nor­máját 132 százalékban telje­sítették. A géjwllomás munka­versenyében az elmúlt hét leg­jobb eredményét Patyik Pál és Daru József érte el, a norma 191 százalékos teljesítésével, második Döme András és Pa­lócz Margit lett 182 százai* kos, harmadik pedig Zombori Vilmos és Kovács Éva 159 szá­zalékos teljesítménnyel. A gé|>állomás nemcsak saA vetke eti termelőcsoportnak éa a dolgozó kisparasztságnak nyújt jelenfős segítséget, ha* nem a középparasztságnak is, Legutóbb például Kovács Pé­ter 12 holdas középparasztnak hordás közben megdöglött a lova. A gépállomás nyomban segítségére sielett Kovács Pér temek és elvégezte a hordái hátralévő részét Nem fizeíle munkásait Tanács István zákányi kulák A DÉFOSz szegedi munka ügyi bizottsága kedden tárgyal­ta Tanács István Zákány-ka­pilánysági kulák munkabér uzsoráját. Tanács István telje sen egyedül rendelkezik 20 hold földdel és azt természe­tesen állandóan béresekkel munkáltatja meg. Afunkásaínak azonban mindezzel nem akart járó összeget. Igy például Nagygéczi Tamást 11 hónapig, Kiss Györgyöt pedig 8 hó napig dolgoztatta jóformán tel­jesen ingyen A munkaügyi bi­zottság az elmaradt bérek fe­jében Nagygéczi Tamás számá* ra 2300, Kiss György számárt pedig 2700 forint munkadíj menté i'é é e kötelezte Tanácl Istvánt­Súlyosan megbüntetik, aki a közösség vagyonara kezet emei Vastagh János kocsis és Rá­dóczi Roda Győző szegedi la­kosok julius 28-án a rókusi pá­lyaudvariéi deszkákat s állítót tak a posta garázs építéséhez, a Párisi-kőrútra. A kocsirako­mAnyból négy szá' deszkát a ko­csifenék alá dugták és a desz­kákat elvitték Erdélyi Antal Párisi-köruli kocsmájába. Annak ellenére, hogy Frdé fyinek megmondták, hogy a desl kát a posta épülettől lopták; Erdélyi a deszkát 40 forintéri megvette. Az ujabb kormány rendelet értelmélzen ha valaki bánuely csekély értékű ingósá got ellop az államtól, tchál a közösségtől — súlyos bünte tést kap. Atindhármükat őri zettle vették. Nem akar'a a kisparasztok gabonáját csépelni Kopasz Ferenc géptulajdonos kulák Ifj. Kopasz Ferenc felsővárosi cséplőgéptulajdonos, akinek amellett több mint husz hold földje is van, nem akarta a dolgozó kisparasztság gaboná­ját elcsépelni addig, amig a sa­játjával nem végez. Ezzei azon­ban jelentős károkat okozott volna, mert a környékbeli dol­gozó parasztok addig nem tud­ják a terménybegvüjtést teljesí­teni és ezenkívül nekik maguk" guknak is minél előbb szüksé­gük lenne már az uj kenyérre A cséplőgéptulajdonos UuUt azonban nem fizeti ki a nekil törődni és csak a DÉFOSz sz©. gedi titkárságának erélyes köz. belépésére küldte el fiépét Bak­lóba csépelni. Harminc vidám kis úttörő indult el nemrégiben Szőregről a Gábor Aron úttörő csapatból, hogy Szigligeten, a Balaton part­ján töltse nyaralását. Legna­gyobb részük még soha nem volt ilyen nagy uton, hiszen vala­mennyien dolgozó kisemberek fiai. Boldogan töltik most idejü­ket a Balatonon és levelükkel felkeresték szerkesztőségünket. — Megismerkedtünk már a környékkel és fürdöttünk a Ba­latonban is — irják boldogan levelükben. — A hüs hullámok lágyan karoltak át bennünket és mi ugy éreztük, hogy minket várt a Balaton. Aztán amikor ebéd után pihenő van, arra gon­dolunk, hogy apáinknak, nagy­apáinknak nem volt ilyenben ré­yieiesJeTANC a MINSz székházban 1; ÍC] cban j szük. ók nem jöhettek ide, meri kiváltságosoké, nagyuraké volté* a Balaton, mint az a ház is, amelyben most lakunk. Mi is érezzük most már, hogy taní­tóink, nevelőink és az MDP ve­zetői igazat mondtak, amikor t zetői igazat mondtak, amikor as tgczi szabadságról beszéltek. Érezzük most, hogy miénk az or* szág és tudjuk, hogy Rákosi Má­tyás pajtás jól vezeti az orszá­got. Tizenegyen teljesen ingyen nyaralunk, de mindannyian csak hátával tartozunk országunk ve* zetőinek és élcsajMtának, a Ma­gyar Dolgozók PártjánálIt. Ezt azzal akarjuk meghálálni, hogy ha hazaérünk hü, odaadó tag­jai akarunk lenni népi demokrá­ciánknak, a szőregi MDP-neh Tudjuk, hogy jó uton haladuni és ezt az utmutatást a Pártnál köszönjük,

Next

/
Thumbnails
Contents