Délmagyarország, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-12 / 159. szám

Ismét a cbsz'xi gépáilomái nyerte el a NIK vándorzászlaját «. 149. szám. Ara 60 íiíüér 1949 jiiliUS 12, HSíJtf i n I Kf I I m % •i i Vasárrap délben 12 érakor kezdődött Georgi Dimitrov­nak, a Bolgár Kommunista Párt központi bizottsága fő­titkárának, a bolgár népköz­társaság minisztertanácsa* és a Hazafias Arcvonal nemzeti tanácsa elnökének, a nemzet­közi munkásmozgalom é3 a haladó emberiség nagy ha­lottjának temetése. A nem­zetgyűlés palotája előtt, ahol ideiglenesen fel ravatalozták, felsorakoztak a külföldi test­vér kommunista és munkás­pártok, valamint a bolgár szervezetek küldöttei. A Bol­gár Kommunista Párt poli­tikai bizottságának tagjai vál­lukon hozták ki a koporsót a nemzetgyűlés palotájából és ágyutnlpra helyezték. Ezután elindult a menet a Georgi Dimitrov-mauzoleum felé. El <51 a Bolgár Kommu­nista Párt, a Bolgár Nemzeti és Hazafias Arcvonal zászlóit, fekete zászlókat, valamint a Szovjetunió és a népi demo­krácia zászlóit vitték. A koporsó után haladtak Dimitrov elvtárs özvegye és két gyermeke, a Bolgár Kom­munista Párt politikai bizott­ságának tagjai, a testvér kommunista pártok politikai . bizottságának jelenlevő tag­jai, valamink Groza román miniszterelnök. Utánuk ha­ladtak a bolgár miniszterek, a többi ország miniszterei,^ a diplomáciai kar, a külföldi küldöttségek tagjai, a bolgár közéleti személyiségek, a szó­fiai és vidéki küldöttségek. A koporsó előtt vitték Sztá­lin elvtárs, a Bolsevik Párt központi bizottsága, a Bolgár Kommunista Párt központi bi­zottsága, a bolgár miniszter­tanács, a Hazafias Arcvonal, a külföldi küldöttségek, a diplomáciai kar, a bolgár pártszervezetek és tömegszer­vezetek koszorúit. Ugyancsak itt vitték Dimittov elvtárs arcképét és érdemrendjeit. A mauzóleumhoz érve a Bol­gár Kommunista Párt Politi­kai bizottságának tagjai as ágyú talpról leemelték a ko­porsót és az emelvényre he- • lyezték. A testvér kommunis­ta és munkáspártok vezetői a mauzóleum erkélyén, a kül­döttség többi tagja a tér két oldalán helyezkedtek eL A mauzóleum erkélyén ott voltak a nemzetközi munkás­mozgalom neves képviselői, köztük Vorosilov marsall, a Szovjetunió minisztertanácsá­nak helyettes elnöke, Gerő Ernő elvtárs, a magyar kül­döttség vezetője, Anna Pau­ker elvtárs, a román munkás­párt központi bizottságának titkára, míniszterelnökhelyet­tes és külügyminiszter, Pieck elvtárs, a. német szocialista egységpárt elnöke, Longo elv­társ, az olasz kommunista párt főtitkárhelyettese, Par­calidisz elvtárs, a demokra­tikus görög kormány minisz­terelnöke, Siroky elvtárs, a csehszlovák kormány helyet­tes miniszterelnöke, Slansky elvtárs, a csehszlovák kom­munista párt főtitkára, Zam­browski elvt-árs, a lengyel munkáspárt első titkára, Pollitt elvtárs, az angol kom­munista párt főtitkára, a többi testvér kommunista és munkáspárt képviselője és még sokan mások. Ezután hangzottak el a gyászbeszédek. Elsőnek Cser­venkov elvtárs, a bolgár kom­munista párt központi bizott­ságának titkára tartotta meg gyászbeszédét a Bolgár Kom­munista Párt központi bizott­sága, a Hazafias Arcvonal és a minisztertanács nevében. Georgi Dcmjanov hadűgymi­níszler a hadsereg nevében, Trajkov a parasztpárt, Rajkó Damjanov, a szakszervezeti tanács elnöke a szakszerve­zetek, Dragojcseva postaügyi miniszter a bolgár nők, Zsiv­kov az ifjúság nevében bú­csúzott Dimitrov elvtárstól. Közben felsorakoztak az if­júság képviselői, akik hűsé­get fogadtak Dimitrov ügyé­nek és tanításának. Egy bol­gár úttörő kisleány is felol­vasott egy eskümintát, ame­lyet a téren felsorakozó ut­törőcsoport mondott hango­san utána. A külföldi testvérpártok kül­döttei közül elsőnek a szov­jet küldöttség vezetője, Vo­rosilov elvtárs szélalt fel. Utána Thorez elvtárs, a fran­cia kommunista párt főtit­kára, Zambrowski elvtárs, a lengyel munkáspárt első tit­kára, Száricseva elvtárs, a moszkvai városi szovjet he­lyettes elnöknője, Longo elv­társ, az olasz kommunista párt főtitkárhelyettese, Luca elvtárs, a román munkáspárt központi bizottságának titká­ra, miniszterelnökhelyettcs, Seserbakov elvtárs, a Bolse­vik Párt leningrádi városi bi­zottságának titkára, Slansky elvtárs, a csehszlovák kom­munista párt főtitkára, Gerő Ernő elvtárs, a magyar kül­döttség vezetője, Kornickij elvtárs, ukrán képviselő, Par­ealidisz elvtárs, a görög kom­munista párt politikai bizott­ságának tagja, Andrics elv­társ, a Bulgáriában élő jugo­szláv politikai - emigránsok képviselője, Pollit elvtárs, az angol kommunista párt főtit­kára, Pieck elvtárs, a német szocialista egységpárt elnöke, Kenni elvtárs, az olasz szo­cialista párt elnöke, Lalle­mand elvtárs, a belga kom­munista pírt főtitkára, Kop­lonig elvtárs, az osztrák kom­munista p'árt központi bizott­ságának képviselője, Jegou­nar-Temah elvtárs, a svéd kommunista párt, Nicolle elv­társ, a svájci munkáspárt el­nöke, Groot elvtárs, a hol­land kommunista párt főtit­kára, Jensen elvtárs, a dán kommunista párt képviselője, Dixon elvtárs, az ausztráliai kommunista párt elnöke, AI­varez elvtárs, az argentin kommunista párt képviselője, Mikunis elvtárs, az izraeli kommunista párt főtitkára, Faria elvtárs, a venezuelai kommunista párt főtitkára, Ginlia Lon go elvtárnő, a nem­zetközi nőszövetség képvise­lője beszélt Gerő Ernő elvtárs, a ma­gyar küldöttség vezetője gvászheszédébon többek kö­zött ezt mondotta: — 'A magyar köztársaság kormánya, a Magyör Dolgo­zók Pártja, egész népünk mélységes fájdalommal szivé­ben bucsnzik a haladó em­beriség, kommunizmus ügyének nagy harcosától, GeoTgi Dímifxovtól. Dimitrov a dolgozók ellenségeivel szem­ben félelmet nem ismerő szembeszállás és hősiesség nagyszerű mintaképe volt és mnred Számunkra. A bölcs, előrelátó, Igazf népi vezető, a munkásosztály, a Szovjet­unió és a nagy Sztálin ügyé­hez való hűség mintaképe. Dimitrovnak a fasizmus és az imperialista háború ellen a dolgozóknak, a népi tömegek­nek a Szovjetunió köré tömö­rítéséért- folytatott hősies har­ca öntött erőt; országunk kom­munistáiba és minden anti­fasisztájába népűnk történel­mének legsúlyosabb éveiben. Az 6 hősies harcából merítet­tek erőt országunk legjobbjai, élükön Rákosi Mátyással. A magvat kommunisták, mun­kásosztályunk, dolgozóink, akik a szocializmust építik, örök hálával fognak emlékez­ni arra, hogy Dimitrov taní­tott bennünket fáradhatatla­nul erősíteni marxista-leni­nista pártunkat, forrón sze­retni népünket és szeretni, mint ahogy édesanyánkat sze­retjük, minden dolgozó, min­den szabadságszerető nép tá­maszát és reménységét, a Szovjetuniót. A bolgár nép nagy forradalmár költője, Bo­tev irta, hogy nem hal meg az, ald a nép szabadságáért esett el. Elsősorban Dimit­rovra vonatkoznak ezek a mélységesen igaz szavak. Di­mitrov él és élni fog a föld­kerekség millióinak szivében. Az emlékbeszédek elhang­zása után a mauzóleum előtt egybegyűlt tömeg csak ugr, mint TJulgária egész népe, amely a rádió utján kisérte figyelemmel a gyászünne­pélyt, háromperces csenddel áldozott Dimitrov emlékének. Ezután az Internacionálé hangjai mellett a Bolgár Kommunista Párt politikai bi­zottságának tagjai bevitték Georgi Dimitrov koporsóját a mauzóleumba. Megszólalt az ágyuk díszsortüze és az ének­karok a zenekaroktól kisérve énekelték a világ proletariá­tusának himnuszát. , Ezután elvonultak a mau­zóleum előtt a különböző fegyvernemek díszszázada!. A katonaság után megindult Szófia népe és a vidéki kül­döttek végtelen sors- Száz­ezrek vonultak ei érákon át, hogy bucsut vegyenek nagy vezérüktől és tanítójuktól. Megfogadták, hogy tántorít­hatatlanul haladnak tovább a Dimitrov által kijelölt utón. A felvonulók hatalmas gyász­keretes Dimitrov-képeket vit­tek, valamint Lenin, Sztá­lin, Molotov, Vorosilov és a testvér kommunista párfok vezetőinek arcképét, köztük Kok Rákosi Mátyás-képet- Táb­lák hirdették: sDimitrov örök­sége! örök szövetség és ba­rátság a Szovjetunióval*, »Di­mitrov utján foguuk halad­ni*, JsSz&munkra Dimitrov él*, »Udvözlet a baráti népi de­mokráciáknak*, ^Üdvözlet a nagy Sztálinnak*. Az üzemek dolgozói táblá­kat vittek fogadalmukkal, hogy Dimitrov szellemében fognak dolgozni. A felvonulás este 9 óráig tartott A felvonulók szavaló­kórusban fogadtak hűséget újra és újra Dimitrov tanítá­sainak és a Bolgár Kommu­nista Párt vezetőinek. Megrázó hatalmas felvonu­lás volt, amely megmutatta, milyen határtalan szeretettel csüng Bulgária népe Dimitrov emlékén és kész még eltökél­tebben, még harcosabb aka­rattal dolgozni azért az ügy­ért, amelynek alapjait Dimit­rov rakta le. A külföldi test­vérpártok küldötteinek rész­vétele, az elmondott beszé­dek a gyász ünnepséget a munkásmozgalom és a Nem­zetközi szolidaritás hatalmas ünnepévé avatták. A Bolgár Kommunista Párt központi bizottsága, a Haza­fias Arcvonal nemzeti tanácsi Ós a minisztertanáos a gyász­ünnepség után fogadást ren­dezett a külföldi küldöttsé­gek tiszteletéin. * Georgi Dimitrov elvtársat, a nemzetközi munkásmozgalom nagy halottját vasárnap dél­ben Szófiában eltemették. Utolsó nfpra elkísérte vala­mennyi munkatársa, bajtár­sa, akikkel együtt életében a fasizmus elleni küzdelmen ée proletárdiktatúrák megszilár­dításán át harcolt, küzdött a szocializmus építésiért, az igazságos, emberséges ni vi­lágért. A szófiai mauzóleum előtt együtt voltak n világ összes kommunista pártjaí­nak képviselői S vaíameny­nyion elbúcsúztak a felejt­hetetlen halottól. Az emlék­beszédek elhangzásé után a küldöttek és a mauzóleum előtt Összegyűlt tömeg, ép­pen ngy. mint Bulgária min­den dolgozója, aki rádión ke­resztül kísérte figyelemmel a gyfszönnepélyt, hlroruperces csenddel áldozott Dimitrov elvtárs emlékének. A Bolgár Kommunista Párt politika! bi­zottságának tagjai ezután az Internacionálé hangja íruHott vitték be örök nyugvóhelyére a halottat. A gyászüunepség a kommu­nista szolidaritás, a kommu­nista internacionalizmus és a nemes patriotizmus példája volt. A gyász napjaiban, akár­csak a harcos munka napjai­ban összetalálkoztak az egész Földre kiterjedő Párt képvi­selői. Egymás mellett álíTak a szomorúság nehéz pillana­taiban, ngy ahogy egymás mellett álltak és állnak a Szovjetunió vezetésével a dia­dal, a győzelem idejében is, jelképeként az nj és igazsá­gos embert társadalom kiala­kulásának, ahol már nem ön­ző, kicsinyes érdekek, hanem a közösség és a mnnka ve­zérli az embert. Georgi Dimitrov élvtárs éle­te és halála fényes bizonyí­téka a kommunizmus magas­rendűségének és törhetetlen optimizmusának. Megmagya­rázza a dolgozók százmilliói­nak határtalan lelkesedését és bizalmát a Pártban, amely öérettük van, amely értilk és velük küzd, munkálkodik, ve­zeti őket az osztályharcban. Amikor a szófiai mauzóleum előtt eldördült az ágyuk difto­sortüze, akkor ez nemcsak a határtalan gyászt jelképezte, hanem a határtalan erőt is.

Next

/
Thumbnails
Contents