Délmagyarország, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-26 / 171. szám

4 Kedd, 194* juliua 36. A jövőjükre is gondolhatnak már a kübekházi termeiőcsoport tagjai Szép magas, csípőnél jóval feljebb érő búzatáblák, két méter felé járó vastag kukoricaBzárak veszik körül a kübekházi termeiőcsoport é pületét. Benn fcz istállóban 1,7 hizómarha fekszik és a rekkenő melegtől hangosan fújva, szaporán szedi a lélegzetet. Fejük felett tábla tó(g a falon. Rajta a nevük és a súlyúk. »Huszár« 680, xZsandár* 180 kilóg ram és igy tovább. Az udvaron Izúpcn fejlett kacsák és pulykák tavangatjik a legyeket és egymásba csipkednek, ha nem tredmőnyes a vadászat. Bent a konyhában négyen ülnek az asztalnál. Tárgyalnak. Kocsi Ferenc a csoport elnöke, Horváth Mihály, Lévai Péter B csoport két tagja és Berta Mihály a földmüvesszövetkezet ügyvezetője. Kocsi elvtárs kezében ceruza. előtte az asztalon papir és számol. A többiek kiváncsian hajolnak föléje és|:várják a végeredményt. Kis idő múlva Kocsi elvtárs abbahagyja a számolást. Felegyenesedik és mosolyogva szólal meg: — Elvtársak! Tizenegy és fél mázsa borsónk termett holdanként. Meg vagyok elégedve az eredménnyel. — Azt hiszem én is — szólal meg Lévai elvtárs. — Igaz, lehetett volna több is, do nem rajtunk múlott. Nagyon sok kárt csinált a porkukac. — Igy is vezetünk — állapit ja meg Horváth Miliály elvtárs. — A környéken nincs még Ilyen jólfizető borsó egy kisparasztnál sem. Hiába, a csoportos termelés mégis esakelőnyösobb, mint az egyéni. A kukacokban is több kárt tudtunk tenni, mintha egyedül lettünk Volna. A müvelés is könnyebb. — A búzátok is igen jő termést ígér — szól közbe Berta Mihály. — Ahogy én nézem, hát megadja a 14—15 mázsát. — Jíeg is kell, hogy adja — erősiti meg Kocsi elvtárs. — A gépállomás traktora becsületesen felszántotta ezt a szerencsétlen kiszipolyozott földet. Szemes ur, a volt 'tulajdonosa csak azt nézte, hogy minél többet szedjen ki a földből, de hogy azt rendesen megműveljék, azt nem tartotta fontosnak. De mi 'műtrágyát is adtunk neki és már kezd rendbejönni. Ha learattunk, azonnal tarlóhántást csinálunk és mislinget, kölest, murvát, szudáni füvet vetünk a földbe. Szeretnénk itt is jó példát mutatni a kisparasztságnak. — Már mutattatok példát és azt hiszem — nyugtatja meg őket Berta elvtárs. — őszre legalább negyvenre szaporodtok fel a tízről.' Ezt merem mondani. Hozzám naponta nagyon sokan bejönnek az irodába " és mindannyian az eredményetekről beszélnek. Többen a csoport alakításnak a gondolatát is felvetették már előttem. — Csak alakuljanak — veti oda Horváth Mihály. — Azzal legalább fogjuk tudni/,hogy Kübekháza parasztsága is kezd már feléhredni és" kezdi már kinyitni a szemét. — Majd többet látnak, ha sor kerül a jövedelem elosztására — szól ismét Lévai Péter — akkor majd meglátják, hogy mennyivel jobban jár ax ember, ha közösen műveli a földet és nem egyedül küzködik vele. Eddig, ha" maga volt az ember, bizony dolgozhatott látástól-vakulásig és" mégis csak éppen, hogy termett valamije. Alig volt rajta liaszna. De nálunk már más a helyzet. Itt annyit kap mindenki, amennyit dolgozott, ősszel a betakarítás után összeszámoljuk az egész évi hasznunkat és abból részesedünk. — Persze — vág közibe Kocsi elvtárs —, a tartalékolásra is gondolunk. Az egész jövedelem 50 százalékát tartalékoljuk. Igyi nem érhet 'bennünket semmiféle meglepetés. Nekünk a jövőnkre is kell gondolnunk, A haszon 25 százalékából részesedünk csak. De nem félünk attól, hogy igy kevesebb lesz, mintha egyéni gazdálkodást folytatnánk. Hiszen a borsó közel tizezer forintot hoz. Ott van még p, bura, árpa, napraforgó, kukorica. Ott van a 15 hizómarha is, ami havonta darabonként legalább 70 kilót hizik. A* is havonta 1050 kiló húst jelent. Es még sok minden hasznot hoz nekünk, úgyhogy szépen megtaláljuk a számításunkat. — No és mit csináltok a másik 25 százalékkal? — kérdezi Berta elvtárs. — Azt beruházásra szántuk — felel a kérdésre azonnal Horváth elvtárs. — Lovat, szerszámokat és egyebeket veszünk, amire még szüksége van a csoportnak. Vagyis a forgótőkénk lesz az a 25 százalék. — Jövőre azt hiszem még több jövedelemre teszünk szert — mondja Kocsi elvtárs. — Akkor már több szerszámmal, segédeszközzel rendelkezünk és a tapasztalatnak is gyarapodik addigra. Ha meg .több csoport is működik jövőre itt Kübeken, hát majd átjárunk hozzájuk tapasztalatcserére. Tanulunk egymástól. Nem lesz itt semmi hiba. Hit még ha azt is figyelembe vesszük, hogy ezután ínég több segítséget nyújt a termel őcsoportoknak a Magyar Dolgozók Pártja, mint eddig. — Pedig eddig is nagyon sokat segített rajtunk — 'ismerik el valamennyien. Es igazuk van. Bizonyátják a cséplőgépekből dúsan pergő gabonaszemek, hatalmas sárga napraforgófejck, amelyek mind a parasztság jobb életét segitik elő. Kürti László Moch rendőrsége embertefenül kínozti a jogtalanul fogvatarlott görög tengerészeket A napokban Prágába érkezett egy görög tengerészcsoport néhány tagja. A tengerészéket Jules Moch rendőrsége, valamint a marseillei kikötő görög terroristái embertelenül meglkinozták. A legjobban bántalmazták Skyffosz Mi hály, aki Prágába érkezésekot elmondotta, hogy a nyugati országok fasiszta hatóságai versenyeznek abban, melyikük tudja legjobban irtani a görög lengerészeket. Gondosan raktározni kell az ország kenyerét Hogyan tároljuk a kicsépelt gabonát A cséplés at egész ország területén a legnagyobb lendülettel folyik. Termén: vbeadási kötelezettségüknek mind a szövetkezetek, mind a 'dolgozó kisés középparasztok egymással versenyezve tesznek eleget. A terménybeadásban a szövetkezetek járnak elől, amelyek a kötelező beadáson felül 100— 200 százalékkal teljesitik tül a terménybeadást. A dolgozó kisés középparasztságnak, valamint a7. ország minden dolgozójának érdeke, hogy a learatott, elcsépelt és betakarított kenyérgabona tárolása a legnagyobb körültekintéssel és szakértelemmel történjék. A földművelésügyi minisztérium illetékes osztálya ezzel kapcsolatban felhivja a dolgozó parasztság figyelmét, hogy. a. tárolásnál is vigyázzon minden szem gabonára. Az ország kenyerének gondos elraktározása érdekében az alábbiakat közlik: A kicsépelt gabonát száraz, szellős heíyen kell raktározni, mert máskülönben a gabona megpenészedik, megdohosodik és igy mind emberi, mind állati táplálkozásra alkalmatlanná válik. Kisebb mennyiségű gabonát 'bármilyen száraz, szellős helyen (kamra, stb.) is lehet, tartani. A nagyobb mennyiségű gabona eltartásánál azonban külön i magtáxhelyiségről kell gondoskodni. A magtár száraz, padlója egyenletesen sima, résektői mentes legyen, mert a résekbe berakodott magvakat nehéz kitakarítani, azok a később odarakott terménnyel keverednek és egyúttal a gabonamolynak és a zsizsiknek is a legbiztosabb fészekhelyei, a nagyobb nyílásokban pedig az egerek ütnek tanyát. A nedves időben csépelt gabonát csak vékony, 20—30 cm-es rétegekben szalad a magtárba rakni és gyakran át kell forgatni, nehogy felmelegedjenek, mert hi melegedése erősfoku, megdohosodik. A nedves gabonát nedvessége, hez mérten naponta többször is át kell forgatni. A réteg vastagságát csak fokozatosan szabad emelni 60—80 cm-rel. Ajánljuk, hogy a száraz állapotban csépelt gabonát ís először vékonyabb rétegben raktározzuk el és forgatással egybekötve növeljük a réteg vastagságát. Ha megtartjuk a gabona raktározásának nyilvánvaló szcilálvait és ha mindenre körültekintő éberséggel őrködünk a» ország minden szem gábonáia felett, a dolgozók kenyere biztosítva lesz. Vigyázzunk tehát minden szem gabonára, vigyázzunk a dolgozók kenyerére, nehogy azt a kulákság szabofázsa, a hnnvng nemtörődömség és « bűnös rossz szándék elvonja • dolgozók asztaláról. FELITTVAS AZ ÖSSZES PÁRTSZERVEZETEKHEZ! Julius 25-től 3t-ig terjedő héten mindenütt taggyűléseket tartunk. A taggyűlésre központi anyagot nem küldünk, foglalkozzanak a júliusi munka kiértékelésével és a jövő havi fel adatokkal. MDP Központi Vezetőségi Agitációs* Osztály. 71 Magyarországot felszabadító szovjet katonáik között több kiváló iró is volt. Nem véletlen, hogy ezek közül többen háborús naplójukban a legszebb lapokat Petőfinek szentelték. Petőfit, mint a világszabadság nagy magyar költőjét már odahaza ls alkalmuk volt megismerni. Leonld Pervomajszkif, a kiváló ukrán költő egyenesen azok közé tartozik, akik már évekkel a második világháború előtt sokat tettek a Szovjetunióban Petőfi népszerűsítéséért. Magyarul is megtanult a kedvéért s elmélyedő tanulmányokat folytatolt Petőfi életére és korára vonatkozóan, sokat lefordított verseiből, cikkeket irt róla s mar 1935-ben szép költeményben emiékezett meg a szabadság vértanujáról, akinek halálába népe nem tudott belenyugodni. Mikor Pervomajszklj a felszabadító Szovjet Hadsereggel Kunszentmártonban járt, azok között a 'tóéiközött, melyek száz évvel boraiban Petőfit látták vendós'P, Ismét kegyelettel emlékezett meg magyar költö-elődjéről, ki mint ő, szintén karddal és tolllal küzdött a szabadságért... Talán még meglepőbb az a fis noveHa, amelyet Oreszt í'ovinszkij orosz iró Vcngcrszkije /'cszkazi (Magyaf elbeszélések) <imü könyvében találunk. Ro•inszklj a Magyarországot felvabaditó hadjárat alatt egyszer ly vidéki »ur« házába vetőoött. Az »ur« szót — persze PETŐFI A SZOVJET IRODALOMBAN gúnyosan — az orosznyelvü szövegben is magyarul irja ki, merthlszen a mai orosz nyelv már nem használ olyan kifejezéseket, amelyek eféle rangkülönbséget jelölnének, ÉS ez a rátarti ur, különben dr. Csókás Istvánnak hívják, könyveit ls megmutogatja a szívélyes jóindulattal házába lépő szovjet katonának. De beszélgetés közben ez megdöbbenve veszi észre, hogy házigazdájának, a tanult magyar etnpernek számára Petőfi már csak puszta név, harcos szabadság költészete elevenebben él, erösebben visszhangzik a vendég, a szovjet katona szivében. Csókás István valójában jelképes alak. Képviseli azt a típust, amely nálunk a felszabadulás előtt >uri középosztálynak® szerette magát nevezni, amely tele volt soviniszta szólamokkal, de igazi nemzeti hagyományaink, a magyar szabadságharcok és a magyar szabadságköltészet hagyományai iránt nem tudott felmelegedni, ö az, aki a régi középiskolában megtanulta a két világháború között hivatalosnak elismert magyar irodalomtörténetből, hogy Petőfi a természetnek és a szerelemnek ragyogó tehetségű lföltője volt, de forraaalmi költészetével »nem kötelezte hálára nemzetét®. És vele szemben áll a nagy Szovjetunió fia, aki katona és iró egy személyben s aki a Magyarországot felszabadító harcok közé már hazulról hozhatta magával az igazi Petőfi alapos Ismeretét, a példamutató magyar szabadsághős-költő tiszteletét. S talán oldalzsákjában volt az a kis kötet is, melyet 1942-beM a Szovjet Állami Szépirodalmi Kiadó bocsátott közre s amely ezt a elmet viselte: Letépjük a német zászlótí A kőtetke Petőfi Sándor verseinek orosz fordítósát tartalmazta, azokat a forradalmi verséket éppen, amelyeket az uralkodó osztályok nyugodt álmát őrző és a fasizmus felé bókoló hivatalos "irodalompolitika nálunk agyonhallgatott ebben az időben. Érthető volt ez ls, az Is. Érthető, hogy Horthyék Magyarországa el akarta hallgattatni a költőt, aki száz év távolságából is a dolgozók elnyomása és a magyar függetlenség árubabocsátása ellen tiltakozott. De érthető az ls, hogy az Európa felszabadítására Irányuló Vörös Hadsereget az akkor még német rabságban szenvedő kis magyar nép nagy szabadsógköltője is a német zászló leszaggatására lelkesítette. A Szovjetunióban egyébként már korábban is megjelentek Petőfi költeményei. 1925-ben A. V. Lunacsarszkij, a világirodalom történetének nagyhírű mestere, a Szovjetunió első közoktatásüoui minisztere, a »Nyugat forradalmi költészete® eimü sorozatban adta ki Petőfi Sándor 37 versét, saját fordításában. Ehhez a kis kötethez Lunacsarszkij szép bevezetést is irt. Két évvel korábban, 1923-ban ünnepelték Petőfi születésének százéves fordulóját. Ebből az alkalomból a hivatalos Magyarország is rendezett országszerte emlékünnepségeket. De milyen ünnepség volt az! Lunacsarszkij méltó gunynyal szói arról, hogy Horthyék ünneplik azt a költőt, akit, ha élne, mint veszedelmes forradalmárt zárnának börtönbe^ Egy ilyen ünneplés természetesen csak a költő igazi hagyatékának meghamisításával, forradalmi tanításainak elkenésével volt lehetséges. Ezzel szembea Lunacsarszkij tanulmánya az igazi Petőfit mutatja he. A nép költöjétl Es megállapítja, hogy »a nemzetközi proletár költészet előfutárai között Petőfi csillaga, a legfényesebb sugarakkal nagyjog...* »Álmodott a szociális igazságról és ugy gondolkodott, hogy a politikai forradalom, ha nem valósítja meg az egyenlőséget^ nem segit a nép nyomorúságán, nem ér semmit. E felismerés folytán szakított a mérsékeltekkel... és elfordult mindazoktól a csoportoktól, akiken — ügy látta — úrrá lelt az opportunizmus...* xPetőfi belülről ragyogott és valami egészen rendkívüli tehetséggel "birt ahhoe, hogy boldog legyen, amit igazolt is azalatt a rövid, de fényes időszak alatt, melyben pilvája csúcsára ért. S ehhez járult, hogy átlátszó és vidám lelkét élesen megvilágította bíborvörösen fclcsajaó lángja a forradalomnak.* Igv jellemzi Lunacsarszkij Petőfit, mint a forradalom optimista költőjét Minden eddiginél teljeseblien mutatja be Petőfit a szovjet népnek az a vaskos kötet, melyet 1948-ban, a magyar szar bodságharo százados "évfordulójára adtak ki Moszkvában a melyben napjaink legjobb orosi költőinek Petőfi-forditásai jelentek meg. Igy ünnepelte ve lünk a nagy Szovjetunió annal a szabadságharcnak az emlékét, amelyet a zsarnok Habsburgokat segitő zsarnok oár tiporl el egykor 9 egyben aúnalí a magyar költőnek az emlékét is, akinek korai halálában ugyanaS a cár volt bűnös, aki a nagy orosz Szabadságköltő, Puskin halálát is okozta. Es most, .Petőfi halálának századik évfordulóját megint velünk együtt ünnepli meg « Szovjetunió. Petőfi-kiadások je< lennek meg a nagy Szovjetunió különböző népeinek a nyelvé^ emlékünnepeket rendeznek mindenfelé, ezáltal is példát mntatva arra, hogy a proletárnemzetköziség szellemében mindez szabadságszerető nép tiszteletéi érdemelte ki az, aki népe szahadságáért,, hazája független, sáséért adta életét. t. w i-