Délmagyarország, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-21 / 167. szám

Vi. évi. 151, szám. Ara 60 Hllór Őrizetbe vettek két felső* központi szabotáló cséplógéptulajdonost Átszervezték a városi közigazgatást 1349 julius 21 csiifíirlS*' w' Nem intéződött el >Véget TceTl vetni annak as opportunista nemtörődömség­nek. amely abból a téves fel­levésből indul ki, hogy abban a méretben, ahogy erőink növekednek, az ellenség mind kezesebbé, mind ártalmatla­nabbá válik. Az ilyen feltevés gyökerében hamis.* Sztálin elvtárs mondta ezt .1937 március 3-án, a Szovjet­Imié Kommunista (bolsevik) Pártja Központi Bizottságá­nak teljes ülésén. A figyel­meztetés elsősorban a Párt vezetői felé irányult, de ezen túl Sztálin elvtárs kijelenté­sét a szovjet állam minden dolgozója felé címezte. És az 1937-ben elhangzott Sztálini figy ilmeztetés ne­künk is szól most, 1949-ben akkor, amikor erőink nap­róí-napra növekednek és ami­kor az ellenség áj módszerek­kel, többek között az éberség elaltatásának és kijátszásá­nak módszereivel kísérlete eik. Arci természetesen csak eszköz, — a céljuk a politikai ES gazdasági kártevés, a ha­zaárulás, a szabotázs. Olyan, tnint például a nagylaki ken­dergyárban is történt Kik azok, akik megkísérlik n dolgozók vagyonának és munkájának megsemmisíti. sét? A nagylaki eset is mu­tatja: a Nicsovicsok, a Baj­tokok, a Huszkák, a Hahnok, '— a múlt nagybirtokosai, burzsuj gyárigazgátói, ravasz £s mindenre elszánt kizsák­mányolók Ezek és a hozzájuk hasonlóak szövetkeznek a legkülönfélébb kártevésekre. Ezek mesterkednek abban, hogy környezetük éberségét kijátsszák, hogy megteremt­sék maguknak a talajt továb­bi »munkájukhoz«, régi ural­muk és hatalmuk visszaállítá­sának megkísérléséhez. Az események — a nagyla­ki szabotázs is — azt mutat­ja, hogy az ilyenfajta ellen­ségeink valahol, legtöbb eset­ben azonban a ^felénél innen * beletörik a fejszéjüket a ke mény fába, a munkásosztály, a magyar dolgozók szilárd hatalmába. Igy a nagylaki szabotőröket is leleplezték, bíróság elé kerültek.., Itt azonban meg kell áll­nunk és fel kell tennünk a kérdést: vajon ezzel' az ügy elintéződött-e? A feleletet a tegnapi törvényszéki tárgya­lás megadta: nem, nem inté­ződött el! Nemcsak azért nem, mert a Niesovicsnak kiszabott hat hó­nap, a Bajnok három éve és a többi enyhe Ítélet is — bírósá­gunk részéről bűnös lebecsülése, lekicsinylése annak a veszélynek, amit ezek a veszedelmes gonosz­tevők gazdaságilag és politikai­lag egyaránt jelentettek nemzet­gazdaságunk számára, fejlődő népi demokráciánk számára. Ha­nem elsősorban azért nem inté­ződött el az ügy, mert a vád és itélethozó hatóságaink ebben az esetben — hasonlóképpen számos más esethez — sem tartották szem előtt a népi demokráciánk minden hivatalnokától nemcsak elvárt, fmnem megkövetelt éber­séget. Felhozhatnánk itt számos pél­dát a Bajnok-ügyön kívül is, amely azt bizonyítja, hogy a törvényszéken nagy bajok, sú­lyos mulasztások vannak az éber­ség terén. Itt van — a többi között — a napokban letárgyalt makói AFORT szabotáló veze­tőjének pere. A tárgyalás alatt két tanúról a saját vallomásuk alapján bebizonyosodott, hogy aktív részesel voltak a bfinügy­nek. Az Illetékesek az emiitett két tanút — az egyik raktárnok, a másik pedig pénztáros volt — nem tartóztatták le ott a hely­színen, hanem hagyták, hogy visszamenjenek a munkahelyükre, ahol zavartalanul, mondhatnánk birói segédlettel folytathatták volna eddigi bűnös manipulációi­kat. Mi ez tulajdonképpen? Vád­és itélethozó hatóságunk valami­lyen bürokratizmusa? Az is, de nem elsősorban az. Hanem az éberság hiánya, az ellenség ere­iének lebecsülése, tehát az el­lenség támogatása. De maradjunk a nagylaki ügynél. Súlyos szabotázs történt a kendergyárban. Nyomozó hatő­ságianíc a gyár dolgozóival kar­ol Ive felderítették, — maid teg­nap reggel az uzsorabiróság külön tanácsa elé került az ügy. A munkásbirőság elé, ahol négy üzemi munkás és egy szak­képzett bíró, a tanácselnök ül A négy munkásbtrő, ald pár hete, hogy otthagyta a mű­helyt a nagylaki szabotázs­ügyről még tegnapelőtt csak annyit tudott, amennyit az új­ságból olvasott. Nem sokkal többet tegnap reggel sem, ami kor leüllek, hogy a nagylaki kendergyár dolgozóinak ellen­ségei — az egész munkásság, az ő ellenségeik felett is itéle tet hozzanak. Nem csodálko zunk, ha a tárgyalás alatt alig intéztek kérdést a vádlottak­hoz. Mert végeredményben tel fesen ismeretlen anyaggal ál­lottak szemben. De azon cso dálkozunk, hogy olyan szak­képzett hiró, mint Linzer ta nácselnök nem gondolt arra, hogy a munkásbirákkal alapo san ismertetni kellene a tár gyalásra tűzött ügyet. Mulasz tás ez? Az is — de ezen túl­menően a munkásbiróík szere­pének és fontosságának helyte len értékelése, — leértékelése Gs minek nevezzük a Laczkó Aladár nevezetű »tárgyilagos szakértőt beállítását. Olyan szakértőét, aki vallomásában elmondja, hogy 5 régen, még a mult rendszerből ismeri Ni csovics földbirtokost és Bajnok gyárigazgatót és »neki semmi baja sem volt velük*. Ez volt a »szakértői* vélemény. De az elrothadt, a készakarva tönk­retett kenderről egy szót sem szólt. Nem is szólhatott, meri kinnt sem volt Nagylakon. De •megteltet a szakértői valló mását és azóta valószínűleg a szakértői dijat is felvette. Ki ilt a hibás?" Nem ehő^orban a vszakértöt, — aki egyszerű jelentéktelen figura, a nagybirtokos Nicso­vicsok a burzsuj Bajnokok multbeli talpnyalója. Elsősor­ban hibás az, aki kirendelte, aki hivatalos" formát adott a szabotörök fehérre no dalá-á­rtak. Hibás a törvényszék veze­Olaszország az atlanti szerződés aláírásával támadd jellegű katonai csoportosulásba lépett A Szovleíunló Jegyzéke Olaszországhoz éa a három nyugiaíl hatalomhoz értve Olaszországot i» — sem- erőit a békeszerződés 12/a melj A Szovjetunió kormánya Olasz­országnak ax és za katlan ti szer­ződéshez történt osatlakozása alkalmából a következő jegyzé­ket intézte Olaszország kormá­nyához: Abból a* alkalomból, hogy Olaszország f csatlakozott as északatlanti szerződéshes és az olasz kormány kérést intézett az amerikai Egyesült Államok kormányához, segítse eló az olasz fegyveres erők megerősíté­sét, valamint az olasz hadiipar fejlesztését, a Szovjetunió kor­mánya szükségesnek tartja a következőket kijelenteni: A* Olaszországgal kötött bé­keszerződésben utalás történik arra, hogy ez a szerződés a barátságos viszony alapja' Olasz­ország és azon államok között, amelyek vele az emiitett szer­ződést kötötték. Olaszország a békeszerződés aláírásával "köte­lezettséget vállalt, hogy nem követ el gemilyen cselekmény*, amely a szerződést aláiró ál­lamok ellen irányul, következés­képpen tehát nem lép be sé­miivé n tá madó szellemű célokat követő csoportosulásba. Azzal, hogy as északatlanti szerződéshez csatlakozott, Olasz­ország tamadójellegü katonai csoportosulásba lépett. E» a c-se. portcsnlás a Szovjetunió és a népi demokratikus országok el­len irányul. Az északatlanti szerződés támadó jellege kife­jezésre jut azokban a nagysza­bású katonai intézkedésekben, amelyeket a szerződés résztvevői fegyveres erőik és hadfelszere­lésük növelése, hatalmas hadi­tengerészeti és légitámaszpcmt­rendszer megteremtése terén, valamint az atomfegyver fel­használására irányuló "előkészü­letekbea, sib. tesznek. Ezeket a katonai intézkedéseket semmi­képpen m lehet az északat­lanti szerződést aláiró államok önvédelmi tfzempontjíval ma­gyarázni, annál kevésbbé, mert ezeket az államokat — bele­nriféle fegyveres támadás nem fenyegeti. Az olasz kormány az atlanti szerződés aláírásával bekapcso­lódott a szerződés aláírói által vállalt katonai intézkedések vég­rehajtásába. Erről tanúskodik az olasz kormánynak az USA kor­mányához intézett kérelme, me­lyet éz év április 6-án hoztak nyilvánosságra. Az olasz kor­mány ekkor katonai segítséget kért az olasz fegyveres erők megerősítésére és az' olasz hadi­ipar fejlesztésére. Az olasz kormánynak ezek a cselekményei sértik a békeszer­ződésnek az olas.z fegyveres erő­ket koridtözó rendelkezéseit. Ez­zel kapcsolatosan szükséges rá­mutatni a szerződés 46-ik cik­kelyére, amely szerint >a jelen szerződés valamennyi katonai, haditengerészeti és katonai lég­ügyi cikkelye mindaddig ér­vényben marad, ameddig azt a szövetséges és egyesült hatat, mak, valamint Olaszország kö­zött kötött megállapodással, cgésZhen, vagy részben — il­letőleg, miután Olaszország már az Egyesült Nemzetek tag. jává lett, a biztonsági tanács és Olaszország közötti megálla­podással — meg nem változtat­ják.* Ebből következik, hogy az olasz kormány hadfelszerelésé­nek és ffegyveres erejének mi. nőségi és mennyiségi megvál­toztatása sérti a 46-ik cikkclyt. Az olasz kormánynak ezen cselekményei sértik az 53-ik cikkelyt is, amely megtiltja Olaszországnak, hogy a béke­szerződésben megszabott hatá­rokat túllépő mennyiségű, vagy tipusu hadianyagot és technikai felszerelést birtokában tartson vagy gyártson, valamint az 56-ik cikkelyt, amely kötelezi Olasz­országot, hogy haditengerészeti Eszaknyugat-Kinékcm a néphadsereg döntő csapást mért a Kuomintang csapatokra A néphadsereg csapatai ked­den Kiangszi tartomány nyu­gati részében átkeltek a Kan folyón és felszabadították Fe­ni városát. További előrenyo­mulásuk során elfoglalták Jan­ki és Vantszaj városokat is. Északnyugat-Kínában nögy A kuomintang csapatok marad ványainak megsemmisítése és Észáknyugat-Kina teljes felsza­badítása most már rövid idő kérdése. Északnyugat Kína lakossága örömmel fogadta a hirt, hogy az ott ellenálló négy kuomin kuomintang hadsereg szétzuzá i tang hadsereg megsemmisült s sa után a népi csapatok ellen-1 a lakosság mindenütt a népi állhatatlanul nvomulna'k előre | csapatok segítségére siet. lékletében megszabott határi® csökkentse. A békeszerződés kizárja an­nak lehetőségét is, hogy a ha. ditengerésze'i erőket más módoB növeljék, mint azt a békeszer. ződés 59-ik cikkelye megszabja. Ez a cikkely megtiltja Olasz, országnak bizonyos fajtájú ha. dihajők épitését, megszervezését vagy cserélését. A békeszerződés 61.ik és 64< cikkelye ezenkívül előírja, hogy az olasz fegyveres erők szerve, zése, felfegyverzése és elheíye. ízése kizárólag az olasz határ he* hji védelmi feladatainak fs bel­ső jellegű feladatoknak felelhet meg? Rz olasz kormány az ameri. kat Egyesült Államok kormá. nyához intézett jegyzékében e» nek ellenére azzal a hivatkozás sal kér segítséget az olasz fegy* veres erők megerősítéséhez él Olaszország hadiiparának fej< lesztéséhez. hogy az Északatlaní Szerződéshez történt csat'akozáf sa olyan további kötelezettségei ket ró rá, amelyek megköveteli! a fegyveres erők és a haditep melés fejlesztését. Paeciardl nemzetvédelmi frd niszter 1948 oklóber 9-én kije lentette az olasz szenátushaa hogy az olasz fegyveres erőket összhangba hozták a békeszert zödés által előirt szabályokkal Ez ugyancsak megerősíti, hogy Olaszország kormányának aj olasz fegyveres erök növeléséi vei kapcsolatban az USA kor* mányához Intézett kérése a béke* szerződésben előirt határokon túlmenő katonai célokat követ, A fentebblek alánján a szo* jet kormány menállanltja, hogf Olaszország csatlakozása m Északatlanti Szerződéshez, ellem létben áll az Olaszországgal kő* tőtt békeszerződés céliával és jet hívja az olasz kormány figyel mét arra a felelősségre, amely t békeszerződés emiitett megsér­téseivel reá hárul. v A szovjet kormány egyidejű­leg azonos tartalmú jegyzékei intézett az USA, Nagybritannia, Franciaország kormányához Ezekben a jegyzékekben a szovb jet kormány felhívja az észak­atlanti tömb szervezőinek figyel­mét — akik Olaszországot 4 tömbben való részvételre meghív* ták — a békeszerződés említet! megsértésére, arra a felelősségre* amely ezekre a kormányokra a szerződés megsértése miatt há­rul. tője, azért, mert ő ls tudott — és általában tud a •szakértők­utóbbi időben különösen lábraka­pott bünösmentésl akcióiról. De ha nem tudott — akár a Bajnok­perben, akár pedig más esetek­ben —, akkor legalább olyan — vagy talán még hibásabb. Mi ez, — hiba? Az is, de el­sősorban az éberség legtelie. sebb hiánya, — legmesszebb­menő felrúgása. Akkor, amikor ipari termelésűnkről, a mun­kásság ha ta'mának egyik kul­csáról. az itt tapasztalható bű­nös üzelmekrőt van szó. — az illetékesek a munkásság ellen-j ségéinek hajdani és mostani; cimboráját, talpnyalóját hivják meg -szakvéleményt- mondani, — ez végsőfokon csak enyhén szólva az éberség hiánya, A nagylaki ügynek csak egy részét — igaz, a legjellemzőbb részét mondottuk el. De ez is elég, hogy láthassuk, túlságosan enyhén, tu'zotlan liberálisan és kevés éberséggel kezelik az lt­letékesek dolgozó népünk el­lenségeit, ezeknek a kártevők­nek bűnös machinációit. De azt is láthatja mindenki, hogj ezen változtatni kell, a legrö­videbb időn belül, Mégpedij ugy, ahogy Sztálin elvtárs ja. vasolja, a fennt már idézett be­szédében: -De vajfon, ne tudnánk eh bánni ezzel a nevetséges ét bárgyú betegséggel mi, akii megdöntöttük a kapitalizmust.*, Nincs semmi okunk kételkedni abban, hogy feltétlenül elbá­nunk vele, persze csak akkor, ha akarjuk. Nem egyszerűért bánunk el vele, hanem bolsevix módra, amugy igaxátflnu

Next

/
Thumbnails
Contents