Délmagyarország, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-20 / 166. szám

•Bzetda, 1919 jnlinS ST/ Az Egyesüli Államok gazdasági válsága a kapitalizmus általános válsága eimélyUSésének jele Truman elnök julius 11-én a kongresszus elé terjesztette az Egyesült Államok gazdasági helyzetéről szóló jelentest A je­lentéshez csatolták a Fehér Ház gazdasági tanácsának terjedel­mes n\ ilaíkozatát az amerikai gazdasági helyzetről — irja a Szovjet Tájékoztató Irtfda mun­katársa. Mind az elnök, mind a gazda­»ági tanács jelentésének célja ízt bizonyitant, hogy az Egye­lült Államok gazdasági élete ísaknem a megszokott meder­ben folyik és hogy semilyen mély válság jele sem mutatko­zik. i Truman elnök jelentését ak­kor tették közzé, amikor Ame­rikában több mi Rt hat és fél­hónapja állandóan romlik a gazdasági élet. Ez a hanyatlás az utóbbi időkben különösen széles méreteket öltött. A mo­nopóliumok tönkreteszik a nép­tömegeket és ez a lakosság vá­sárlóképességének erős csökke­néséhez vezetett. Ez év első hónapiaiban 4 és félmilliárd Országszerte nagy lendülettel fo' csép'és lés! eredményekből általában megállapítható, hogy a terme­lőszövetkezetek és termelőcsopor­tok terméseredménye messze túlhaladja az egyéni gazdálko­dók terméseredményeit. Nagy lendülettel folyik országszerte a terménybeadás és a tarlóhúntás ls. Az aratást az országban nagy­részt befejezték és mindenütt nagy lendülettel folyik a csép­lés. A zalamegyei Hegyesmaga­»on Varga Pál mintsgazda át­lagos búzatermése ii.5 mázsa. •Kisapátiban a termelőszövetkezet B próbacséplés alapján rozsból 185. búzából 17 mázsa holdan­ként!*" átlagtermést vár. A csép­Háromezer segédmunkás! szakmunkássá képezlek á! bz építőipari váifaBafok Az építésügyi minisztérium igy intézkedett, hogy vala­mennyi magasépíteipari nem­eeti vállalat a saját keretén belül haladéktalanul köteles gondoskodni segédmunkások Szakmunkásokká való átkép­séséró'L A rendelet értelmé­ben a vállalatok háromszor báromhónapos tanfolyamot rendeznek SOOO segédmunkáé részvételével. Az első három bónauos tanfolyam első négy hetében a munkások 6—8 fő­nyi csoportokban sajátítják el a kőműves, ácsmunka, áll­ványozó és vasbeton szerelési munka alapelveit. A további időt a gyakorlati képzettség megszerzésére brigádokban töltik el a tanfolyam hallga­tói. Az átképzésre jelentke­zett segédmunkások megfele­lő fizetést kapnak és a tan­folyam elvégzése után maga­sabb bérosztályba kerülnek. dollárral csökkent az élelnii­ezervásárlás. A termelés csök­kenése általánossá vált. Tömeg­méreteket öltött a munkanélkü­liség, még a hivatalos jelenté­sek sem tudják eltitkolni ait a tényt, hogy az Egyesült Álla­mok gazdasági élete állandóan gyorsuló ütemben hanyatlik. Truman sok köntörfalazás után kénytelen volt beismerni jelentésében, hogy bekövetkezett a* Egyesült Államok gazdasági életének hanyatlása. A gazda­sága tanács jelentésében elis­meri, hogy a legkomolyabb tény, ami előtt Amerika áll, az, hogy az ipar néhány ágában a termelés csökkenése komoly mé­reteket öltött és még nem feje­ződött be. A gazdasági tanács jelentéséből az is kitűnik, hogy a Marshall-terv és a többi ha­sonló intézkedés nem tndja az amerikai gazdasági életet ki­hnrrei a kátyúból. Nem jobb a helyzet a mar­shallizált Angliában sem. A skandináv országok gazdasági élete is nehézségekkel küzd. Az Egyesült Államok nagytőkései arra, törekednek, hogy a nyugat­európai államok valutáinak ér­tékét csökkentsék és kiszorít­sák Angliát, Franciaországot, Hollandiát és Belgiumot a gyar­mati és félgyarmati országok piacairól. Ez a politika még in­kább rontja a maxshallizált nyugateurópai országok helyze­tét és kiterjeszti a gazdasági válságot 'Amerikán kivül az egész kapitalista világra is. Truman mepállapitAsávál el­lentétben — "állapitja meg a Szovjet Tájékoztató Iroda mun­katársa — az Egyesült Álla­mok gazdasági válsága nem Vé­letlen tünet, haním a kapitaliz­mus általános válsága elmélyü­lésének jele. A fegyverkezési verseny és az előkészületek a katonai kalandokra, nem javíta­nak az imperialisták helyzetén. A koreai demokratikus és hazafias egységfront kiáUtvénya Homong, a koreai hazafias és demokratikus egységfront el­nöke nyilatkozott arra a kér­désre, hogy mi á nép vélemé­nye az egységfront kiáltványá­ról, amely Korea két löszének békés egyesítését javasolja. Ki­jelentette, hogy a kiáltvány 30 millió koreai törekvését fejezi ki az ország egységére és füg­getlenségére. Eszakkoreábaa mindenfelé gyűléseket tartanak és ezek résztvevői elfogadják és támogatják a kiáltványt. Dél­korea népe ugyanakkor harcol a reakció erői ellen, amelyek aka­dályozzák az ország békés egye­sítését. A kiáltvány a koreai nép akaratát fejezi ki. Délkoreában Li-Szin-Ma® áruló klikkje el nyomja és kizsákmányolja a nf pet, elárulja hazáját, nem ki vánja az ország egységét é> függetlenségét, mert retteg s néptől. A koreai népi demokre tikus köztársaság kormánya u dél- éa északkoreai nép kivánsá gának megfelelően alakult meg. tehát valóban népi kormány. Ezért ugy itéli, hogy a néj akarata mindennél fontosabb. A kiáltvány az egész nép követe­lését fejezi ki, ezért azt hiszem, hogy a kormány cselekvően tá­mogatni fogja a kiáltvány valóra­váltását — mondotta befejezé­sül. Az olasz kommunista pári seregszemléi© Julius 17-én az olasz kom­munista párt valamennyi tarto­mányi szervezete tömegigyülé­lésen emlékezett meg a Togli­atti eHen elkövetett merénylet­ről és a »Párt napjáróB, ame­lyet az 1948 juliusi általános sztrájk évfordulója alkalmából rendeztek. A római tómeggyü­lésen Togliatti is rövid bcszé­det mondott. A >Párt napját*, r •kommunista párt erői sereg­szemléjének* nevezte és hozzá­tette, hogy a mostani sereg­szemle megmutatja, hogy a re­akció nem érte el azokat a cé­lokat, amefyeket az 1948 julius események után kitűzött. 1 román és a mmt m sril-aapra A Balaton partján nyaraló ro­mán munkások levelet írtak a romániai országos szakszerve­zeti tanácsnak, amelyben köz­lik, hogy a magyar Szakszerve­zeti Tanács meleg szeretettel, nagyon kellemes üdülést bizto­sitolt számukra. Mindezek azt bizonyítják, .— írják levelükben, liözüli lirtti Inposolofol e!méIyaíno:c hogy a román és a magyar né; közötti baráti kapcso'atokna^ ról-napra elmélyülnek. CSÖKKEN A HŐMÉRSÉKLET Mérsékelt szél, változó fe h". zct. Ma sokfelé, holnap keve­sebb helyen záporeső, zivatar. A hőmerséktet kissé csökken. A költő nem a halálra ké­(Eiil. Tanulmányokat végez, Jegyzeteket készít, nagy drá­mába fog, arról a korról, mi­kor egy bécsi pribék a leg­bestiáíisabb vérszomjjal száz­számra küldts halálba a aemzet legjobb fiait... Meg­írja Zoltán életrajzát. Mint­egy lábadozva tíz-tizenkét nap múlva már verset is ir. Szörnyű idő, szörnyű idő! S a szörnyűség mindegyre nö. Talán az ég Megeslcüvék. Hogy a magyart kiirtja. Minden tagunkból vérezünk, Hogy is ne ? Villog ellenünk A fél világnak kardja... Igy kezdődik az utosó ver­se. Aztán újra visszaül a drámához, mely — nem olyan kutyafuttában, mint a régiek — nagy műgonddal és ala­possággal készül. A második jelenetnél szakad félbe, ott tóol Karaffa harminc hóhér­jával társalog. Az orosz seregek lassan le­ers3zekdnek az Alföldre, Mezőberény sem biztonsá­gos hely többé, előbb-utóbb belekerül az orosz harapófo­góba. A7l ezerszámra kinyom­tatott elfogató parancsból és személy leírásból egy-két pél­dány az orosz tábori rendőr­Be ghez is eljutott. De ha az oroszok bajokozás nélküi vonulnának is el, nyomukban ott jönnek szimatolva a csá­szár betanított kopói. Magyarországon magvar férfi m ír csak a csatéren! Srezheü biztonságban magái. A költő Bemre gondol. Aradon át még nyitva az ut Erdélybe. Csalá­dostul szekérre is ül, de a lo­PETŐFI UTOLSO NAPJAI ILLYÉS G¥UL\ KÖNYVIBŐL vak megbokrosodnak, a rud el­törik, az utat el kell halasztani. Másnap épp, ahogy elindulná­nak, a ház előtt kocsizik el Eg­ressy és Kiss Sándor. Bem fu­tárja, akit az öreg egyenest az ő kedves fiáért küldött. De a költö — érthetetlenül most egy­szerre habozni kezd. Nem jobb volna-e mégis Berényben meg­húzódni? De aztán enged az unszolásnak és útnak indul. Szerdán nősült, szerdára esett március tizenötödike, most is szerda van, szerencsés nap. Júliától Tordán válik ef, ju­tius 22-én. Nem készült a halálra. Júliá­val vidám beszéd és tervezés közölt még elsétál megnézni a liires Tordai-hasadékot. Bem­mel Bereokén találkozott össze, julius 25-én. Mikor az öreg ko­csijából megpillantotta a köl­tőt, elkiáltja magát s karját fe­léje nyújtja. — Mon fils, mon fíls, mo® fals — ismételgeti sírva, mikor egymás nyakába borulnak és összecsókö'őznak. b — F.'a ez a generálisnak? — kérdi valaki a körüiáHökbóI. A gyász és veszély pillanataiban meglett férfiak is elsírják ma­gukat, ha kedves ismerőssel ta. lálkoznak. A hefyzet komoly. Az oroszok el'eplék Erdélyt is Bem épp Ut Bererkén kapja a hírt, hogy Szászrégcnnél meg. verlek egy magyar csapatot, vígat hát o'a az Erdővidéken át, viszi magával a költőt, akit ismét őrnaggyá nevez ki, állán­1 dóan maga mel'cit tart és útközben, Udvarhelyen főbe lö­vet miatta egy bonvédőrmestert, mert az nem hitte el, h^gy a civitruhás fiafatomberben őrna. gyot kell tisztelnie s kezet emelt rá. Iszonyú kaland, a költö hiá­ha akarja megmenteni támadó­ját a haditörvényszéktől, minél nagyobb a veszély, a fegyelem­nek annál erősebbnek kell len­nie .. • 29-én értek •Maros-Vásárhely­re. A költő szeretné maga után hozatni Júliát, jövőjükkel fog­lalkozik. «... írtam, hogy Csík­Szeredának és ICézdi-Vásárhely­nek gyönyörű vidéke van; Sep­si-Szentgyörgyé talán még szebb, a Város Is jobban tetszik. Majd körülményesebben meg­vizsgáljuk, ha együtt utazzuk be Háromszéket, mint a fész­ketrakni akaró fecskék...* Er­délyhon akar megtelepedni. Uj életre készül. Ez az utolsó leve'e Júliához. Másnap, hogy megakadályoz­za az északi és déli orosz sere­gek egyesülését, a 2700 főnyi csapat megindul Segesvár feié. . • Az oroszok 16 000 gyalogos és lovas, 24 ágyúval — meglepe­tésükben húzódnak vissza a me­rész kis öreg elől ugy, ahogy a lő megtorpan az egértől. A ve­zérek, Lüdersz és Szkárjatyin, cselt sejtenek, emberi ésszel a magvarok föl fejlődését csau sz'n'elt támadásnak tudják fel­fogni és egész nap, regge! 6-tól délután 5-ig nyugtalanul várják, már-már a föld alól, vagy a felhők közül is az igazi ellenség act. Bemnek nem ez az elsó csínyje. Nem lévén más válasz­tása, abban reménykedik, hogy az elámult Góliátra addig hány­ja dávidi parittyáka vicsait, míg valahogy csak halántékon talál­ja. A székelyek, bár érzik az is­tenidsértést, remekül asszisztál­nak neki. A huszárok Fejéregy­háztól Segesvárig kaszabolják a kazáko'cat és egy sereg fogollyal térnek vissza. Az ágyukat kezelő 15—16 éves fiuk ingre vetkőzve, diákos versenyzéssel az orosz tüzérség minden két lövésére hármat adnak le. Az öreg mo­zsarakkal mozgó alakokra, lehe­tőleg tisztekre célozgatnak s épp az egyik tábornokot, Sztárja­tyint találják el. A csata jói in­duL i| i {• i f*f ">(*s jfjj. Bem Fejéregyháza romjai körül, a dombokon foglal ál­'ást. Egymásután küldi fiait rohamra; merészen az ellen­ség ágyútelepeit akarja el­foglalni. Az oroszok ingerül­ten védekeznek. 5 óra felé az óriás végre rájön, hogy ez a kis liliputi tábor az egész ellenség, melyet egyik mar­kában összeroppanthatna. A hatalmas sereg jobbról, bal ról kinyújtja karját, a ku­koricák és cserjék fedezete alatt a kozákok bekerítésre mdulnak. Ugyanakkor neki­'endül a gyalogezred szu­ronyseprője is. Az ütközet keserű öldökléssé válik. Bem még Marosvásárhelyen megparancsolta a költőnek, hogy maradjon hátra; tudta, hogy mire vállalkozott. A költő a parancs ellenére in' dult a sereg után, kocsin mert se lova, se fegyvere még egyenruhája sem volt Mikor a csata kezdetén Bem megpillantja, haragosan rá­kiált, hogy térjen azonnal vissza legalább a tartalékhoz­i •> » Azután a csatatér különbö­ző pontjain látták. A leégett falu szélén egy sütőkemencén ült, zsebkönyvébe jegyezge­tett. Félóráig egy árokhíd karfáján könyökölt. Később a tüzérekhez ment, egy le­csapódó ágyúgolyó porfelleg­be takarta; kabát ujjával hosszasan törölgette két sze móből a szemetet. Mikor az orosz támadás vad hurrája egyszerre három oldalról i* fölhangzik, gondolataiba me­rülve a falu gyepüjéinél állt. közel a kötözőhelyhez. A se­besülteket ápoló orvos rémül­ten mutatja neki a jobbolda­lon a két ezred dzsidást, akik alig ezer lépésre szétszórják a hasztalanul védekező ma­roknyi huszárságot. »Potom ság« — feleli a költő. Az or­vos balfelé mutat. A bal­szárny is, az egész arcvonal menekül. Kiáltások hangzot­tak: be vagyunk kerítve! A költő balra pillantott; futott a vezérkar, maga a mérés-/ kis öreg is; erre szónékü'. megfordul és ő is futni kez­dett. Ami ezután következik: mint a megszakadt filmszalag ugráló, ferde képei a hökken­tő fehér üresség előtt. Itt már a képzelet is mutat any­nyit a valóságból, amennyit az utolsó szemtanuk rémület tol vibráló tekintete.

Next

/
Thumbnails
Contents