Délmagyarország, 1949. június (6. évfolyam, 126-149. szám)

1949-06-05 / 130. szám

,p, 1949. junius 5. DÉLMAGYARORSZÁG 9 PUSKIN 1799. junius G-án született. Már gyermekévei kezdetén ta­nújelét adta tehetségének. El­mélyülő, gondolkodó gyermek volt. minden más szórakozás­nál többre becsülte apja könyv­tárát. Legnagyobb hatással a fiafal Puskinra az orosz népme­sék voltak, melyeket nagyany­jától és dajkájától hallott. 11 esztendős volt, mikor ne­velőintézetbe adták. A üceum­ban érte életének Ipgiftgyobb élménye, mely dönlö befo­lyással volt jellemére és látó­körére. Az 1812. évi honvédő háború, mely az orosz nty> Na­poleon hordái felelt aratott győzelmével végződött, Puskin­ban épp ugy, mint kortársaiban a lángoló hazafiság érzéseit éb­resztette fel. A második nagy élmény, mely rányomta bélyegét müveire, ugyancsak a líceumi évek alatt történt. 1816-ben kezdődtek Oroszországban a dekabrista mozgolódások. A dekabristák célja a cári önkényuralom meg­döntése volt. A fiatal Puskin megértette és átérezte céljuk igazságát. Szoros kapcsolatot tartott a »lázadókkal«. I. Sándor cár >bii.néért« száműzte. A száműzött Puskin rengete­get utazott a Kaukázusban, 1 a krimi ffélszigelen, Besszarábiá­ban. Kapcsolatát egyre szoro­sabbra fűzte a forradalmárok­kal. 1825 decemberében meg­mozdultak Pétervárott és Déf­oroszországban a dekabristák. Forradalmi felkelésüket Miklós cár kegyetlenül vórbefojtotta. Puskin^ a már ismert költő íbijnüsségérőli! nem tudlak bi­zonyítékokat szerezni. A cár ra­vasz furfanggal ugy akarta szét­lépni Puskin forradalmi kap­•csolatait, hogy sziníeg barátsá­got kötött vele. Ezért Moszkvá­ba hívta és eljátszotta a nagy­lelkű megbocsátó komédiáját Puskin valósággál "a cár fogsá­gába került, a kényúr engedé­lye nélkül semmit ki nem nyomathatott, sőt még a fővá­rosból sem utazhatott eí. Min­dén hiába volt azonban: a cár sem akadályozhatta meg, hegy Puskin ne üdvözölje titokban irt verseiben a kényszermunká­ban sinylődíő forradalmáro­kat és ne fejezze ki velük együttérzését. Puskin haladó szelleme, bá­tor megnyilatkozásai sehogy sem tetszettek' a cárnak. Keres­te az alkalmat, hogy eltetelse láb alól a költőt. A várva-várt alkalom 1836 végén be is kö­vetkezett. Egy Dantesse nevű francia emigráns tiszt durván megsértette Puskin feleségét. A költő párbajra hilvta a sértegc­tőt. A cár békités helyett, ami csak egyetlen szavába került volna, erőnek erejével elmélyí­tette a viszályt- Megtartották a párbajt. Puskin megsebesült, sebébe 1837 február JO-én be­lehalt. Igy pusztult ef fiatalon az orosz irodalom legnagyobb alakja, aki — mint Gorkij mon­dottá — »először érezte meg, hogy az irodalom elsőrendű fon­tosságú nemzeti iigy«. Soha olyan megbecsülés, olyan túláradó szeretet nem övezte Puskin életét, soha any­nytira nem becsülték meg mü­veit, mint a szocialista Szovjet­unióban. Olt, ahol élt, emlék­táblák őrzik nevét és muzeu­mok alkolásait. A Szovjet Nép­biztosok Tanácsa 1922-ben ál­lami védéfem alá helyezte azo­kat a területeket, melyekhez Puskin emléke fűződik. 1941—44-ben Puskin házát, a későbbi muzeumot és kedvelt dajkájának házikóját a német fasiszta rablók állati módon szétrombolták. 1945 áprilisában a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának elnöksége hatá­rozatot hozott a »Pnskin-Védett terület* helyreállítására. 1948­ban helyre is állították Puskin és a dajka házát. A hatalmas parlcban, melyben csodálatosan szép versek születtek, uj'ra zöl­déin! fognak a fák és csillogni a kis tavak vizei, melyeket Pus­kin annyira szeretett... *Most, születésének 150. év­fordulóján, szovjet emberek százezrei — munkások, kolhoz­paraszlok, diákok, parasztok — "zarándokolnak el a mérhetet­len Szovjeloroszország minden részéből oda. ahol Puskin élt. És ugyanakkor a halhatatlan emlékű költő fefé a haladó em­bert és a haladó művészt meg­illető mélv megbecsüléssel te­kintenek a világ dolgozói, mi magyar dolgozók is. (Szii'i tvm a Szabad Qiíptt, MERT A SZIVÜNK SZERINT IR Tűzoltó, kefegyári munkásnő, az utcakövező a „százezrek kenyeréről" Mindennap többszázezren ve­szik kezükbe a most leszállított ára Szabad Népet, az ipari munkások, dolgozó parasztok és haladó értelmiségiek, mert... —.. a mt u'jságunlc, a dol­gozóké — beszéli Fenyvesi Já­nos lüzoltószakaszvazető lakta­nyájuk udvarában, gépkoesija­vilás közben. — Tiz fillérrel olcsóbb lesz minden szám. Na­gyon örülünk ennek, mert igy még többen nevelődhetnek és tanulhatnak a lapból. Fenyvesi János már virra­datkor olvassa a Szabad Népet. TÁRSCJNK A MUNKÁBA^ — A Szabad' Nép társunk 0 munkában, a nehézségek leküz­désében. Segítségével gyorsab­ban mehet a szocializmus épí­tése, mert mulatja az irányt, persze — lészi Tiozzá kis idő múlva — minden nap elolva­som a fíétmagyarors:<\göt is> az is a mi lapunk. Beszél arról, hogy a tűzoltó­ságnál már régebben megalakult ü Szabad Nép Baráti Köre, megbeszéléseken értékelik ki az egyes híranyagokat. — Eddig együttesen járattuk a Szabad Népet, de most mát én is előfizetek, mért olcsóbb — mondja és újra kezébe veszi a csavarhúzót. UTAT MUTAT, KEPEZ BENNÜNKET — O'yan ez a most munká­baállitott gép, mint a csikó, be kel' törni — mondja mosolyog­va a gép mellett álló Tóth "Ist­vánná, az államosított Winter kefegyárban. Nagy a zaj, alig érteni a szót. — A Szabad Nép a sdjátunk, ugy érzem én — folytatja. — Munka verseny ben vagyunk. Utat a munka elvégzéséhez a Szabad Nép mutat• Erőt meri­Slünk belőle. Politikailag is ]d'épez bennünket... Megtudjuk a Szabad Népből, hogyan épül az ország• HA HIRT KAPOK A GYŐZELEMRŐL... — Vasárnaponként vettem meg eddfjg a tápot, de most már előfizetek rá, mert olcsóbb. A Kossuth Lajos sugáruton kövezők dolgoznak. Javítják az útszakaszt. Mellettük elfut a villamos. Csányi István ciga­reltát csavar, majd koppan a kglapácsa a kockaköveken. — Azért szeretem a Szabod Népet, mert a szívünk sZetrint ir. Adtunk 's, hogy a gaftóház mielőbb elkészüljön. Olvasom a Szabad Népet, hírt kapok a győzelmekről — diyabüan\^ rg­I kom a köveket, — mondja és Pagy kockás zsebkendőjével ve­rejtéket töröl le arcáról. 1 r (Mii) A szovjet tudomány diadala ez is A Szovjetunióban hatalmas fejlődésnek indult a tudományos alapokra fektetett mezőgazdaság. Néhány kép a mindjobban fejlődő szovjet falu munkáájról. A Szovjetunióban nagy kiterjedésű gyapotmezők vannak. A .Lenin ulja« brigád tagjai: Iljics Pnnfinov Szeralim Pavlov, Andrej Nikolajevlcs a szépen fejlődő gyapollermést vizsgálják. A Micsurin-biológia a cu­korrépalermclést is fellen­dítette. Nikoláj Turkov, a »Vörös Csillag* kolhoz cu­korrépatermését tanulmáí­nyozza. A gyümölcsfák mindenütt gazdag termést hoznnak, aminek szintén a Micsurin* biologia vetette meg az alap­ját. Maxim Kirlanin és Mi­hail Rofimov elégedetten né­zik a kitűnő almatermést. PUSKIN: AZ ELET SZEKERE Bár olykor roskadásig rakva, Szekerünk könnyen fut tova, Az ősz Idő serényen hajtja, Le nem tér útjáról soha. Reggel felé vigan beszállunk. Merészen, nyaktörésre kész, S restséget fitymálón kiáltunk: Előre, hé!... Már délre kissé összerázott, Fogyott a mersz is... tétova Szemmel lesünk lejtőket, árkot, S kiáltjuk: lassan ostoba! Fut a szekér, robog előre, Estére hozzá is szokunk. Szundítva várunk pihenőre, S az Idő hajtja a lovunk. Erősítsd a pártsajtót! adj a Szabad Nép házára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents