Délmagyarország, 1949. június (6. évfolyam, 126-149. szám)

1949-06-05 / 130. szám

Vasárnap, 1949 'Jffníós 8, MGBMABEUGC'XJ ^-ÍIIIWM WBUBWG, és napokon belül megkezdi A KONZERVGYÁR ÜLSSSÜE munkáját A hosszú, sokablakos terem­ben még némán pihennek a gé­pek: a borsóhámozók, osztályo­zók, eiémeiegitök, sterilizálók — de már kitavitva indulásra ké­szek. A kővetkező héten meg­kezdi munkáját — a borsókon­zervek készítését — az Első Kecs" keméLi Konzervgyár szegedi fi­ókleiepe. A Szeged és Makó kör­nyéki dolgozó parasztok termei­Vényét dolgozzák fel. A napok­ban már meg is érkezik az el­ső borsószállitmány. A főzőteremben a gyár két villanyszerelője* áll a létrán. Pé­ter Pál előveszi zsebéből a szi­getelőszalagot és nagy gonddal rácsavar belőle az összekötött vezetékre. — Átépítjük a rossz villany­hálózatot az indulás idejére — íeszélt a csendes, még zajtalan teremben —, kogy ezzel is xsökhentsük a termelési költsé­get. Az egész munkánk azért történik, hogy olcsóbb konzer­vet kapjanak a dolgozók. Majd mosolyogva teszi hoz­*á. elektró középiskolába jár tar.; d, hogy még jobban tudja szolgálni a népet A háromáves íerv alénd&ia: gépek Az udvaron szénbaimok, a ka­tóitok fűtéséhez. Odébb gépek rajótól hangos egy másik épü­let. Ott a konzervdobozokat ké­szítik, a berendezést a három­éves terv keretében kapta a gyár. SAz elmúlt évben a konzervdo hozókat máshonnan szálLitották * szegedi üzembe, most itt ké­sz:' e. tzzei /s O/VÍ és kány­Hyevtó iesitii, a muueat. Csillog a fényes oédogtemez. Darabokra aprítja a gép, hal­kan zümmög a vülanyforrasztó — és elkészül a konzervdoboz. A dobozolóban mindenütt asz­szonyek, lányok végzik munká­jukat a gépek njellett. Kétkilős dobozokat 6500-at, mig egykilós dobozokat 5800-at készítenek el •aponta. A zug-5 gépnéí Itl a teremben — az automa ta gumirozónál — dolgozik az ezflstöshaju Törck Ferencné és 8 fiatal Péter Gizella. A gumi­val ellátott konzervdoboz-tetők csörrenve hullanak a kosárba. — örömmel végezzünk a mun­kánkat — beszéli Török Ferenc­ied a zugó gépe mellett — Mi is részt akarunk venni a munka­versenyben és már szervezzük is e brigádokat. I Péter Gizella is közbeszól: *CéU tüzünk ki magunk elé és r.eg is valósítjuk. Van értel­me a munkánknak.® Maid azt mond Iák el, hogy Péter Pál át­szerelte a gumirozógépet, eddig gáz. most már villany hajtja, Török Ferencné újból megszó­lal; — Ott van. nézze a falon, ami­éri dolgozunk. — Egy plakát volt. ezzel a felírással: zAz öt­éves terv sikeréért/* Sz E'sS Í13PÖR 815, RíQSí 1230 Boltoz A kész konzervdobozokat a raktárba viszik. Valóságos bá­dogdobozhegyek vannak ott. A százezernyi dobozt az indulás­ra készttették, hogy legyen mi­be tenni a feldolgozott borsót. Amikor a dobozolótermen új­ból keresztül megyünk, az asz­szonyek felénk fordulnak, — Az előbb elfelejtettük meg­síondani: munkaversenyre hívtuk ti a nagykőrösi Qschwindt-jéle konzervgyárat. De azt is örömmel újságolják, hogy Hegedűs Mihályné Ifjurnun­kásne milyen jó eredményt ért el a palástforrasztásnál. Először dolgozik gyárban. Az első na­pon 615 dobozt, most pedig 1200 dobozt forraszt meg. — Szép itt az üzemben — mondja az Ifjumunkásnő. — Mindannyian növelni akarjuk a termelést. j !2Í¥3Z3?Ü GAZDÁLKODÁS — 23 SZÁZAIÉ;; ÍIA] OLSSAITÖ BONZSÚR A szegedi konzervgyárban most készítik az ezévl termelési tervet Már most megállapitha­föbb fesz a söféíszinii karion és delén, színesebbé lesz a kanavász tó, hogy m'ntegy 35 százalékkai termelnek többet, lényegesen ke­vesebb költséggel, mint az el­múlt évben. A tervszerű, a szo­cialista munka teszi lehetővé — a Péter Pálok, Török Ferencnék munkája —hogy az ezévben el­készített konzervek 20 százalék­kal lesznek olcsóbbak, mint az elmúlt éviek. I Telefon cseng az Irodában. Azt adják hírül a gyár vezetőségé­nek, hogy három nap muiva Sze­gedre érkezik az első borsó­szóliltmány. A dobozoióban pedig ugyanakkor a munkabrigádok megalakításáról beszél egymás­sal az automata gumirozónál Tö­rök Ferencné és Péter Gizella. I -1 (My.) A textilgyárakban tipus­kartont és tipusdelént eddig egyáltalán nein készítették 3ötét színekben, ugy hogy — különösen a delén — in­kább fehérnemüvarrásra volt alkalmas. Ezen a hiányon kívánnak most segíteni azzal bogy a jövőben tipuskarton és delén 40 százalékát sötét ala­pon fogják nyomni. A közér. dekü áruknál is növeljük a sö. .ét színekben való előállítást, az eddigi 30 százalékéi 40 szá­zalékra emeljük a sötét alapo­kon való nyomást. A kanavász festési aránya szintén megváltozik. A kana. vászt főként parasztok hasz­nálják ágyneműre. Kétféle szövési módja van: keresztes, azaz kockába szőtt és csikós. Eddig a felület 25 százalékát A dorozsmai népek össze­szaladtak szombaton délelőtt a Batthyány-utcán a nagy pö­fegésre. Az asszonyok a kerí­tés mögül leskelődtek, a gye­rekek fölmásztak a kapu tete­jére, az emberek pedig neki­támaszkodtak az utmentén a görbe akácfának és ugy néz­ték a hango3, vadonatúj traktorokat. Dotozuma gépállomást kapott. Nem volt üres ígéret a kommunsták ígé­rete, a zölde3barnára lakko­zott Hoffher-ek, a hatalmas ekék és tárcsák megérkeztek a faluba, de útban vannak a cséplőgépek is. Szepes Mihály elvtárs, aki az óbudai hajó­gyárból került ide vezetőnek, ugy dirigálja a masinákat, mint a huszár a lovát. — Most próbáljuk a moto­rokat — szól ki a sürü füst­ből mosolyogva. — A nyári munkákat, a tarlóhintást és a cséplést már is végezzük itt a környéken. gépállomást kapott Zöld Qaiyahkal | földíszítve zörögnek ki a kö­vesutra a trktorok. Az elsőt Paeséri Mária vezeti, aki szen­tesi parasztlány és március­ban vizsgázott a székesfehér, vári iskolában. Nevetve inte­get az útszéli ácsorgóknak és biztos kézzel irányítja a hatalmas gépet. Nyomában zakatolnak a többiek. •— önálló üzem pártszerve­zetük lesz és tevékenyen be­lekapcsolódunk majd Do­rozssna mozgalmi életébe — mondja Szepes Mihály, aki időközben előkeveredik az udvarról. •— Rés átveszünk minden megmozdulásban, megszerettetjük magunkat az idevalósiakkal. A nézelődött boldogan csorognak a Batt­hyány-utcán. Mindegyik érzi, hogy szombattól valami uj kezdődött el Dorozsmán. Va­lami, ami eddig még nem volt és ami sok jót igér és biztos jövőt tartogat minden dolgozó paraszt számára. Felhívás a cséplőgéptulajdonosokhoz A cséplést végző motorokhoz szükséges üzem- és kenőanya­gok tárolási munkáját befejez­ték az Asványolajforgalmi N. V. és a MOLAJ vidéki lerakatain. Ajánlatos, hogy a géptulajdono­aok már most kezdjék meg a birtokukban lévő tárolóedényük teljes feltöltését, nehogy a cséplés megindulásakor az eset­leges szállítási nehézségek mi­att üzemanyaghiány lépjen fei az egyes telepeken. Az üzem­anyagot korlátozás nélkül, sza­badon szerezhetik be a gép­tulajdonosok. Az üzemanyagvá­sárláshoz a .helyi hitelvélemé­nyező bizottság javaslata alap­ján az OSzII-nál gépenként 500 forint hitel igényelhető a csép­lési idényre. festették, a jövőben azonbar a festési felületet 50 százaléik ra emeljük. Igy a láncszála­(függőleges szálak) és vetü­letszálak (vízszintes szálak) negyed-negyed részét festü meg és a festés után szövi! a lmavászt. Ennek eredménye­itént a kész kanavász szino sebb lesz és sokkal ritkábba; kell mosni. A festési felület növelésé séhez természetesen több fes­tékre van szükség, ami költ Bégemelkedéssel jár, ez azon ban nem jelent áremelkedést \ szines kanaviszok a rég áron kerülnek forgalomba. J8T F?3INA\ a szsrzüfe üinitsrüis'Si és a caSerrépa isriuaiíft Junius I-én megkezdték o csemegetengeri, sárgadinnye görögdinnye, tök és uborkama. termelőknek holdanként 100, a paprika és paradicsomtermelők nek holdanként 320 forint ka matmóates előleg folyósítását Ugyancsak megkezdték a co korgyárak a szerződéses alapot, termelt cukorrrépaelőleg kiuta­lását. Azok a termelők, akit cukorrrépájuk vetési és ápolá­si munkálatait befejezték, hol­danként 2-1 kg., felerészben kristály, felerészben kockára kor előleget kapnak. Moszkvai üzemek sikerei A Sztálin nevét viselő mow­kvai gépkocsigyár határidő előí* teljesítette a áprilisi tervek A: önköltség csökkentése alapjás \z üzemben kb. egymillió ra­béi tervenfelüli megtakaritáví ért el. Moszkva kievi kerületé­ben kileno gyár teljesítette az ötéves terveket. 32 vállalat ter­melése elérte az 1950-re terve­zett szinvonalat. Uj sikereket ért el a moszkvai izzólámpa­gyár is. Határidő előtt teljesí­tették a négyhónapos tervet í« egymillió rubel értékű terven felüli termelést értek el. Két hónappal ezelőtt a Ma­gyar Dolgozók Pártja meghir­dette a Révai-iskola előkészí­tő tanfolyamát. Azóta a tanu­lásra jelentkező kollégisták, idősebb, fiatalabb dolgozók füzetekkel, könyvekkel a hó­nuk alatt szorgalmasan járnak az iskola!». Á Vásárhelyi-su­gárut környéki járókelők már egészen megismerkedtek ezek­kel -az arcokkal. Sok járókelő megáll a Szent György téren a hosszan szemlélgeti áz iskola előtt kisebb-nagyobb csopor­tokba verődő diákokat. Nézik, mint várjákd, hogy a felsővá­rosi templom rozsdás órája ha­tot üssön. Akkor kezdődik ugyanis a tanítás. Hat óráig ez" az öt-tiz pere sem esik hiába. Ezalatt is előkerülnek a füzetek, könyvek, összeha­sonlítgatják a házi feladatokat, az előbbre hal adottak fölvilágo­sítják többi osztálytársaikat, akiknél még egy kicsit döcög a lecke. Ha ez megvan, gyak­ran felvetődik a kérdés, É mi­nek készül. Nagy Mária a B. osztály he­lyettes bizalmija is elmondja, hogy mi az egyedüli vágya. Ma még kisegítő" munkáshőként •dolgozik a Móra Ferenc nap­közi otthonban, de őszre ő is Révai-iskolára megy. Ezt mondja: — Védőnő akarok lenni, gya­korlati tudomásomat már jól kifejlesztettem az óvódában, MINTHA MINDENKI ÖSSZEBESZÉLT VOLNA de ezzel sem elégszem meg. örülök, hogy most "28 éves ko­romban nekem is alkalmam nyílt a tanulásra. Igaz, hogy az az idő, amikor nekem is ta­nulni kellett volna, már elmúlt, de az akaratom é3 tauulásvá­gyam még most is megvan. Pótolok mindent, amit akkor az átkos Horthy-rendszer szán­dékosan elmúl asztatott velem. László Béla katona lesz. őszre Kossuth Akadémiára ké­szül. Röviden ennyit mond: — Büszke vagyok, hogy most én is nemes" céjt szol­f álhatók. Tiszt lehetek. - Ki­artom kezem népünk ellensé­gei előtt 8. védeni akarom a dolgozó és tanulnivágyó tár­saim életét. Farkas István elvtárs éjjel­nappal épit. Nappal rakja a falat, kőmiveskalapáccsal a kezében. Dolgozik a három- és az ötéves terv sikeréért. Este könyvet és füzetet vesz a ke­zébe, tanul, a tudomány várát épiti. Az ötéves terv végére építészmérnök lesz. Nehezen vária az őszt, hogy Révai-is­kolara mehessen s egy lépéssel közelebb kerüljön kitűzött cél­jához. Bakaity László is itt ál a Csoportba tömörült beszélgetők között. Minden vágya, hogy egyszer majd a színpadra lép­jen. Őszre sziniakadémíára megy. — Most már mehetek — mondja elégülten —, tudom, hogy teljesülnek vágyaim, nincs már, aki elbuktasson az uton. Gáti Gyula is lehet már technikus —, mondja egy fia­tal osztálytársa. — O csak annyit mond, hogy »már az is lehetek*. Napról-napra mindig job­ban érlelődnek itt a tervek. Senki sincs itt olyan, aki már előre ei ne határozta volna, hogy miért tanul most. Min­den osztályban egyformán lel­kes a "hangulat. Ha végigjár­juk a termeket, erről tökélete­sen meggyőződhetünk. Megle­pőnek tűnik fői az egyforma lelkesedés. Mintha össze'beszélt voina itt-mindenki. Pedig nem beszélt itt össze senki sem. Ezt csak az egyforma érzések és akaratok sugalmazzák, mert mindenki tudja már, hogy a vágyak teljesülnek. Különös dicséret illeti itt a tanárokat is. Ok is tudják, zelebbről a multat s kiljocsé ­miről van szó. Arról, hogy tani dolgozó társaikat a ttfdo­örökre eltemessék, soha visz- mány széles pályájára. sza ne hivja senki azt az időt­amikor még ők nem tanulhat­tak. Kiss elvtárs számtanta­nár elmondja, hogyan lett <*. tanár. Diákkorában uri házat asztalán hagyott maradékokból élt. Megszégyenítésért és ki­figurázásért tanitolta az urak; tökfejű csemetéit Nappal ta­nított, este tanulhatott csak. Két rossz között kellett válasz tania: mindenáron tanulni vagy lemaradni. Kiss elvtir boldog, hogy mai tanitványci nak már nem kell az 6 sorsá­val számolni. Bokor József tőrténelemsra­kos tanár még egészen fiatel. Arca vidám, csak akkor komo­lyodik el, ha valaki a multat emlegeti. Egy mondattal el­mond mindent: — Diákéveimben sok csaló­dás ért. Nem egyszer áthtt'­ták számításaimat, mindig csó­börból-vödörbe estem. Galambszegi József elvtárs­nak regényt lehetne irni sira ­mas életérőfc- Hányszor tetté >c ki az egyetemről, főiskolái­ról, mert nem birta fizetni a magas tandijakat! Aztán nyakába vette az országuta'. ment egyik iskolából a má­sikba, igy lett tanár. Ezek a tanárok és a többiek még emlékeznek a fojtogat;' ­sokra. Éppen ezért igyekezne'; bemutatni tanítványaiknak kó-

Next

/
Thumbnails
Contents