Délmagyarország, 1949. május (6. évfolyam, 100-125. szám)

1949-05-15 / 112. szám

Vasárnap, 1949- május 15. „KISZABADULTUNK a sötétség rozsdás csapdájából" Munka után is szorgalmasan tanúinak a csöng elei dolgozó általános iskolások Szeged tanyavilága, a puszta egyenes földeik, rajta a düledező nyomortanyákkal felszabadulás után hatalmas kiterített vádiratként tanúskodott a hosszú 25 éves Horthy-uralom borzalmairól. Ezen a bűnlajstromon mintegy hitelesítő pecsét állt Csengele A niépi demokrácia, a hároméves terv orvosolta itt is a rajta hemzsegő bajokat. A félszabadulás óta bekötőút épült itt, házhelyeket osztottak és megnyílt az emberek előtt a tanulási lehetőség. Be is pótolja a csengelei nép, mindent, amit saját hibáján kívül a múltban mulasztott. Családapák és anyák megtermett legényemiberek és lányok újra iratkoznak be az általános iskolába. A csengelei erdősarki iskolába több asszony is jár. Este, mikor hazatérnek a földekről, a kis gyerekeket lefektetik, ők pedig iskolába mennek. írnak, plvasnak — művelik magukat halvány petróleum lámpafény mellett. Nagyon boldog Mutter István 33 éves csengelei újgazda, hogy ma már egyszerű iskolai füzetecskéjébe leírhatja, amit érez s hogyan látja gyermeke jövőjét. Fogalmazásának éppen ez a címe: „Milyen jó lesz, ha felnő!" »Milyen jó lesz a gyerekemnek, ha felnő. Nem lesz a társadalom kivetettje, nem mondhatja már senki rá, hogy ez paraszt. Kapaszkodhat a demokrácia segítő kezébe s tanulhat tovább, nyitva áll előtte a haladás útja, mehet felsőbb iskolába. Ő már bizonyára nem fog 33 éhes korában általános iskolába járni*. Pigniczki József egykori béreslegény ezt írja »Legkedvesebb napom« című dolgozatában: »Talán akkor voltam legboldogabb, amikor megkezdődött a magyar dolgozók általános iskolája. Örültem, hogy kezdetleges tudásomat gyarapithatom. Másrészt meg kíváncsi voltam, hogy milyen az öntudatra ébredt nemzet nevelő gárdája. Pótolja-e a mult káros mulasztásait vagy továbbra is a pénz tanul és nem az ész. Már meggyőződtem, hogy a nevelés jó kezekben van, új kultúrát tanulhatunk. Ezt kormányunknak és a néppel érző tanítóinknak köszönhetjük. örömöm nem volt hiábavaló, érzem az iskola jótékony hatását. — Az isicolában második otthonomra találtam. Boldogít ma már az a tudat, hogy tanulásom folytán én is egyik hasznos tagja lehetek ennek a társadalomnak.« A tudomány és haladás kérdései is nagyon érdeklik ezeket a tanulókat, Pigniczki József egy másik dolgozatában így ír az atomenergiáról: »Nehogy azt gondolják, hogy az atomtudomány újkeletü. Már az ógörögök is ismerték, csak a helyes fölhasználását nem tudták. Mint ahogy ma úem tudják, vagy nem is akarják a világ kapitalistái. Mint fegyvert, a haladó emberiség ellen fordítják, de ez gyenge fegyver lesz a haladó emberi öntudattál szemben«. A sok dolgozat közül nehéz lenne megmondani, hogy melyik a legjobb. Mindegyiknek a sorait a tudásvágy, a tanulásvágy vezette, A hallgatók között van olyan is, mint például Erdélyi Fe renc, aki őszre Révai-iskolára akar menni, hogy még tovább művelje magát. Mindannyian hálásak a népi demokráciának, amely mindezt lehetővé tette számunkra. Ezért mondogatják'is nagy boldogan: — Végre kiszabadulhat tunk a sötétség rozsdás csapdájából. Most már miniket is érdekelhet, hogy mi történik körülöttünk a világban. S hogy a régi világ — amikor a népet tudatlanságban tartották — soha többé viasza ne jöjjön, ezért szavazunk valamennyien a Népfrontra! ( csépi) MA A PEDAGÓGUSOKNAK JS MEG KELL MUTATNI... Iflta: NIKLAI FERENC . nákosi Mátyás élvtárs celldömölki beszédében kijelentette: »Amint az új termés alapján számvetést csinálhatunk, napirendre tűzzük az állami tisztviselők és pedagógusok gazdasági helyzetének" újabb megjavítá sát. Vegyék ezt azzal tudomásul; hogy amit mi megígértünk, azt meg is szoktuk tartam.« Amikor a jelen helyzet és a jövő perspektíváját látjuk, önkéntelenül is elénk tárul a mult képe. A JjO—50 évesek látják talán a legtisztábban, hogy mi a különbség a múlt és jelen között. Mi még élénken emlékezünk arra, hogy az első világháború után négy évvel sorfalat álltunk az üzletek előtt fél kiló lisztért, vagy három darab cigarettáért, pedig az első világháború nem pusztította el házainkat, Májainkat. Tfmlékezzünk arra, hogy amikor á minisztériumba beadtuk állástkérő kérvényeinket, a portásnál és az iktatásnál nem tudtuk továbbjutni. Itt pedig azt felelték, hogy 7—8 évig ne is érdeklődjünk, mert addig állásról szó sem lehet. Ezt a feleletet adták 1931-ben, az első világháború után 13 évvel. Egy-két bent fentesnek, kiváltságosnak azért jutott állás, de az egyszerű emberek fiain még dicséretes eredményű diploma sem segített. Amikor pedig végre állást kapott a szegény dolgozó gyermeke, 8—10 évi állásnélküliség után, éveket töltött el, mint óraadó, vagy helyettes tanár 74 pengő fizetéssel. A/fa a Baross Gábor gyakorlógimnáziumban a gyaif± korló-tanárok, vezetők mellett, mint egyenrangú rendes tanárrá kinevezett tanárok működnek olyan fiatalemberek, akik 1948 őszén még mint tanárjelöltek működtek a vezető tanárok mellett. A diploma megszerzése és rendes tanárrá való kinevezésük között csak annyi idő telt el, amennyi szükséges volt arra, hogy kérvényük megjárja a minisztériumot. Ez a jelen helyzet, a második világháború után négy évvel, a romok eltakarítása után, amikor a jövő kibontakozásának még csak a kezdetét látjuk. A pedagógusok munkáját a mult sohasem tudta lemérni, mert nem volt hozzá értékmérője. A mérnök, az orvos munkájának eredménye legtöbbször csak évek múlva vehető észre a nem, szakember részére, mert kézzel nem tapintható, dekával nem mérhető. Csak a szocializmusnak van hozzá értékmérője, hogy a pedagógus munkateljesítményét megállapíthassa. A szocializmusban a pedagógus a legbecsültebb szakmunkás. Minden becsületcsen gondolkozó pedagógusnak tisztán kell látnia a mult és jelen közötti különbségeket, a jövő perspektíváját. T\e nem elégedhet meg a tények megállapításával. Nem elég az, ha csak elítéljük a multat, helyeseljük a hároméves terv eredményeit. hiszünk az ötéves tervben. Cselekedetekben kell megmondanunk, hogy aktív tényezői akarunk lenni a jövő kialakításának. a, május 15-én a Népfrontra adott szavazatokkal meg kell mutatnunk, hogy az ötéves terv me^tálósításért, a béke frontjának megerősítésért cselekedni is akarunk, hogy vál. laljük a harcot, amelynek célja a szocializmus megvalósítása. Az óiéve* terv - Virá(3zó falu> r\ó vicucb terű. boidog nép , Ezért ma szavazz a Népfrontra! Igy vélekednek a békéről az angol nagytőkések A párisi és prágai békekongresszuson hatszázmillió ember képviselői szálltak sikra a békéért, óriási lelkesedéssel, az egész világ dolgozóinak együttérzésétől és szeretetétől övezve. Minden pecsületes dolgozó ember, a Szovjetunió és Amerika dolgozói egyaránt ott voltak a kongresszuson, szívvel-lélekkel Támogatva a népek béke vágyát, szembefordulva a háborús uszítókkal. Es vájjon miként vélekedtek az uszítók erről a kongresszus, ról, a népek; békevág yáróL Megadja a feletet a Daih Mail, az angol nagytőkések szennylapja. A párisi kongresi. szus megnyitásán igyf irt ez a lap: »Sok szó esik arról, hogy ko. gyan lehetne elkerülni a bar. madik világháborút.« Ezt jelenti ki, majd hozzáteszi a kérdést: »De ki akarja elkerülni 7« A megdöbbentő kérdést pon. tokba szedett válaszok követik: Háborús oktatás. 1. Nincsenek a háború ellen Sein a szárazföldi, sem a tengeri, sem a légierő tisztjei, akik előléptetésre várnak.« Lehet, hogy ez igaz és vonatkozik az imperialista országok tisztjeinek fasiszta részére, akiknek »hivatásuk« a népek elnyomói uralmának erősítése. De nem áll a Szovjetunió, a népi demokráciák tisztjeire. 25 ev keli, mig egy katonát felnevelünk — mondotta Sztálin elvtárs. Minden emberéletre vigyázni kell. A béke táborában — a legfőbb érték az emberi 2. Nincsenek a. háború ellen a tudósok, akik el akarják adni legújabb gyilkos találmányukat — folytatja a Daily Mail. A tudósok nem igy beszéltek a párisi békekonferencián. Ellenkezőleg. Joliot Curie elvtárssal az élükön tiltakoztak az atomenergiának háborús célokra való felhasználása ellen. A tudósoknak a Szovjetunióban és a népi demokráciában más szerepük van : segíteni a termelésben, megkönnyíteni aZ ember munkáját a gyárban és a földön egyaránt. 3. »Nincsenek a háború ellen a fegyvergyári munkások, akik hazafias lelkesedéssel túlóráinak, magasabb bérekért — jelentette ki Daily Mail. Látszik, hogy aki a cikket ir. ta, soha életében nem volt fegy. vcigyári munkás, de másmilyen sem. Mert ha lett volna, akkor tudná, hogy mit jelent ott a túlóra: több hasznod a tőkésnek. Arról persze elfelejt irni a lap, hányan hagyták életüket ezek6en a gyárakban,, a gy|árak romjai alatt. Persze nem a tőkések: a munkások közül. Hogy szabadsagáért dolgozik, azt csak a Szovjetunióban érezhette. a fegyvergyári munkás. Szerepük a népek felszabadításában épolv nagy volt, mint a hős katonáké. Mert á Szovjetunióban nem a hadianyaggyárosoknak dolgoz, tak. Hyenek ott nincsenek. á. »Nincsenek a háború ellen a partizánok, akik jpuskáikat szeretnék vissza': — közli az angol lap. , De nem teszi hozzá, miért szeretnék vissza. Hogy azok ellen fordíthassák, akik" becsapták őket. Az uj háborúban ezek a partizánok az osztályéinjfomá*tól, a nyakukon ülő 'tőkésektől szeretnének szabadulni. Az imperialista háború: a tőkéseknek profit, a dolgozóknak mankó ő. sNincsenek a háború ellen a nyomorékok és rokkantak, akik szeretnék, hogy másokat is hasonló sors érjen«, kockáztatja meg a kijelentést az angol nagytőke lapja. E sorok magukért beszélnek. Csak gyalázatos fasiszta sötét lelkében születhetnek meg az oktalan, vérszomjas bosszúnak ilyen aljas megnyilvánulásai. Ideje lenne, hogy a háborús uszítókat ne a háború után, hanem előtte büntessék meg — 1 csak ez a gondolat szülhet becsületes ember fejében e sorok elolvasása után. S ideje volna véget vetni az olyan aszalod sajtónak«, mely ezt a sötét mételyt terjeszti. A Daily Mail idézett cikkének azért haszna is un. Akik ezt a cikket olvassák, életre-halálra harcos katonái lesznek a békeerők legyőzhetetlen táborának. v