Délmagyarország, 1949. május (6. évfolyam, 100-125. szám)

1949-05-15 / 112. szám

Vasárnap, 1949. május 15. 9 BÜSZKE VAGYOK, hogy ezt a katonaruhát hordhatom Apa és fia beszél a mult és jelen katonaéletéről A kis konyhában még a vacsorára készült főzelék szaga terjeng. Kállóné a tányérokat mosogatja, az asztalnál meg csöndesen beszélget az apa és fia. Kálló Ferenc 20 éves fiatal, erős gyerek. Most tölti katonaidejét demokratikus néphadseregünkben. Őszre a Kossuth Akadémiára készül. Apja: Kálló Antal szobafestő régen volt katona. Az esti csendes beszélgetésnél a két katonaéletről esik szó. Ott ül az asztalnál. Deres fejéről a körülötte lévő villany fénye pajkosan lesiklik és terül el a konyhaasztal viaszosvászonnal borított tetején. Nagyot sóhajt és elkezdi: — Régen volt, 1912-ben. A postás kihozta a behívót és bevonultam. Ócska, rongyos komiszba kellett bújni. A zubbonyom kicsi és rövid volt, a nadrágom hosszú, de jónak kellett lenni! Az egyik bakancsom volt vagy 46-os, míg a másik csak 42-es. —A kiképzés reggeltől estig folyt. Ha nem ment: békaugrás, csuklógyakorlat, térdhajlítás volt a büntetés. A rúgás és a pofonok özöne, sőt még az »egyes« sem volt ismeretlen. —A kOSZt? Reggel fekete, cukor nélkül, délben zupaleves. Jobb esetben bableves, de kevés és sovány. Vacsora: Ha volt fekete, ha nem volt: semmi. A tisztiszolgák a tiszturak parancsára hordták el a konyháról hátizsákokkal a cukrot, zsírt, meg a húst a tisztek lakására. — AZ altiSZtek ? őrvezető úr, tizedes úr, szakaszvezető úr? Itt egy pillanatra megáll, nagyot sóhajt és újból elkezdi. Legtöbbje, mint az állatok. Ha úgy volt kedvük, büntették az egész szakaszt, ütötték a bakát, mint a barmot. — PitienÖ volt annyi, hogy az esetleges ! külön büntetési gyakorlatok elvégzésére, sze' "encsés esetben pedig a bakancs és a ruha tisztítására futotta. — Szórakozás ? Az is volt. Nagyon sok volt. Én gyalogos voltam. Motoroztam is. : %olcan vettünk a lábunk közé egy hosszú padot és azzal kellet,}. »autózni« le, fel a lépcsőn egy-két emeletet. Ha lassan mentünk, az őrmester segített a derékszíja csattos végével. Hát ez volt a szórakozás! —Díszebéd is volt. A csajka lent a földön, 1111 fent a felső ágyon ós spárgán kellett leiresztenünk a villát a mákostésztáért. Tanulni is lehetett, de nem úgy és olyat, amilyet a mostani katonák. Az őrmester® megtanultunk úgy káromkodni, hogy még ilvás közben sem állt be a szánk. _Ut ismét elhallgat. Homlokát végigsimítja erges kezével, aztán újra szól. Ötvenkilenc éves vagyok. Sokat volt kehben a puska. Most, hogy látom magam a fiam és ezt a hatalmas változást, még Dl)ban bánt, hogy annakidején az uraknak és bitangoknak katonáskodtam. Vadonatúj ruhában, egészséges, telt arccal ül a széken. Mosolyog, amikor beszélni kezd: — Nemrégen vonultam be a híradósokhoz. A ruhám új és rám szabták. A csízmám is éppen a lábamra való. —A kiképzést örömmel és játszva végezzük. Ha nem megy: a kiképzőtiszt ismét megmutatja. Büntetés nagyon ritkán van, de az is megérdemelt büntetés. —A koszt ? elsőrendű. Reggeli:, Kávé. Ebéd: Leves, főzelék, hús vagy tészta. Vacsora: Felvágott, szalonna vagy hús. Van olyan hét, hogy tizenkétszer eszünk húst. »Repeta« csak azért ismeretlen előttünk, mert annyit kapunk, hogy bőségesen elég megenni. — Az altisztek is úgy viselkednek, hogy senkinek sincs ellenük kifogása. A kiképzés. nél komolyak, de szabadidőben a legjobb pajtások. Nem is csoda> hiszen ők is éppor.úgy a dolgozók soraiból kerültek ki, mint mi. — Pihenő annyi van, amennyi a szervezetnek szükséges. Ezalatt azt csinálunk, amit akarunk. Szórakozunk, olvasunk, alszunk. •—Szórakozás is van. Közös játék, sakkozás, ping-pongozás, futball; röplabda; kosár, labda; birkózás; ökölvívás, kardvívás s minden, amit csak szellemi; testi felfrissülésünket jelenti. — Díszebéd is van. Vasárnaponként és az ünnepnapokon az ebédlőben tányérban szolgálják fel az ebédet, A tiszteknek nincs külön asztal, mint azelőtt. Ők is ott esznek köztünk. Hétköznapokon ők is ugyanazt és ugyanúgy csajkából esznek, mint mi. Közben vidáman elbeszélgetnek velünk. — Tanulni is lehet. Hatalmas könyvtár áll rendelkezésünkre és esténként azt a könyvet vesszük elő, amelyiket akarjuk. Napi és heti folyóiratok járnak hozzánk. A Szabad Néptől az Élet és Tudományig minden. Még Ludas Matyi is »bevonul« hozzánk. Van azonkívül énekkarunk, színjátszó- és tánccsoportunk is. — Valamikor még, 19^3-ban a hideg rázott, mikor gyerekfejjel arra gondoltam, hogy egyszer én is katona leszek. — A felszabadulás azonban gyökeres változást hozott. Az egész katonaélet igazi gyöngyélet. Büszke vagyok rá, hogy ezt a katonaruhát hordhatom. ősszel Kossuth Akadémiára megyek. Tiszt leszek. És ezzel nekem is teljesül az a vágyam, amelyről öt évvel^ ezelőtt szegény ember gyermeke még álmodni sem merf Kürti László A népi demokrácia megszépíti SJftB! ezért a s^eretetház lakói valamennyien A NÉPFRONTRA SZAVAZNAK ! Borús tavaszi reggel van. A Szeretetház lakói kendőbe burkolódzva sétálgatnak az udvaron. Egy kis csoport az eresz alatt üldögél és kötöget. Egy nyolcvan év körüli nénike szemüveg nélkül, a »Szabad Népből« olvas föl a kis csoportnak. Pár hónappal ezelőtt nem volt ilyen nyugodt a Szeretetház lakóinak élete. Aki fölkelhetett az ágyból, annak dolgoznia kellett. Októberben azonban minden megváltozott. A régi vezetők helyébe újak kerültek: munkások. Kakas bácsi 90 esztendő®, a Szereetház legrégbb lakója tud erről sokat mesélni. — Addig dolgoztam, amíg ott a munka mellett össze nem estem. Akkor beráncigálták a szobába és végre elhitték, hogy beteg vagyok. De nem volt jó itt sem, alig néztek ránk egész nap. Tiszta szoba, rádió, újság — Tavaly októberben azután nagy változás történt az életünkbni — folytatja •—. A város átvette a Szeretetház lakóinak gondozását. Megindult az építkezés, rendbehozták, a konyhát. Uj ágyakat, ágyneműt kaptunk. Ugy élünk most, mint a mult rendszerben a kiskirályok. Van rádiónk is, Újságot olvasunk, nem vagyunk már elzárva a világtól. Minden héten kétszer van • kimenőnk, akkor aztán szétnézek a városban. Mindig újabb és újabb meglepetés ér. Ahol még nemrégen romot, pusztulást láttam, ma élet -virul. Uj gyárak épültek. Mindenfelé megelégedett arcokat látok. Ilyenkor mindig eszembe jut, milyen jó lenne még legalább 30—JfO évvel fiatalabbnak lenni. Résztvenni a munkában, a szebb jövő építésében. Emberek lehetünk — De ne feledkezzen meg Kakas bácsi arról sem — szakítja félbe Tandari néni •—, hogy most már szavazati jogunk is van.-A múltban nem volt jogunk beleszölni az ország ügyeibe, mert hát mi úgy sem szavaztunk volna azokra a rabló urakra. Mi udjuk az újságból — mert az igazat mond —milyen pusztulásba akarták vinni az országot ezek az emberek. Eljutottunk oda, hogy mi is emberek lehetünk végre a hosszú elnyomás után. Vasárnap mi is leadjuk szavazatunkat a Népfrontra, hisz az adta nekünk a jólétet, a boldogabb napokat. Csak összehajtja a cédulát Orbán Mária csodálkozó arccal hallgatja társai beszélgetését, aztán megszólal ő is: — Miikor megmondta szobavezetőnk, Bali Józsefné, hogy én is szavazhatok, hát nem akartam hinni a fülemnek. Még meg is kérdeztem tőle: Hát én is szavazhatok vak létemre, hisz én nem tudok írni. — — Nem is kell oda írás, kedves Sári néni — mondta —, tudja, kap egy cédulát és egy borítékot. A cédulát öszszehajtja és beteszi a kupertába, bedobja az urnába és már kész is. Igy fogjuk ezt mindnyájan csinálni, ez hozza meg nekünk g boldogabb- jövőt. De nemcsak a Szereíetház lakóinak javult a sorsa, hanem a konyhaszemélyzetnek is. Erről Fodor András bácsi tanúskodik. Uj épület az ötéves tervben — Bizony a múltban nagyon kevés volt a fizetésünk, a munkaidőt sem szabták meg. Én például 120 forintot kapam egy hónapra, ma pedig 240 forintot kapok. Az élelmezés terén is nagy változás állt be. A múltban külön kellett főznünk a felső személyzetnek, külön a konyha személyzetnek és egész silány éleit főztünk a gondozottaknak. Ez megszűnt, most egyszerűbb lett munkánk, mindenki egyforma ételt kap. — Most is tessék csak megnézni, finom tésztalevest, burgonyapaprikást főzünk nokedlival és salátával. De minden nap ilyen jó kosztot kapnák a Szeretetház lakói. Valóban nagyon jó ízletes és zsíros minden étel. Ezt is a hároméves tervnek köszönhetjük. Az ötéves tervben\ pedig teljesen új épületet kapunk. A Szeretetház lakói és a konyha is új épületibe költözik, ahol már nem fog gondot okozni hideg időben a fűtés sem, mert központi fűtésünk lesz. A szebb és jobb otthonnal, élelmezéssel meghosszabbítjuk és szebbé tesszük az elhagyott aggok életét. Ezt akarjuk megvalósítani és ezért mindnyájan a Népfrontra szavazunk. (kris^ój Az Ujszegedi Kendergyárbó! írják: Kedves elvtársak! Ugy éreztem, hogy ezt a cikket meg kell írnom, amikor megnéztem az »Ifjú gárdán című filmet. Aki ezt megnézte, az előtt Világos, hogy a mi függetlenségünket és azt, hogy Magyarországon a szocializmust építjük, a nagy szovjet hadseregnek és a kornszomol ifjúságnak köszönhetjük, akik hősies bátorsággal végezték kötelességüket a földalatti mozgalmakban is. Kedves elvtársak, május 15-én szavazni megyünk. Nekünk kell megmutatni, hogy erősek vagyunk és a békéért harcolunk, nem engedjük, hogy a háborús uszítók elszólítsák gyermekeinket és férjeinket újabb háborúba. Én a copsolóban dolgozó munkatársaim nevében ígérem bátran és nyil'an, hogy egy emberként a Függetlenségi Népfrontra szavazunk. Szabadság! LINDÁK ZSUZSANNA orsózónö