Délmagyarország, 1949. április (6. évfolyam, 76-99. szám)

1949-04-10 / 83. szám

0 TasOrnap, 134* áprlITi W Miért volt drága és miért tesz olcsóbb a dolgozók ruházkodása A magyar dolgozók egyik leg­nagyobb problémája mindig a 'Urizkodás volt. Erre futotta iegKovésbbé a keresetükből, még pedig azért, mert konfekcióipa­riak nagyon kezdetleges fokon állott. Olcsón ruházkodni pe­dig fejlett konfekcióipar nélkül mehet el csukott szemmel. Vál­toztatni kell azon az állapoton, amelyet szemléltetően mutat a következő párhuzam: Belgium­ban a ruhagyártás 95 szazaié­ka a konfekcióiparnak, 5 szá­zaléka pedig a Kisiparra esik. Magyarországon viszont 5 szá­~194a VIII-xu. I949hrrv/ nem lehet. A nagy ipari álla- j zaléka esik a konfekcióiparra és —.t-i.... ~ ——- * 95 százaléka a kisiparra. A sza­bóiparban nálunk 25.000 sza­bómester és önálló munkás, to­vábbá 10.000 segédmunkás dol­gozik, mig a konfekcióiparban összesen 3000. Ezek a számok világosan mutatják, hogy a ma­moktan a szabóipar túlnyomó lészben a konfeKció vonalún dolgozott, nálunk pedig éppen fordítva állt a helyzeti A liá-' l oméves terv, amikar a dolgozók életszínvonalát akarja emelni, emellett a kérdés mellett sem gas önköltség miatt drága ná­lunk a ruházkodás. Ezekután természetes, hogy erőteljesen fogtunk hozzá kon­fekcióiparunk felfejlesztéséhez. Megalakult már a női Ruhaipari NV., amely futószalagon gyárt női ruhát és kabátot. Egy-egy darab 3—4 óra alatt készül ei. 1919-ben 50.000 darab női ru­hát és kabátot gyártunk, de ezt a mennyiséget az ötéves terv so­rán mintegy hatszorosra kiván­juk emelni, az egész konfek­cióipar termelését pedig a dup­lájára. 1938-ban a fejletlen konfek­cióiparunk 52.6 millió forint ér­téket termelt havi átlagban ter­mészetesen a tőkéseknek. 1946­47-ben a háború okozta súlyos viszonyok következtében még ez a csekélynek mondható összeg is 15.5 millió forintra zuhant. Az első tervévben is csak a há­borúéi őtti szinvonal 67 száza­lékát értük el 35.3 millió forint havi átlaggal. As 5 hónapos tervben tovább javult az arány, a havi átlagtermelés értéke 42.5 millió forint lett, ami már 81 százaléka az 1938-a3 színvo­nalnak. 1949-ben végre túlszár­nyaljuk a háboruelőtti terme­lest, a havi átlag előirányzata 61 millió forint és ezzel megvet­jük az alapját annak a fejlődés­nek, amely az ötéves terv során megoldja a dolgozóknak ezt a fontos problémáját. fim g a szü.ők dolgoznék . . . Dalolnak, játszanak, tanulnak a „Mára Ferenc6Í napközi otthon úttörői Nem is olyan régen még a ki­váltságosok ' felcicomázott gyer­mekeinek szórakozóhelye volt az úgynevezett »Belvárosi óvoda*. Most uj felírás: rMóra Ferenc napközi otthon* hirdeti a vál­tozást. Munkába induló asz­ezonyok vezetik ido csoportosan gyermekeiket mindennap. Fehér köpenybe öltözött óvó­nő és gondozónők várják a gyer­mekeket. A gyülekezőterembői kiszűrődő gyermekkacagás, já­tékos csevegés derűssé hangolja a szülőt és nyugodtan hagyja itt gondozásra gyermekét Oiöm nézni Hegedűszó hivja reggeli tor­ram a gyermekeket." Vidáman alakul a kör, körülfogják az óvónőt, vidáman száll az ének: > Úttörő pajtások jói vigyázza­tok*. Játék után énekszóval mennek vissza helyükre a gyér­táejtek 8 jól esik "aztán a "tíz­órai. A nagyobb gyermekek siet­nek segíteni a felszolgálásnál. Íveli, hogy munkára, ügyesség­ié, önállóságra nevelődjenek ináx ebben a kortan, öröm nézni, milyen jó étvággyal fo­gyasztják ci á gőzölgő Ízletes kakaót, amit a gondozónők kő­É'itettek. Csupa tűs lelkesedés Uzsonna után kis csoportok alakulnak. A gyermekek szaba­don választanak játék- vagr mvnknanyagot az óvoda szekré­nyéből s kezdődik az önálló munka. Csupa tüz, lelkesedés iil ki az arcokon. Itt kockákat raknak ki, épilenek, ott agya­got gyúrnak, másutt rajzolnak «i gyermekek. Egyszeresük ének­be kezd valaki; mind több gyer­meknél ablin marad a játék, a munka, mind töbtan csatlakoz­nak s nemsokára visszhangzik •i terem a jókedvtől. Mintha egy nagy család gyermekei vol­nának. Terítenek az úttörők A város napközioitlionos ..konyhájából autó hozta pontos időben az ízletesen elkészített ebédet, ötven munkásszülő jó­i tvágyu gyermeke veszi körül az asztalkát. A nagyobbak sü­riignek. forognak, folyik a te­rítés. Yaiaoiennyi gyermek jó étvággyal fogyasztja el bősé­ges adagját. . . - Ede* álom T.assan elfogy az ebéd! s már készitfk is a hálószoba fekte­tőit. Alig telik ei néhány perc s 60 egészséges gyermek édes álma felett őrködhetik az óvó­nő. A l'rissitő alvást délutáni beszélgetés követi. Ennek során V M HÜM a szabadságról, Leninről, Sztá­linról, Rákosiról beszélnek a gyermekek. Az nj, szocialista, jövő épül itt. Késő délutánra jár az idő, amikor a szülők megelégedet­ten átveszik gyermekeiket s megerősíti őket " küzdelmükben I3,z a gondoskodás, amit népi de­mokráciánk gyermekeiken ka­resztül juttat számukra. Szántó György elvtárs előadása a tudományos stáfuszrál Pénteken este as Ady-téri egyetem auditórium maximumá­ban több száz főnyi lelkes hall­gatóság előtt Szántó György elvtárs, miniszteri osztálytaná­csos tartott előadást az uj, tu­dományos státuszról. Ez az al­kalom egyúttal ünnep is volt, ünnepe annak a nagyjelentőségű kezdeményezésnek, amelyet Pártunk indított el a tudomány kiváló harcosainak anyagi meg. segítésére. Az előadást dr. 'íren­csényi Waldapfej Tmro elvtárs nyitotta meg, maid dr. Straub Bruno elvtárs tolmácsolta a szegedi tudományos státuszba sorolt tudósok" köszönetét a magyar dolgozó népnek. Szántó György elvtárs nagy lelkesedés­sel fogadott beszédében részle­tesen ismertette az uj tudomá­nyos státuszt és vázolta azokat a feladatokat, amely népi de­mokráciánk tudósai előtt áll nak. A nép támogatásával a haladó tudományért Február 25-én, a Magyar Tu­dományos Tanács alakuló ülé­sén mondotta Gerő elvtárs: »Ha azt aknrjnk, hagy nálunk a tervszerű tudományos munka teljes erővel meginduljon é3 eredményes legyen, gyökeresen meg kell változtatni a tudomá­nyos munkával foglalkozók gaz­dasági helyzetét is. Ezért a Magyar Dolgozók Pártja java­solni fogja a kormánynak — s meg vagyok győződve arről, hogy demokratikus kormányza­tunk magáévá teszi javaslatun­kat, — hogy ez a kérdés egy hónapon beiül megoldódjék.* Nem telt el egy hónap seiji, mert a minisztertanács március 4-i ülésén mái határozatot is hozott a magyar tudósok és ku­tatók anyagi helyzetének meg­változtatásáról. Népi demokráciánk a Ma­gyar Dolgozók Pártja kezdemé­nyezésére ujabb tanúbizonysá­gát adta annak, hogy szavak helyett tettekkel váltja valóra mindazt, ami a nép érdekeit, szolgálja. Tudósaink jelentős anyagi megsegítése, a haladó és építő tudomány fejlődésének biztosítása is az országépitést, a uép érdekeit szolgálja. As országban összesen száz­negyvenkilenc arra érdemes tu­dóst soroltak a Magyar Tudo­mányos Tanács előterjesztése alapján. y.U, illetve r,B« kate­góriába. Szegeden tizenegy tu­dóst érint a fndománvos stá­tus felállítása. X^m kell külön kihangsúlyoznunk, hogy ez a nagymértékű anyagi támogatás mit jelent tudósaink további eredményes munkáját illetően. Az elmúlt rendszerben tudós­nak lenni, tudományos kutatást folytatni egész életre szóló küz­delmet, a haladó tudományt 970'g'ilni pedig sokszor meg nem értést, sőt üldöztetést jelentett­Tudósaink ezentúl nem lesznek többé nélkülöző és megfizetetten áldozatot hozó munkásai a tár­sadalomnak. Népi demokrá­ciánkban tudósnak lenni jól megfizetett hivatást, életpályát jelent. A szoeializmns építése és a tudomány fejlesztése, elválaszt­hatatlan fogalmak. A haladó tn­domány minden vívmánya n*. emberiség előrehaladását," töké­letesebb társadalmi forma ki alakítását jelenti. A* igaz! tu­domány nem öncélú, nem tudo­mány a tudományért, hanem az épitést és a haladást szolgálja. Akkor, amikör népi demokrá­ciánk ilyen nagymértékű támo­gatást nynjt tudósainknak, min­dennél jobban rácáfol a reak­ciónak az,okra a rágalmaira, mintha népi demokráciánkban a szocializmusban a® értelmiség­nek nem lenne jövője- A S*ov­Még a bunker korszakban tör­tént. Akkor már hosszú hetek óta éltünk a pincében, didereg­ve, vaksin, elgyötörve, az utol­3Ó mécses alamuszi lényénél, melynek életét cipőperuP-kanóc­cal próbáltuk meghosszabbíta­ni. Egyszerre kipattant a bun­ker ajtaja és három orosz ka­tona lépett be rajta. A hó vas­tagon ült meg vállukon, meg­rágták magukat és szétvetett lábbal ültek köztünk... Ez, hát az a pillanat, az a torokössze­s2orito, remegő boldogság, amelyre vártunk? — gondoltuk elcsigázva. Ilyen egyszerű az egész? Meggémberedve bámul­tuk őket.... (A boldogságnak éppen az a titka, hogy jóval előbb és jóval később érzi az ember nem akkor, amikor meg­történik s ugyanígy van a fáj­dalommal is.) Minden összega­talyodott bennünk. Hatalmas dörejek rázták me* a levegőt, tudlak, hogy odakint még ja­vában áll a harc, de mi idelent » mélyben már szabadok va­gyunk ! A liárora orosz rendezkedni kezdett. Gyertyát hnztak ki a kabátzsebükből s a világosság ugy terjedt szét, mint meleg ital a dermedt testben. Azután dróthuzalokat fektettek a föld­NIKOLÁJ (1945.) re és hozzáláttak a tábori tele­fon felszereléséhez. Nikoláj volt a parancsnok, nagy. marcona, alak, szurokszemekkel, döngő léptekkel, ahogyan filmekben alakítják a vad kozákot... A telefon működni kezdett. Valami félelmetes és lenyűgöző volt abban, ahogyan harsogva adták le a hireket. Semmitsem értettünk abból, amit mondtak s mégis pattanásig feszült ide­gekkel követtük Őket. Már éjfél­re járt, s még mindig meggém­taredve, összekoccanó fogak­kal lestük Nikoláj ujját, mely a térdén kiterített térképen körö­zött- S egyre harsogott a jelen­tés az utcák közti harcokról, arról, hogy házról-házra, eme­letről-emeletre folyik az ütkö­zet s a szobák ablakaitan gép­fegyverek csövei merednek Bu­da felé. Hajnalodott. Nikolájtól Szer­gej vette át a szolgálatot, — mert akkor már névszerint is­mertük mindegyiket, — s Ni­koláj egy padra terítette köp­penyét, " hogy végigfeküdjön rajta. De hirtelen megakadt a szemel a kanárin, amely ott amh basztott két priori közöttt egj kalitkában, A madár akkor mar hetek óta néma volt, a sötét­ség, a léghuzat, a nyirkos hi­deg megártott neld. Tollait hul­latta, tépetten, borzosan, kicsi­re húzódzkodva ült a kalitka szegletében. Nikoláj hozzálépett s kemény szájaszéle füttyre csűesörödött. Érdeklődve, dal­lamosan fütyült. S mert nem jött válasz a hangokra, s a madár gombostü.-:zcme álmosan hunyorgott, aggódva, szinte ta­golva fütyült... Aztán szájhar­monikát vett elő a zsebéből s madárfüttyöt utánzó, trillázó futamokat csalt ki belőle. Fá­radhatatlanul, újra és újra. Mint egy anva, aki tiizszer, százszor elismétel egy-egy szót, amig a gyermek utánamondja. Kint zúgtak a repülők, a bom­ba robbant. Ö felváltva fütyült és harmonikázott roppant fi­gyelmesen, egyre jobban előre­hajolva. mintha a madárka szív­verését Iesné. S végre a kanári piciny csőrén valami füttyhöz hasonló gyenge nesz motoszkált Az elkínzott torokból, melyet oly soká gyötört az erőszak lég­huzatja, kiröppentek a szabod ság kezdő futtyjei... Palotai Boris. jetunió példája is mindennél jobban igazolja, hogy a szo. cializmusban a tudósoknak messzemenő anyagi támogatást nyújtanak, hogy valóban a tu. dománynak éljenek. Mindenki előtt ismeretesek a szovjet tn. domány hatalmas, korszakaiko. tó eredményei, amelyek létre sem jöhettek volna a tudó-ok messzemenő anyagi támogatása nélkül. Természetesen Pártank kezdeményezése még csak a® első lépést jelenti a magyar tudományos élet felvirágoztatá­sában. Ismeretes, hogy a tn. doniányos Intézményeken, egye­temeken, a dolgozó kntotó és oktató személyzet és segéd-ze. mélyzet közül töbhezren része­sülnek lényeges fizetésemelés­ben- Az nj fizetési státus « mnnkát jutalmazza, teljesít­ménybére a tndomány harco­sainak. Az uj fizetésrendezés majdnem négyezer tudományáé munkást érint. Ha összehason­litjuk a mnlt rendszer és népi demokráciánk költségvetéséne* iaizt. a résziét, amelyet a tudomá­nyos élet, a tudomány munká. sainak díjazására fordit, akkor világosan láthatjnk, hogy nepi demokráciánk támogatása száz­szorosan felülmúlja az elrnnlt rendszernek a tndomány »fej­le«zté»éért As támogatásáért* hozott áldozatát. Természetes tudósainkra ez a jelentős támogatás fokozott felelősséget ró, fokozott mun­kával és felelősségérzettel kell szolgálniuk a haladást, a társa­dalom élenjáró, progresszív té­nyezői közé kell tartozniuk. Munkásságuknak, kutatásaiknak az nj társadalmi forma megte­remtését kell szolgálnia. Fele­lősséggel tartoznak tndősaink a dolgozó népnek, annak a nép­nek, amely áldozatot hozott ér. tük, ír.ert hiszen ma egy tialó* fizetése jővai több mint példán! egy szakmunkásé. A dolgozó nép áldozatot hoz a tudósokért, d« ugyanakkor elvárja tőlük, hogy munkásságukkal o* ő érdekeit képviseljék. Még csak négy évvel vigyünk a felszabadulás után s Tártnak javaslatára életbelépett fizetés, rendezés bizonyítja, hogy népi demokráciánk mihelyt gazdasA gl helyzete megengedte segít­ségére sietett a tudománynak, a tndomány harcosainak. For. dulőpontot jelent a magyar tn­domány történetében tudóra irti anyagi megsegítése. UJ távla­tokat nyit előttünk, a fejlődés, nek, az 'előrehaladásnak ma méf szinte felbecsülhetetlen perspek. tiváit. Bizonyítéka a tudósok fi­zetésrendezése annak a köveiké, zetes és szilárd kultúrpolitiká­nak, amelyet Pártunk ezen a IA fen la követ. Fokozott felelősségérzet, na­gyobb munkakedv, a nép érde­kelnek szem előtt tartása — « kell, hogy jellemezze tndősaitj* további mnnkáját. A dolgozí nép tudja, hogy a» áldozat ne® lesz hiábavaló." A magyar tudo­mányos élet kiválóságai pedig felismerik, hogy a dolgozó nép segítségével « közön nagy cél­ért. a szocializmus építésééi* fáradoznak Faragó Lenin-renddel tüntetlek kl a 30 éves Komszosal A Komázol kongresszusánál záróülésén felszólalt Svernik, • Szovjetunió legfelső tanácsa el. nökségének elnöke, akit a nagv gyűlés résztvevői viharos tapí. sál ünnepeltek. Svernik át nyúj­totta. a Komszomolnak a Lenin­rendet Ezzel a Komszomolt 9C éves jubileuma alkalmából ki­tüntették azokért a kiváló ér­demekért, amelyet a szovjet if­juság kommunista szellemben való nevelése terén szerzett A kongresszus résztvevői levelet intéztek Sztálinhoz, a ízovje* ifjuság nagy bwAttáhoa 4a nitőme3tereh»-

Next

/
Thumbnails
Contents