Délmagyarország, 1949. április (6. évfolyam, 76-99. szám)

1949-04-22 / 92. szám

ővia taőn belül... Kedden reggel teljes erővel megindult a Tiszahid és az ujszegedi vasútállomás közötti villamos-pálya épitése — A kutyafáját, de messze vannak... Megnyújthatnák gy kicsit ezeket a síneket... — mondta vasárnap este az íjszegedi villamos végállomásán az indulásra kész kocsi hátsó perronján egy makói nénike, miközben nagy, gyöngyö­ző verejtékcseppeket törölt le paprikavörös arcáról. Az egymás mellett szorongó, hatórási motorral érkező vidéki­ek, de szegediek is egyhangúan csatlakoztak a nénike óha­jához. — Csak minden kívánsága ilyen hamar teljesülne — felelt Váradi, az élmunkás kalauz. — Néhány rövid hét és az újszegedi állomáson várja majd ez a kocsi. Akkor vígan utazhat a Nagy állomásra, Rókusra, vagy Somogyi-telepre — s megrángatta a csengő szíját. — Hála a hároméves tervnek, az ősszel elkészült a híd, elkészült a villamos ide újszegedre. Most, alig pár hónapra rá, meghosszabbítjuk a vonalat egészen az újszegedi állomásig... • gondoltad, hogy villamosnak adod át a helyedet... Kedden TCggel az ünnepek elmultával munkáscsoportok lep­rák el a zsenge-zöld újszegedi Üget szélét. Á Városi Vizmü majd harminctagu csoportja a liget Népkert-utcai szegélyén megkezdte az akadályozó víz­vezeték csőhálózatának áthelye­zését. Hosszú futóárok húzódott a 1'eniC'Vári-kőruton délutánra. Egyes szakaszon a munkások ki sem látszottak az árokból, csak az árkokhói ütemesen kidobott föld mutatta, hogy lenn dolgoz­nak. Az nj vonal miatt köze] félkiloniéter vezetéket építenek Üt a legrövidebb időn belül. « A Népkert-utca és Temes­vári-kőrút találkozásán a Vá­rosi Kertészet munkásai ütöt­ték fel tanyájukat. A sínek itt nagy kanyart vesznek majd és a fák között haladnak el. A Kertészet munkásai a villa­mosvasút előzetes tervrajza zlapján eltávolították az út­ban lévő hatalmas törzseket. Kedd délutánra már több hat­van—nyolcvanéves tölgyfa dőlt ki a munkások avatott csapásai alatt. — Na, öreg — tekintett fel az egyik munkás a két ember­deréknyi tölgyfára —, te sem A Vízművek és a Városi Kertészet munkásaival' együtt a posta műszaki dolgozóinak egy csoportja is ^megszállta a terepet«. A Tanítóképző előtt elhúzódó telefonvezetéket át kell helyezniök a Temes­vári-kőrútra. — Csányi szaktárs, dobja ide a fogót — hangzott már kora reggel a póznák tetejé­ről. A szomszédos Védőnő­képző növendékei boldog öröm­mel nézték a fák árnyékában húzódó póznák tetején dolgo­zó napbarnította postásokra Lám, nemsokára az ÁVI előtt áll meg a villamos. « A Villamosvasút munkásai aem maradtak tétlenül. Papp csoportvezetővei as élen már megkezdték a Tőth-vendéglő előtti terep egyengetését, feltöt tteét. Készül ax alépítmény — ma­gyarázza Papp elvtárs a ta­iicsbáző, egyengető munkásokra mutatva. -- Barta elvtárs, a vállalatvezető reggel tette meg az első kapavágást, azóta már jókorát haladtunk- A pálya­mester szaktárs ai állomáson van, ahol a síneket rakják ki... A Magyar Dolgozók Pártja hoz­zásegített bennünket, hogy el­indulhassunk. Most rajtunk van a sor... Nem kell sokáig várni... A Villamosvasút dolgozói n legrövidebb időn belül átadják a vonalat Szegednek éu környé kének-.. 4z amerikai hiiUigymimsz­iéfium eiensége a demobráeja barátainak I'ániet, un npmu s» BBMHaHSBETSÍSlSSSSSBSKsg, Wallace bejelentette, hogy tiltakozott Acheson külügy­miniszternél, mert nem ad­tak beutazási vízumot Pierre Cot francia képviselőnek. Wallace nyilatkozatában ki­jelentette, hogy az amerikai külügyminisztérium kizárja a demokrácia barátait, míg annak ellenségeit melegein megöleli. Azt is mondotta, hogy Cot antifasiszta ma­gatartása nem tetszik ugyan­azoknak az embereknek, akik néhány rövid évvel Buchenwald után náci tábor­nokokkal és nagyiparosok­kal barátkoznak. Kötelességtudat |s lllüifé jellemzik Chtiter Ede angol bel­ügyminisztert. A brit birodalom börtöneiben a korbácsolás rend­sík megnyilvánulása az a rend­őrkordon, mely a londoni fasisz­ták tüntető nagygyűlésein védel­ki.ül fegyelmező szokása jellem- mezi a résztvevőket, nehogy egy zi ezt a kölelességtudást. Má-! elhamarkodott brit honpolgár, l ' r V h Vú - ' /ílwSjí ) w* % • -íjf -A S' ' % fT: • 1 ' <1: V'.jv, I '^wrmm '-'J&MÍ /KSts**'^^ • ^ • ff MSK i" kt Í. Í | Hitlerre emlékezve, valami kárt ! tehessen bennük. Chuter Ede te­j hát kitűnő belügyminiszter, egyébként bizonyára nem őt vé­i lasztotta volna Attlee mlnlszter­' elnök, a »munkáspárti« kor­mányfő, hogy a birodalom ural­nak ti tonságát védelmezze. A britek mindig büszkék voltak ra­gyogó humorérzékükre. Nos, az angol belügyminiszternél ebben sincs hiány. Amikor gondos vé­delme alatt az angol fasiszták, akik a háború alatt kissé csend­ben- voltak, újra bontogatni kezd­ték szárnyaikat. Chuter Ede nem volt hajlandó lecsapni rájuk. — »Ne tiltsuk be a mozgal­mat* — mondotta —, »legyen humorérzékünk.* A miniszter urat szórakoztatta a fasizmus. A miniszter uron a haláltáborok láttán ellenállhatatlan uevetőln­ger lett urró. A miniszter ur humorérzéke falrengető és fe­lülmúlhatatlan. Clmier Ede sze­ret nevetni és szereti a köteles­ségét. Ennek tulajdonítható, hogy Angliában jobb ügyhöz méltó buzgalommai tenyésztik a fasisztákat és korbáccsal, gumi­bottal és atombombával fenyege­tik az elnyomott gyarmati népek szabadságért küzdő millióit. Chutter Ede kötelesség tudóan megtiltotta az angol munkások­nak, hogy megünnepeljék má­jus 1-ét. Akkor majd az angol belügyminiszter meglátja a ti­lalom ellenére felvonuló artgol doloozók tízezreit. A béke ügye Miközben a dollárdiploma­ák, rádióhírmagyarázóik, a trösztsajtó publicistái, tábor­iokok és üzletemberek az Atlanti Paktum körül támasz­tott zenebonával arra tőre kedtek, hogy a fölidézett há. borús hisztériával megder­messzék a népeket és tehetet­lenségre kárhoztassák őket — egyre hatalmasabbá vált as egyszerű emberek milliói­nak békemozgalma. A fegy­vergyárosok, a halál kalmá­rai háború kirobbantására készülnek, a világ dolgozói a béke megvédelmezésére szer­vezkednek, béke-világkon­gresszusra ülnek össze. A Párizsban összeült kon­gresszus a békeszerető népek­nek, a haladás és a demokrá­cia minden őszinte, becsületes hívének válasza az imperailiz­rnus háborús terveire. Már az előkészületek is a háborús gyújtogatok elleni harc jegyé­ben történtek. A párizsi béke. világkongresszus már előké­szítő szakaszában is olyan hatalmas arányokat öltött, amire a múltban még nem volt példa. Az érádéig beérke­zett jelentések szerint 53 or­szág több mint 550 millió em­ber megbízásából küldi el kép­viselőit. Maguk a számok bi­zonyítják, hogy milyen lebír­hatatlan erőt képviselnek a békeszerető népek. Maguk a számok bizonyítják, hogy a béke erőit nem sikerült az úgynevezett vasfüggönyön túlra száműzni. Ma nuir napnál is világosabb, hoy nem az imperalistáknak sike­rült betörni a népi demokru ciák frontján, hanem a béke­front erői lépték át valameny. nyi ország földrajzi határát és ott vannak az imperialista tábor szívében, hatalmas aka­dályt képezve a monopóltöké­sek gyilkos terveinek meg­valósításában. Nemrégiben azt írtuk, hogy az Atlanti Szerződést a népek nem írták alá, ma már méltán elmondhatjuk: a dolgozó em­berek millióinak aláírása a párizsi békekongresszus hatá­rozatait szentesíti. Az egy­szerű emberek, akik a fasiszta pestis idején is bebizonyítot­ták, hogy állják' a harcot, amikor hazájukról és szabad. ságukról van szó, megtanul­ták, hogy kell harcolni a tá­madók ellen a békéért. A bé­kekongresszus odakiáltja az emberiségnek: >A háború megakadályozható, ha szerve­zetten és szenvedélyesen har­coltok a háborús uszítók ellen a tartós békéért!* Mi, a béke magyar harc. -at, a magunk részéről mindent elkövetünk, hogy a kongresz­szus határozatait végrehajt, suk, célkitűzéseit győzelemre segítsük. Népünk a Magytu Dolgozók Pártja vezetésével, ereje és igazsága tuda'áhm szilárdan áll őrt a béke felett. Hz idén már a liáfioruelottl kerékpárlerKielésnsk \m mint dupláját ériül? el S/jfl jn } i fermjmtftZrJl fw mm CHJf ITiniflff TTYTT? A dolgozók nagy többsége nem a munkahely közelében lakik, igy fizetésének jelentékeny részét közlekedésre kényte­len fordítani. Kerék páriparunk fejlesztésére ezen a helyzeten változtatunk. A kerékpár ugyanis a dolgozók legolcsóbb köz­lekedési eszköze és be megfelelő mennyiséget tud gyáripa­runk rendelkezésükre bocsátani, akkor nagy összegeket laka­lit meg számukra. Á háború előtt, 193S-ban kb. 73j000 dib. volt kerékpár­iparunk termelése• Éppen a fenti okok miatt már az etsö tervévre is ennél többet irányoztunk elő, <te még ezt ax elő­irányzatot is túlszárnyaltuk és 1024)00 darabot tudtunk a dol­gozók rendelkezésére bocsátani' Ezt a szép eredményt első­sorban racionalizálással értük ei. A WM-ben áttérték a fo­lyamatos gyártásra és láncszerűen folyik az a munka, me­lyet eddig a legkülönbözőbb helyeken egymástól távolesö mű­helyekben végeztek. A racionalizálással nemcsak « gyártást gyorsítottuk meg, hanem a setejtcsőkkentés terén is nagy eredményeket érlek el. Ez tette Cehetövé, hogy a kerékpár árát meglehetősen alacsonyan lehessen megállapítani és ezenkívül kedvező részletfizetési feltételehet biztosit hassanak s folgcr zóknáic Ma már olyan nagy Kerestet nyilvánul meg « kerék­pár ob iránt, hagy az első terv évt teljesítményt is alaposan M keltett emelni, 1919-ben 186.009 darabot, tehát több mint két­szer annyit gyártunk, mint a háború, előtt. Az Ötéves tervben felkészítiilnkj a dolgozók egyre fokozó­dó igényeinek kielégítésére ét kerékpártermelésünket éri ezer darabra emeljük'

Next

/
Thumbnails
Contents