Délmagyarország, 1949. február (6. évfolyam, 26-49. szám)

1949-02-04 / 29. szám

úeré elv tára átadta at első MDP íagkonyvehet Háromévi börtönre Hé téV „Okos" Papp Jánostv az uzsorás zákányi kulákot VI. evt. 29. szám. Ara 60 fillér Szeged, 1949 Február 4, Fentek Ujj véres háborútól várta a köztársaság megdöntését A hazaáruló összeesküvők kihallgatásával megkezdődött a nagy per főtárgyalása A legnagyobb nyilvánosság előtt csütörtökön reggel kezdő­dött meg Mindszenty József ÉS hazaáruló társai bűnügyének letárgyalása. A vád: a demo­kratikus államrend és a köz­társaság megdöntésére iránynló szervezkedés vezetésének bün­tette, folytatőIago=:»n elkövetett liütlenség, valamint ugyancsak folytatólagosan fizetési eszkö­zükkel elkövetelt bejelentés el­mulasztása és üzérkedés. A Markő-ntcal esküdtszéki teremben tehát nem a főpap til a vádlottak padján, hanem közönséges hazaáruló, aki na­gyonis revilági* célokat tartott maga előtt, amikor összejátszott a külföldi imperialistákkal és nzokka. a Habsburgokkal, akik négyszáz esztendőn keresztül c«ak nyomort, vért, pn#ztulá«t és kizsákmányolást hoztak a magyar sépre. Maga a vádirat, amelyet Mind­szenty az igazságügy miniszter­hez intézett levelében lénvegé­tien beismert és a nyilvános­ságra került okmányok kétség­telenül igazolják, iiogy miről van sző. A főtárgyaláson jelenlevő kül­földi birlaptndósitők, de az egész magyar nép előtt is vilá­gos, hogy "ez az eljárás semmi­képp oera hozható kapcsolatba nz egyház és az állam viszonyá­val, ir.ert hiszen közönséges bűncselekmények elkövetésének gorozatsiről van szó. Hiába rikácsolnak az impe­rialisták szócsövei üVnllásüldö­r.értőh, maga a katolikus püs­pöki kar, a protestáns és sza­badegyházak vezetői dekralál­ták azt a tényt, hogy Magyar­országon vallásszabadság van. De nincs szabadság azok szá­mára. akik visszaélnek a rájuk bízott egyházi funkciókkal és azt olyan bűnök elkövetőiére nkarják felhasználni, amelyek alkalmasak lennének a magyar nép eddigi összes eredményei­nek és törekvéseinek megsem­misítésére, Az ország dolgozói, akik a legnagyobb felháborodással ér­tesülte* Minoszenty és társai­nak aljas merényletéről a ma­gyar népi demokrácia köztársa­sága ellen, nvngodt figyelemmel kísérik a főtárgyalás menetét, mert tnoják, hogy a magyar nép birái igazságos Ítéletet fog­nak hozni Mindszenty és társai bünügyében. • A budapesti népbiróság hü. löntanácsa csütörtökön reggel 9 órakor kezdte meg Olti Vil­mos tanácselnök vezetésével Mindszenty József és hazaáruló bűntársai ügyének tárgyalását 'A főtárgynlási termét inár jó. kai a tárgyalás megkezdése előtt megtöltötték az érdeklődő hall­eatóság, valamint a bel- és külföldi sajtó képviselői. Fog­házőrök vezették a tárgyaló. terembe Mindszenty Józsefet és kat bűntársát. A vádlottak személyi adatai­nak felvételénél Mindszenty először rendkívül halkan kez­dett beszélni, úgyhogy az el­nök kérte, hogy érthetőbben, hangosabban válaszoljon. A személyi adatok felvétele során Eszterkázy Pál elmon­dotta, hogy vagyona oi 1948-as adóbe­vallása szerint hárommillió forint, nagyobbrészt bitbizo­mányi ingatlan. Ezenkivül ausztriai hitbizománya száz­ezer hold, bajorországi föld­birtoka 2200, hold. Értékpapírjairól nem tudott pontos felvilágosítást adni. A vádlottak közül csak Zafcar András érseki titkárnak van kirendelt védője, a többi hat­nak szabadon választott iigy. véd áll rendelkezésére. Bara­nyai Jusztinnak például dr. Móra Mihály szegedi egyetemi tanár. Ezután & tanácselnök feszült figyelem közben kezdte meg a vádirat ismertetését, Mindszenty József, Baranyai Jusztin egye­temi tanár, Eszterliázy Pál, Nagy Miklós, as Atcio Catholica titkára, Ispánki Béla lelkén és Tóth László volt újságíró oi­jas tevékenységét. fl vádirat Ismertetése utáK a tanácselnök felolvasta Mindszen­ti} Józsefnek az igazságüggml­rűszterhez intézett alábbi levelét: nlgazsúgügyminiszter url 'Arra kérem igazságügy miniszter urai, méltóztassék bejelentésemet, illetve kéréséinél tárgyalás alá venni. Hosszabb-rövidebb ideje nyilvánosan és ismételten az a kifogás hangxoH el ellenem, hogy az állam és az egyház kőzött a béke létre főt tét nehezítem és a fennálló dl!» lamrenddel szemben magatartásom ellenséges. Az előbbire nézve tény az„ hogy as előfelté­teleket valóban mindenkor kihangsúlyoztam. Most hozzá akarok járulni az általános helyzeti megenyhiiléshez. A küszöbön álló bírósági tárgyalás elölt önként beismerem, hogy az állami bün­tető törvénykönyv alapfán vád tárgyává telt cselekményeket lényegében elkövettem. a fövő­ben a magyar állam külső-belső ila veit mindenkor a-magvar köztársaság teljes szuverénilism alapján itélem meg. Eme elismerés és kijelentés alán személyemet illetően a tárgyalás Immár nem feltét' lenül látszik szükségesnek, ezért nem személyemre, hanem állásomra tekintettel kérem ügyem kiemelését a február 3-i tárgyalásból. 'Az ilyetén elhatározás mindennél, a legszerencsésebben megalkotott birái ítéletnél is inkább könnyebbítené a kibontakozást, 35 napi állandó töprengés után ugyanekkor kijelentem én is, hogy egyrészt egyéb okokon kivül részemről is, fentebb jelzett magatartásomból is késheteit a megbékélés, más­részt az igazi béke létesítéséi az állam és at egyház kőzött mindaddig időszerűnek látom, amig az létre nem jön. Ennek az egyház tanai és törvényei szellemében való megvalósítási­ban magam is résztvennék, ha épp a béke terén nem merült volna fel nchezményezés elle­nem. De, hogy még csata a felenlétem sem tűnhessen fel a béke akadályaként és hogy at Ilyen­kor jelentkező tárgyi akadályok elhárítására legyen fordítható minden erö, ezennel magamtót, minden kényszer nélkül készségemet nyilvánítom, hogy hivatalom gyakorlásától egy időre visszavonulok. Ha a püspöki kar bölcsessége a maga egyetemében ugy látja jónak, hogy a békét megköti, egyáltalában nem állok útjába. 'A kérdés rendezésében a végső szót kimondó apos­toli szentszéknél sem ellenzem a béke ügyének komolyrafordulását. Ezt a bejelentést abban a tudatban teszem, hogy az Igazi békeállapot államnak, egyháznak csak javára válhatík, nél­küle az ország életét az egyenellenkedés is sorvadás fenyegeti. Fogadja igazságügy miniszter ur őszinte tiszteletemet. 1949 január. 29. Mindszenty József bíboros érsek. flz elnöknek arra a kérdésére, hogg ő irta-e a levelet és fenn­tartja-e az abban foglaltakat, Mindszenty Igennel válaszolt. fl népflgyész ellenezte Mind­szenty József- ügyének a főtár­gyalás anyagából való kieme­lését, mert arra nincs jogi alap. Mindszenty védője viszont az ügy kiemelését kérte, fl népbiró­ság rövid tanácskozás után elutasította Mindszentynek és védőiének azt a kérését, hogy az elsőrendű vádlott ügyének tárgyalását a főtárgy adásból kiemeljék. flz elnök ezután szünetet ren­delt el. . Szünet után a különtanács dr. Baranyai Jusztin kihallgatását kezdte meg. flz elnök kérdései­re kijelentelte, hogy nem érzi magát bűnösnek, majd elmon­dotta, hogy politikai pártnak nem volt tagja, de mindig részt vett " " yítlmisfa mozgalmak­ban és barátságot tartott fenn a legitimista szervezetekkel, fl felszabadulás után a legitimista szervezetek közül elsőként a Nemzeti Összetartás Társaskört hivták életre, d« 1946-ban ezt is feloszlatták, mert a köztársa­ság létrejöttével működése tör­vényellenessé vált. fl feloszlatás lénye azonban nem jelentette a legitimista gondolat feladását is. Mindszentyröl még mint zala­egerszegi plébánosról tudta, hogy lelkes hivo ^legitimizmusnak. 1945 áprilisában Mindszentvvel mint veszprémi püspökkel "egy keresztény demokrata párt ala­pításáról tárgyaltak. A pártala­pi fásról közt® ás Mindszenty között később is szó került, amikor Mindszenty m&r eszter­gomi érsek volt. A legitimista gondolat megvalósításáról is több alkalommal tárgyalt a prí­másat!.. As ő álláspontja az volt, hogy ebből a célból nem kell külön pártot szervezni. A Cpekoniob lakásán 19% tava­szán történt összejövetelen a vádlott szerint arról volt szó, hogy személyek szerint szétoszt, ják az országrészeket és minisz­tériumokat és as ott dolgozó legitimistákkal, valamint egyéb, részükre megbízható elemekkel tartják a kapcsolatot. Ennek a kapcsolatnak nem információs anyag gyűjtése volt a célja, hanem csak a barátság ápolása. A „kormány" A továbbiakban előadta, hogy 1917 tavaszán tervezetet készí­tett a mai világhelyzetből való kibontakozásra. A kibontakozás egyik lehe­tőségének a háborút tekin­tette. A háborús bonyodalmak bekö­vetkezése esetére készült a kor­mánylista is. A elnök kérdésére kijelen­tette: Józan ésszel nem képzel­hető el, hogy Habsburg Ottó külső segítség nélkül királlyá koronáztathassa magát. Arim a kérdésre, helyesnek tartja-e, hogy uiagnsrangu egy. bún személyek háborúra ké­szülnek, halkan nemmel vála­szolt. Ezután az ^nök ismertette Baranyainak azt az elaborátu mát, amelyben azt írja, hogy a szovjet hadseregnek Magyar, országról való kivonulása után Mindszentynek mint királyi helytartónak kell átvennie ideig­lenesen az államfői hatalmat addig, amig a király hazaté­rése lehetővé válik. Baranyai az erre vonatkozó kiáltvány elő­készitése érdekében még arra ia gondolt, hogy megfelelő mennyiségű papiros álljon rak­táron." Baranyai a tervezetről készült fotókópián levő írást a sajátjának ismerte cl. Az elaborátumot a tanácselnök ez­után felolvastatta. A Earanvai által összeállított kormánylista igy festett: Miniszterelnök: Ra*­say Károly, kereskedelmi mi­niszter Bever Károly, igazság ­ügyminiszter Moór Gyula, kul­tuszminiszter Molnár Kálmán, földmüvetésŰCTi miniszter Ko­vács Ferenc, közellátásügyi mi­niszter Kovács István, iparügyi miniszter Valcntiny, népjóléti miniszter Keresztúri, külügy­miniszter Apor Gábor, pénz­ügyminiszter* Baranyai Lipót. A tervezetet — mondotta mostani vallomásában Baranyai — megbeszélték Baranyai Li­póttal "és 1111 mann Györggyel és megbeszélték azt is, hogy az amerikaiak győzelme után Mindszentynek ideiglenes ál­Iamfővé való kínevezése érde­kébon as Egyesült Államokhoz kell fordulnia. Az elnök ezután a szent bo­rona hazaszállításának megaka­dályozása érdekében kifejtett működésére vonatkozóan tett fel­kérdéseket. Az elnöknek arra a kérdé­séra, kidolgozott-* egy elabo­rátumot a korona hazahozata­lának megakadályozására, Ba­ranyai igennel válaszolt. Azt irta ebben, hogy a magyar szent korona egyházi szent tárgy, az egyháznak jogos igé­nye tehát, 'hogy as egyházi tárgyként kezeltessék. Az ame­rikaiak valamilyen egvházi szent helyen, esetleg Rómában he­lyezzék el. As elnöknek arra a, kérdé­séra, miért nem javasolta vala­melyik magyarországi szent he­lyen való elhelyezést, Baranyai nem tudott kielégítő választ adni, majd elmondotta, hogy az amerikaiakhoz intézendő me­morandumot rajta kivül Bara­nyai Lipót és Úllmann György írták volna alá. Az egyik népbirónak arra • kérdésére, mit értett 1947-ben irott egyik levelében azon, hogv •nagyon sötéten* látja az ország helyzetét, Baranyai igy vála­szolt: A pusztulásokra gondol­tam, amelyek nz országot 194®-

Next

/
Thumbnails
Contents