Délmagyarország, 1949. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1949-01-15 / 12. szám

gzotnhat, 1949 Január 15". DELM-IUÍ AROIUSZAG rsíágunk gazdasága, ipk­^ ra az elmúlt esztendők­ben hatalmasan fejlődött. Mun­kásosztályunk és parasztsá­gunk érzi ezt a fejlődést A dolgozók széles tömegei saját háztartásukban, életkörülmé­nyeikben látják azt a nagy vál­tozást, amely hazánkban arány­lag rövid idő alatt a dolgozók életében végbement. Erről a nagyarányú gazdasá­gi fejlődésről győződhetünk meg, ha megnézzük a termelési eredményekel iparunk és mező­gazdaságiink majdnem minden területén. Az 194S-as második terv-év utolsó hónapjaiban meg­közelítettük a béke esztendő termelési eredményeit. Az ipar számos területén nem egyesei­ben tul is hatadtuk a felszaba­dulás előtti teljesítményeket, mint pk a bányászaiban, a ne­hézipar számos területén, a vil­lamosenergia termelésben, és könnyűipar egyes ágaiban. A magyar gazdasági élet, a magyar ipar ilyen nagyarányú fejlődéséi elsősorban annak kö­szönhetjük, hogy kivettük az ipar és a pén Tigyí gazdálkodás döntő többségét a kizsákmányo­ló kapitalisták, a bankárok ke­zéből. A statisztikai adatok szerint iparunk 82 százaléka többé nem kapitalista, hanem szocia­lista. a::az társadalmasított szek­tornak számit. A Tervhivatal legutóbbi jelenlésében külön aláhúzza annak a ténynek fon­tosságát. hogy munkásaink döntő többsége az Ipar társa­dalmasított szektorában dolgo­suk és ezek száma 312881 vagyis a magyar iparban dol­füozók 81.7 százaléka. A ma­gáninlajdonbmj lévő inari üze­me! ben pedig 69.575 dolgozó van. vagyis az ipáiban foglal­tn/'alolt munkások 18.3 száza­léka. Ezek n számok nemcsak azt mutálják, hogy százaléksze­rüen hogyan ál'unlr a gyáripar­bon a tulajdonjoggal, hanem ezek a -számok egyben mutat­ják munkásosztályunknak, de­aio' ráciánknak halalmas erősö­dését. mutatják a dolgozók ve­zetőrrejét, imv n gazdasági, min! a politikai éleiben. Dc tnu'abák azt is, hogy tervszerű gazdálkodásunk az elmúlt esz­tendők során mindenki előtt fcé" elfoghatóan bebizonyította fölénvét a kanitatistg gazdálko­dással szemben. fiu'sgar demokráciának ilyen nagyarányú gaz­dasági megerősödését, fejlődé­tét az iparban azért értük el, mer! munkásosztályunk min­den erejét mefeszitve dolgo­zik. érzi megnövekedett hátai­mé' és tudja azt, hogy az üze­me.!:, gyárak, amelyek a dolgo­zók millióinak verejtékén épül­lek fel. visszakerültek jogos tn­lajdoaosaik kezébe, a nép ke­zébe, a dolgozók államának tu­lajdonába, és most így szolgál­ják az újjáépítést, a felemelke­dést, a szor'aüzmus épüését, o. dolgozók ügyét. A magyar demokrácia ezt a nrinyaránvu fejlődést, amelyet eléri, elsősorban annak kösz.ön­heti, hogy a munkásosztály nagy forradalmi pártja vezeté­kével következetesen harcolt a reakció minden fajtája ellen, pzért értük el ezeket az ered­ményeket. mert Pártunk szoro­san összeforrva a tömegekkel, olyan ha'almas erőtartalékokat hozott felszínre a munkásosz­tály kezdeményezése által, mely lehetővé tette, hogy tervszerűen gazdálkodjunk és egész politi­kánkat a marxizmus-leninizmus elvi és gyakorlati alkalmazásá­val folytassuk. Az elért eredményeket mun­kásosztályunk harc közben va­'Vitotta meg. Harcban álllunk e lökéseid:cl, a B/abotálókkal, és a muakásosztály feielőssige idegen hatalmak ügynökeivel, a munkásegység ellenségeivel, a reakció és a régi rend összes hiveivel, vagyis dolgoztunk ás harcoltunk az elmúlt eszten­dők során és ma már nyugod­tan mondhatjuk, hogy megte­remtettük ngy a politikai, mint a gazdasági előfeltételeit a szo­cializmus építésének. Szétver­tük a reakciós és népellencs erők uj részét. Azonban még nem mondhatjuk, hogy teljesen végeztünk velük, továbbra is szükség van a munkásosztály éberségére, éppen most, amikor a legravaszabb, legtapasz­taltabb ellenséggel, az egyházi reakcióval vívjuk harcunkat. gazdasági és polílikaiered­** ményeink között a legje­len'.ősebb atz a fejlődés, amelyet dolgozó népünk életszínvonalá­nak emelése terén értünk eL Itt lul teljesilellük az előirányzatot és az 1938-as életszinvonalat minlegy 15—20 százalékkal tul is haladtuk. Vagyis nyugodtan mondhatjuk, hogy alapjában megváltoztak a viszonyok, poli­tikailag és gazdaságilag és a 49-es esztendőre kitűzött fel­adatainkat egész más viszonyok közölt, jobb' feltételek közölt fogjuk megvalósítani. Ez termé­szetesen megkönnyíti a mun­kánkat ahhoz, hogy most to­vábbmentünk egv lépéssel a szocializmus építése terén. Megváltoztak a termelési viszo­szonvok Is, amelyek a szocia­lizmus építéséhez elengedhetet­lenül szükségesek. Tervszerűen termelünk, kitűzött feladattak elérésére tőkét, munkaerőt, nversnnyagot előre átgondol! számitások alapján használjuk fel, ami lehelővé teszi, hogy üzemeinkben és gyárainkban átszervezzük a munkát és a régebben anarchikusán termelő kapitalista územbőü átgondolt térvek alapján dolgozó szocia­lista üzemeket hozzunk létre. Iparunk átszervezése megvál­loztatta azokat a felté­teleket, amelyek között mun­kásosztályunk dolgozik. Meg­változtak a munka körülmé­nye', de megváltoztak munká­saink is. Az uj termelési viszonyok, az uj politikai és gazdasági viszo­nyok nagy változást idéztek elő munkásosztályunk magatartá­sában, felfogásában, a terme­léshez va'ó viszonvában. Az ál­lamosított üzemekben, gyárak­ban, vállalatokban a munkás­osztály a termelőeszközök bir­tokosa lett. Ez azt jelenti, hogy másképen gazdálkodik a terme­lőeszközökkel, más a felfogása a gépről, az üzemről, mini a kapitalista világban. Amilyen mértékben erősödött munkás­osztályunk a hatalomban, olyan mértékben nőtt a munkásosz­tály felelőssége, de nőtt az egyes munkások felelőssége is. Ép­pen ezért a munka nálunk töb­bé nem magánügy, hanem a szocializmus építésének azü gye. Mindannyiunk közös ügye. A munkához való uj viszonynak ez. a felismerése indította el az országos munkaverseriveket, ez a felismerés hatja át élmunká­IRFC: APRÓ ANTAL sainkat, munkabrfgádjainkat, amikor minden erejüket megfe­szítve dolgoznak, hogy több és jobb munkával árubőséget hoz­zanak létre, hogy ezáltal egész dolgozó népünk további fel­emelkedését erősítsék. JS munkához való uj vi­szony felismerése hatja át tervezőinket, mérnökeinket, az ujitók ezreit, amikor minden tudásukkal azon dolgoznak, hogy minél jobb gépeket, mun­kaeszközöket, uj nyersanyago­kat, iparunkban eddig ismeret­len újításokat vezessenek be. A megváltozott viszonyokra talán a legjellemzőbb, hogy a dolgo­zók ezrei és tízezrei azon mun­kálkodnak, hogyan lehel a nyersanyaggal takarékoskodni, hogyan lehet az. önköltséget csökkenteni, hogyan lehet a ter­melést fejleszteni. A dolgozók­nak a munkához való uj viszo­nyt, a termelés fejlesztésére való tudatos törekvését, a mun­kaversenvek teljes egészében kimutatták. Az üzemek százaiban a mun­ka jobb megszervezése emelte a termelékenységet, az újítók és feltalálók sok tiz millióval csök­kentették a kiadásokat. Javult a nyersanyaggal való ellátás, a gépek jobb kihasználása. Az üzemek profilozása pedig ujabb és ujabb tartalékokat hozott elő. Joggal mondhatjuk, hogy egész iparunk nagy változáson ment át az elmúlt esztendőben, technikailag komoly fejlődés ál­lott be és a nagyarányú válto­zás dacára, amely a termelés mtnden területén kimutatható, nem változtak a normák, nem változtak a normaalapok. Az uj gépek beállításakor uj munka­módszerek bevezetésé vei, raci­onalizálások végrehajtásánál, az üzemek vezetői nem vettek irányt arra, hogy a technikai és munkaszervezési módszerek bevezetésével arányosan változ­tassák meg az elavult, túlhala­dott normákat. A normák álta­lános lazulását maguk a dolgo­zók látják és tudják azt, hogy a laza normák fenntartása aka­dályává váük a termelés továb­bi fejlesztésének, ha a laza nor­mák továbbra is érvényben maradnak, nem tudjuk végre­hajtani azt a célkitűzésűnket, hogy többet, jobbat, olcsóbban termeljünk, hogy ezáltal dol­gozó népünk életszínvonalát to­vább fejlesszük. SA z üzemek munkásai érzik azt a nagy történelmi fe­lelősséget, amely a szocializmus építésénél reáiuk vár. Rákosi elvtárs rámutatott erre a fele­lősségre az MDP Központi Ve­zetőségi ülésén. A munkások niegértelték Rákosi elvtárs fi­gyelmeztetését, utmutatását Száz számra tettek a munkások javaslatot normájuk fe'ü!&-s?á­lására és arra vonatkozóan, hogy állapítsák meg ü szabatos normákat. A szakszervezetek együtt az ipar vezetőivel figye­lembevették ezeket a javaslato­kat az 1919-es gazdasági esz­tendőre szóló kollektív szerző­dés elkészítésénél. Az uj kol­A Szakmaköri Bizottság január 15-én, szombaton délután ö órai kezdeitel tartja meg természetliulományi szabadegyete­mének első előadását, amelyen dr. Kalmár László egyetemi tanár fl v'ián keletkezése és a Isid tSriéisefe cím in cl tart előadást a szakszer vezell székház nagytermében. Vendégeket sziveson látunk, fűtött terem. lalja mindazokat a rendszabá­lyokat, amelyeket a dolgozók széleskörű bevonásával megkell legyünk a szabatos normák meg­állapításáért. Az uj kollektív szerződés a nemzetgazdaság termelő erőinek tervszerű fejlesztéséért, a dol­gozók anyagi és kulturális Jólé­tének fokozásáért, a hároméves államgazdasági terv két és fél év alatti végrehajtásáért elha­tározták együtt az Ipari kor­mányzattal a normák általános felülvizsgálását és újra való megállapítását A kollektív" szerződés nyilvá­nosságra való hozatala óta az üzemekben, gyárakban legvita­tato;tabb kérdés a normák ren­dezésének kérdése. A Szabad Nép és a Népszava naponta közli azoknak a munkabrigá­doknak kérelmeit, javaslatait, amelyek normájuk újból való megállapítását határozták cl A dolgozók tudják, hogy igaza volt Rákosi elvtársnak, amikor azt mondotta, hogy a normák — még a legpontosabban megálla­pítottak is — a fejlődéssel vál­toznak, minden ujitás, minden uj gép beállításával, vagy uj gyári ási rendszer bevezetésével együtt fejlődik a norma is. magyar iparban az el­múlt esztendők során sok százmillió befektetésével uj gé­peket ál!itopunk be, uj műsza­ki eljárásokat vezettünk be, a régi gépeken számos ujitást, átépítést hajtottunk végre és m'n lezck együttvéve jelentős mértékben javították technikai felkészű'tségünk, gépi berende­zésetek termelési kapacitását Ha összehasonlítjuk a felsza­badulás előtti 1838-as termelési eredménveket az 1948-as terme­lési eredményekkel, akkor azt látjuk, hogy az egy főre eső termelékenység a szocializmus építésének idején még alatta van a kapitalista világban elért tel­jesümenyeknek és ezen változ­tatni kell. Nem nyugodhatunk bele abba, hogy munkásosztá­lyunk, amikor saját magának épit országot, kevesebbet ter­meljen, mint amikor a kizsák­mányoíóknak, az elnyomóknak, a kapitalistáknak dolgozott. A laza normák mindenütt azt mu­tatják, hogy a termelési költsé­gek igen magasak. Ezeket le kell szállítani, nekünk olcsóbban kell, hogy termeljünk, mint ahogy a kapitalista rendszer termelt. Ma már látjuk, hogy a nor­mák lazulása akadályává válik a termelés további fejlesztésé­nek és krszélesitésénelc. A több, jobb és olcsóbb áru előállításá­nak. A la/a normák akadályává leltek a dolgozók életszínvonal emelésének. Akadályozzák an­nak a tervünknek keresztülvite­lét, hogy a termelés fejlesztésé­vel arányosan fokozzuk a jólé­tet, javítsuk a dolgozókról való szociális és kulturális gondos­kodást. Jelentős számban van­nak olyan munkások, dolgozók, akik kihasználva az üzemvezetés gyengeségét, fondorlatos csalá­sokkal, félrevezetésekkel lazítják normájukat, 180—200, vagy en­nél több százalékot mutatnak ki. Minden becsületes dolgozó tudja, hogy rendes munkával, szabatos normák mellett ilyen termelési s.áza'ékot elérni szin­te lehetetlen. Az üzemek dolgo­zóinak, a szakszervezeteknek, az Üzemi Bizottságoknál:, de nem utolsó sorban a vállalat felelős vezetőjének meg kell akadályoz­toia a norma lazításokat, a csa­lektiv szerződés magában fog­Iá sokat. A tudatos oormftlazitók jogtalan többietkereselhez jut­nak a becsületes dolgozók ro­vására anélkül, hogy azért eL lenszolgáltatási adnának az or­szágnak. A normalazitók llletőit­telen hasznot vágnak zsebre a nemzeti jövedelemből az egész dolgozó nép rovására anélkül, hogy több árut, több szükségleti cikket termelnének. fl szakszervezetek AUáspont­ja a normák megállapí­tásával kapcsolatban az, hogy törekedni kell a tudományos, a szabatos normák megállapítá­sára, meri ez fele! meg legjob­ban a termelés érdeketeek, a dolgozók ügyének. »A szabató* norma nagy szabályozó erő, amely a termelésben a munká­sok széles tömegeit a munkás­osztály élenjáró elemel körül csoportosítva szervezi mcg«, — moudja Sztálin elvtárs. Az uj kollektív szerződéi a normák rendezésére vonatkozó passzusában meghalározza azo­kat az időpontokat, amelyekben az elért átlagos teljesítmények figyelembevételével kell az uj normaalapokat megállapítani. Az üzemek öntudatos dolgo­zói már hónapokkal ezelőtt fi­gyelme/letlék a vezeíőket a normalazitásokban rcilő veszé­lyekre. Számos javaslatot tettek a normák észszerű rendezésére. Számos üzemben meg ts történt a tudománvos normál: megálla­pítása, bevezetése. A tudomá­nyos normák bevezetéséhez az üzemekben hosszabb idö kell, erre még nem vagyunk kellően felkészülve, ezért a kol'ektiv szerződésekben meghatározott rendezést tartjuk az adott vi­szonyok között a legcélszerűbb­nek. A normák felülvizsgálatát a kollektív keretszerződés alá­írása után,.január 17-én kezdik meg az erre a célra kijelölt bi­zottságok a 80 legnagyobb üzemben Mtedert eyycs normát felül kell vizsgálni és a tényle­ges teljes'tménvnek megfelelő norma alapot ki kell alakítani M z üzemek dolgozóinak fcL adata, hogy elősegítsék a bizottságok munkáját, hogy a normák felülvizsgálása és meg­állapítása után teljes erővel hozzá fogiunk munkásosztá­lyunk előtt álló nagy föladatok megvalósításához, hazánkban a szocializmus gyorsütemű építé­séhez. A normák rendezéséhez, új­ból való megállapításához nagy segítség az az öntudatos kezde­ményerés, amely az üzemekben megindult. Az utóbbi napokban többszáz azoknak a dolgozók­jnak! a száma, akik az üzemveze­tőségeknél, szakszervezeteknél kérték normájuk felülvizsgálá­sát Ezek a dolgozók utat mu­tatnak a többi munkásoknak éa különös jelentősé.55gel bir az a körülmény, hogy ezek a kezde­ményezések elsősorban a nagy­üzemekben vannak. A Ganz Hajógyárban, a csepeli WM­ben, a Standard gyárban, a Hoffnerr és Schrantz kovács­mühelyébcn, a szegedi Kender­Len és Jutagyárban, a M. acél­ban, a Láng-gyárban, a Textil­ipari és végyiipari üzemek egész sorában, az építőipar és a faipar egyes üzemeiben Ezek­(ben a gyárakban a munkabrigá­dok állnak az élen a normák rendezéséért folytatott harcban. A szakszervezetek helyeslik és támogatják a dolgozóknak ezt az öntudatos kezdeményezését, a normák felülvizsgálását. Az uj kollektív szerződés január 15-ével lép életbe. Ez a szerző­dés a magyar munkásosztály, a magyar demokrácia szocia­lizmust építő erejének ujabb bizonyítéka.

Next

/
Thumbnails
Contents