Délmagyarország, 1949. január (6. évfolyam, 1-25. szám)
1949-01-12 / 9. szám
tezerda, 1949 január 12. :Wd ü "-WAim- .MBJWa TIKEM ACÍTA itOHS/.AO a szeged" dolgozók érdeklődésének középpontiában Néhány nappal ezelőtt hozta nyilvánosságra a Szakszervezetek Országos Tanácsának Elnöksége az uj kollektív szersödést, amelyet a dolgozók mo stmár nem a nagytőkésekkel, a GyOSz uraival, hanem magával a magyar állammal, a dol• go ók államával kötöllek meg. Az uj kollektív keretszerződés a do1 ozők jogait és kötelességeit egyaránt összefoglalja, de e mellett részletesen foglalkozik az uj szabatos normák megállapításával, problémájával is. A keretszerződésben as ország gazdája, a magyar munkásosztály kötelezettségeket vállalt magára. Vállalta, hogy az orszá y egész népe számára biztosítja az életszínvonal állandó emelkedését, biztosítja további gyarapoiiásunkat, termelésünk nöoe kedését, a beruházások segítségével pedig iparunk és mezőgaz dóságunk további fejlődését. A termelékenységei Johozzáh az aj normák A szegedi szakszervezeti székházban már javában folyik sz uj kollektív keretszerződés bevezetésének nagy munkája. Hatvani Jenő elvtárs, a szakmaközi bizottság termelési titkára a következüket mondja az uj kollektív szerződésről: — Igen na©' fejlődést jelent, hogy az uj kollektív szerzői iésre vonatkozóan meghallgatják maguknak a .munkásoknak a véleményét is. Két fő szempont áll a kollektív szerződés középpontjában. Az egyik a munka versenyek sikeres továbbvitelének szempontja, a másik pedig — amely ezzel öszszeíügg — a szociális szempont A teljesítménybér bevezetése nemcsak a versenyszellemet növeli majd. hanem a jobb kereseti tehetőségeket is biztosítja. A szegcdi Konservgyárban például, ahol eddig a norma engedélyezése csak hónapok múlva jött meg, különösen megmutatkozik majd az uj szerződés eredményessége. — A termelékenység yiszxzaesését sikerült megakadályozni azzal is — folytatta Hatvani elvtárs —, hogy például a szabadságoló sokát egész évre osztjuk el. A termelékenység növelése a legfontosabb része a szerződésnek, mert amint ismeretes, a termelékenység nem nőtt elvan arányban a felszabadulás óta, mint általában az életszínvonal. A kettőt terpesze lesen nem választhatjuk külön, mert* a termelékenység növelésével az életszínvonal is tovább növeke«' k és közelebb jutunk a szocializmus megvalősitásáh.'Z. A szegedi üzemek dolgozói ír- hasonlóképpen vélekednek az uj kollektív szerződésről. Az ujszegedi Gőzfürész és Ládagyár versenyirodájában Szalontai István eívlárs, MDP titkár ismerteti az üzem munkásságának a véleményét erről a kérdésről. — Nálunk tisztában van mindenki a normaszükilés fontosságával. Már a mult évben 105—105 százalékra teljesítette minden dolgozónk az eddigi normákat, úgyhogy azokat nyugodtan tekinthetjük elavultnak. Ezt a hilleljesitést az újítások, az üzem technikai fejlődése tette lehetővé. Normaszükitéskor tehát a becsületesen dolgozó munkások számára az uj normák nem jelentenek több munkát, hanem népi demokráciánk lelkiismeretes támogatását, a szocializmus építését. Szlupka Gyula elvtárs, a Gőzfürész-telép munkása mindenben igazat ad a pártlilkárnak. — Egyetlen munkásnak sincs ellenvetése az uj keretszerződéssel szemben, mert mindnyájan tudjuk, hogy ezt a szerződést már a mi sorainkból kikerült elvtársak kötötték meg .az állammal. Tisztán látunk! a normaszükilés kérdésében is és vállaljuk az erőteljesebb munkát, mert tudjuk, hogy ez a szocializmushoz és a mi életszinvonalunk további emelkedéséhez vezet Nagyon örülünk a 48 órás munkahét, a munkaidő rendszabályozásának. a havifizetésre való fokozatos áttérésnek, a fizetéses szabadságok és az üdültetési akciók megszervezésének is. A szegedi Kenderfonógyárból a munkások hazafelé menet csoportokba verődve tárgyalják az uj kollektív szerződést. Nagy Lajosné példákat hoz fel az uj normák időszerű kérdéseiről. — Nemrég még elképzelhetetlen lett volna, hogy a dolgozók helyeseljék a normák váltakozását. Ma már más a helyzet. Megváltozott a munkásosztály termeléshez való viszonya, a munkamódszer az újítások révén állandóan fejlődik. A meglazult normákat tehát ujakkal kell helyettesíteni. Életszinvonalunkat csak a termelés fokozásával ludjuk megtartaui. Bármelyik üzembe me gyünk mindenütt hasonló véleményekkel találkozunk a dolgozók között. A Délmagyarországi Cipőgyárban Pusztai Andor elvtárs, az üzemi bizottság plnöke igy vélekedik: — Sokat beszélgettünk már nz uj kollektív szerződésről és igen nagy fejlődést látunk benne. A mi üzemünkben egyöntetűen az a vélemény, liogy be kell hoznunk az lt)38-as termelékenvséget minden munkásnak, Ugyanannyi munkaerővel kell elérni azt a termelékenységi fokot. Ehhez a munkához azonban igen lelkesít ően segítenek hozzá azok a szociális intézkedések, amelyeket az uj kollektív szerződés magában foglal. A nyaraltaiás széles körben való megszervezése, a tanoncok kötelező szabadságolása, a várandós anyák szabadságidejének biztosítása, a napi 8 órás munkaidő bevezetése mind, mind ösztönzőleg hat és mulatja, hogy a dolgozók állama valóban gondoskodik a munkásairól. Az üzem kikészitő részétien, az utántlsztitóknál ugyanerről beszél Császár András elvtárs. — Bizony sok helyen taE asztaltuk — mondja ogy meglazult a norma és az egyik munkás nagyon kivette a munkából a részét, a másik pedig annál kevésbbé. AT egyik a másik rovására jutott igy többletkeresethez. Nagyon éreztük hát szükségességét az uj kollektív szerződésnek és amint átlanulmányoztuk, meg is vagyunk vele elégedve. Hisszük, hogy a gyakorlatban éppen ugy beválik, mint ahogyan áttanulmányozása után valamennyien gondoltuk. A szegedi üzemek munkásainak véleménye biztatóan hangzik, bizonyltja, hogy . az uj kollektív " szerződés megteremtése fontos állomása a szocializmusért folytatott harcunknak. Igazságosabb lett a fogyasztási javak eloszlása A dolgozók életerin vonalának alakulására a lakosság rcn. dclltcrésére állá fogyasztási javakból le lehet következtetni, A nemzeti Jövedelem egy részét a kOzflletek kiadásaira, nem. zetközi kötelezettségeink teljesítésére, Iterukázá3okra stb. for. ditjuk, a fennmaradó rész szolgiál a belföldi fogyasztásra. 1038ban a közületi kiadások és a beruházások 2.8Ö0, illetve 1.205 milliót tettek td, a 21.023 milliós nemzeti jövedelemből, igv valamivel több, mint 16 milliárd jutott belföldi fogyasztásra. A háborns pusztítások alaposan megtépázták nemzeti jövedelmünket, ami 1946—47-ben alig haladta meg a 13.5 milliárdot. Ebből a közületek dologi kiadásaira 910 milliót, nemzetközi kötelezettségeink teljesítésére 1.436 milliót, beruházásokra 540 milliót fordítottunk. Belföldi fogyasztásra 10.689 millió maradt. Az első tervév hatalmas fellendülést hozott. Nemcsak ax előző évi eredményeket Szárnyaltuk tnl, hanem az előirányzatot Is. A belföldi fogyasztásra 'az előirányzott 13.205 millió forint helyett 13.93Í millió forint jutott. A közületi kiadásokat sikertilt aa előirányzatnál kevesebbre fogni. 1.750 raiiltő helyett csak 1655 milliót fordítottunk erre a célra. A nemzetközi kötelezettségek teljesítésében nagy könnyebbséget jelen, tett a Szovjetunió jóvátételi engedménye, ami által több mint 2C0 millió forinttal fizettünk ki erre a' célra kevesebbet, mint az elmúlt esztendőben. A beruházások vonalán is túlteljesítettük az előirányzatot és 1,796 millió forint helyett 1.987 millió forintot ruháztunk bo. A belföldi fogyasztásra rendelkezésre álló javak értéke 85.5 százaléka az 1938. évi mennyiségnek, de több mint 30 százalékkal magasabb az előző évinél és közel 6 százalékkal több mint az előirányzat. Számításba kell venni azt ís, hogy ma sokkal igazságosabb a javak elosztása, mint a háború clStí. 1938-ban a lakosságnak 0.7 százaléka zsebelte be a nemzeti jövedelemnek 20 százalékát. Afelsznbadnlás után a földbirto. kos réteg, az államosítások után a gyárosok túlnyomó részének a kikapcsolásával megváltozott az elosztás. A kizsákmányoló réteg jóval kevesebbel kénytelen megelégedni, a dolgozóknak igy természetesen több jut. A javak igazságosabb elosztása folytán vált tehát lehetségessé, hogy ugyanakkor, amikor a rendelkezésre álló fogyasztási javak mennyisége, még 13—14 százalékbal elmarad a háborn előttitől, a dolgozók életszínvonala, elérhette, sőt meg is haladta az 1938-ast. XIV. Deákné a szerkesztőségben (A Kisnéít maradjanak otthon) Sokat irtunk mostanában. nesen ecseteltük a Csepel varrógéphftnTÖ fan'ciyam ~ *f,j fffpdbpjiHInflnP M/ G'tJ KSSS-UTCA 3. ZmmBasawtBmttsm U varró/épek 12 havi részletre, ötévi jótállással Nagy javítóműhely a népszámlálásról. Követtük a biztosokat házról-húzra. bekukkantottunk sok ember otthonába, megnéztük, ki mit csinál, hogyan vélekedik a kormány intézkedéseiről, vagyonunk, életkörülményeink összeírásáról. Somogyitelepre Kud aveev Honkávaí. a húszegynéhány éves csinos és szorgalmas számlálóbiztossal látogattunk ki. Jegyezgettük a tapasztalatokat és elbeszélgettünk az emberekkel, az aszszonyokkal a világ folyásáról, meg a számlálási ivek rejtelmeiről, a homályosabb pontokról értekeztünk. Igy tévedtünk'be Deákék házába is, ahol a fentnevezett asszonyszemély Kisné nevezetű barátnőjével üldögélt éppen a konyhában. Tana kodtak a sokféle-szinü ivek fölött. Közben természetesen el-elkalandozott a nyelvük a szomszédság irányában, egy szóval és magyarán; megmondva, pletykálkodtak, amibe mi is belekapcsolódtunk. A látogatásról másnap beszámoltunk az újságban »Add csak ide a tollat. Mariskái cimmel és szirosi lakosság nagy ügybuzgalmát az összeírásokkal kapcsolatban. Deákné is szerepelt a nyomtatásban, ugy ahogy Kisnével egyetemben a szomszédság vagoni állapota felelt dispuAlig adtak el a rikkancsok néhányat a lapból, amikor a szerkesztőség ajtaja nagy robajjal kicsapódott és dérrel-dúrral berobogott rajta egy egy magából kikelt delnő, aki — ez később derült csak ki — I. Deáknéval volt azonos. — Én nem vagyok pletykás! Kikérem magamnak ezt a sértegetést!... — hadart és pirosodott negyedórahosszat felháborodva. Alig tudtuk lecsillapítani. Végre megértettük vele. hogy nem róla. hanem egy másik Deáknéről irtunk. Ebben aztán megnyugodott Alig telte ki a lábát az ajtón, az előbbi lelenet mépegvszer lejátszódott csak á mostani Deákné II. Deákné volt — Az uram nem áll szóba velem azóta, hogy kiszerkesztettek az újságba — sirla a fülünkbe dühösen a kettős számú vendég Verejtékes munkával tudtuk csak megnyugtatni, de az ördög ugyíátszik összeesküdött elvá- lenünk, mert azóta egymás' után jönnek és panaszkodnak á Deáknék. A tegnapi már napon rettegve ügyeltük az ajtó!, mert uj látogatókat sejtettünk, amikor az egyik elvtársnak eszébe jutott valami, — Kérdezzük tneg a bejelentő hivatalt , hány Deákné ét Szegeden és ehhez igazitsuk magunkat. — A szót telt követte. Igy derült ki, hogy a városban 23 asszony férjét hívják Deáknak. Á válasz mindannyiunkat elkeserített, mert idáig még csak tizennégyen jártak nálunk. Kilenc Deákné eddig még nem jelentkezett Feszülten figyeljük tehát az ajtót lessüh a hátralevő vendégeket s attól félünk, hogy megindul a Kisnék áradata is Ez; borzalmas lenne. Kisná ugyanis 1357 lakik Szegeden. x Soffőri-kola előkészít személy- és teherautó, motorkerékpár vizsgára felelősség mellett. Miiiler Béla, Vár-utca 4., Főposta mellett Telefon: 648.