Délmagyarország, 1949. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1949-01-01 / 1. szám

ftomN&í, 1949 január T. T1TT.M AG T ARORSZ4G II 'liHMIIIIII IM'II il< I IIIIIH "jm Mindszenti fel akarta íorgatn az országot — sslgoiú büntetést ésdome? — mondják az u]aze$edi kendergyár munkásai amikor Gyenge Kálmán elvtárs a pártnas szónoka a munkások vezetőinek kíséretében megjelenik aa emelvényen. Mindenki figyel, hallgat és tanúi, ki ti satu Inak és átszellemülnek az arcok. A Ménokon keresztül a Ma gvar Dolgoz ék Pártja S2ól hozzájuk. Szeged legnagyobb üzemének, az njsaegedi kendergyáraak dolgozói a szerdai pártnap keretében nagy lelkesedéssel üdvözölték a demokratikus kormány legújabb nagyjelentőségű intézkedését,, a hazaáruló, imperialista bérenc Mindszenty örizrfhevétetét. A reakciós, kémkedő főpap é» cinkostársai végre-valahára lakat aló kerültek e nem mérgezhetik többé a demokratikus érzésű katolikus népet: ezt fejezte ki a közhangulat. dok a klerikális reakció elleni harc támadó és kérlelhetetlen csapatai is. Az üzemi bizottság elnöke, Sallai Imre elvtárs a pártnap megkezdése előtti rövid szünetben megmutatta az érdeklődőknek azt a határozati javaslatot, amelyet a gépműhely dolgozói terjesztettek az összmunkásság elé, jóváhagyás végett. A gyár hatalmas kulturterinéi «n" néhány perccel két óra után több mint kilencszáz munkás gyüit össze. A szépen feldíszített faiakon hatalmas, pirosbetiis jelmondatok ékeskedtek: iA ninnkabrigódok a szocialista termelés harci csapa tais. Rövidesen azonban kiderült az is, hogy a. munkabrigá»Az üzem dolgozóiban egyöntetű megnyugvást váltott ki a kormány régen esedékes intézkedése, mert Mindszenty Őrizethevétele végre meghozta a nép és az egyház közötti béke előfeltételeit, örülünk, hogy az iiletéLesek felszámolták a rcHkeló utolsó fellegvárát te* — Nem tudom megérteni, hogy miért vártunk ilyen sokáig ezzel a lépéssel — mondja (bárdos Eva tisztviselőnő. — Jobb későn, mint soha — feleli neki Eondászné, a stoppolóból. — Most már legalább nom fizeti az állam ezeket a henye hazaárulókat. Mostanában sokszor gondoltam arra, hogy amikor én hajnalban a gyárba jövök, Mindszenty még átfordul a másik oldalára és alszik tovább. Az üzem kulturvezetöje Csikós Istvánné is belekapcsolódik a beszélgetésbe. BOLDOG UjlÉVET KIVAN vevőinek és jóbaráíalnak Danner Péter Fia cég BOLDOG ÚJÉVET KIVAN Lukács János varrvVére, kerékpármüszerész Bajo-y-Zsilinszki-u. 22. — Akivel csak találkoztam, mindenki örül a klerikális reakció szétzúzásának. — Nem csodálom! — szól közbe Ezász Jánosné (idősebb nénike az orsó/óból! Mindszenty az ördög cimborája volt, föl akarta forgatni az országot. Nem everctte az a munkásokat! — Ceányi hűtené megerösitette a szavait — Háborúra uszított. Nekünk pedig nem koll az urak érdekében folytatott háború, mi épiteni a kani oki Fel akarjuk épiteni a szocializmust. — Ncgy Mária szövőnő zárja le a vitát. A papok ne politizáljanak, mert a templom nem arra való, Mindszenty kárán legalább tanulnak majd és megismerik a dolgozók erejét. öriási hangegyveleg van a hatalmas teremben. Kilencszáz munkás beszélget, vitatkozik csoportokba verődve a kelrikálie reakció nagy vereségéről, Mindszenty őrizetbevételéről. Találgatják mi lesz a sorsa, szigora Ítéletet szeretnének, mert mint mond|ák: *a nép elleneégri nem méltók kegyelemre!* A zaj okkor szűnik oeak meg,Egyesült az Ofl és a MUFI December 29-én tartotta az' zérigazgató mondott résaie* OTI és a MABI igazgatósába tes beszámolót az egyeaéít utolsó együttes ülését. Az ülésen Olt Károly népOTI. MABI működéséről. Az együttes ülés végül leiffiaUlk=aer líSaST iS*aMARIM foglalkozott a társadalom- iiv,i biiM biztosilás jelentőségével Apró AntaL a Szakszervezeti Tanács főtitkára felszóla'ásában megállapította, hogy az OTI ésl a MABI egybeolvadása, kisebb részletkérdésektől eltekintve. léivegében megtörtént. Ezután Pikler György vejanuár 1-cvel teljes vagyonát, kötelezettségeit és ügyköret átadja az OTI-nak és önmagát ugyanezzel a dátummal megszűntnek nyilvánítja. Ugyanekkor az OTI igazgatósága a fenti határidővel az átvételt kim»ndotla. cTanulnak a Jlákosi SYÍátyás diákvezetőképző iskola leányai S.é/ké! ki .lány élénk, komotj I tik meg a hallottakat, de beszélgetése, vüázása, nótAzása I idő az egyéni tanulásra is. tölti be néhány napja a szegedi J jut tanító internátus szünidei csendjét Az ország legkülönbözőbb helyeiről, községeibőt Jöttek ide 15—18 éves középiskolás diákleányok, hogy résztvegyenek a Magyar Diákok Nemzeti Szövetségo Által rendezett diákszövetségi vezetőképző iskolán. összesen 13 Ilyen kéthetes iskola működik az országban, külön fiuk és leányok részére. Ezek közül a szegcdi a t^uagyobb, amelyet jelentőségének megfelelően Rákod Mátyásról neveztünk cl, — mondja büszkén a Diákszövetség szegedi főtitkára: Koitál László, §z fsfeüla vmWfa: Csontos Magda budapesti bölcsészhallgató, József Attila kollégista. Az előadások legnagyobb részét ő tartja és természetesen irányítja a szemináriumokat, tanulóköröket £s. Az iskola ugyanis 18 tagu szemináriumokból épül fel cs ezek mindegyike három-három tannfőkörből áll A délelőtti előadások után ezek keretében beszéTáísada-omladsíaSn?, (IrtéBS'cia meg a diákszövetség gyakorlati kérdései alkotják a •tananyagot^ amelyet szorgalmasan tanulgatnak a vezetőjelöltek. Legtöbbjük ugyan már eddig Is tanulóköri vezető volt iskolájában, do most még jobbau elmélyíti tudását. A szemináriumokat a haladó emberiség legnagyobb alakjairól nevezték cL a Lea n szsra nár'unfjm Tótkoralósl Sarolta szemináriumvezető éppen azt kérdi, hogy névadójukról mit tudnának mondani JBarnafürtü tóslcány kezd beszélni és meleg szeretettel ömlenek szójáról a szavak Leninről, a forradalmá.rrói, tanilómesterröi és az ifjúság nagy barátjáról. Mindegyik szemináriumban egyaránt ilyeu lelkesen, az önkéntes fegyelem rendjével folyik a tanulás. Az asztalokon könyvek, a marxi .mustén inti: mus alapvető ismeretei » a ceruzák, tollak gyorsan sikíawzk a jegyzetfüzetek lapjain. Midkor egy-egy uj szempont kerül elő, például a történelem eddig egészen másképp ismert anyagábóL „TdHöfj ^obbsa — Hizádat éftiieá — hirdeti az egyik falitábla. A tanulás közben pedig pihenőid felhangzik a dal: »Egy a jelszónk: a béka Harcba boldog jövőért megyünk.* B. ü. fi. K. az igazgatóságnak, őröltetőiaknok és munkatársMpkftgli a Kísérleti Paprf kant alom személyzete BOLDOG UJfiVKT KIVAN kedves vevőinek BRUC&N5R vasáruház VASÉRT-fiók. A

pám hajnali négyemkor költött ki az ágyból. Még te-ngyos meleg terjengett a szobában, a kemence nem hűit ki egészen, odakint azonban az elsánpedó csillagok alatt jeges tezxua szél süvöltött, tépdeste tw istálló zsupfcdelét meg a csupasz, meggémberedett akácokat. A megfagyott havon, a ház előtt, már ott toporogtak iv vógóemberek, nagyapám az udvar végén motozott e. ezaiu akazal körül, jól lehetett látni asiijQi gitott, miat a picinykebeíü pete róleumiámpa. A

z udvar közepéről az emberek elsöpörték a havat, z kasból kiborították a n&gyheloin szalmát, azután a bölíer vezetésével — én is ott oldalogtam mögöttük — megindultak a di. znóól felé, hogy o szürkületben, amint, serényen hajladozik, gyömöszöli a kasba a fagyott szalmát. Az asszonyok, anyám, nagyanyám és a böllér felesége a konyhában tettek-vettek, előkészítették a dagasztóteknőt a hurkakeveréknek, a nagy bődönöket a ssirnak, a tűzhelyet pedig jól megrakták venyigével, úgyhogy a liáiogó láng fényesebben viliaz édesen és kövéren álmodozó Mancikát —- így neveztük el a hízónkat még süldőkorában — kivonszolják a vesztőhelyre. Az öt ember alig tndott megbirkózni a rívó kocával, hiába markolászták a fülét meg a farkát, hiába ölelték át a derekát, csak hosszas, fülsiketítő kínlódás után tudták kilökdoeni az uavar közepére. Itt a»táa megemberelték magukat, NAGY L. VINCE patkós csizmájukat belevágták a hóba, ez inuk is reszketett az erőlködéstől és mereven tartották az ijedtségtől már amúgy is megdermedt Mancikát, oki csak akkor sivított fel ujm és utoljára, amikor a böllér, Csurgó Miska bácsi villogó nagy kősót tövig belevágta a tokájába. &

szétfreccsenő várt a csodálkozó asszonyok szemeláttára ok éjszakai bolyongásból hazavetődő pamacefülü, őrdögezinü éhes Hektor habzsolta, föl a hóról, rózsaszín, lefetyelő nyolve vastagon gőzölgött. Sándor báosí, a segédkező szomszéd, aki néhány hónap ju keveredett csak ide erro a vidékre, az egyik kitelepiteit, sváb házába e» oki apámmal egyívású, nagybaiufizu férfiú volt — végre félrörueta az útból, mert a halott Mancika pörzsölésébez kellett a hely. A szaianamáglva hirtelen lobbant lángra, ngvnogjr az ugráló szikrák raaiduem belekaptak a ködmönömbe. Anyám, aki ott áll az öldökléstől rémül tséget tettető asszonyok között, ijedten fölsikoltott ós odarántott magához. |\ít 6g elégsz, te kis bolonJL/Ji dosl A férfiak nem sokat törődtek ezzel a közjátékkal, fennhangon fenték a késeiket, de körbejárt a közel háromliteres pálinkás bütykös is. Alig hervadt el a SToimaiüz, alig vitte el a reggeli széi a megpörzsölt szőr és bőr szagát, a tegnap még viruló, begómbölyöaött hízó toste-husa már földarabolva hentergett a lesikált konyhaasztalon, az aszszonyok dolgos kezében. Vígan pattogott a rő»í», hatalmas üstben gőzölgött a viz, boszorkányos gyorsasággal tömték a kolbászt, a bnrkát. az előkészített dézsákba rakták, gyömöszölték a besózott karajokat, hallgatták az oldalssaloiinákat, kisütötték a ZRiruak valót. Mire a lialovány téli nap banyatlani kezdett és a soványodó árnyékok összeölelkeztek a Sxizoldalával, elkészült a engv munka s osaík a zsírtól csöpögő, tepertyüszagú konyha árulta el, hqgy diszufelés volt a házben. ágikkorára föloldódott az én íEí bánatom is — elhalványodott a disznó emléke a lelkemben, tór délelőtt még néhány ofepp könnyet is hullajtottam érte a pitvarbon, amikor senki sem látta —, mert elkészült a jó disznótoros vacsora. Apám ült az asztalfőre, a többiek, asszonyok és férfiak elkeveredtek egymás mellett, én a kuckóban ücsörögtem jófajta sültkolhászokkal és húsokkal a markomban és öntudatlanul is nagyon örültem, hogv ilyen sgozdagon* vágunk ez ujesztendóbe, mert ha elfelejtettem volna megmondani eddig, éppen Szilvesztert irtunk. ós/ós kis malacka volt ei Üd. a Manci — emlékezett xneg apáin elöljáróban sz elhunytról. — Emlékszem, hogy ráircatta a zsineget, amikor a nyári vásárról hazahajtottam a* asszonnTUl. En magom se lűttem volna, hogy igy fölerősödik — fölhajtott egy fwhárka bort a nagyobb nyomoték kedvéért. — Igyunk rája egészíéggel! — össz-ekoccintottas éai ittak. Anyám fél ezemével odakocsintott hozzám a airokba. Fülig zsírosan majszoltam a kiadós falatokat ós valahogy j nagy boldogság szökkent a szivembe a felnőttek mulatozása láttán, mert éreztem, hogy su elkövetkezendő esztendő, A negyvenkilences, még nagyobb örömöket tartogat a mi számunkra. Csurgó Miska bácsi, a böllér széles jókedvében nagyot ütött aa asztalra, úgyhogy megbillent a bajsza — Virrad mán * szögé nyök hajnalai — *» árv vártuk meg az éjfélt.