Délmagyarország, 1948. december (5. évfolyam, 275-300. szám)

1948-12-05 / 279. szám

DELM ABYARORHZAtt Vasárnap, 1948 decemtór 5, Brigádok készítik már a Pick"szalámit is Ujabb eredményeket hozott a munkaverseny a (iszaparti gyárban Ma már a Pick szalámi­gyár is a dolgozóké, itt is van lértehno a munkának, van ér­telmié a több és jobb termelés­nek. A gyár dolgozói tudják ezt és brigádok megalakításá­val, munkaversennyd, gondo­sabb munkával igyekeznek mi­nél löhbet és jobbat termelni. A szegedi szalámi bátran fel­veheti a versenyt. Es fel is vet­te! Jelenleg a Herz-szalámi gitárral állnak munkai ersemj­ben és az őthónapos terv so­rán máris sokkal jobb eredmé. nyéket értek el, mint ott. Az ezer forint termelési értékre itt 18 forint értékű energia esett, amolt viszont 88 forint. A személyzeti kiadás is itt csupán 9 százalék volt, Herzék 13 szá­zalékával szemben. Hét brigád dolgozik az üzemben, — mondja Erős László elvtárs, a versenytitkár. A csonlolók, husfelvágók, kö­tözök, finomvágók, de még a cimkéző ifjúmunkások is mind brigádot alakítottak. Egymás mellett kél hosszú asztalnál dolgoznak a kötöző teremben a munkások. A kész szalámi masszát tőllik be és tilőna ügyesen kőrülkötik vé­kony madzaggal. — Ilt két brigád dolgozik. Mnnkavcrscnybcíf állnak egy­mással. — A verseny megindu­lása előtti napon hét és fél óra alatt 1250 kilót termellek. A verseny megindulása után szinte ugrásszerűen emelkedett a termelés s bél és fél óra ólat! 1350 kiló lelt az ered­mény, let.át 18 százalékkal több. Azóla is fokozott erővel folyik « munka. — Nemcsak a termelés mennyiségét növeljük — mond­ja egy régi szakmunkás; Kó­nya István elvtárs — hanem arra is vigyázunk, hogy minél kevesebb legyen az elfolyás, vagyis, minél kevesebb szalá­mibőr szakadjon ki. A kifolyt anyagot ugyanis mégegyszer át kell dolgozni és ez időben, anyagban egyaránt veszteséget jelent. Balassa Zoltán elvtárs, fű­tő az üzemben, de mint szak­munkás most ő is itt a kötö­zőknél dolgozik. — A többtermelés ér­dekében ilyen átcsoportosításokat kel­lelt végeznünk, — magyarázza dr. Leipnik Győző elvtárs, he­lyettes vállalatvezető. Az üzem­fenntartó személyzetet, ácsokat, asztalosokat, villanyszerelőket lós a többieket, akik egyébként is betanított szalámimunkások vollak, a produktív termelés­be állítottuk be. Ezzel naponta mintegy 32 óránál növeltük a termelő produkliv munkaórák számát. — így legalább én is részt vehetek a munkaversenyben,— mondja Balassa elvtárs és a többiekkel együtt fürge ujjak­kal kölözi a tömzsi szalámi­rudakat. Szellős, gerendás nagy helyiség a szaláiniszáritő. Itt csüngnek a kész szalámirudak több hé­" ten át, amig kellőképpen ki­szikkadnak. Bőrükre rétegek­tón rakodnak a penészfélék, amelyet időnként ke­félni kell. Ilyenkor mindig vas­tagon lebegett az egészségtelen por a levegőben és a munkások az a mik elé kötöző' l zsebkendő Arle-zrtllitü©! Árleszállítás! Raifay-étierem és kávéháx 7 dl-es rizling 6.— 1 100 százalékos babkávé 1.50 Krémlikőrök dupla 3.60 Barack, cseresznye, stb. dupla 3.— fvti jazz Tánc Záróra 5 órakor ellenére is valósággal fuldokol, tah a sürit portól. Az államosí­tás előtt hiába tette ezt szóvá egészségügyi okokból több íz­ben is az iparfelügyelő, Pickék nem akartak segíteni. Pedig lett volna megoldás. Kettesi Szil­veszter elvtárs ehnés szerkeze­tet talált fel, amely villany meghajtással keféli ineg a sza­lámirudakat és a letisztított pe­nészport egy kis zsákba gyűjti össze. — Nem fontos I Nincs rá pénzünk I — mondták Pickék és a mun­leások továbbra is olyan por­ban dolgozlak, hogy szinte nem látta az egyik a másikai. Az államosított üzem vezető­je László István elvtárs nyom­ban megcsináltatta a gépet, amely olyan jónak bizonyult, hogy mintáját a Ilerz-szalámi­gyár is megvette. Nemcsak egészségesebb ezzel a munka, de sokkal gyorsabb is és ke­vesebb munkaidőt vesz igény­be. De más haszna is mutat­kozott. A zsákban összegyűjtött port elküldték az egyetem élet­tani intézetének, ahol most folynak a kísérletek, hogy pe­nicillint állítsanak elő belőle. Huszonöt vagon szalámit készítenek az idei gyártási idényben, amely juniusig tart. Az anyagellátás is ezentúl sok­kal folyamatosabb lesz a sze­gedi szalámigyárban, amely belső szervezettségtón, moder­nizálással, önköltségcsökkentés­sel is hozzájárul ahhoz, hogy az SUamositott üzem munkája még inkább felülmúlja az ed­digi teljesítményt. Rövidesen útnak indulnak a szalámi szálfitmányök Angliába, Hollandiába és Svájcba, hogy a magyar fogyasztókon kivül a külföldi piacokon is újból el­ismerési szereizenek államosi'­(ott üzemeink munkásainak. L. Z. • • "WVWWl miviwi WWW ÜZEMEK HANGJA TTTTTTTT'TI'TTTTTTTTTTYTTTTTTTrTT T T TTTTYTYYTTTTTTV /vwvwyt é.VVWWl /VWYYW VM^AM A Magyar Kender Vigogne-ionodájának feih.vása A Magyar Kender-, Len- és Jutaipar államosított üzem vi­li og ne fonodájának dolgózói el. határozták, hogy az évvégi lel­tár felvételi, mely a múltban egy heti üzemszünetet jelentett, ezévben termelési kiesés nélkül fogják elvégezni. Ezért az üzem dolgozói elhatározták, hogy ezen cél elérésére az üzem ősz. szes munkavállalói, mind a szellemi, mind a fizikai dolgo­zók megalakítják a leltári bri­gádot, amely vállalja, hogy minden külső segítség nélkül a produkliv munkának teljes ki­használása mellett a leltári munkákat is elvégzi. Ma, ami­kor munkaversenyben vagyunk és az önköltség csökkentést is állandóan szemelőlt kell tarta­nunk, nem engedhető meg, hogy a termelésben kiesés le­gyen. Egyben felhívjuk a vál­lalat valamennyi üzemet, hogg alakilsák meg ők is a leltári brigádokat és a vigoynefoni brigádjával versenyezve készít, •ék el a leltárukat termelési ki­esés nélkül. Elvtársi üdvözlettel: Flittnei Lipól s.k., Barlha Endre sJc^ Bátort István s.k., Miklós Nán­dor s.k, Hegybeli Mihály sJL, Dóra Antal s.k. Szakszervezeti hirek A szegedi éptlőmunkás szak­szervezet vezetősége felbivja munkanélküli tagjait, hogy de­cember 6-ig jelentkezzenek ösz­szeirás végett munkanélküli se­gélyre. Tagkönyvet, bélyegző­könyvet és a gyermekek beje­lentőjét hozzák magukkal, összeírás délelőtt 9—11-ig a befizető helyiségtón. A vasmunkások szakszerve­zete felhívja a munkanélküli tagjainak figyelmét, hogy hét­főn délután 5 órától jelentkez­zenek a karácsonyi segély ügyé­ben a szakszervezeti székház vasasszakszervezet helyiségé­ben. A ruházati munkások szak­szervezete ma délelőtt 10 óra­kor taggyűlést tart a szakszert vezeti székházban. Az orvosok és egészségügyi alkalmazottak szakszervezete ma délelőlt 11 órakor rendkí­vüli taggyűlést tart a szak­szervezett székházban, melyen budapesti kiküldőitek lesznek az előadók. Feli él'en és pontos megjelenést kérünk. A kereskedelmi alkalmazot­tak szakszervezetének üzletszer­ző szakosztálya, üzletszerzők részére tanfolyamot rendez a szakszervezeti székházban, amely ma délelőtt 9 órakor kezdődik. A Magyar Hadigondozottá* Szövets^e ma délután fél S órakor taggyűlést tart a szak­szervezeti székházban. A kereskedelmi alkalmazot­tak füszerszakosztálya ma d. u. 4 órai kezdettel müsoro* délutánt rendez a szakszerve­zett székház kultúrtermében. Kérjük tagjaink megjelenését. A magánalkalmazottak szak­szervezete felhívja az állásnél­küli könyvelésben iá tas tagjait, hogy részletes önéletrajzukkal a hivatalos helyiségben jelenje­nek meg. A vegyész szakszervezet fel­kéri munkanélküli tagjait, hogy ma délelőtt feltétlen jelent­kezzenek karácsonyi-segélv ügy tón a szakszervezeti szék­házban lévő saját helyiségük­ben. Későbbi jelentkezést nem fogadunk el, mert ma van az utolsó nap. A szegedi Szakmaközi Bizott­ság sporlosztálya december 7­én délulán 5 órai kezdettel szakszervcell sportolók részé­re sporlelőadást rendem a szak­szervezett székházban. Előadó* Kern Imre. Antal József. A» üzemt sporl felelősök részér* a megjelenés kötelező, vendégeiket szívesen láttink. > Balngné ingerülten siirgött­forgott a konyháitan, idegesí­tette a szokat Ín n környezet, a sima, fehérre meszelt fái. a fé­nyes padozat, a villogó víz­csap; az. ide nem illő bútorok, a nvagda asztal, a tornyosuló mosatlan. A szárnyasabbikon bebámult az ószi nap, a piros­levelii gyümölcsfák, a nyírott bokrok bebólogottak, behallat­szott a kertből a hancúrozó gyermekek lármája. .Már akkor elérie a rossz ér­zés, amikor ideköltöztek a lak­tanyától a papok* üres villá­jába. A kocsis kíméletlenül ká­romkodott, a sovány lovak alig húztak a nehéz sárban, nz ura fönn trónolt a lim-lom bútorok tetején, vigyázott, hogy semmi le ne essen, ő meg Iwttyogott a hét aprósággal utánuk s szo­rongó félelemmel leste az eget, nem küld-e az Úristen a komor égből tűzesőt a nyakukba. Halálos biin terhe alatt ro­gyadozott, elment az. étvágya, szidta az urát, aki rávette erre a cserére. A laklanvában még­is csak más volt. Igaz, jóval szegényesebb és szellősebb, de legalább nem látta nap, mint pap a sima és megbántott ar­cú szerzetesek vádoló tekinte-* t^t, akik ugy néztek rá,, n.-int a keresztre teszi tett és .alig fo­gadták a köszönését. A szomszédasszonyok is ál­landóan rémítgették. Kovácsné ma délelőtt elfogta a kapunál és halk, kárörvendező hangon belesuttogta a fülébe, hogy a fia. aki nagy ur és mindent tud. mert a postán dolgozik, MÜÍUAÜ BÚI UJ~Uii' jplL jiaUL OiTT TOATOS hogy uéhány nap múlva kitör a háború, lesz hadd-el-hadd, fülaggatják a kommunistákat és elsősorban ők$t, mert ki­túrták a szegény papokat a helyükből. Templomba már nem is mert elmenni, félt, hogy a plébános, aki olyan kenetteljesen és sze­líden szokott beszélni, ha őt meglátja, lángragyulladt arc­cal korbácsot ragad és kiosto­rozza az Isten házából, mint Jézus a kufárokat. Nem sze­rette a lakást sem, hozzászo­kott a zsúfoltsághoz,• a négy szoba kilencüktől csak kotyo­gott, bútor alig jutott minden­hová, a gyerekek elkallódtak a nagy ürességben, kisiklott a kezéből minden munka. Most sem akaródzott a do­log; négy óra elmúlt, a nap búcsúzkodni készült, az ura bármelyik pillanatban jöhe­tett, a' gyerekek déi óta ' nem ettek, de a vacsora még so­hogysem állt, most apritotta hozzá a krumplit. Fortyogott a niellél-en a kétségbeesés a miatt, hogy egy lakásért el­adta a lelke üdvét és riadtan gondolt fiai jövőjére, akik bűn­tudat nélkül, vidáman játsza­doztak a kertben ásogató pa­pok köfiött (naponta átjártak ido a plébániáról, mert á föld az övék maradt) és nem tö­rődtek a fenyegető kárhozat­lilegesea tauükslU a ÍGIÚI.1 (VAGY L. VINCE) kötényébe, hátrasimította szürke haját, fölállt a lábos mellől, néhány pillanatig mar ga elé meredt, habozott. Hir­telen elöntötte a gyengeség, sirás fojtogatta a torkát es páni félelem. Nem birta to­vább a hetek óta tartó szoron­gást, mint az őrült, zokogva kirohant a ház elé. Az aprósá­gok abha hagy tik a hancuro­zást, tágrameredt a szemük, ijedten odasereglettek a szok­nyája köré; a "papok letették az ásót és kíváncsian, vára­kozóan néztek rá, mint valami cirkuszi mutatványra. Kétségbeesetten tördelte a kezét, könnyzápor áztatta vé­gig az aroát", a szél belekapott lmjába, ugy érezte, hogy azon­nal megliasad a szive. — Drága Szűzanyám I — imádkozott fennhangon, köny­nyebbülést keresve. — Bo­csásd meg a mi vétkeinket Is­tenemi — zokogott fül a hű­vös, őszi éghez, azután oda­fordult a meglepődött és té­tova szerzetesek felé. — Tisztelendő Atyám! — könyörgött az előLállónak — Ne "haragudjon miránk! Nem akartunk.mi idejönni, ezek a kicsikék nem vétkesek 1 — ölel­te át fiait védőn — Elbujdo­sok veliik innen, hogy maguk vissza jöhessenek. elbujdosok velük messzire, messzire... — hossza idő telt el, választ nem iftVOii* taQgtülitth tanácsta­lanul motyogott maga elé. Annyi helyet sem érzett a mindenségben, amennyi a lé­tezéshez "elég, kiapadt köny­nyein át szomorúan, tehetetle­nül tapogatta a fekete világot. A gyerekek értelem nélkül pityeregtek mellette, kétségbe­esetten, rongyosan, hajadonfő­vel, megalázkodva álldogált a kis csapat az Isten szabad ege alatt, a hűvösödő szélben. A papok egymásra nézegettek, egyiknek "sem jött vigasztaló szó a szájára, vonogatták a vállukat a hogy a súlyosodé csöndet megtörjék, szinte pa­rancsszóra, egyszerre ásót fog­tak. — Menjen be jó asszony és végezze a dolgát. Amit maga mond, az nem miránk tarto­zik ... — vetette oda végre az egyik foghegyről é« konok, lesütött fejjel, forgatta tovább a földet. Üveges, üre3 szemmel som­fordált bo a házba, olyan bi­zonytalanul lépkedett, mint a megvert kutya; a gyerekek szi­pogva óda lógtak utána. Leült a lábos tnellé a kisszékre, gé­piesen vagdosta a krumplit; az apróságok félénken szo­rongtak az ajtóban, pisszenni sem mertek. A lobogó tüz tán­coló tündéreket rajzolt a ho­mályos falakra, a fölszeletelt hagyma vidáman pirult a for­ró iairbaa, ízngéujeé illata összeölelkezett a lábatlankodó estével. Egyre serényebben mozgott a keze, kavargatta a forró ételt, megteritett, csörömpölt a tányérokkal, kerülgette a to­porgó" gyerekeket, a lelke mé­lyén lábadozó, lázongó liang ütött tanyát, az arca fokozato­san kipirult. — Kovácsné csak irigykedik! — bátorította magát halkan. — Hát olyan narrv bűn as, hogv emberséges szállást kap­tunk? — tette föl a kérdétai önkénytelenül, félhangosan és arra "gondolt, hogv "életébea még csak egyszer fürdött »o­máncos kádlan, lánykorában, amikor takarítani járt Zöldfal­vy tanácsosókhoz a IIuszAr­Utcába. Mégis csak igaza van az uránalc, a túlvilági boldog­ság nem minden, a földi jólét ugyanugy hozzátartozik az em­beri 'élethez, tapogatózott au­tón az elméje s szégyenkezett & nagy megalázkodásért. — A papok is tiszt*p imád­koznak az Istenhez! — rándí­tott a vállán. — Ezért senki el nem ítélhet minket! — a gyerekek csodálkozva nézték, hogy motyog magában. Erőé volt a lelke, ugy érezte, akár­kivel megbirkózna, aki az ott­honát, az övéit fenyegetné. Va­csora után, amikor már leszed­te az asztalt s az ura újságot olvasott, boldogan csördítette össze a ténfergő apróságokat. — Gyertek, ' begyújtunk a fürdőszobába és megfürdünk! .— a férje, a géplakatos, a "kommunista, elégedetten nézett utánuk.

Next

/
Thumbnails
Contents