Délmagyarország, 1948. december (5. évfolyam, 275-300. szám)

1948-12-25 / 296. szám

Fremlet, 1918 december 25. f> tsaaasBSSSf.isss fiUMBÁS TIBOR DELMAGTARORSZIG 13 4. irodalomról Keddi tápunkban beszámoltunk arról, hogy megalakult a »Tiszatáj« irői munkaközössége. A dr. Erdődg József főiskolai tanár elnőklésévei megtartott frói Osszejövet tcn: jelentős érdeklődő közönség előtt Barabás Tibor elvtárs, a Magyar írók Szövetségének főtitkára rajzolta fel szemtéltető, szines előadásban a realista irók feladatait tSzábad nemzet — realista irodalom* címmel. Ebből az igen ériékes ut mutató előadásból közlünJc az alábbiakban részleteket. Csak a valóság lőhet minden kor igazi művészetének stopja. Minden, ami a valóságtól elszakad, vagy stiláris fonnák bűvös távolságába emelkedik, elszakad az élettől a termékeny áradó, ömlő valóságtól, elveszti az igazi élet áramlását olyan, mint amikor a levélből kihal a zöld és a vérben sincs hemoglobin. A valóság ábrázolása, ez a rea'izmus lényege. Minden kor "rngy művészének ez voít a legfőbb művészi <álja, vágya. Nem abban különböznek a régiek a mai szocialista realizmus' híveitől, hogy nem a valóságot ábrázolták, hanem abban, hogy nekünk más kor valóságát kell ábrázolnunk és ez a más kor, más valóságot vet fel. Az a művész, aki nem hisz abban, hogy van a hangulatától független világ, amely ábrázolásra,' megszólalta-vtásra vár, az nem realista. Ez a kiinduló pontja minden müvééi értékelésnek. Ha egy mmthás fesmegy a sznh&xba és leméri a feléje áradó befolyásokat, szemügyre veszi az alakokat, akkor a következő kérdéseket tegye ícl magában: « a dráma a kor igazi nagy kértléseire vet-e tényt, arra a kérdésre, ami a történelmi korszak méhében szunnyad, amely a jövöt aiukitja, vagy sem. A másik kérdés pedig, hogy azok az alakok, amelyeket a müvfai megelevenített, hitelesen mély átéítséggel a művészet erejével elevenít ik-e meg az élet igazi összeütközéseit, vosry sem. Miniden müvet, mely ettől eltér, vagy politikai szólamok haiigoztafiaában uierül ki — még na ezek a szólamok a legkedvezőbbek is, vagy azonosak a Szabad Nép aznapi vezeeeikkével — el kell utasítanunk magnnbtól. A műrésznek az a feladata, hogy behatoljon a legmélyebb lelki rétegekbe. Ne akarjon hősének lépten-nyomon igazat adni, hanem agy vonul fa, «a föl a konfliktusokat, hogy végső kicsengése minden emberben azt a legmélyebb átalakító hatást gyakorolja, amelynek az őszinte emberi fiziv éa Vésztvevő lélek semmi esetre setn tud cUenífiUni. Amíg ezt el nem én, addig nem művészi Soha mési le nem szabad írnia az Írónak, mint az igazat. Nem abban az érielemben igazat, ahogyan az átlagos mindennapi ember számára igazságnak tűnik, hanem a dolgok mélyén rejlő mélyebb igazságokat. Csak az az iró és költő, alá egész érzésvilágát, egész gondolatvilágát merőn szegn az életre, lerántja róla azokat a lepleket és barkókat, amelyeket az igazi valóságról te icell rántania. Az igazt művészeiben építő és romboló erők, birúló <5a nevelő erők együtt vannak. Éles szemmel nteg keh keresnünk a kor igazi problémáit és ahhoz keh mérni művészi alkotásunkat. Ha megtalálta az iró, hogy na a kor döntő kérdése, akkor vonuljon vissza a művészi alkotás folyamatába, <hl]a át egész telkét ennek, álljon mögé, vonultassa fel egész érzésvilágát. A szocialista realizmusra törő préaairókra, regényírókra, novellistákra, költőkre vár a feladat, hogy a magyar szépprózát kiemeljék abból a partikulftrizinusbót, amely külön magyar sorsot akarván ábrázolni, elszakítja embereit éa hőseit az emberi élet egészétől. A szocialista realizmusra törő művészek fe'adata, hogy megalkossák a magyar mnukásság, dolgozó parasztság ftíakját, amelynek sorsa egybeforr a világ szabadságáért! harcoló dolgozók sorsával. Az! a művész, aki nem tad bepil-j iantást nyerni a világtörténe-j lem mai korszakába, nem éli] át népének átalakulását, kiix-jj delmeit, harcait, nem tud mii-j részi alkotást létrehozni, mert] légüres térben művészeti al-j kiitás nem keletkezhet. Az egész emberi íii, uj emberi mivolt kifejezői vagyunk: a tartalmunk és a forrnánk is más. Nincs külön tartalom és forma. Aki csak a forma kéiilfetiivel bibeiödik 6b arról az oldalról akarja megközelíteni a művészi problémákat, soha sem tudja megkülönböztetni, hogy miről vau sző. Az igazi művész ato-rva, akajattonui évszázadok során mindig a kizsákmányolástól mentes,. a megalázóitól tiszta,, nz elnyomás szennyétől megtisztított emberi lelket, jellemet, emberi alakokat kereste! Ez volt. minden nagy realista alkotás igazi h&e. minden művészi törekvőé igazi áhtta, érteima. A teljes emijert, a sorsától meg nem csonkított egész embert, aki ura sorsának, torténeiméuek, természetének, ezt a világba felvetett fejial kilépő embert akarjuk ábrázolni. Ez az igazi realizmust Ha jó munkát lógunk végezni, ha valamit ebből aa uj emberből meg fogunk ragadni müvünkben, hogy lelki, emberi, átalakító hatását, célját ne tévessze, — akkor megtettük kötelességünket. A NOI egyenjogúsításról „a munkásosiiáíy pártja a saját soraiban helyeloglaíó oppartnnlstáK olien vívott engesztelhetetlen harc nélfuií nem drizrtoti mag saraínai ej/ságáí és fegyelmezettségé?, nsm talíhe'I be szerapát mint a szocialista társadalom épitéje." (SZTÁLIN) arc ti A hivatalfőnök ízétteritett® A-- újságot Ós elsápadt. — Azonnal küldjék be a titkárt! — kitiltott a szomszéd szobiba. — Kérem, hivatott főnök Wvtórs? — kérdezte a titkár halkan megállva a főnök dolgozó szobájának ajtajában. — Igen) Üljön le. Olvasta ttíiri — Igenis főnök elvtárs! — — Kos, mi a véleményei — — Azt gondolom, harcolnunk «eii ellene elöljáró elvtársi — — Helyest Bizony harcolni keli olteu-o olvjArs! Ezt a disznóságot! A bürokrácia — a a régi rendszer átka, — belopakodik szovjet közigazgatást! okba és észre sem vesszük 1 Bocsánatot kórok, mégis csak aiíznóeág! Jfár az njságok is irnak róla. Hogy az ördög vinné ell líi .kell irtani! Gyökerestül meg kell scminisiicai! Helyesen beszólok. — ugye? — — Helycsen, főnök elvtárs, ftojryon is helyesen! — — Az! meghiszem! Nos, titkár elviács, tegye meg ezután a szükséges intézkedéseket: EörTíJfelftl igv: aktát szerkeszteni: a bürokrácia ellen 1 Itóirni: rendkívül sürgős... eattöbbj. . sattőbbi.Megír: Ugye? — l-»"ni« főnök elvtárs! — — Akkor rajta, rajta kedvesem! Haladéktalanul készítsen tervet a bürokrácia kiirfcáeáxa; vigye aláírásra helyettesemhez, hozza utána hozzám.. Azután sokszorositlassa, szereltosss fel.., Egyszóval sürgesse a dolgot.* * Egy hét múlva a titkár vastag aktacsomóval lépett a hivatalfőnök szobájába. — Nos* elkészítette a tervet? — Igen! ' Es a helyettesem aláirta már? — Még nem! —- Es miért nem 5 — Mert a helyettese szabadságon van. — Szabadságon? Hm! Es ki helyettesíti? —• Kérem, főnök elvtárs ön személyesen. — Eu'i — Igenis! — Iftn ... Akkor adja ide a tervet, átnézem és aláírom helyettesem helyetteseként... On azután iktassa ur. egészet, terjessze ebi, do most már hozzám,, mint a hivatal főnökéhez. firti 1 — Igen, értemi A hivatal főnök néhány nappal később alighogy szobájába lépett, iámért keretté a titkárt. — Mondja tóak, hogy állunk ezzel a bürokráeiaelíenes tervvel? A helyettesem már aláirta? — Sajnos főnök elvtárs, helyettese még mindig nem irta alá." A tervet magánfii tartotta. Azt mondta, átolvassa! — De micsoda hanyagság ez! Azonnal jelentem, hogy ismételten huezák-halasstják ezeket aa egész közösséget érintő fontos ügyeket... ~ Azonnal, még itt készítse 'el ar, ügyisatot... Küklje végig az iktatón, a nyilvántartáson 1 Azután pecsételje le alul és vigye cl üelyettcsemuek aláíróira. — Ez azt jelenti, önnek? — Dehogy nekem, a helyettesemnek i — Igen kérem, A most ön helyettesíti helyotteeét. mert az még szabadságon van! * Délfelé, amikor a hivatalfőnök szobájának ajtaja előtt mér hosszú sorban álltak az ügyfelek, a szobából hangos szavak hallnfcsciottak. — -Mi történt? Mi lesz velünk? — érdeklődött -néhány türelmetlen várakozó a titkárnál. — A főnőkkel ma nem lehel beszélni,' — Dehogynem! — felelt a titkár. — i'iüatnyiiaR azonban 'nincs Ideje. A Bürokrácia ellen harcol! Katajcv Valentin. a magyar nép, a munkásosztály iránti szeretet és megbecsülés és ennek szellemében vezeti most egy egész megye dolgozói* nak az ügyét. Berki Mihály né fótesketésékor hitet telt arra, hogy a magyar munkásosztály, a dolgozó parasztság és értelmiség érdekében velük egy ült dolgozva fogja vinni a mun. kásosztály ügyét előre a népi demokrácia épiiésén keresztül a szocializmus felé. <7 zegeden még az egyenjo^ gusítási tőrvény elfoga* dósa előtt neveztek ki « város, hoz két nőt tanácsnolcot. Ezek az asszonyok, akik még nem régiben az üzemekben doígozíak, biztos, hogy a dolgozók érdekcinek megfelelően fognak felelős munkahelyükön dolgozni. Bátor asszonyok, akik minden előképzettség néikfei, haj'aud-ók felelős posztokat betölteni, meri tudják, hogy bccsft* letes mun kával a dolgozó nép-® hez való hűséggel, nagy ered* ményeket lehet elérni. — Büszkék vagyunk ezekre az asszonyokra és ugyanakkor tudjuk azt, hogy még nagyon sok ilyen HaviUeczné, Beridné és Saltai* né kell ahhoz, hogy az egyen* joguslfási törvény valóban gr/akorlali valósággá váljék. A ma* gyár asszonyokban meg van az akarat a tanulásra, a fejlődésre és most már alkalmuk is vaa hozzá. A reakció és elsősorban a klerikális reakció, itt Is feltűnik Magyarországon 85 nái vállalat- j a maga suttogó propogandójiveselő van, az éímunkások egy- {vak harmad rés-e nő, hogy níü; w» fimadja az eddig nők áitaf polgármestereink, a öt női föis. j A bc acm íőíibető mnnkapununk van, hogy egyetemek helyek felszabadítását a nők fii december 1-tői 6-ig Buda™ pesten megtartott II. Nővilágkongresszuson elmondották a külföldi asszonyok, hogy saját országaikban milyen a nők politikai és gazdasági helyzete. Ezekbői a felszólalásokból és bejelentésekből, ha összehasonlítást teszünk a szocialista Szovjetunió és a népí demokratikus országok asszonyainak helyzetével, megállapíthat un k egy és más dolgot. Megállapíthatjuk, boay addig, atuig a gyarmati országok és a nyugati demokráciák országaiban elő asszonyoknál politikai cs gazdasági egyenjogúságról úgyszólván neiu is beszélhetünk, addig a Szovjetunióban természe'es az, hogy nö a Legfelsőbb Tanács tagja, egyetemi tanár, miniszter, orvos, fizetése pedig nem ahhoz vau szabva, hogy nő, Hanem ahhoz, hogy mennyit érdemid a munkája után. Sem ezen a téren, sem politikai téren eltérés uiiies a férfiak és nők jogai cs kötelességei kőzött. A népi demokratikus országokban rs megnyílt minden pálya a nők eiőít és csak rajtuk múlik, hogy éljenek is a népi demokrácia nyújtotta lehetősépekkti. A/V agyarországon a magyar I®* asszonyok tudják legjolihan bizonyítani, hogy a női egyenjogúsítás nálunk egyre inlcábh gyakorlati valósággá váfiie. Ha megenditjük azt, hogy eddig elzárt fakultásain is egyre több nő fanul — akkor világos bizonyítékait láthatjuk jmBftk, hogy a női egyenjogúsítás gyakorlati valósággá válik. Ha ezeket az eredményeket összehasonlítjuk a gyarmati asszonyok vagy a nyugati demokráciák asszonyainak helyzetével, akiknek pofid kai joguk egyrészről nincs, másrészről esak papíron van. de a gyakorlatban mindent elkövetnek, hogy az asszonyok ne élhessenek jogaikkal — ekkor elmondhatjuk ma, hogy népi demokráciánk meglette ezen a téren mindazt, amit a fejlődés mrgkiván?, J& női egyenjogúsítás törvénybeiktatásának napján nevezték ki Berki Mihá/ynét, Zemplénmegye főispánjává, ő az első női főispán. A" a poszt, amií a muKboji a régi grntrik úgyszólván apáról-ftiíra örököltek, füegeflenúi attói, hogv rátermettségük, volt-e. vagy sem -- most egy egyszerű parasztasszony keze rJá került. Égy egyszerű parasztasszony keze alá, aki nem rendelkezik ugyan nri számmzássat, sem pedig földbirtokká], de ét benne előtt, be akarván bizonyítani, még mindig azt, hogy az asz* szunynak csak a családban s 8 háztartásban van a helye, nem pedig a közéleti, vagy politikai életben. Természetesen ér* y\'z azt, bogv amennyire r mag>-ar asszonyok bekapcsolódnak (és egyre többen kapcsolódnak be) a pofilikai, gazdsági élettto és nemcsak bekapcsolódnak hanem az irányításban is részt* vesznek — annyira csókken az ő befolyásuk úz asszonyokra. Ma már oz asszonyoknak egy jelentős rés-ze nyitott szemmel jár, nem dől bc a reakció ha* zug propagandájának, hanem fcív&ro f ássál jgyeksfik kivonni azokat az asszonyokat Is uztolói a réteg aK>t, akik még mindig hisznek, a reakció aljas rá* :juhnainik. A

magyar asszonyok tadf,Ík, hogy jobbléiükct, boldogulásukat, ' csatádfuk biztos jövőjét csak a népi demokrácia építésén keresztül bizlo. sithatják s ezért sdvved-lélekket dolgoznak is érte, még ükkor M ha Mindszentijén elkárhozással fenyegetik Őket. Rtcber Ilona. it^aiiei* *»o rn s*€f y Iceresl^ecl^ Sssa^ad, IC5 c8®y«*u!ca 9. AHamosífosí Bmchnei Testvérek ít. T. Vasátttházbem legolcsóbban udsárolbcrt; uaiídrüt, kályhái, iözhclyet, házíariási cikket