Délmagyarország, 1948. december (5. évfolyam, 275-300. szám)

1948-12-25 / 296. szám

Szómba,?, 19Í3 dacember 25. Sok sió esift tna a pnríszerö tudományról A világ tudományos közvéleménye míg mindig a Szovjotnniólan lezajlott Micsurin vita hatása alatt áll. Nyugaton észszerű tudományos ervek helyett többnyire ezullal is csak rosszindulatú rágalmak hangzanak el: a Szovjetunióban n tudomány r.em szabad; a Kommunista Párt érdekei írják elő a tudomány szempoiftta.it 6b igy tovább. De nálunk iLsokao vaiijiak még, akik helytelenül értelmezik a Miosurin-vitAt, és helytelenül értelmezik magát a pártszerii tudomány kérdését m. Miért harcolnak a kommunista pártok ? A kapitalizmus, mely a feudaSzjjvjsgt föiifrR;2fodós RAGYJASESSDSÉSIL MUN-ISJA ti áj-tossísfig iéfliríBzSirül A sxovfe.t tudósok tudományos munkájukkal nagy szolgálatokat tesm k az ország nemzetgazdaságának. Igy például Trqnov, a iromszki egyetem tanársegéde nagy müvet irt az AUál-hcgység jégmezőiről amelynek nemcsak a földrajztudomány szempontjából van nOgy jelentősége, hanem n hegyi folyók vizi erejének kihasználása szempontjából is. Tronov könyve 35 évi munbija eredménye. Ez idő alalt több expedíciót vezeteti az Altáj- j hegységbe. DELM AG Y 4 ROR9Z ÁO Ibíszsíü gíjjdliks! dolgoznak a Szo¥ie! ápüészek A szovjet főváros építkezési programjának gyors végreLajlá.a érdekében különféle technikai újításokat alkalmazna';. Az elmúlt építkezési idű'zakbnn töMwzázazer köbméter földet ástak ki ujrer.tlbwvü kotrógéppel, enkwiüiő téglát pedig erre a célra Racrkcsztelt cméióitarnhfeal állította!; a helyükre. Az építkezés ra-yen sok. eddig kézfel végzett , mnnbáját eikertiil gépesíteni. A cctnentkevci«V Jek például 5—6 ember munkáját végzik c!. Géppel végzik a falak fest-sát is. Uztnus válságaiból született, s mely hatalmas távlatokat nyitott egykor az emtóriségnek, saját rendszerében rejlő kérlelhetetlen elloutmondások következtében maga is válságba jutott, s gazdasági összeomlásokat, hatalmas háborúkat hozott az emberiségre. Az első világháború után az orosz Bolsevik Párt a világ cgyhatodát kimentette a kapitalizmus zűrzavarából, és az egész emberiségnek példát mutatva, fel is építette a szocializmust. Az építést a Kommunista Párt vezette, de maga az építés nem párt ügv^ hanem az emberiség ügye, nem kommunista érdek, hanem az emberiség érdeke. A kommunista pártok az emberiség boldogabb jövője érdekében munkálkodnak, s a tudománynak sem lehet más célja, más s'zempontja, csak ez. A tudományt is át hclf hatnia annak a mély humanizmusnak, ami áthatja a hommtmisia pártokat Az a tudomány, amely az emberiségért van, az emberiséget, a haladást szolgálja: pártszerü tudománv. Elmen áh és ebben kell áíínia a tudomány pártszeriiségének s ez ellen á tórtszerüség elten, csak az emberiség, csak a haladás ellenségei foglalhatnak állást. Ok sem azért gyűlölik az ilyen tudományt, mert zpártsserü*, hanem azért, mert nem a reakció, nem a trösztvezérek és szövetségeseik pártján van. Az amerikai monopoltőkések a tudósok mintíendltakozásaeUenére is pártszerii tudományt csináltak ar atomenergia felszabadításából mint ahogy a kapitalizmus egész törtenete alatt a tőkések mindig pártszorüvé tették a tudományt. Az első gép felfedezése óta minden találmányt tőkés módra, egy törpe kisebbség érdekében alkalmaztak. A termelőeszközök társadalmasitásával a gépek, nyersanyagok tőkés "kihasználásának végeszakadt. De nemcsak a termelőeszközöknek, a tudománynak is a nép szolgálatába kell állnia. A burzsoázia addig, amig uralomra nem keriilt, fennen hirdette, hogy a világ, a társadalom változó, ma tagadja, mert a változás ellenkezik érdekeivel. Voltaire és Rousseau filozófiáját fegyverként értékelte a feudalizmus elleni arcban, s jól tudta, hogy Giordano Bmnót és Servet Mihályt a haladás ellenségei, a haladástól való félelmükben vetették rnőglyáia. Ma tagadják a tudomány pártsaeriisegé-t, a társa© dalomtól való függését, mint ahogy a haladást, a szocializmus szükségszerűségét is tagadják. Morgan amerikai btoíogus „pártatlan" tudományt müveit Szerints a természetben nincs fejlődés, csak egymá«mellettiség, a változásokat a véletlen jellemzi, a szerzett tulajdonságok semmiképpen át nem örökithetők. Amint látjuk, a Morgan-féle felfogás magán viseli a burzsoá haladás, fejlődés ellenességét, s mivel az élő világ fejlődését az egysejtűtől as emberig megmagyarázni nem tudja, végeredményben miszticizmusba torkolik. Es az elmélet éppen ezért minden tekintetben meddő. Az amerikai mezőgazdaság jó termés esetén amugvis a tengerbe önti, elégeti gabonáját, hogy as árakat megf ele 16 szinten' tartsa, » igy nem érdemes, sőt a tőke ellen való vétek serkentőleg belenyúlni á természet munkájába. A Szovjetunióban ezzel szemben nem egy kicsiny csoport érdeke irányítja a 'termelési jiwa haszonra, hanem ezükségletre termelnek. Az emberi szükséglet pedig szinte kimeríthetetlen s éppen ezért a felesleg is elképzelhetetlen, sőt a növekvő szükséglet egyre ösztönzőbben kat a mezőgazdaságra Micsurin szovjet tudós és tanítványai tevékenyen belenyúltak a természet irányításúba. Elvetették a reakciós "Morgnn-féla felfogást, szerintük a természetben igenis van fejlődés és a 6zerzclt tulajdonságok az illető egyed életének egy bizoayoa szakában átörökíthetők s éppen ezen a ponton nyúlhat az ember irányitólag a természet munkájába. Micsurinak uj nővinyeh százait hozták igy felre, 9 a gyakorlat révén bizonyltot ták" be elméletük helyességét. A Morgan-íéie felfogás legjobb esetben is egyhelybentópogást jelent, a míesurizmus haladást; a morganizmus meddő, a micsurizmus az -emberiség jólétét szolgálja. Ezért pártszerű a biológia Micsurin-féle irányzata, s ezért foglalt állást" mellette a Szovjetunió Kommunista Pártja is. Ami igaz a bloíoglára, az igaz a többi tudományra is. At atombombával szemben ott áll a kommunista Joliel-Curie atonunáglyája, mellyel mesterséges radioaktivitást keltve, az orvostudomány szolgálatába állítják az atomenergiát. A trösztök állal felvásárolt találmányokkal szembon ott vannak a Szovjetunió iparában nz ötéves tervek folyamán alkalmazott hatalmas technika! újítások. A* A» orvostudomány kísérleti laboratóriumaiban pártBaorü tartomány folyik, Ea a kutató nem szigeteli el magát a» élettől. A pártszerB tudomány nem közvetlen hasznot jelent, de a tisztán elméleti kérdések is beíe illesztve a tudomány egészébe, előbbre viszik az emberiséget. Ki tagadná, hogy a történettudomány lehet pártassrü ás lehet halad.ásellenee. A francia forradalmaik, .« különösen a párissi kommün kiértékelés® Maii • által, oz 1903-ös orom forradalomé Lenin által, nagjrbaa hozzájárult az 1917-os forradalom sikeréhez. 8 » gazdaságtan é» a filozófia?* Lenin szerint -a politikai gazdaságtan a modern társadalomban ' éppé a olyan párt tudomány, mint az ismeretelmélet.* A reakciós filozófiai irányok. LaJ szemben a dialektikus n:,v teriaiizmaa a haladást szolgába. Ez a filozófia már nem elégszik meg a világ magyarázatával, honom a kommunista pártokon keresztül meg is változtatja azt. Párt és t adomány itt a legteljesebb egységben van, a tudomány scgitl a pártot, s <\ párt fejleszti a tudományt. Magos limlé &t£Xil}íltíMbll/á& JHTML WAIIXLFC IB'TIIWTT At Wl&Etil&rfSliCsukovszk'.j: Táncoló fcnyőtácskó Hogvha volna a kis Meak Lába, Beszaladna A gyorokractóba. Együtt táncolna vthősta, Hipp-hopp! Itadlót ven* lábAvaSí Tipp-toppl Kicsi zászló csattegMB Mint az ostor, Piros, kék és zöld **hv3 IktpiroebóL Forogna a VIosi ÍM Sok-sok iátók, Furcsa srinfl méoe«s»% Csokoládék, Etf az ólomkatona, Alatta a falova, Messzehnrdó kicsi poriba, Marciánból kisfiuevka, Dobra pergő Rózsaszínű svép vittg Tarka-tarka kfrvirfcfc. Szállna v«la PIROÍPOZEGÁE gyereta* Kacagnának, Tapsikoló tenyerelt CSATTOGNÁNAK: »Ed»s fa* Mos, Drága kie fira. \ ÍPPWGY TÁAOAT, mtaí Fenyővei jött Tálap*, Nagy saakhlláa hiss * k 'd Fordította: Radő Gyfcy*. »A földe-cr, akinek sérvig emellek tönköt, gabonát, c-.lkány ofiokl.a! puszta tért nyit, szétvert falat és tanyát.. (József A.: ILazám.) Csőri Illés ke=erv©sckct káromkodott a lelke mélyén, vad dühösBég mardosta minden porcikáját. A hulldogáló hó összegyiUcmlelt a talpa alatt, nehéz, átázott csizmája hangtalanul •üppedczftt, Á terjengő, puha osond megsüketítette, némelyik pillanatban már azt hitte, menten megbolondul, nem bírja _ tovább az istentelen utat. Az Atalvető lielevá.gódott a válla husáta, reszelős tenyere odaragadt a talícska fagyos szarvához. Felesége, a hajdani /rozmaring* Mariska, akiért a falu legényei késhegyre mentek, félájultan szédelgőtt a nvomában. nagy fekete kendője * alá rej • tette méhe domborodó gyümölcsét. A határ réges-rég elaludt a hátaim ró alalt, a csiilo gok magasan szikráztak, a telehold teVs fénnyel simogatta a vidéket. Othalom lankáin kinnfelejtett szár kúpok árnyékából idesőtét2ett a srékháti csősz v.ályogviskója. a messzi város villánylángos házai fölkapaszkodtak az fg aljára, Éjfél körül járt az idő, Mariska már alig pihegett, hideg verejték felhőzte be a homlokát, Csóri maradék erejével nekifeszült a fölpakolt talieskának. Keme^ő lábakkal tör(tett a marasztal" hóban, halomnak föl, a kunyhó felé. Félholtan estek be a toldo•ott-foltozott ajtón. As asszony nyöszörögve, haloványan bajtvatlott a szénaágyra, az cmMEGSZÜLETETT az ember fia tor megoldotta ast összecsomózott madzagokat a talicskán, kibontogatta a csomagokat, valahonnan gyufát kapart elő és szalmából meg izékből tüzet rakott. Néhány pillanatig csak maró füst kanyargott, do hirtelen lángralobbánt a száraz izék s felvillant a világosság, élemmit sóm szóltak egymáshoz, az asszony nem merte megbolygatni az ura hallgatását, meg erősödött a fájá-s is a derekál»an, a férfi pedig esni kínlódott a nyelve hegyén forgolódó mondatokkal. Best elte magát rettenetesen, nem tudta elképzelni az elkövetkezendőket, meg szégyenkezett, éa átkozódott magában, hogy ilven helyre kényszerült szorult helyzetében. Ügyetlenül forgolódott a széthányt holmik körül, nem tudta, mit csináljon. Végre fölmarkolta a vödröt és bizonytalanul kifelé indult. — Vizet hozok — morgott zavartan. — Mariska nem válaszolt, mog kezdőd tek a kinob, elüvegesedett a szeme, kicserepesedett a szájaszéle. Úgy érezte, ezer-millió darabra szaggatja szét a fájdalom derék-táját és lüktető, lázas ágyékát. Hajnalra jajongva és sikongva iebabázott. Csóri álmosan támaszkodott a vályog falboa, belebámult az ólmos szürkületi* ót nem fogott ai esze. Az asszony benn aludt a gyerekkel, nehéz sóhajtozása kihallatszott. A határ egykedvűen óe meredten olvadt össze as éjjel, a reménytelenséget semmi naan szakitotta meg. Reggelre, a kunyhó előtt elkanyarodó dűlőúton feltűnt az öreg csősz, botladozott a fagyos hóban. — Adioa Isten! — nézett fel a botjáról, amikor odaért Csóri elé és bütykös ujjával c.warintott a hajuszin. — Mi járatban? — Az Úristen tudja csak azt! — lélekzett nagyot a borostás, zavarosszemü paraszt. — Beljebb keveredtek a melegebbre. Az öregnek összerándult a szemöldöke, amikor megpillantotta a*' alvó asszonyt, Karjában az öklömnyi, " bepólyált csöppséggel. — Mi történt? — kérdezte rekedten, de csodálkozás nem érződött a hangján. — Kivertek bennünket n csendőrök a gróf földjirüll — duzzadt fel Csőri szemétón a harag és nem fojthatta el a káromkodást. Megnyílt a lelke-zsilipje, előtört a'melléből & viszszafojtolt, megfáradt keserűség. — A ízent estén verték szét a házunkat, a gazemberek. Ott hadakozott egy egóm •wiass, Hogy ver ja meg va?amaaaytt a nagy Isteni — átkosódott tfc o> ég re. — A TAVAS* zel FOGADTAK ftt vagy harmincunkat oselíioalt.. En a Duna mellM töfctam el idáig, asszonyostul. Hortnk a vagyonkánkat. Mindnnt mejiaertek, rengeteg munka rcfL IJgész nyáron meg egéss ő«5z#l dolgoztunk látAstól-voknláslff. Mindenki összeeszkábált maginak valamllven kalyibAt, hogv tudja a holmiját havi termi, meg tudjon hol aludni. Eleinte nem is volt semmi hiba. Állatot tartottunk, méa főidet i« kaptunk &» erdőszelt ísántókbóL — Télire aztán!... — legyintett keservesen —, télire asiAn elfc^ryott a dolog. Es még nom lett volna baj, mert a kommenoióbói kihúztuk vcáca as újig, mog nekünk i» termett valamicske. A gróf azonívui azt akarta, hogy menjünk el onnan. Fölmondták. De senki se akarózott. Eleinte csak az intéző járt le hozzánk és káromkodott, később papokat hoztak a nyakunkra, akik telebeszélték mindenfélével az asszonyok fejét, de ez se segített.. A többség megmakacskodta magát. Tegnap aztán megjöttek a c:e:.dőrökl Azok eUMá'.rak mtedta'rii Szétverték a há vksk a vertek miakvt is!... — As asszony apftf éopca benna voít aa Idsjébsn. Még s seren ess, hegy oMrtít e»l » kunyhót, Bvzri kfiióalviai... — ai öreg oz&m elgojvScíktava loeaiott, néha mrg-nsegkíoorata fe'ja. — Innen hová mauBekT Y«s l vatakiiük a világban? — HozsS tik mrgytnfc * Bácskába, aurámókho* — ví.Iaswrév halkan Síarieka. -- Mart tek csak észra, hogy tuxdg btszélgetívk, felébroát A* óswf megrugdosta agy kicrt.f a tüseU hogy föiíitedjea a léog, néhAuv izékét vetett rá, azfeVa köselébh lépett as aast-onyhoa, skí srótlenüi mowűygott. 0*óri laesaa kötette. Bütykös ujjaival fett zenytataanl megcirógatí* aa oívó kiorinykét. — Ts kis büdöst TA! Aztán mi a neved? — gügyögött grsrekesen, váa 3101119 csapton föcsillaot. — Még nincs ney* — telelte oz öregnek a fiu helyett a.* apa. — De ha t.vrnploohoe ériirJe. Györgynek kereszteltet-"®. Dózsáról, akit az urak megéged tek. A parasztember hossM-san, mereven tóműit elé. * GvSrgy pedig crejieredett f» gyarapodott, mint as aruk kancája. Kihasználták. lökdö*K.k ide-eda. A hábnrntón elvitt k a leventékkel, de Dunántulrél hazs^zökBtt. Legutoljára nfháoT ra ipnl ezelőtt taláikozlam r :c bx egyetemen. Tanárnak Wéezéi. Naiv í- víijí'i*.