Délmagyarország, 1948. december (5. évfolyam, 275-300. szám)

1948-12-25 / 296. szám

6 FELM A 0 Y A BOTTSZ AG SZÓMBA?, 19Í8 D«REML>RR I AHOL ORSZÁGOT KC.V I bor lelke és uj Csepel ( a DEMÁ-ban ) T A K A R ÉK OSSAGRÓ L, nuj agkiliiv-/.Hálásáról, öiikiiltriégc-ökkentísrfil hiros a sze§

i\li KÉM \ cipőgyár. Keceiner hóraphnu kettőzötten igjckeztek ezt a /vonalat* tartani, mert nem szeretnék elveszíteni az év utolsó két a »I)éiuá.Hok« keze alatt. Anglia által rendelt exportcipőt gyártanak mór huzamosabb idő óla. Olyan cipót, amely — .Már.a elvtárs szerint — a bór »lelkéből«, legjobb részeiből készült és amelyért az angolok devizával és számunkra H

uszonkét szegedi államosított üzemben öntudatos munkások, munkásnők állnak a gépeknél, a jármüvek irányító szerkezetidnél. A munkál ól kikérgescdctl tidülelii, Iiülyk5> ujjak fonódnak a gépek emeltyűre, gombjaira, indítóira. Az üzemek irodáiban porköpenyes férfiak, nök bájolnák a rajzolóaszlal, a főkönyv és az irógép fölé. F

elszabadult ország fiai ök, akik a világ minden dolgozójának egyedüli gyámolilójának és támaszának, a hali^lnias Szovjetunió segítségével sajál lábukra álliak és utána birtokba vették a termelés eszközeit. bogy terveket végrehajtva. a munka harci közösségeiken, brigádokba \ szocialista munkaverseny kerelei közöli, éliuiiiiká ként és egyszerű munkásként az egész közösség szániára egy jobb, igazibb élei alapjait vessék meg. S

zeged szervezett dolgozóit, ipari munkásságál, akár az ország többi égelöen fonlos nyersanyaggal, gépi febterrlfasel fizetnek. A Kén:ál an dolgozó munkások tudják, hogy az exporttal iparunk, eleő-ofiian nehéziparunk fejlesztésére, erősítésére szüksége- anyagot kapunk. Az exportfc adatokat jő| teljesítő kiértékelésnél megszerzett élflzem csillagot. 'AZ CZ KM különböző osztályain egyaránt égett a munka munkások tehát segítik a nehézipart is. A NAGYKÖRÚTI éliizeraben büszkék is erre a dolgozók. Uj Csepel építésében segédkezünk — mondta az egyik nrankáenő mirap, miközben a nyolc óra leteltével köpenyét a szögre akasztotta. A szomszédos lial ai gyár tömör, zengó igent füttyentett rá! Rönköt görget a Mmü A Lippai fűrészüzem sivító rönk fűrésze előtti doinbocskáról, a rönkliordők háromtagú brigádja: Faragó Mihály, Róscnlát Lajos és Topodó József egymás után görgeti a rönktérre a gyantaiüalu hatalmas fenyőtörzseket. A dombról Ivclátni az egész üzemet. A hármas brigád rövidke pihenői alatt büszkeséggel lekint végig a rönkhalmokon, a zakatoló fürészliázon. — Emlékszel elvtárs milyen volt az üzem most egy éve — szót oda Topodó;. a fütyörésző Faragónak. Emlékszel, hogyan igyekezett bennünket kizsákmányolni és ezt az üzemer tönkreteuni a Lippai csatád. HURRÁ! ismét első a Gyufagyár — A pénzt csak kivonták, hagyták tönkremenni a gépeket, a teherautónk a szabad ég alatt ,11U saiuíy szerszámunk sent volt elég. Emlékszel arra, amikor Lebák vállalatvezető elvtárs átvette az üzemet é.s a 110 iorint készpénz mellett többszüli az uj garázsunk, kultnetermünk és mosdónk is van, az egész üzemet felszereltük tü védcími berendezésekkel, mert Llppaiéknak arra sem teüctt. — No és az újítások ? — Hát bizony cz is sok jó — Székely elvtárs, megint elsők (ellünk?... Igen!... Hurrát... Leírhatatlan az. délelőtt futott be az örömhír a nyárba. A szegedi gyufagyár az ölhóuapos ntunkaéppen most jöttek fel az ebédlőből s most még vidá'<'- niabban harapnak az egész^séges, húsos téli almába. — Ez számunkra a legszebb karácsonyi ajándék... Elértük a legnagyobb teljesítményt... — igy fogadják az ujságol. Ila a gyufagyáriak teljesítményüket még továbbra is fokozzák, uj grafikont ke l készíteni, mert a jelenlegin már nem Iclict ábrázolni az emelkedési. öröm a gyufagyárban. A munkások olt tolonganak az éppen most kifüggesztett grafikon körül. Csülörlökön verseny negyedik hónapjában. mint az előzőkben is, a gyufagyárak közölt ismét az élre került. A dolgozók Most lássa el gépkocsiját aj gumiabroncsokkal . . . Minden méretet korlátozás né*ku8 rakSarrói száílit a százezer forint adósságot tatált a pénztárban? Faragó csak bólogat s nekifeszülnek egy ujabb rönknek. Amikor a rönk már magától gurul a lejtőn, akkor válaszol csak. — Ha nem dolgoznék itt állandóan, el sem hinném, hogy ennyi idő alatt igy megváltozhat egy üzem képe. Lám — adósság egy fillérnyi sincsen, sőt pénzünk is van a kasszában. Lenyögtük a hatalmas adótartozásokat, azután mégis mennyi mindenre tcjlett. Elkéezresbe kelült, de megérte, hiszen sokkal többet tudunk termőm a:óla. Látjuk, érdemeuoigo-ni, mert saját magunknak termelünk. Az államosítás óla tudunk csak rendes partéidét élni. Taraba elv-társnő munkájának meg van a gyümölcse. A szemináriumokon idooió'iai tudás niegs őrzésével gyűjtünk erőt a munkához. A I.ippai fürészüzem megváltozását, a munkásvezetők é* az ön'udalos dolgozók jó munkájának eredményét íegjobbati a kapujukon díszelgő ötágú csittag jelzi. Villámsebesen ugrál a vetélő.., Nő a termelés, csökken a selejt az ujszegedi kendergyárban g zines falitáblák, szemlél- előirányzattól. r:l '* Akkor, amikor kevés volt a nyersanyag a dolgozók más területen igyekeztek jó eredményt elérni. A gépkihasználást 39 százalékról 52 százalékra emelték. leraal Szegeden: KLONHUY ISTVÁN Karoiy-ufca 2/ti. Te e on: 13-80. zines falitáblák, szemléltető grafikonok diszilik az ujszegedi kendergyár hatalmas szövőtermét, A mun kábaérkezők megállnak előttük egykét percre, mert ezek a táblák igen fontos dolgokról beszélnek. Irányt mutatnak, megszabják a termelés ütemét, rámutalnak a hibákra. Amikor felveszem munkaköpenyein és ide állok a gépem mellé, mindig arra gondolok, amiről a falitábla beszél. — mondja Igaz Erzsébet clvtársnő. Pontosan látom ott, számadatokbnn kifejezve mennyi termelés van előirányozva, menynyit teljesítettünk, hogyan csökkentettük a selejtet és a liolladékot. "fa s a falitáblák a kendergyá -i szövőnők és a bri"á 'ok munká'át dicsé ik. Nézzük csak miről is beszélnek ezek a színes ábrák. A gyár czév augusztusában még nyersA lerkell állítani a gépet, kijavítani a hibát. Eddig cgv óra alul' 40.000-szer fordult a vetélő. Elhatároztuk, hogy n ve létszámot 48.000-re emeljük — mondja egy fiatal szűke leánv. fí\ /LIHH anyag Iránnyal küzdött meíés 131.0Í2 négyzetméterre za esett. A Szovjetunió azonban nyersanyagot bocsátott a gyár rendelkezésére s «na már a termelés nem sokkal marad el az hosszanti szálakban. Ilyenkor le A hulladékot 1.5, a selejtet százalékkal csökkentették. IT ék munkaköpenyes munkásnők hajolnak a szövőgépek fölé. A kifes; i'.ctt lioszszönti szálak között víLIámscbesen ugrál ide-oda a vetélő, amely a keresztszálakat huzAzt hinné az ember, itt minden a géptől függ. Pedig nem igy van. Előfordul, hogy elszakad a fonál, hiba van a Brigádban dolgozunk már három hónap óla^ s az eddig elért jó eredmények fokozzák bennünk a lelkesedést. A kik tudják, hogy miért kell foko ni a termelést, miért keli csökkenteni a selejtet, fokozni a gépek kihasználását, azok mind lelkesedéssel dolgoznak, mert tudjákj munkájuk nyomán minden áldozat gyümölccsé érik a maguk és az egész dolgozó nép számára.