Délmagyarország, 1948. december (5. évfolyam, 275-300. szám)

1948-12-19 / 291. szám

V&#írwo, 194? december 12 DELMAGYARORSZAG V. K. AREM.NSXÖLY kires tanulmá­nyából hözö jűk az alábbi részletekei A kollokllv gardaság mai formája az artel*, a kolhozépi­iés sok évi tapasztalatai alapján alakult ki. A kolhoza'up­szabályokat több esetben ősszeáilitolták és átdolgozták. 1935 februárjában tartották meg a kolhozok II. össz-szö­vetségi kongresszusát. A kongresszuson 1433 küldött vélt részt, akik a kolhozgazdálkodás minden ágát képviselték és a Szovjetunió 51 különböző nemzetiségéhez tartoztak. A kon­gresszus munkájában személyesen részlveít Sztálin. A kon­gresszus egyhangúlag elfogadta a mezőgazdasági artel minta­alapszabályait, amit aztán a kormány is jóváhagyott. Ezen alapszabályok alapján áhítják össze a kolhozok alapszabá­lyait. Níxiüit meg a fcoínosok rnnfa* a apszabálya nak főbb vonása i Az első pontban a kolhozok céljáról, feladatairól az ált, hogy egy bizonyos járás és község parasztjai tőnként me­xőgazdasági artclbcn egyesül­nek, hogy közős termelőeszkö­zökkel és közösen szervezett munkával kollektív, vagyis tár­sas gazdaságot építsenek felt. hoqy «biztosítsák a teljes ggő­telmet az insé.g és a sötétség, a kis egyéni gazdaság elmara­dottsága, jelelt, biztosítsák a munka magasfoku termelékeny­sénét és ilymóiion minden kolhoztagot jőmóduvá tegye­nek«. Az alapszabály 2. pontja biz­tosítja a kolhozok számára a földnek határidőhöz nem kö­tött haszonélvezetét. Minden kolhoz kap egy sáliami okiratot n kolhoz örökös föld használatá­ról*, amely megjelöli az illető kolhoznak adott föld terjedel­mét és pontos határait. A kol­hoz földjének csökkentését a törvény nem engedi meg. Ezt csak növelni szabad. Az alapszabályoknak ezt a pontját, a földnek a kolhozok részére való biztosításáról, ké­sőbb pontosabban meghatároz­ta és megerősítette a Szoci­alista Tanácsköztársaságok Szö­vetségének Alkotmánya, mely­nek 8. szakasza így hangzik: ».4 kollektív gazdaságok vég­érvényesen megkapják a bir­tokukban lévő föld ingyenes és határidők őz nem kötőit, azaz őrök időkre szótő haszonélve­zeti fogd'.* Síi r.dcn rvte ;yyfl amely régebben a kolbozlagok földjeit egymástól elválasztot­ta — mondja az alapszabály -- megszüntetendő és az összes telkek tegyetlen birtoktestté egyesítendők, amelyen az artel kollektív gazdálkodást folytait Az alapszabály pontosan meghatározza, hogy a kolhoz­ban egyesülő parasztoknak mi­lyen termelő eszközei válnak közős tulajdonná. *Közös tulaj­donná válik; minden igás-jószág, a mezőgazdasági • /elszerelés {eke, vetőgép, borona, cséplő­gép, kaszálógép) a vetőmag­készlet, a takarmány, a közös tulajdonba veti jószág eltartá­sához szükséges mennyiségben, az artel-gazdaság folytatásához gazdasági épületek és a mező­gazdasági termékek feldolgozá­sára szükséges minden üzem.4 Minden belépő tag közös tu­lajdonná váló ingóságát pénz­ben felbecsülik. Ezen ingóság értékének 50 -75 százalékát a kolhoztag üzletrészének törlesz­tésére fordítják. A többit a hol­A sxoveiförvényak védik a polgások fiemélyes tu a'donánfik ogát hoz oszthatatlan alapjához csa­tolják. Ezenkívül a kolhoz min­den tagja fizet még egy nem magas belépési dijat, amit tel­jes egészében az oszthatatlan alaphoz csatolnak. A kolhoz tagja íoheS minden dolgozó férfi vagy nő, ha 10. életévét betöltötte A kolho/ból szaluid a kilépés. A kilépőnek pénzben visszafi­zetik üzletrészét. Egykori föld­parccllája a kolhozben marad. Ennek fejében a kilépőnek joga van más helyen földet igényelni az állami földalapból. Az alapszabály több pont­ja foglalkozik a kolhoztagok személyes gazdaságával. Az ar­telbc való belépés, ellentétben » fasiszta propaganda aljas ki­agyalásával, egyáltalán nem je­lenti a kolhoztagok személyes tulajdonának társadalmasítását. A szovjetállam vezetőinek so­ha eszükbe se jutott olyan os­tobaság, mint az állampolgárok személyes vagyonának meg­szüntetése. R FMEHÉTOL R MÉLYSZÍMTÍS!G A E a munkájukból eredő jövedel­mükre, megtakarításaikra, a la­kóházra, a házi kert gazdaságra, a háztartási tárgyakra és fel­szerelésre, a személyes hasz­nálatra és kényélemre szolgáló tárgyakra, valamiDt védi a sze­mélves tulajdon őröldésí jogát is (L a Szovjetalkotmány 10. szakaszát). Az alapszabályok 4. pontja felsorolja, hogy a kolhoztagok milyen tulajdona nem válik köztulajdonná. Ezt a pontot végső formába öntötte és meg­erősítette a Szocialista Tanács­köztársaságok Szövetségének Alkotmánya, amelynek 7. sza­kasza jgy szói: tKoltektiv gazdaságban egye­sült minden paras-.tcsaládnak a társadalmi, kollektiu gazdaság­ból származó főjövrdclmén kí­vül egy nem nagymértékű belső telek áll rendetke-ésére, szemé­lyes haszonélvezet céljából, va­lamint személyes tulajdonként: kisegítő gazdaság a belső tel­ken, lakóház, jószág, baromfi és apró mezőgazdasági felsze­relés — a mezőgazdasági artel szervezeti szabályzatának meg­felelően A kolhozlagok személyes gaz­daságának kérdése élénk vitát kellett a kolhoztagok knngresz­szusán. Sok küldött axon vé?c:ményen von, hogy a társadalmasított gazda­ság fejlesztése érdekében a (kol­hoztagok személyes gazdasága a tninimunra redultálandó. Ez el­len állást foglalt Sztálin. Rá­mutatott, hogy a társadalmi ér­dekeken 'kívül feltétlenül tekin­tettet kell lenni a kolhoztagok magánérdekeire ls. Tekintettel kell lenni arra, liogy a társa­dalmi termelés még nem öleli fel a parasztgazdaság minden ágát olyan mértékben, hogy a kolhoztag mindent megkaphat­na a kolhoztól, amire csak szüksége van családja számára. »Akkor helyesebb egyenesen megmondani — magyarázta Sztálin — hogy a munkának ez a területe társadalmi, ez pedig személyes... Helyesebb óbból kiindulni, hogy van társadalma­sított, nagy, ter/ede'mes és döntő fontosságú artel gazdaság, amely a társadalmi szükségletek kielégítéséhez szükséges és van amellett egy nem nagy, sze­mélyes gazdaság is, a kolhoz­tag egyéni szükségleteinek ki­elégítésére. Ha egyszer van csa­lád, gyerek, egyéni szükséglet és izlés, akkor ezekkel fellétlenül számolni ls kell.« enStiviii sz áin «rra is rámiifafoff, hogy a személyes gazdaság mé­retének az óriási ország külön­böző vidékcin a mezőgazdaság feltételeinek és jellegének meg­felelően különbözőnek kell len­nie. A kongresszus teljoscn kielé­gítő nagyságban szabta meg a kolhozok személyes gazdaságé­' Az >ariel« nak méreteit. A Iiázkörüü gaz­szó társaságot, barátságot jelent. lOO métermázsa HALAI edvezményes áron, kilogramonkint december 2t, 22, 23, 24-én 5*40 forintértárusit ki a város fe" hértói halgazdasága a városháza előtt. Síiygtleief a Dolgozókért! Ne vásárol} drága karácsonylát, mert a Szegedi Fsítóvss Sziveftaefaál Szer.t Mihály-utca 6. sz. és a Korzón lényegcsen olcsóbban megkapod. Vigyázz, tábla jelzi a Szövetkezel elárusító helyeit daság nagysága egy negyed hektártól fél hektárig terjed, egyes kerületekben eléri az egy hektárt is. A mezőgazdasági ke­rületekben a kolhozlran lévő minden családnak lehet egy te­hene 2 borjúval, egy-két anya­sertése a szaporulatával, 10 ju­ha és kecskéje (összesen), kor­látlan mennyiségű szárnyasa és házinyula és 20 kaptár méhe. A fenti áUatmennyLség a fejlett állattenyésztéssel biró mezőgaz­dasági kerületekben két-három­szorosára emelkedik, a nem-no­mád és félnomád állattenyésztő kerületekben négy-ötszőrösére. A nomád állattenyésztő kerüle­tekben minden kolhozcsalád személyes gazdaságában lehet zelőlt nem csináltak az emberek maguknak negy gondot abból, hogy milyen a talaj, amibe a magot elvetik. Elég volt nekik, ha felületét kissé megkapargalták, lazábbá tették. Ha nem volt megfelelő a termésük, akkor az időjárás­ra, fagyra, szárazságra fogták. Kétségtelen, hogy az időjárás nagy befolyással van a terme­lésre, mégis az akadályok há­romnegyed részét sikerült már eddig is legyőznie az embernek, nem egyedüf... a tudomány segítségével. A földet tehát a inag befogadására az eltek munkája teszi képessé. Az őszi tarlóbuktatás után soronkö­vetkező legfontosabb munka az őszi mélyszántás. Ennél már nem elegendő egyszerűen meg­kaparhatni a földet, hanem mé­lyen kell beereszteni az eke­vasat, hadd járja meg alapo­san a földet, különben nem éri el azt a mélységet, ahol a növényzet fejlődéséhez elenged­hetetlenül szükséges apró állat­kák milliói: talajbaklériumok tenvésznek. zek a talajbaktérinmok a gazdának a segítőtársai, a talaj felszíne alatt 20-25 cm. mélyen végzik munkájukat, feldolgozzák a talaj szervetlen alkotóelemeit, élvezhetővé te­szik azokat a növényzet szá­mára éppen ugy, mint ahogyan a háziasszony megfőzi család­jának a nyers ennivalót. Ezek­re a hasznos baktériumokra vi­gyázni kell nagyon, mert nél­külük nincs növényi életi Gon­doskodni kell legfontosabb szükségletükről, a vízről. Ezért fontos az őszi mélyszántás, hogy szárazabb ülőkre nedves­teget kapjon a talaj. Amig el­ültünk a traklorszántósig... Amikor az ember igényei nőt­itek, rájött arra, hogy a fettnrt földben biztosabban kicsírázik a mag, hiszen a kemény talajra szórt szemeket a madarak is felet (éle, a szél is felfújta s az eső ahelyett, hogy rátapasztot­ta volna a földet a magra, még a rászálit kis porréteget is le­mosta. O zerkesztett hát magának olyan eszközt, amellyel fel tudta kaparhatni a föld te­tejét, hogy a meglazított ta­lajba bevethesse a magot. Egy­szerű fatörzs volt az első eke s ehhez a fatörzsdarabhoz volt erősítve egy ág, ez képezte a gerendelyt. Legközelebb az egyiptomi ekével találkozunk. Az ógörögök az ekénél már alkalmazták az ekevasat is s nem egy darabból készítik az ekegerendelyt sem. A bronzkor­szakban az ekelestek élét bronzcsucesal, a vaskorszakban vasheggyel látják el. Ezzct el­érlek azt, hogy sokkal jobb munkát, mélyebb szántást tud­tak végezni, mint a fali egy ű ekével. A római ekének széles, megvasalt talpa volt, igy biz* tosabban járt és tökéleteseblien porhanyltotta a talajt, mert na* gyobb volt a felület, amivel a földet meglazította. Az ószicl* iiai ekéknél az ekegerendely, az eketesl és az ekeszarv már külön-külön darabból készül. A vonóerőszükséglst kisebb lesz az előző ekékkel szemben az eketest vízszintes elhelyezése miatt. • áthatjuk, hogy a fejlődés habár egyenletes, dc igen lassú, ezidáig még egyáltalán nem gondolták arra, hogy a földet nemcsak kapargatni, de megforgatni ls szükséges. Elő­ször a kínaiaknak támadt ez az öllete, ők alkalmazták az eketest fölé a vasiról készült kormánylemezt, hogy ennek se­gítségével a földet alaposan át­forgassák. A cSoroszlyát, amely amely arra szolgált, hogy a föl­det függőleges irányban haso­gassa, először az ónormandial ekénél táljuk. A mai ekéhez a görög eke hasonlít leginkább. Itt már két újítást is látha­tunk, az eke szarva már két­ágú és vezető talyigálya is van. Á XVfIT. szazad baior eltei már sokkal jobban porhanyitották, forgatták! a földel. Egv deszka­darab szolgált, arra, hogy a feltúrt földet félretolja és kissé megfordítsa. Élihez már na­gyou hasonlít az erdélyi fa­eke, csak annyival löké'.elescbb, hogy már megtaláljuk a ge­rendelyt alátámasztó mankót is. l^ma használatos ekének az alapját a XVIII. szá­zadban a brabanti el e vetette meg. Itt a kormánylemezeknek ékfelületü alakja van, mely a csoroszlya által felhasított és az ckevas állal a talajból elvá­lasztott földhasábot a barázdá* ból kiemeli és álíorditjav A XVIII. században már rohamo­san fejlődik az eke, akkor fej­lődik ki a hohenciní eke, mely a Vidacs-, majd az ebből ala­kult Sack-eke közvetlen elődje. IIosszu volt az ut az első faeltetűl a traktorral vontatott modern eke alkalmazásáig. Ez az nt: a mezőgazdaságban, az iparban, az emberiség munká­jában hasznúit eszközöknek az tilfa jelenti a társadalom foko­zatos fejlődését. Az eszközök­nek, a szerszámoknak a kifej­lődése tette lehetővé az embe­rek fejlődését, adott módot ar­ra, hogy az életszínvonal emel­kedjék. a "bb szerszámmal jobb munkát végzünk, a jobb munka nyomán több a termés. Az életszínvonal emelkedését pedig több bura, több ruha, jobb szerszám jelenti. A naponként születő uj gép­állomások traktorai szántják ipár földjeinket mélyen és ol­esón, hogy jövőre a dolgozó parasztoknak tojjb lennéso, könnyebb élete legyen. 8—10 tehén a borjaival, 100— 150 juh és kecske, 10 ló és S teve. Ilymódon az artei egyesítve a parasztgazdaságok fő termelő eszközeit, nagy társas gazda, ságyá alakit ja ál a Lis'magán­icrmdésl. A ko ho2*ag elibö! a qasdas^gb'íí cia*»;a fő iövedo'mé?. — 58ÍISJ forintos Imtorpú­Ijűzal a Dolgozók Világlap­jában. ftggy «aséss »ayl vásár. Libahas zsírral 12.— Aprólék 8.— Csemege és fűszeráru* olcsó árban. IJuear <"elmisz*rosarnnV Mikszáth n. 1 Ebhez a gazdasághoz fű­ződnek! a kolhoztagok legfonto­; sabb társadalmi érdekei, még ! aazdagabb és még szebb jövő­jük. Emellett az artel meg­; hagyja a kolhoztagok személyes tulajdonában a házkörüli kise­gítő gazdaságot. Az artel legcsekélyebb mér­tékben sem érinti a paraszt megszokott családi életét, házi tűzhelyét. Az artel egyáltalán nem feszélyezi a parasztot ab­bau, hogy egyéni Ízlését és haj­lamait kövesse és azoknak meg­felelően rendezze be életét. El­lenkezőleg. Éppen a kollektio artel gazdaság teremtette meg először a legkedvezőbb egyéni és Kulturális clöfeltéte'eket ah­hoz, hogy a paraszt boldog családi életet élhessen, hogy « falu dolgozói szabadon fej­leszthessék minden képessé­güket és tehetségüket. Az arlel helyesen kapcsolja össze a kothoztagok egyéni magáné'e'ét alapvető társadalmi érdekükkel és ezzel biztosítja a kollekiiv gazdaság további fej­lődését, biztosltja, hogy min-, den kothozparaszt az uj társa­dalom aktiv és öntudatos tag­jává nevelődjék.

Next

/
Thumbnails
Contents