Délmagyarország, 1948. november (5. évfolyam, 252-275. szám)

1948-11-07 / 256. szám

6 DELMAGYABÖBSZÁG : Vasárnap, 1918 növCmlJöf T. ^SdLfXtflKzzt A vasárnapi ünnepélyre gyü­lekezés reggel 9 órakor a szak­szervezeti székházban. Pontos megjelenést kérünk. A pedagógus szakszervezel felkéri nyugdíjas tagjait, hogy teijes számban jelenjenek meg 7-én, vasárnap reggel 9 órakor a szakszervezeti székházban. A működő pedagógusok a felvo­nuláson iskoláikkal együtt vesz. nek részt. A vezetőség. A kereskedelmi alkalmazot­tak szakszervezete üzletszerző szakosztálya 7-én délelőtt fél 11 érakor taggyűlést tart a szak­szervezeti székházban. A kishalászok vezetőségi és taggyűlést tartanak 7-én dél­előtt 9 órakor a szakszervezeti székházban. A kereskedelmi alkalmazottak szakszervezete nőbizottsága 7-én délután 4 órakor teadélutánt rendez a szakszervezeti székház ban, melyre ezúttal hivja fel tagjai figyelmét. A vasmunkások ezakszerveze te hétfőn délután 5 órakor ve­zetősőgi ülést tart a szakszerve, aeti székházban. A fodrászmunkások szakszer­vezete kedden 6 órakor taggyű­lést tart a szakszervezeti szék­házban. A mérnök szakszervezet köz­li tagjaival, hogy az öntözési clőadasok keretében kedden 6 órakor előadást tart. Előadók: Kamocsai Gábor "öntözési ta­pasztalatok*, Dezsényi László "öntözések szervezése és költ­ségei*. — 10-én délután 5-kor vezetőségi és bizalmi értekezle­tet tart. A tárgy fontosságára való tekintettel feltétlen megje­lenést kér a vezetőség. A kereskedelmi alkalmazottak nőbizottsága vasárnap délután 4 órai kezdette! teadélntánt réndez a szakszervezeti szék­házban, melyre ezúton hivja fel tagjai figyelmét. MAJAKOVSZKIJ: LENIN — bármi Jonfos légyen — megszokássá vált. FELHÍVÁSI A szegedi Szakmaközi Mun­kaközvetítő Hivatal felhívja a munkanélküliek figyelmét arra, hogy a'lakásváltozásokat (köl­tözködés) azonnal jelentséK a hivatalim a. FELHÍVÁS! A szegedi Szakmaközi Munka­közvetítő Hivatal felhívja a munkanélküliek figyelmét, hogy saját érdekükben kisérjék figye­lemmel mindennap a hivatal közleményeit a helyi lapokban. Mifelénk ruhaként kopott, Akarom, hogy mindig frissen égjen a legmagasztosabb szó — a párt. Az egyént Kinek van haszná belőle? Hangja vékonyabb, mint csipogás, Ki halljaf — Legfeljebb saját nője, az ts csak otthon senki má*. De ha kicsinyek páriba összebújnak, — megállj, ellenségl reszkess, pusztul/t A párt keze r millió uffnak, amely egyetlen ökölként huh Az egyén badarság at egyén Semml,< egy ember bárki tehet — őt-őtnyl tőnkét 'em tud odébb tennlf hát még őt emeletet. (Részlet) A párt egyetlen kis, vékony zöngékből melytől az ellenség ereje mint sortüzbeit az ágyutói Rosst az embernek nem katona fergeteg órjássd válva, megreped, a dobhártya, tenni egyedül A párt — A párt az egyetlen, a magános minden erős fölébe keríti, sói a gyenge is, ha város. A párt — milliók egymás mellett, szorosan összeérő vállak. A párt épületeket égig emelhet, benne mind segítséget találnak. 4 párt — a munkásosztály gerince­müvünk halhatatlansága. mely soha nem csal meg. Ma Inas vagyok, de holnap a térképen én szabom meg halárt. Osziáhj-agg oszlály-ügy, oszlály-eró, osztály-nagyság ez a párt. m-művészei (*) Collegium Musicum hang­versenysorozat elsó estje. A Collegium Musicum hangver­senysorozata Höchtl Margit zon. goraestjével indul november 10­én, szerdán este 8 órakor a Ze­nekonzervatóriumban. Műso­ron Schumann és Liszt legszebb müvei szerepelnek. Néhány bér­let még rendkívül kedvezmé nyes áron váltható. A napi je­gyek ára a bérletek kétszerese. Felhívjuk a közönség figyelmét arra, hogy a hangverseny pon losan 8 órakor kezdődik. Papdi elvtárs állapota iavul Papdi György képviselő elv­társat, a szegedi Nemzeti Bi­zottság elnökét megoperálták. Az operáció sikerült és Papdi elvtárs állapota javulóban van. Reméljük, hogy minél előbb gyógyultan hagyja el a klinikát. FELHÍVÁS! A szegedi Szakmaközi Mun­kaközvetítő Hivatal felszólítja azokat a munkanélkülieket, akik a lelátogatás alkalmával nem tartózkodtak otthon, hogy sa­ját érdekükben adatfelvétel (nyomozólap kitöltése) miatt a hivatalos helyiségünkben hétfő délelőtt 12-ig jelenjenek meg. Éljen Sztálin, a magyar nép nagy barátja I Novemberben összeül az országgyűlés Nagy Imre elvtárs, az or­szággyűlés elnöke nyilatko­zatot" adott és kijelentette, liogy november 16-ra össze­hívja a képviselőházat. Az országgyűlés munkarendjén a kormány által már elfoga­dott törvényjavaslatok letár­gyalása szerepel. Safih m Szombaton, vasárnap és hét­főn a szakszervezeti székházban tartják a kerületi népi bajnok­ság döntő mérkőzéseit, amelyen résztvesznek: Csanád vm. Erdős Lajos, Békés vm. Bérezik Béla, Délpesti ker. Rimóczy János, Csongrád vm. Magyar Elemér, Bács-Bodrog vm. Bánhalmi La­jos és Nagv-Szeged Pesti Gvárgy népi bajnokai. Ma délelőlt 9-kor kerül le­játszásra a Dohánygyár—Kis­ipar I. elsőoszt. bajnolá mér­kőzés, a másodosztályban pe­dig Fűszertereskedök—Postás Ti Konzervgyár—Ládagyár, Kis­ipar II,—Közalkalmazottak I!.. Ujszegedi kender—Nemzeti Színház mérkőznek. Az előlát­lók pályaválasztók és az első táblákon világos színekkel ját­szanak Magyarország levelezési baj­nokságának dönlő mérkőzései során Mák Ernő (Szegedi Do­hánygyár) javára eldőlt az etső játszma sorsa. A játszmát ac alábbiakban közöljük: SZICÍLIAI VÉDELEM Világos, dr. Gonda József Bu­dapest, sötét: Mák Ernő Szeged. 1. e4—cö, 2. Iin-ITcG, X d i—c:d, 4. H:dí—Ilfö, 5. ITcS —d6, 6. Fg5 (Ricbler mester lépése amely rendszerint igen éles játékot eredményez.) e6. 7. Vd2—Fe7, 8. 000-aG, 9. F:f« —g:f, (F:f6-ra II:cG következ­nék gyalogvesztéssel.) 10. fi— Fd7, 11. fö-Heó, 12. Vh(5~ VbG!, 13. f:eG—f7:e6, 11. V«7T —(Vh5 sakk erősebb és még jóidéig larlja a feszültséget.) Hg6, 15. Fc4?-Ff8 és a vilá­gos vezér elveszett mert V: fG-ra FhG sakk, majd Bf8 kö­vetkezik. Sötét nyert. Nagy Sándor: ÖREGAPÁM FORRADALMA Nem tagadom, borgőzös álla­potban voltunk akkor öreg­apámmal. Falat szőlőnkről már leszüreteltünk és a keserű vörös lé ott sz.utykospdott a cserép­knDCSóban. mert mi alig hagy­tunk törkölyt. A sok kierőltetett bortaolvadt csersav, méregma­rndváuy ette a gyomrunkat, de azért- mi rendületlenül ittunk. Szüleim sem voltak otthon, a Fodoréknak vágták a szárat s igy még nagyobb volt a felsza­budultsága lelkeiuknek, mert szüleim, bevallom, sajnálták az italt öregünktől. A szegénység zsugorisága volt ez és mi ket­ten ravaszul loptuk meg őket. öregapám kacsintott, mikor új­ra és újra lecsapolta a lopót és én karoaszcinkosságeal visz­szakacsintottam. Földöntúli gyönyörűség volt abban, hogy 111: ketteil szabadon ihattunk az őszi ködbe göngyölt viskóban, a repedt re izzított kemence mel­lett, melyet izékkel tömködtiink gyakorta. Az apró négyszögletes ablakok bepár.ásodtak az induló melegtől, majd hirtelen könnybe borultak és mi ezeken a köny­nyekeu keresztül pillantgattunk ici a bánatos őszre, amit "kutya nedves időnek* neveztünk. De ezenkívül nem is gondol­junk a levecses avarra, még «sak szüleimet se sajnáltuk a cudar idő miatt. Mi ketten csak teljesen önmagunknak voltunk és ez volt benne a szép. öreg­apám nyiratlan ősz feje a mul­tat hozta és én a ványadt ka­masz valamit sejtettem a jö­vőből. Mert iszonyúan kiván­csiskogtam és nógattam véne­met! A multat akartam tudni, melyet akkor még meséknek dol­gozott fel képzeletem. A bor is azért kellett, hogy még káp­ráztatóbbak, cifrábbak legyenek a mesehősök, hogy az esemé­nyek versenyt égessék a sze­mem. Bizonyos borgőzös, zavaros hangulatok születtek olyankor a mi tanyasi viskónkban, szülői lehettek volna az én megron­tásomnak, de pont ellenkező hatást gyakoroltak reám. Mert elnyűtt öregapámból csak ilyen cinkos borozgatások tudták ki­hozni az embert. Különben ko­nok, hallgatag, rongyaiba hú­zódott, hirtelen összetört vén­emtar volt, szolgaévek lerakó­dott tulajdonságai uralták azt a kis, még benne levő életet. Hajlandó volt megalázkodni édes gyermekei előtt s anyám többször ráorditott, kihasznál­ván kiszolgáltatottságát: »Már megint uj paklit kezdett el?... Ennek sohse tud elég lenni a dohány 1* Szegény 6 se tudott mást szidni nyomorúságunk miatt. Gyengék, teen gyengék vol­tunk mindahányan oda a sivó homokra vetve, ahol még a ho­mok is másé volt. Bizony Isten csak szerszámok voltunk, akiket kedvükre forgattak a gazdák, az uradalmak, a malmosok, a téglagyárosok, a vállalkozó mér­nökök, mert a földmunkásélet minden területét összejárta a családunk és tán viskónk is csak azért volt, hogy idő előtt meg ne törjünk, el ne rozsdá­sodjunk. Viszont öregapám egy el rozsdásodott, görbültnyelü á3ó volt már, akit álmokba vitt a bor és én abba gyönyörködtem tudatlanul, hegy miket is okos­kodik ki ez az elhasznált, már csak koloncként élő vénség. Hazudott! Tudtam, hogy ha­zudik és én akkor még vihogtam ezen. Háborús történeteit — mert Rózsa Sándor és a háború voltak főtémái — már nagyjá­ból ismertem, ám ő minden al­kalommal uj történetkéket ta­lált ki hozzájuk. Az uj kitalálá­sok azonban belső vágyaiból nőt­tek ki és igaznak tetszettek, öldöklő szuronyrohamok a Búg­nál, iszonya ágyú tüzek Tarno­polnál, menekülő visszavonulá­sok, fásult katonák cselekedetei, éhségek, krumplilopások, a szép polyák asszonyok mind életre keltek szavai nyomán. De leg­szívesebben hadifogságáról be­szélt és arról a bizonyos "világ­forradalomról*, amit én sehogyse tudtam elképzelni, illetve csak ő gyújtotta meg bennem, mint a többi elérhetetlen mesefényt. — Na oszt vége lett egyszer csak a harcnak. Vége áml — mondotta, sárga lapnak lapult tenyereit kiterítve elém. — Ieraza lett a tanárnak, aki azt mondta, hogy csak a forradalom vethet véget a háborúnak. Mert a há­borúban okosodik meg a sze­génység. Na oszt ugy is lett Bresztnél, mer egyszer csak lát­juk ám, hogy van valami az oroszoknál. Délután már át is jött kettő a svaromlénián fehér zászlóval. Tudtak németül éa mindjárt mondták a Sugár Ja­ninak — 6 volt a eugszfüre­rünk —, hogy ők már megunták a lövöldözést. Mert minek lőj­jenek? Nem bántottak ők min­ket soha! Igazuk volt nekik, Mink is átmentünk, megkínál­tuk egymást pálinkával. Meg voltunk mink békességgel. Ta­lán ha az urak egymásnak nem ugrasztanak bennünket, akkor sohse bántottuk volna egymást I — Na oszt, mi lett akkor ma­gukkal? Aztán már nem is lőt­tek? — tettem fel ilyenkor a szokott kérdést. — Nem a fenét. Az oroszok­hoz is Irt jöttek a tisztek, nyil­ván néhányat agyon is lőttek közülük. Minket meg, engem, Sugárt, Szatkit meg Graccert el­fogtak. Egy pörgebajuszu kozák ki3ért hátra bennünket. Azóta se láttuk a mieinket, csak a lövöldözést hallottuk megint a hátunk megett Ej. gondoltam, sohse látlak meg Magyarország. Az öreganyád — akkor még élj szegény — misét mondatott ér­tem. Mer mink csak mentünk neki északnak Cibéria felé. Olyan hidegek vannak arra. hogy megfagy a tűzön a láng. — Deliát hogy került nkkoe Pótervárra, ha Szibéria felé vit­ték? Szentpétervár nem Szibé­riában van — fitogtattam gú­nyosan elemista földrajztudás®* mat. — ITa-ha-ha, nem ugy meni az ám akkor már — ütögette térdéhez a csibukot. — Mert ak­kor már ott volt Lenin. Péter­várba ragadtunk. — Nagyot hu­zutt sejtelmes pillantással « kancsóból. — Dehát ki volt az a Lenint — kérdeztem tőle türelmetlenül. — Mindig mondja, de soha® mondja ki, hétpecsétes titok alatt tartja. — Hehehe 1 — törülte meg asztalralógó elsárgult bajuszát. Szemöldökét homlokának ráncai közé gyűrte, hogy elfeketedett szemgödreiből kicsillanhassanak megfiatalodott szemei, melyek megmerevedve mélyedtek a® enyéimbe. Csontokra feszitett bőrábrázafca olyan kifejezést vett föl, mint aki vajamely titok­zatos nagy élményre büszke. — — Lenin? — kérdezte ujta em-> lékeitől hamiskásan. — Tenin

Next

/
Thumbnails
Contents