Délmagyarország, 1948. november (5. évfolyam, 252-275. szám)

1948-11-07 / 256. szám

6 DELMAGYABÖBSZÁG : Vasárnap, 1918 növCmlJöf T. ^SdLfXtflKzzt A vasárnapi ünnepélyre gyülekezés reggel 9 órakor a szakszervezeti székházban. Pontos megjelenést kérünk. A pedagógus szakszervezel felkéri nyugdíjas tagjait, hogy teijes számban jelenjenek meg 7-én, vasárnap reggel 9 órakor a szakszervezeti székházban. A működő pedagógusok a felvonuláson iskoláikkal együtt vesz. nek részt. A vezetőség. A kereskedelmi alkalmazottak szakszervezete üzletszerző szakosztálya 7-én délelőtt fél 11 érakor taggyűlést tart a szakszervezeti székházban. A kishalászok vezetőségi és taggyűlést tartanak 7-én délelőtt 9 órakor a szakszervezeti székházban. A kereskedelmi alkalmazottak szakszervezete nőbizottsága 7-én délután 4 órakor teadélutánt rendez a szakszervezeti székház ban, melyre ezúttal hivja fel tagjai figyelmét. A vasmunkások ezakszerveze te hétfőn délután 5 órakor vezetősőgi ülést tart a szakszerve, aeti székházban. A fodrászmunkások szakszervezete kedden 6 órakor taggyűlést tart a szakszervezeti székházban. A mérnök szakszervezet közli tagjaival, hogy az öntözési clőadasok keretében kedden 6 órakor előadást tart. Előadók: Kamocsai Gábor "öntözési tapasztalatok*, Dezsényi László "öntözések szervezése és költségei*. — 10-én délután 5-kor vezetőségi és bizalmi értekezletet tart. A tárgy fontosságára való tekintettel feltétlen megjelenést kér a vezetőség. A kereskedelmi alkalmazottak nőbizottsága vasárnap délután 4 órai kezdette! teadélntánt réndez a szakszervezeti székházban, melyre ezúton hivja fel tagjai figyelmét. MAJAKOVSZKIJ: LENIN — bármi Jonfos légyen — megszokássá vált. FELHÍVÁSI A szegedi Szakmaközi Munkaközvetítő Hivatal felhívja a munkanélküliek figyelmét arra, hogy a'lakásváltozásokat (költözködés) azonnal jelentséK a hivatalim a. FELHÍVÁS! A szegedi Szakmaközi Munkaközvetítő Hivatal felhívja a munkanélküliek figyelmét, hogy saját érdekükben kisérjék figyelemmel mindennap a hivatal közleményeit a helyi lapokban. Mifelénk ruhaként kopott, Akarom, hogy mindig frissen égjen a legmagasztosabb szó — a párt. Az egyént Kinek van haszná belőle? Hangja vékonyabb, mint csipogás, Ki halljaf — Legfeljebb saját nője, az ts csak otthon senki má*. De ha kicsinyek páriba összebújnak, — megállj, ellenségl reszkess, pusztul/t A párt keze r millió uffnak, amely egyetlen ökölként huh Az egyén badarság at egyén Semml,< egy ember bárki tehet — őt-őtnyl tőnkét 'em tud odébb tennlf hát még őt emeletet. (Részlet) A párt egyetlen kis, vékony zöngékből melytől az ellenség ereje mint sortüzbeit az ágyutói Rosst az embernek nem katona fergeteg órjássd válva, megreped, a dobhártya, tenni egyedül A párt — A párt az egyetlen, a magános minden erős fölébe keríti, sói a gyenge is, ha város. A párt — milliók egymás mellett, szorosan összeérő vállak. A párt épületeket égig emelhet, benne mind segítséget találnak. 4 párt — a munkásosztály gerincemüvünk halhatatlansága. mely soha nem csal meg. Ma Inas vagyok, de holnap a térképen én szabom meg halárt. Osziáhj-agg oszlály-ügy, oszlály-eró, osztály-nagyság ez a párt. m-művészei (*) Collegium Musicum hangversenysorozat elsó estje. A Collegium Musicum hangversenysorozata Höchtl Margit zon. goraestjével indul november 10én, szerdán este 8 órakor a Zenekonzervatóriumban. Műsoron Schumann és Liszt legszebb müvei szerepelnek. Néhány bérlet még rendkívül kedvezmé nyes áron váltható. A napi jegyek ára a bérletek kétszerese. Felhívjuk a közönség figyelmét arra, hogy a hangverseny pon losan 8 órakor kezdődik. Papdi elvtárs állapota iavul Papdi György képviselő elvtársat, a szegedi Nemzeti Bizottság elnökét megoperálták. Az operáció sikerült és Papdi elvtárs állapota javulóban van. Reméljük, hogy minél előbb gyógyultan hagyja el a klinikát. FELHÍVÁS! A szegedi Szakmaközi Munkaközvetítő Hivatal felszólítja azokat a munkanélkülieket, akik a lelátogatás alkalmával nem tartózkodtak otthon, hogy saját érdekükben adatfelvétel (nyomozólap kitöltése) miatt a hivatalos helyiségünkben hétfő délelőtt 12-ig jelenjenek meg. Éljen Sztálin, a magyar nép nagy barátja I Novemberben összeül az országgyűlés Nagy Imre elvtárs, az országgyűlés elnöke nyilatkozatot" adott és kijelentette, liogy november 16-ra összehívja a képviselőházat. Az országgyűlés munkarendjén a kormány által már elfogadott törvényjavaslatok letárgyalása szerepel. Safih m Szombaton, vasárnap és hétfőn a szakszervezeti székházban tartják a kerületi népi bajnokság döntő mérkőzéseit, amelyen résztvesznek: Csanád vm. Erdős Lajos, Békés vm. Bérezik Béla, Délpesti ker. Rimóczy János, Csongrád vm. Magyar Elemér, Bács-Bodrog vm. Bánhalmi Lajos és Nagv-Szeged Pesti Gvárgy népi bajnokai. Ma délelőlt 9-kor kerül lejátszásra a Dohánygyár—Kisipar I. elsőoszt. bajnolá mérkőzés, a másodosztályban pedig Fűszertereskedök—Postás Ti Konzervgyár—Ládagyár, Kisipar II,—Közalkalmazottak I!.. Ujszegedi kender—Nemzeti Színház mérkőznek. Az előlátlók pályaválasztók és az első táblákon világos színekkel játszanak Magyarország levelezési bajnokságának dönlő mérkőzései során Mák Ernő (Szegedi Dohánygyár) javára eldőlt az etső játszma sorsa. A játszmát ac alábbiakban közöljük: SZICÍLIAI VÉDELEM Világos, dr. Gonda József Budapest, sötét: Mák Ernő Szeged. 1. e4—cö, 2. Iin-ITcG, X d i—c:d, 4. H:dí—Ilfö, 5. ITcS —d6, 6. Fg5 (Ricbler mester lépése amely rendszerint igen éles játékot eredményez.) e6. 7. Vd2—Fe7, 8. 000-aG, 9. F:f« —g:f, (F:f6-ra II:cG következnék gyalogvesztéssel.) 10. fi— Fd7, 11. fö-Heó, 12. Vh(5~ VbG!, 13. f:eG—f7:e6, 11. V«7T —(Vh5 sakk erősebb és még jóidéig larlja a feszültséget.) Hg6, 15. Fc4?-Ff8 és a világos vezér elveszett mert V: fG-ra FhG sakk, majd Bf8 következik. Sötét nyert. Nagy Sándor: ÖREGAPÁM FORRADALMA Nem tagadom, borgőzös állapotban voltunk akkor öregapámmal. Falat szőlőnkről már leszüreteltünk és a keserű vörös lé ott sz.utykospdott a cserépknDCSóban. mert mi alig hagytunk törkölyt. A sok kierőltetett bortaolvadt csersav, méregmarndváuy ette a gyomrunkat, de azért- mi rendületlenül ittunk. Szüleim sem voltak otthon, a Fodoréknak vágták a szárat s igy még nagyobb volt a felszabudultsága lelkeiuknek, mert szüleim, bevallom, sajnálták az italt öregünktől. A szegénység zsugorisága volt ez és mi ketten ravaszul loptuk meg őket. öregapám kacsintott, mikor újra és újra lecsapolta a lopót és én karoaszcinkosságeal viszszakacsintottam. Földöntúli gyönyörűség volt abban, hogy 111: ketteil szabadon ihattunk az őszi ködbe göngyölt viskóban, a repedt re izzított kemence mellett, melyet izékkel tömködtiink gyakorta. Az apró négyszögletes ablakok bepár.ásodtak az induló melegtől, majd hirtelen könnybe borultak és mi ezeken a könynyekeu keresztül pillantgattunk ici a bánatos őszre, amit "kutya nedves időnek* neveztünk. De ezenkívül nem is gondoljunk a levecses avarra, még «sak szüleimet se sajnáltuk a cudar idő miatt. Mi ketten csak teljesen önmagunknak voltunk és ez volt benne a szép. öregapám nyiratlan ősz feje a multat hozta és én a ványadt kamasz valamit sejtettem a jövőből. Mert iszonyúan kiváncsiskogtam és nógattam vénemet! A multat akartam tudni, melyet akkor még meséknek dolgozott fel képzeletem. A bor is azért kellett, hogy még kápráztatóbbak, cifrábbak legyenek a mesehősök, hogy az események versenyt égessék a szemem. Bizonyos borgőzös, zavaros hangulatok születtek olyankor a mi tanyasi viskónkban, szülői lehettek volna az én megrontásomnak, de pont ellenkező hatást gyakoroltak reám. Mert elnyűtt öregapámból csak ilyen cinkos borozgatások tudták kihozni az embert. Különben konok, hallgatag, rongyaiba húzódott, hirtelen összetört vénemtar volt, szolgaévek lerakódott tulajdonságai uralták azt a kis, még benne levő életet. Hajlandó volt megalázkodni édes gyermekei előtt s anyám többször ráorditott, kihasználván kiszolgáltatottságát: »Már megint uj paklit kezdett el?... Ennek sohse tud elég lenni a dohány 1* Szegény 6 se tudott mást szidni nyomorúságunk miatt. Gyengék, teen gyengék voltunk mindahányan oda a sivó homokra vetve, ahol még a homok is másé volt. Bizony Isten csak szerszámok voltunk, akiket kedvükre forgattak a gazdák, az uradalmak, a malmosok, a téglagyárosok, a vállalkozó mérnökök, mert a földmunkásélet minden területét összejárta a családunk és tán viskónk is csak azért volt, hogy idő előtt meg ne törjünk, el ne rozsdásodjunk. Viszont öregapám egy el rozsdásodott, görbültnyelü á3ó volt már, akit álmokba vitt a bor és én abba gyönyörködtem tudatlanul, hegy miket is okoskodik ki ez az elhasznált, már csak koloncként élő vénség. Hazudott! Tudtam, hogy hazudik és én akkor még vihogtam ezen. Háborús történeteit — mert Rózsa Sándor és a háború voltak főtémái — már nagyjából ismertem, ám ő minden alkalommal uj történetkéket talált ki hozzájuk. Az uj kitalálások azonban belső vágyaiból nőttek ki és igaznak tetszettek, öldöklő szuronyrohamok a Búgnál, iszonya ágyú tüzek Tarnopolnál, menekülő visszavonulások, fásult katonák cselekedetei, éhségek, krumplilopások, a szép polyák asszonyok mind életre keltek szavai nyomán. De legszívesebben hadifogságáról beszélt és arról a bizonyos "világforradalomról*, amit én sehogyse tudtam elképzelni, illetve csak ő gyújtotta meg bennem, mint a többi elérhetetlen mesefényt. — Na oszt vége lett egyszer csak a harcnak. Vége áml — mondotta, sárga lapnak lapult tenyereit kiterítve elém. — Ieraza lett a tanárnak, aki azt mondta, hogy csak a forradalom vethet véget a háborúnak. Mert a háborúban okosodik meg a szegénység. Na oszt ugy is lett Bresztnél, mer egyszer csak látjuk ám, hogy van valami az oroszoknál. Délután már át is jött kettő a svaromlénián fehér zászlóval. Tudtak németül éa mindjárt mondták a Sugár Janinak — 6 volt a eugszfürerünk —, hogy ők már megunták a lövöldözést. Mert minek lőjjenek? Nem bántottak ők minket soha! Igazuk volt nekik, Mink is átmentünk, megkínáltuk egymást pálinkával. Meg voltunk mink békességgel. Talán ha az urak egymásnak nem ugrasztanak bennünket, akkor sohse bántottuk volna egymást I — Na oszt, mi lett akkor magukkal? Aztán már nem is lőttek? — tettem fel ilyenkor a szokott kérdést. — Nem a fenét. Az oroszokhoz is Irt jöttek a tisztek, nyilván néhányat agyon is lőttek közülük. Minket meg, engem, Sugárt, Szatkit meg Graccert elfogtak. Egy pörgebajuszu kozák ki3ért hátra bennünket. Azóta se láttuk a mieinket, csak a lövöldözést hallottuk megint a hátunk megett Ej. gondoltam, sohse látlak meg Magyarország. Az öreganyád — akkor még élj szegény — misét mondatott értem. Mer mink csak mentünk neki északnak Cibéria felé. Olyan hidegek vannak arra. hogy megfagy a tűzön a láng. — Deliát hogy került nkkoe Pótervárra, ha Szibéria felé vitték? Szentpétervár nem Szibériában van — fitogtattam gúnyosan elemista földrajztudás®* mat. — ITa-ha-ha, nem ugy meni az ám akkor már — ütögette térdéhez a csibukot. — Mert akkor már ott volt Lenin. Pétervárba ragadtunk. — Nagyot huzutt sejtelmes pillantással « kancsóból. — Dehát ki volt az a Lenint — kérdeztem tőle türelmetlenül. — Mindig mondja, de soha® mondja ki, hétpecsétes titok alatt tartja. — Hehehe 1 — törülte meg asztalralógó elsárgult bajuszát. Szemöldökét homlokának ráncai közé gyűrte, hogy elfeketedett szemgödreiből kicsillanhassanak megfiatalodott szemei, melyek megmerevedve mélyedtek a® enyéimbe. Csontokra feszitett bőrábrázafca olyan kifejezést vett föl, mint aki vajamely titokzatos nagy élményre büszke. — — Lenin? — kérdezte ujta em-> lékeitől hamiskásan. — Tenin