Délmagyarország, 1948. október (5. évfolyam, 226-251. szám)

1948-10-20 / 241. szám

Szerda, j'J48 október 20. DPI !ff AKT A ICO R SZAG 5 EJöre a dolgozó parasztság nagy töaiegszarveretéért Az ország legerősebb kizsák. m 'involó rétege, a falu dolgozóit még ma is elnyomó és befolyásoló kulákság elleni harc legfontosabb követelménye az, hogy a munkásosztály megszilárdilsa harci erejét és szerveZeit égét A munkásosztálynak pedig szüksége van a dolgozó para ztság támogatására, a kisés középparasztság szoros szövetségére, mert csak igy győzedelmeskedhet a falu kizsákmányolni felelt. Ennek a célnak az érdekében egyesül az UFOSz és a FÉKOSz, a dolgozó paraszlság két nagy tömegszervezete. Fel. merülhet az a kérdés, hogy nem lesz-e ellenlét az uj szervezőiben a tagok között. Nem, mert a dolgozó parasztok alapvelő érdekei között nincsen különbség. Egy közös ellenségük van, a kulákt, a dolgoztató nagygazda, aki ugyanngy kizsákmányolja munkásait, mint ahogyan becsapja, megkárosítja az ujgazdákat, vagv| a kis- és Vözépbirlokosokat, akiket robottal, uzsorakamattal igyekszik tönkretenni. A dolgozó paraszfsárr minden rétegének érdeke léhát, hogy egyesi/se erejét és ezáltal eredményesen vívhassa meg harcát elnyomóival és kizsákmányoióival szemben. A két szervezet egyesítésének rendkívüli nagy jelentőségére és egyultal a dolgozd parasztság öntudatra ébredésére vall az, hogy az egyesülés hire nemcsak a két szervezet legsdga kő. *ött váltóit kt széleskörű érdeklödést. hanem ezen tul a dolgozó parasztok széles törne' gci közölt is. A parasztság ráébredt arra. hogy az egyesítésnek, a közös frontba tömörülésnek rendkívüli nagy jelentő•ége van a dolgozó parasztság politikai, kulturális és gazdaeági felemelkedése szempontjából Az egvesüléssel kapcsolatban Szcged-könyékén is felmerült az » kérdés, mind a tagság, mind • kívülállók körében, hogy milyen lesz az uj tömegszerveíct és kik lesznek, kik lehetnek annak tagjai. A feladat: létrebozni a földmunkásság és a dolgozó kis és középparasztság tómét egyesítő hatalmas tömegszervezelet, amelynek alapját természetesen az UFOSz és a FÉKOSz egyesilett ereje képezi. Tagja leiiet és tagja kell, hogv legyen az uj paraszti tőmegszervezetnek minden becsű, letes, dolgozó paraszt, aki haj landó becsülettel dolgozni országunk gazdasági felemelkedéséért és népi demokráciánk továbbfejlesztéséért Ugyanekkor alaposan kell óvakodni áltól, nehogy a kulákság is beférkőzzék az uj tömegszervezetbe, amely az ő romboló, kizsákmányoló törekvéseinek letörésére, a zsirosparaszlok politikai, társadalmi és gazdasági elszigetelésére alakul. Az uj tömegszervezet tehát nemcsak hatalmasabb erőt képvisel majd, hanem mozgósítja a kis- és középpanasztságnak azt a részét, amely eddig nem vett részt sem az UFOSz, sem a FÉKOSz munkájában, de szimpatizált annak harcával. A két szervezet egyesítésének előkészítésénél tehát kölcsönösen keh vigyáznunk arra nehogy elzárkózzunk a falu dolgozóinak széles tömegeitől. Az UFOSz és a FÉKOSz vezetői több helyütt elkövették azt a hibát, hogy az egyesülés előkészítését, az uj szervezet megalapozását csak a tagságon belül tárgyalták meg és mereven elzárkóztak a külső tömegektől. A másik ennél még súlyosabb hiba, amelytől szintén óvakodnunk kell, nehogy az egyesülést előkészítő gyűlések és értekez. leiek munkájából kihagyfuk a Kisgazdapárt és a Parasztpárt dolgozó földműves tagjait. Az egyesülés előkészítésével kapcsolalos népgyűlések tehát nemcsak a két szervezet tagságának, de valóban néptömegeknek kell résztvenniük. Ki kell tárni az ajtókat azon dolgozó kis- és középparasztok előtt is, akikel annakidején félrevezetett az ellenzék demagóg politikája, de azóta belátták tévedésükéi és felismerték a helyes utat. Ha ezeket figyelembevéve s mások hibáján, okulva rendezik meg Szeged-környékén az UFOSz és a FÉKOSz vezetői az előkészilő népgyűléseket, akkor az uj falusi tömegszervezet valóban erős lesz, mert egyesíti zászlai alatt a dolgozó parasztság széles tömegeit. Ha ez sikerül, akkor bizakodva tekinthet a jövőbe a dolgozó parasztság, mert erős, nagy tömegszervezete lehetővé teszi számára, hogy még jobban bekapcsolódjék az ország gazdasági, politikai és kulturális életébe, győzedelmeskedjék a kizsákmányolók elleni harcban és előmozdítsa mezőgazdaságunk továbbfejlesztését és felvirágoztatását. Kövér disznó helyett — kövér kacsa... avagy hogyan „rántották be" K. B.-t? Szegedi Állami Nemzeti Szinház műsora Szerdán, 20-án 7 órakor: Blanco Posnet színvallása. — Scapin csinyfe'. »E« bérlet 3. előadása. Csütörtökön. 21-én 7 órakor: Csongor és Tünde. >S« bérlet 1. Pénteken, 22-én 7 órakor: Szöktetés a szerályból. D. bérlet 2. előadása. Rendes helyárak. Tájszinház műsora: Október 22-én: Felsőközpont: SCAPIN CSINYJE1 Október 24-én: Makó: IDEGEN GYERMEK Mélységes fájdalommal jelentjük, hogy édesanyánk özv. dr. Pários Ernöné szül. W nkler Adél 68. évében Budapesten elhunyt. Temetése 1948 október 20-án délelőtt 11 órakor a, rákoskeresztúri temetőben. Dr. Baracn Marcellnó Pártos Endréné fizül. Pártos Elza ezül. Ujhellyi Ella leánya menye Dr. Buracs Marcell Pártos Endre veje fia Pártos Judit unokája Minden külön értesítés helyett. Az >amerikaiak bejövetelére* még mindnyájan emlékszünk. De különösen emlékeznek azok a gazdák, akik ennek a hajdani rémhírnek felültek — és elestek a 15 forintos prémiumtól. Az aratás megkezdése előtt a helyi reakció elterjesztette a hirt, hogy ne kezdjék meg a gazdák'az aratást, mert julius 1-én ^vonulnak az amerikaiak és akkor eltörlik a besaolgátatást. A dolgozó parasztság — kevés kivétellel — átlátott a szitán és fokozott ütemben kezdett az aratáshoz. — Már akkor is ugy voltak az ilyen és Oiasonló gyanús eredetű hírekkel, hogy jobbnak látták éppen az ellenkezőjét tenni. A beszolgáltatás kiváló teljesítésével azután csattanós választ is adtak a szegedi és szegedkörnyéki kisparasztok a reakciónak. Megmutatták és bebizonyították, hogy megértik az ország érdekeit és tudják, hogy a népi demokrácia fejlődése az ő érdekeiket is szolgálja. De a reakció nem nyugszik és nem adja fel art a szándékát, hogy ujabb és ujabb irémhirekkel nyugtalanítsa a magyar dolgozókat Most nem az amerikaiakkal jönnek, — hanem a léiig hízott disznókkal. Suttogják már napok óta, hogy a háztartásokban hizlalt disznókat a vágóhídon lehet csak levágatni, ahol kiadják a zsirfejadagot — és a többit ottfoglák. Ez a rémhír annyira képtelenül hangzik, hogy az első napokban valószínűleg csak az ólakban még meglehetősen sovány állapotban — vagy éppen csak gömbölyödő félben lévő sertések között keltett némi nyugtalanságot Persze csak a műveletlenebb és lelvilágosulatlanabb hízók között... De a susogás t ovább tartolt és eljutott az emberi fülekbe is. Először csak megcsiklandozta a fülcimpákat, — azután a külső fii 1 járatokat abajgatta feL Sőt K. B. somogyitelepi lakosnak még beljebb is halolt — mondanánk, hogy az agyáig — ha volna neki ilyesmi. (Egyébként a nevét is azért nem irjuk ki, mert nem Színhely; a szegedi rilorlhy Miklós Tudományegyetem« jogi karának folyosója. — Idő: 1926. Az egyik professzori szoba előtt izgatott diákcsoport. Kínosan elegáns, fekete ruhákban, brillanlinozott, fénylő hajjal várakoznak szigorlatra a jogászifjak, akik közül ugyan többen nem is olyan ifjak, hiszen az ősszigorló öregdiákok felelőtlen csoportjába tartoznak. Hófehéren vakítanak elő a kabátujj alól a kézelők, a fazonzsebkendők pedig könnyed kölniiltatot árasztanak. Egy altiszt áll az ajtóban. Hivatalos poszlő egyenruháját kikefélte, rendbehozta 6 >s erre a napra és agy olvassa fel a soronkövetkezők neveit. Az egyik név olvasására nyalka főhadnagy lép elő. Hegyes orrú, fényes szaloncipőfén halkan megpendül a sarkantyú• Felemelt fejjei bét el a itöbbiek fölött és arisztokratikus testtartással siet be a tméltóságost professzor úrhoz. A nagy sietségben véletlenül nekilökődik az ajtóban Allő altisztnek. Csak egy pillanat az egész, de máris felcsattan a hangja: — Kikérem magamnak ezt a szemtelenségetl Hogy mer maga hozzámdörgötődiiil Nem tud arrébb állnil Kesztyüfévei végigsöpörgeti kabátujját azon a helyen, ahol hozzá merészkedtek érni és lenéző arckifejezéssel méri végig az altisztet. Odabenn azután bokáját összecsapva. a minél jobb eredmény érdekében mélyen meghajol, nagy alázattal a professzor előtt. Több mint husx esztendő telt et azóta. Még most is elkomorodik azonban az arca Czompa Miklósnak, a szegedi tudományegyetem jogi kari altisztjének, amikor erről beszél. Mert ő volt az) a két évtizeddel ezelőtti altiszt, akit az a jogtalan sérdem ért — Sok minden megváltozott itt azőla, — mondja jóleső sóhajtással. — Az ilyen volt katonalisztféléket, meg narisztideskedőkeU el sem fogadták az idei felvételi vizsgán. „öregdiákokkal" bizong találkozhatott az elmúlt két esztendőben is Czompa Miklós, de azok nem a léha Összigorlók soraiból kerüllek kí. Dolgozók voltak ezek valamennyien, akik a jogi munkáslanfolyamon igyekeztek pótolni, amit a mull rendszer hibájából mulasztottak és megszerezni azt az alapot, amellyel beiratkozhatnak a jogi karra vagy elhelyezkedhetnek a közigazgatásban. — Velük nem is volt sohasem nézeteltérésünk, — meséli. — Megbecsültek minket, mini ahogy mi is szívesen segiteltünk nekik. De megértjük egymást a mostam egyetemi ifjúsággal is, — teszi még hozzá. A mai egyetemen egyre nagyobb megbecsülésük lesz az egyetemi dolgozóknak, fizikai és szettemi, irodai dolgozóknak is. A Magyar Dolgozók Pártja egyetemi szervezeténél, — amelynek tagja Czompa Miklós is _ a közelmúltban történt meg az egyesülés az ifjúsági pártszervezet és az egyetemi dolgozók pártszervezete közölt. Az uj, egységes párlszer" vezelben közös erőiyel veszi ki részét a munkából az egyetemista diák az altiszttel, a professzorok legjobbjaival, az egyetemi tisztviselőkkel egyaránt. A müveit népért, mind" annyiunk biztos megélhetéséért, az ui magyar értelmiség kialakításáért küzdenek... rl. z.) AUTÓ, MOTOR ÉS KERÉKPARGUMIK SZAKSZERŰ JAVÍTÁSA bolgár GUMIJAVITONAL, Rendőrpalotával szemben. akarjuk, hogy az egész város megtudja, milyen ostoba ember K. B.) Mii csinál! tulajdon' hépnen K. B. ? Mikor »ille ékes egyházi körökből* meghallotta a »hirt«, kést ragadott és az éj leple alalt egyetlen — kedvenc — Lázár nevezelü ártányánnh szivébe döfte a gyllkoL Pedi^ sajnálta. Nemcsak azért, merj kedvenc és Lázár volt, hanem azért is, mert az emiitett Lázár még igen sovány állapolban volt Se zsir, se hízó, — csak sovány sonkák és gcreblycszerü oldalasok szomorkodnak a füstön. Ez azonban az egyik oldala a kérdésnek. K. B. becsapta önmagát — de becaaplh a közösséget is. És ez a másik súlyosabb kérdés, mert majd pár hét múlva elmegy a henteshez és zsirt ve-z. Feltétlenül azok elől veszi el, akik nem hizlaltak disznót . De más kérdés is van itt! Az, hogv a suttogok közül — amint ezt illetékesek kiderítették — egveticn egy sem vágta le fiiig liizott disznaját Pedig akadt közöttük olyan, akinek három-négy darab is röfög az óljában. (Ami végeredményben természetes is, mert aki a rémhírt kitalálja, tudja, hogy az hazugság.) Es ezekn-k a hazuösá'toknak elsősorban a K. B-k isszák meg a levét. E«vébként még azt is meg keli mondanunk, hogy K. B. kisember. Nyugdíjas. Mit kell tennünk most már. Először is felvilágosítani a K. B.-ket és a hozzájuk hasonló hiszékenyeket. Meg kell nekik magyarázni, hogy) a magyar népi demokrácia az ő érdekeiket is szem előtt tartja. Persze a magyarázaton tul is van alapos tennivaló. Azokat, akik a rémhíreket megindátják, nem magyarázatokkal kell kezelni, "hanem a törvény teljes szigorával, mert ezek » magyar demokrácia zsírján akarják megsütni reakciós pecsenyéjüket. A K. B.-féle disznóölések csak szórványosan fordullak elő és akik beleestek a .hangulatba*, már azok is megbánták. Meri a hiző helyeit, — birty november végére kövér lett volna és zsírozta volna egész éven át a család békéjét év felemelkedését — kaptak októberben egy jó kövér kacs át* Kétségkívül ízletes a szárnvas zsir is, de mindenki — még K. B. is — tudja, hogy! ebből a kacsából zsirt neu1 igen Lát. Legfeljebb annyi te* lik ki belőle, hogy: »HSp.« Ezzel pedig sem a kenyerei nem lehet megzsirozni, meg megkenni, sem a rántást me^ pirítani. Legfeljebb azt mondhatja e$ K. B. az ismerőscinek, hogy, .Engem ugyan jól bo rántottak.*