Délmagyarország, 1948. április (5. évfolyam, 75-100. szám)

1948-04-18 / 90. szám

Vásárnap, 1948 gpriüjs 18. DGDMAGYAiniSZIB Búcsúzkodás egy piros könyvecskétől őszén N egyvenöt hozzám piros könyvecs­ke. Akkor, szeptemberben jöt­tem1 hazn a Volga hajlatból. Kél évi fogság volt mögöttem és fénytői-széllől bódultan bo­lyongtam a Széchenyi-tér pla­tánjai alatt. ízleltem a város minden izét, míg egyszer, rájöt­tem, hogy újonnan induló éle­tem nem teljes. Valami hiányzik. Hiányzik Kovács Jóska, á lá­gertársam. Hiányzik, ahogy haj­nali derengésig pipics mellett a priccsen a Bolsevik-párt törté­netévei. foglalkozik. Hiányzik az aktivaüiés, ahol annyit izgul­tunk a front eseményei miatt. Hiányzik Vasvárt szaki nagy igyekezete, ahogyan továbbkép­ző tanfolyamot, * önkénles bur­gonyapucoiást és műkedvelő­előadást szervez. B olyongásomban, árvasá­gomban a Berzsenyi-ut­cában csillagos táblára bukkan­tam. Az ismerős csillag invi­tált, beléptem a házba belép­tem a pártba. Mindenfelé vá­lasztásra készültek, odabenn is, Nyüzsgött a helyiség, harmad­nap engem is munkára szólí­tottak. Egy este plakátokkal ra­kodva jöttem ki és reggelre szi­hes lett a Nagykörút. Választások' után, november­ben kaptalak meg piros köny­vecske. Széleid ma már fosz­lottak, sarkaid töredeznék. Szá­momra azonban oly szép vagy. mint először. Szép vagy, mert három -négy év, életem és tár­saim életenek apró darabja van benned. Lapjaid már meséinek. Nézzük csak, mit mondanak... 1945. Még nincsenek bélye­gek. Beírják a fizetést, asze­rint fizetik a tagdijat. Októberre 50 pengő. Decemberre már ezer. 1946. Január. Tízezer pengő. Az aláírásnál lintacsepp. Falu­járásra indultunk, előtte fizet­tem. Sietett az elvtársnő. Hideg az autón és meleg a'szőregi szo búban. Még érzem az egyik öreg kezének érdességét, ahogy ke­zet fogtam vele. Jöjjenek el mégegyszer elvtárs — mondotta És Maga is jöjjön feltétlenül Kimondhatatlanul jól esett... Márc'us. Ötvenezer pengő. Ab­ban a hónapban együttesen mentünk az ünnepségre. Én vit­tem a zászlót. Kossá elvtárs be­szélt, jól kikészítette Balogh pá­tert. Május, .állig tudom kibetűzni a nullákat. Tíz millió. Emlékszem akkor jöttem ki szeminárium rőf. Jól végeztem, örömömben ben kétszeránnyit fizettem. Na­gyon érdekelt a társadalmi for mák változása. Üj távlatok és valami, idáig ismeretlen: öntu dat. Milliárdok és billiók julius ban. Odakint örvénylik az in riáció, száguld az adópengő. Káí vin-téren a tiikár elvtárs kenye ret adott egy fogolynak, amikor fizettem. Augusztus. Stabilizáció. Az el ső bélyegecslke. Az első tízfo­rintosomat a pártban váltották A Tisza Lajos-'köruton boldog vásárló-tömegen törtem át. Ki csit büszke voltam. Az én pár törni, talán az én munkám is. November. Párlnap után fi zetlem. Hozzászóltam Tombácz elvtárs beszédéhez. Megtapsol­tak. Ttombácz elvtárs bólintott. Ez jobban esett. 1947. Az első piros bélyegek. Mit szól titkár elvtárs az össze­esküvéshez, Dálnokiékhoz? Nem kellene nekünk is közébük vág­ni. — Megnyugtattak. Nem kell, erős a rendőrségünk I... Március. Diáktüntetések. Forr a város. Az elvtársak nyugod­tak. Junius-Juliius. Falujárások. Alsóközpont, Deszk, Olömös. Oda oltárképet Vittünk. A plé­bános az én kezemet szoron­gatja. Augusztus. Az utolsó évek legszebb hónapja. Egyhetes tan­folyam Pesten. Választás, harc, agitálós. Összeíró biztos vagyok. Minden este röpgyüiés. Kive­szem a szabadságom, úgyszól­ván a pártban tanyázom. Az utolsó este. Szorongunk a vá­rosházán, nyitják az urnákat. kerültél Dominkó elvtársnő sir, amikor hallja Pfeifferéket. Reggel 3-kor Kálvin-téren szoronganak az irodában. Itt az első eredmény. Országosan győztünk. Csupa öröm, boldogság mindenleié. A kormányprogramot hallga­tom, amikor szeptemberben fi­zetek Éljen Rákosi, éljen a munkásbiróság, kiabálnak oda­kint a téren. E ^ gy-két rovat és 1948. A bélyegek már nincsenek beragasztva. Az egyik1 bélyeg ki­hull: március — no eZ már az uj könyvbe kerül. Még az áp­rilisi, májusi is. Azután pedig — az egységes munkáspártéba. Vájjon miről beszól majd' az a könyv. Vájjon miicsoda feladato­kat rónak rámi és a többi elv­társakra akkor? Akár mi lesz, vállaljuk, mint ahogy vállaltuk negyvenötben, negyvenhatban; negyvenhétben. Most már régi öntudattat, de uj akarással. Piros könyvecske, te most már kiikerülsz a zsebből. A szekrény felső polcára, az ágyneműk kö­zé, a kazettába. A - keresztleve­lem, bizonyítványom, fogságból hozott gyürüm, feleségem képe és kisfiam első szőke hajtincse mellé. Ne félj, jó helyre kerülsz. Azok a kincseim. Jugoszláv hajók a kikötőben Három rakott uszály hasal a vizén: lomha bivalyok; testük elnyúlik szomjasan, hátukon gyerekhad zajog. A zászló tarka szárnyait lebegteti, mint víg madár: Uj arcok:' gyermek, néni, mint kaleidoszkóp színei ragyognak rá, meg nem riad1; csodákkal telpek sziemei. A csöppnyi konyhán anyja gyors kézzel fehér jércét koppaszt; azt. egy nép nevében szárnyal jtt, néziik: igy éint furcsa, nem háborút csattog ma múr.dle már régen megszokta Gyantás deszkák, fenyőszagu . A férje kormányos, olaj­gerendák egymás derekát barna, nehéziéptü hajós, szorítják s nyekergőszavu magyarul ért és komolyan palló fogja a part falát. beszél, jó szóval nem adós. Mint hinta ring, gyerek fut átKöréje gyűlnek rakodö­a partra, hívja uj elem: munkások, izmos kubikos; a fold: füvek, cseresznyefák kis parlament — a tiszta szó nem zöldéinek a vizeken. két nép sorsát eldönti most. ZOMBOKI IMIIÉ. ,Levél egy elbujdosott barátom után" két átszálló között Kedves Barátom! Egyik reggpit találkoztunk a Villamoson. Én is munkámra igyekeztem, te is hivatalodba, a városházára tartottál. Közös szomszédunk pesti lapot nyitott ki és annak első oldalárét kö­vérebb betűk közölté^ a Vágó­hidréi' csilingelő villamos kö­zönségének, hogy ezentúl, ellen­őrző órákat vezetnek be a köz­hivatalokba is. Elkérted a lapot, végigfutot­tad, »kiértékelted*. Az újságos úrral, a szemben ülő szatyros nénikével elsősorban, velem, mi­vel csak »köszönő viszonyban« vagyunk, ugy másodsorban kö­zötted észrevételeidet. A kora reggeli hirmagyarázat körülbelül igy vezetődött be: — Botrány t» Nem elég, hogy délután négyig dolgozunk, ta­né m még ez is. Tiszta hajcsár­rendszer! — A hírmagyarázat Végig a bevezető stílusában per­gett le, rövid volt "és velős. Az ismeretlen ur, a szatyros néni­ke, az odafülelő .iskolás kamasz^ sőt a kocsi sarkából tekingető kalauz is két átszállás között annyi minden épületeset hal­lottak, hogy azt készpénznek véve, legalább két hónapig fer­de szemmel néznek mindent, ami ebl»en a kis országban tör­ténik. Kedves Barátom! Te ez­zel a hírmagyarázattal destrtiál­táil. Közírói szóhasználattat és enyhén: kulat, lelket mér géziéi. Engedd meg, hogy én, hír­magyarázatodnak hivatian ré­szese, a véleménynyilvánítás sza­badságának elve" alapján szintén ugy futólag, két átszálló között replikázzak. Az illetékesek rendeletének hidd el, voltak okai. Valószínű­leg hallottál,, ha másutt nem munkaversenyetekkei kapcsolat­ban, hogy Magyarországon je­lenleg valami többtermelési küz­delem folyik. Munkások ezrei állnak a kohók, esztergák mellé, parasztok markolják az ekeszar­vát, hogy mindenkinek jobb élete legyen, nagyobb szelet ke­nyér jusson. liogy a szatyros nőni több kartont vásárolhasson köténynek, az iskolás kamasz olcsóbb könyvből tanuljon. Ilyen szempontból nem egé­szen közömbös, hogy te Bará tom az ügyosztályra a hátsó ajtón somfordálsz "be háromne­gyed órás 'késéssel és már há­rom órákor beteg a Trészli né­Istvánba és a hosszú szoknya Tessék nézni, ennek a néninek lecsúszik a szoknyája, mondja a kisfiam Istvúnka és rámutat a felénk lebegő divatcsodára. Valóban, olyan mélységekbe nyulilra szemrevételezett ruha­darab, ' hogy ijedten keresem a felső végét, félve, hogy a fciska­bát alatt rózsaszínű folytonos­sági hiány mutatkozik. Megköny­nycbbü'lten lélegzem . fel... nincs semmi baj, mondom kis­fiamnak, most ilyen a divat. 0 azonban logikus, ifjú legényke [évén, tovább firtatja a dblgot. Biztosan nincs harisnyája sze­génykének, sajnálkozik, azért eresztette Je il\«eti mélyen. Nem hiszem — mondom neki — ezek­nek a Truman bácsi küld ha­risnyát, mégpedig nylonból, mert az európai nyomort eny­híteni akarja. Magam is gondolkodni kez­dek e mélyreható divatcsoda okai felett." Kisfiam azonban nem enged töprengéseimben el­merülni, hanem türelmetlenül sürgeti a magyarázatot, mint miindig, amikor valami érthetet­len dologgal kerül szembe. Ilyenkor az általa ismert fogal­makkal kell megértetni a dol­gokat, különben „ kérdéseivel könnyen ingoványos talajra visz. Hát tudod kisfiam', ezek a né­nik egész délután körülülik az asztalt és nagy buzgalommal, szines lapokat raknak egymás mellé. Ezt ugy hívják, hogy rö­mizés. Délelőtt is munkaver­senyben vannak, aminek az a célja, liogy melyikük tud több­méter szövetet elhasználni egy ruhára. Aki leghosszabb ideig tud römizni és a legtöbb szöve­tet el tudja használni, az a bajnok. — És miiért jó bajnoknak lenni... kapnák érmet?. .. Hát érmei nem kapnák, de már messziről látszik rajtuk, hogy sok pénzük van és ha sók szö­vetet pusztítanak, a többi néni­nek nem jut és a bajndkOk remélik, hogy őket jobb maga­viselietüekriek és szorgalmasab­baknak tartják a többieknél. Istvánka azonban kritikus egyéniség, ösztönös erkölcsi ér­zékét nem elégíti ki ez a magya­rázat — Tessék mondani, ezek a nénik mást nem csinálnák, csak kártyáznak és a hosszú szoknyát sétáltatják? — Dehogy­nem kisfiam — mondom neki —, törődnek a szegény gyermekek­kel is. Hajnalban,, amikor abba­hagyják a kártyázást, elmennek a szegény gyermekekhez, meg­keresik, hogy melyiknek ron­gyos a nadrágja, azután elő­vesznek egy ollót, a hosszú szoknyájukat levágják térdig és a szövetet nékiadják. Igy a kis­fiúknak jut nadrágra való és nekik sem kell meztelenül ha­zamenni. Ebben aztán meglegyéztünk... —rényíl // / / / i orarol ni! jelszóval ugyancsak a hátsó ajtón tűnj el. Barátom, a pécsi bányában az elmúlt héten őt bányász halt meg. Közéleti szóhasználat sze­rint: Életük áldozat volt a kö­zösség oltárán. Méltányos vol­na, ha te is áldozatot hoznál a közösségért — járj be ponto­san. Demokráciát, társadalmi egyen­lőséget is szolgát az intézkedés. Egy- kis külső jele annak, hogy te az előadói ivek között sem­mivet sem vagy magasabbrendü miint a gyári munkás, a szántó­földi paraszt. Neked' ez ellen valószínűleg nincs is kifogásod, mert hirm agyarázatod közben, futtában, kijelentetted', hogy szü­letet demokrata vagy, "mindig becsületes és »dolgozó*. (Igen mozdonyt sem loptál, zsidó ki­rakatot sem vertél be és szer­vussZai köszönsz gázgyári mun­kás volt iskolatársadnak...) Egy kis szociális háttere is van a dolognak', kedves Hírma­gyarázó Barátom. Szociális any­nyiban, hogy a közigazgatásban eddig elszámolt túlórák még mindég bizonyos fokiig a * tanács­nok úrtól* függlek. Nem' mon dom, hogy pont Szögeden, de országosan, hidd el, akadna pél­da. Most az óra cseng és pe­csétet. Reggel és délután. És este is, ha túlóra van. JVem tudóm, hogy Szegedre vonatkozik-e a rendelet, felálli tanak-e ilyen órát nálatok. De azt tudom, ha felállítanak érdé­kés dóigbk sülnek ki. Borbé­lyomnál mesélte egyik altiszté tek, hogy a polgármester már óraütéskor hivatalában volt, mig egynéhány hivatalban ... Most a polgármester példaadását hi vataiosan is — »megpecsételik«. Hozzászólásomat személyesen akartam közölni veled, de elsiet­tél. Kerestelek a hivatalodban, ott azt mondták »gyengélkedsz*. Vasárnap reggel ózonban rájöt­tem, hogy miért vagy távoi. Ta­lálkoztam neveddé! az újság­ban. Az államvédelmi • osztá ly jelentésében a »szerve zkedők* között. Igy hát a fentiekét le­vélben közlöm, amíg személye­sen nem --cseveghetünk újra Ha máshol nem, a néplwrósági tárgyalás szünetében. Igaz barátsággal köszönt Bárátod, akinek munka­helyén sajnos még nincs ellenőrző-óra. Déry kerékpár 60 éve legszebb, legjobb, legolcsóbb! — K's-ii. 3. Javítások jótállással I DUGASZ Ütea: Tipél ntci T. ffief fÍC7Üf Oxloti Károlyi «. 1. •"••l U®fctl» Verseny butorrakfár Kelemen-utca 11. szám alatt (Posta mellett), ahol minden igényt kielégítő és legolcsóbb árban bútorok nagy válasz tékban kaphatók. KAKUSZI müas/talos. Butor-üzem Kossuth L. s. 5 A kereskedők társadalombiztosítása A kiskereskedők sorsa so­hasem volt különösebben irígylésreméltói, de főként a háború utáni években soka­sodtak meg gondjai, miként többé-kevésbbé mindén doli goziónak. Mig azonban a fi­zikai és értelmiségi munka­vállalók társadalombiztosítá­sa már régen megoldódott kérdés, a kereskedő csak fél­ve gondolhat arra, mi lesz a sorsa, ha megbetegszik, vagy megrokkan. A kereskedelem ezt a pro­lémát már több mint két év­tizede tartja napirendén. Az ellenforradalomnak persze, kisebb gondja iscnagyobbvólt annál, hogy mi történik a munkaképtelenné vált keres­kedővel. A jelenben azonban ügydöntő bejelentés hangzott el március 22-én a KISOSZ nagygyűlésén. Rákosi Mátyás miniszterelnök mondotta a megjelentek lelkes tapsaitól kisérve: a kormányzat feltétlenül meg fogja Valósilam a ke­reskedők társadalombizto­sítását. A kereskedőtársadálom tud­ja mit jelent Rákosii elvtárs egy-egy bejelentése, ezért'a legjobb reményekkel eltelve néz a jövőbe. A KISOSz a maga "részéről tudja, hogy Rákosii elvtárs bejelentésével kapcsolatban komoly tenni­valók hárulnak rá és a'keres­kedelem társadalombiztosítá­sára megkezdte a bejelentés ulán a komoly előkészítő munkákat. Az előkészítő munkák so­rán bebizonyosodott, hogy a már fennálló intézetek (OTI—MARI) igénybevéte­le utján lehelségés,,mert az önálló intézetek felállításá­hoz szükséges lőke egybe­gyűjtése falán évtizedekre is elodázná a kérdés gya­korlati megoldását. A KISOSz arra gondol, mi­után a kereskedelemre fezid'ő­szerint súlyos terhek nehe­zednek', egyelőre csak a heleghizlosrltás kerüljön lelő alá, de (ez is ugy, hogy a járulékkulcs progresszív legyen, a klsegzfsilenciák lehető legkisebb megterhe­lésével. A kereskedelem teherbiróké­pességének növekedésével, amelyre a gazdasági helyzet javulásának arányában bizto­san számitarri lehet, kerülhet majd sor az aggkor és rok­kantság ellen való biztosítás­ra. ' LEGJOBB ÉLELMISZER, csemegeáru, cukorka, vá­goltbaromfi és kenyér leg­csóbban Fodornénál Kárász-u. 8. Rosmann-ház. M'nden jegyes árut kiszolgálok!

Next

/
Thumbnails
Contents